A mindennapi életünket végigkísérő csillogó-villogó neonreklámok és óriásplakátok mellett szinte elbújhatnak a Fő utca 10. számú épület és a Bajcsy-Zsilinszky út 3. számú lakóház apró díszítései. Pedig az alig észrevehető kovácsoltvas ékességek egy régen megszűnt, hajdan országszerte ismert cég, a Pesti Első Hazai Takarékpénztár szolgáltatásait hirdetik jóval megszűnése után is. A két tekintélyes vízivárosi és terézvárosi palota lelkiismeretes tervezőinek köszönhető, hogy a méhkaptárra emlékeztető faragványok és a kapuk fölött elhelyezett monogramok az utókornak is mesélnek a híres takarékpénztár múltjáról.

Az Operaház mögötti Hajós utcában sétálgatók gyakran tekintgetnek felfelé, megcsodálva a 25-ös számú épület falfülkéjében elhelyezett egyetlen budapesti Napóleon-szobrot. A híres hadvezér csaknem egy évszázada áll jellegzetes pózban, összefont karral a róla elnevezett udvar oromzatán, és pillant le méltóságteljesen a ház előtti keskeny sétálóutcára.

FOTÓ: HARTYÁNYI NORBERT, WELOVEBUDAPEST.HU

A Hercegprímás utca 21. számú háromemeletes épület Lipótváros egyik legkalandosabb múltú lakóháza. Terveit Simonyi Ágost megbízásából a XIX. század egyik legtöbbet foglalkoztatott pesti építésze, Zitterbarth Mátyás (1803–1867) készítette. A romantikus stílusú épület vastag falai, lépcsőházi díszítései és klasszicista folyosórácsai néma tanúként megélték az 1848-as forradalom eseményeit éppúgy, mint a második világháborút. Több mint 165 éve, 1847-ben került sor átadására.

A Vas utca 17. számú ház felújítása újabb színfolttal gazdagította a józsefvárosi Palotanegyed környékét. A SOTE Egészségügyi Főiskolai Kara számára átépített épület jelenlegi funkciója hajdani önmagára emlékeztet, hiszen falai között 1997-ig kórház működött.

A pesti városfalon kívül eső vidék, a Nemzeti Múzeum környéke egy 1866-os térkép tanúsága szerint is meglehetősen beépítetlen volt. A város polgárainak kertecskéit és legelőit övező szabad térségen évtizedekig előszeretettel ütöttek tábort a Pesten vendégszereplő artisták és mutatványosok. A terület beépítését csak a XIX. század utolsó harmadában kezdték meg. Ekkor, pontosabban egy 1874 szeptemberében kelt szerződéssel vette meg Ádám Károly és neje, Aigner Matild a mai Bródy Sándor utca 4. szám alatti, akkor még üres telket.

A világhírű francia író, Jules Verne (1828–1905) a Föld szinte minden vidékét természettudományos pontossággal és regényes érdekességekre törekedve írta le. Közép-Európa legnagyobb folyója több könyvében is fontos szerepet tölt be.

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: DUNAI SZIGETEK BLOG

Munkába menet, az utcán beszélgetve vagy lesütött szemmel bolyongva nem is gondolunk arra, hogy rideg, borús, szomorkás reggeleken is számtalan meglepetés, felfedeznivaló vár ránk. Azokra az évtizedeket – netán évszázadokat – megélt homlokzati díszekre, kőszobrokra, atlaszokra, puttókra és címerekre utalok, amelyek közelében naponta elsétálunk, mégsem veszünk tudomást róluk. Pedig az oromzatokon, háztetőkön elhelyezett díszítmények általában nyíltan vallanak az építés idejéről, az első tulajdonos személyéről, családjáról és származásáról.

A lipótvárosi Alkotmány utca 16. számú ház homlokzatán, a negyedik emelet magasságában elhelyezett emléktábla tanúsága szerint a gyönyörű palota 1890-ben – más források szerint 1889-ben – készült el a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének részére. Az oromzaton, jelképes, öntöttvas földgömbön ma is üldögél egy vidám angyalka, aki a kezében tartott tollal és fáklyával a több mint százéves épület eredeti funkcióját idézi. Persze nem ő az egyetlen ékessége a hajdani nyugdíjintézetnek: a homlokzat többi részlete is figyelmet érdemel, hiszen valóságos kincsestára a különböző szobroknak, oszlopoknak és kőből faragott díszeknek.

A közelmúltban ismét napirendre került az egykori Magyar Királyi Kúria és Királyi Ítélőtábla Kossuth tér 12. szám alatti épületének sorsa. A műemlékké nyilvánított neoreneszánsz palotában az elmúlt évtizedekben sorra váltották egymást a különböző hivatalos szervek, múzeumok és galériák. Falai között 1974 óta működik a több mint 135 éves múltra visszatekintő Néprajzi Múzeum. A Legfelsőbb Bíróság elnöke azonban a közelmúltban visszakérte a Kúria épületét az igazságszolgáltatásnak.

AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA HOMLOKZATI KÉPE, ELŐTTE PARKKAL, 1896-BÓL.
FORRÁS: FSZEK BUDAPEST-GYŰJTEMÉNY

Sas József stílusa végletesen megosztja a közvéleményt: egyesek rajonganak érte, mások ki nem állhatják. Immár több mint húsz éve igazgatja a Mikroszkóp Színpadot, amelynek előadásai szinte mindig telt ház előtt mennek. A Jászai Mari-díjjal, Karinthy-gyűrűvel és Pro Urbe-díjjal is kitüntetett érdemes, kiváló művésszel – aki ma ünnepli 75. születésnapját – 2006-ban készítettem interjút pályafutásáról és évtizedek óta töretlen sikerének titkairól.

FOTÓ: PUSKEL ZSOLT, PORT.HU

Az erzsébetvárosi Huszár utca 7–9. szám alatti telken 1935-ben nyílt meg a Dreher–Haggenmacher Serfőző Rt. által alapított Hági söröző, amely nevében is utalt a céget létrehozó családra. A Keleti pályaudvartól néhány száz méternyire található, három utca által határolt épületegyüttes megóvásával kettős célja volt a műemléki hatóságnak, hiszen 2003-ban a hajdan itt működő híres söröző historizáló stílusú homlokzata mellett a telek beépítését is védelem alá helyezték.

A Paulay Ede utca 33. szám alatt álló kétemeletes ház alig emlékeztet már évtizedekkel ezelőtti önmagára. Betört ablaküvegek, omladozó vakolat, falból kiálló elektromos vezetékek, rozsdamarta vaskorlátok látványa fogadja azokat, akik bemerészkednek az életveszélyes állapotú falak közé. Az Új Színház szomszédságában álló, idén 190 éves épület csak úgy menekülhetne meg a teljes pusztulástól, ha sikerülne vevőt találni rá. A befektetők azonban nem tolonganak Terézváros egyik legérdekesebb múltú lakóházának megvásárlására.

Kvasz András neve a magyar repülés történetének lelkes kutatóin kívül másoknak aligha mond valamit. Pedig az éppen 130 éve, 1883. november 21-én született derék aviatikust nem csupán az 1910-es évek egyik legkiválóbb és legmerészebb pilótájaként tartják számon: munkásságához fűződik az első magyarországi bemutató repülések megszervezése is.

BALRA: A REPÜLŐTÉREN, KÖZÉPEN KVASZ ANDRÁS, JOBBRA: EGY LAP A PESTI NAPLÓ ALBUMÁBÓL. FORRÁS: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY

Ma délelőtt rendőrök és árusok gyűltek össze a józsefvárosi piacnál. Az álláspontok nem közeledtek, a MÁV képviselői ezért úgy döntöttek, ellehetetlenítik a piac működését, és lekapcsolják az áramot – írja a hvg.hu. A „Négy Tigris” végórái kapcsán egy hét évvel ezelőtt írt cikkemet elevenítem fel.

A JÓZSEFVÁROSI PIAC MADÁRTÁVLATBÓL. FOTÓ: KOVÁCS BENCE, NÉPSZABADSÁG

Az utóbbi években többször felröppent a hír, hogy a terület tulajdonosa, a MÁV bezáratja a Józsefvárosi piacot. A vasúttársaság azonban – a fejlesztési tervek kidolgozásáig – meghosszabbította az üzemeltetővel kötött szerződést, így a „Négy Tigris” egyelőre a helyén marad. S vele együtt maradnak a bódé- és raktárlabirintusok, a legális és illegális üzletek, no meg a véget nem érő razziák.

A Kőbányai úti Józsefvárosi piac fénykorában több ezer árusítóhelyéről látták el egész Kelet- és Közép-Európát olcsó ruházati cikkekkel. A négy tigrissel díszített kapun belépve – amit egyébként kidekoráltak a kitiltottak listájával és arcképével – hatalmas árumennyiséggel szembesülhet a 260 ezer négyzetméteres területre látogató.

Hétköznap és hétvégén egyaránt hatalmas a forgalom. Batyukat cipelő, bámészkodó emberek kerülgetik egymást és a kátyúkat a szűk, sikátorra hasonlító utcákon, s láthatóan békésen megférnek egymás mellett a magyarok, kínaiak, vietnamiak, romák, arabok, románok és törökök. Néha felhangzik a „Vigyázz, kocsi!” rendszerint akcentussal ejtett dörgedelme, s mi félreugrunk a portékát toló segédmunkás elől. A következő soron – magunk mögött tudva a cipőket, órákat, kávékat – a pólók és a pulóverek világába csöppenünk, majd a büfék bódélabirintusán hámozzuk át magunkat, ahol még kiköpött csirkecsontok is röpködnek néha.

A kereskedők zöme kínai, a Nagy Fal árnyékából „szöktek” ide. Még papucsot áruló atomtudósról is lehet hallani. Legtöbbjük bajosan töri a nyelvet, bár a pénzre vonatkozó kifejezéseket, a legalapvetőbb kereskedési szavakat, meg a szlenget is egyre inkább elsajátítják.

Persze a többi náció sem akar lemaradni a húsosfazék körüli nyüzsgésből. Valami portékája mindenkinek akad. Ha mást nem, a tízezreseket tehetséggel pörgetve a kezében, illegális pénzváltónak avanzsál. Másutt zsebesek róják görbe útjaikat, vám alól „mentesített” áruk keresik leendő gazdáikat, vagy helypénzt nem fizető árus battyog az ember mögött, s óvatosan kínálja csecsebecséit.

– Mindenütt plázák nőnek. Azok nem a kisembernek valók, mi csak ezt tudjuk megfizetni – mutat körbe egy nyugdíjas úr. – Alig 40 ezret kapok kézhez, ebből hónapokig kell spórolnom, hogy egyszer idejöhessek, és vehessek valami filléres hacukát magamnak. Sőt, még alkudni is lehet…

Persze téved, aki azt gondolja, hogy a piacra csak kispénzű nagycsaládosok vagy nyugdíjasok járnak vásárolni. A következő pillanatban egy huszonéves pár bukkan fel az egyik bódé mögül. Mint elmondják, havonta egyszer látogatnak ki. Innen öltözködnek. Sok a divatos cucc, és semmivel sem rosszabb, mint a belvárosi butikokban. Ráadásul gyakori vendégek itt a legnagyobb bevásárlóközpontok eladói is, hogy a nagy tételben megszerzett árun aztán két-háromszoros árért adhassanak tovább.

A Józsefvárosi piac évek óta jócskán ad munkát a rendőrségnek, az adóhivatalnak és a pénzügyőrségnek. Rengeteg a számla nélküli árusítás, és az APEH által végzett ellenőrzéseknél rendszerint semmilyen bérleti szerződést, beszerzést igazoló bizonylatot, foglalkoztatási igazolást nem tudnak felmutatni az eladók. A múlt évi razziák során több milliárd forint értékben foglaltak le hamis ruházati termékeket, tisztálkodó szereket, CD- és DVD-lemezeket, valamint zárjegy nélküli cigarettákat.

Bár a piac bezárását már évek óta rebesgetik, a MÁV vezetése a bérleti szerződés meghosszabbítása mellett döntött, hogy a tervezett fejlesztések megkezdéséig hátralévő időszakban se essen el a bérbeadásból származó bevételektől. Ha mégis a megszüntetés mellett döntenek, akkor szegényebbek leszünk egy hírhedt városnegyeddel – kinek örömére, kinek bánatára…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT A VIII. KERÜLETI
HELYI TÉMA 2007. MÁRCIUS 14-I SZÁMÁBAN

Az Országház utca és a Petermann bíró utca sarkán, a budavári önkormányzat épületével átellenben található egyszintes ház homlokzata egy különleges műalkotással vonja magára a szemlélődő figyelmét. Az első emelet magasságában, a félköríves ablak alatt oldalán fekvő, elmélyülten imádkozó apáca majdnem ember nagyságú szobra látható, félig befalazva a téglavörösre festett ház két párkánya közé.

A belvárosi Régiposta utca 15. számú lakóházának falán különleges randevúnak lehetünk szemtanúi. A téglalap alakú, képkeretszerűen körülhatárolt földszinti falsíkokon egy-egy mitológiai jelenet elevenedik meg Léda, Zeusz, Hermész, Dionüszosz és Aphrodité ábrázolásával.

A Király utca 11. számú házban lakó idősebbek még bizonyára emlékeznek az 1956-ban történt nagyszabású renoválásra. A homlokzat felújításakor a vastag vakolatréteg alól évekkel korábban befalazott egyedi domborműveket szabadítottak fel. Hogy elrejtésükre pontosan mikor és milyen érthetetlen okból került sor, talán senki nem tudja már. Annyi viszont bizonyos, hogy a háromemeletes épületen látható tíz relief története valamikor a XIX. század első évtizedeiben kezdődött.

A metrómegállók és az alagutak életvédelmi berendezéseinek és technikai eszközeinek ellenőrzése a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársainak egyik fontos feladata. Katasztrófahelyzet esetén mintegy 200 ezer embernek nyújtana védelmet Budapest legnagyobb óvóhelyrendszere, amelynek biztonságáról időről időre szimulációs gyakorlatokon győződnek meg a polgári védelmi szakemberek.

METRÓALAGÚT A LEZÁRT SZEKTORKAPUVAL. FOTÓ: VÖRÖS ATTILA

Amikor a török hódoltság alatti időszakban a budai Várba igyekvő utas elérkezett a város egyik fontos kereskedelmi csomópontjánál épült Bécsi kapuhoz, nem mindennapi látvány tárult a szeme elé. A szigorú őrséggel védett, boltozott vaskapun bámulatra méltó fegyverek és szerszámok csüngtek lefelé: buzogányok, pajzsok, sarkantyúk, parittyakövek, egy hatalmas páncél és lándzsával átlyukasztott ekevas.

A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII. század elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk stílusú díszei alig változtak valamit az elmúlt három évszázad folyamán. Története visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére azonban csak 270 évvel ezelőtt került sor.

FORRÁS: A REFORMKORI BUDA-PEST CÍMŰ KÖNYV

A várbéli Lovas út 37-es számú házával szemközt két embernagyságú emléktábla is beékelődik az Esztergomi rondella falába. Az egyik mészkőből készült domborművet még 1934-ben, Buda töröktől való visszafoglalásának két és fél százados évfordulóján állították. Felirata két nyelven hirdeti, hogy 1686. szeptember 2-án éppen ezen a helyen nyomult be a várba a Buda felszabadításáért harcoló háromszáz spanyol hős. A szöveg fölött három kőből faragott címer – egy spanyol, egy budai és egy magyar – ékesíti a gazdagon díszített, borostyánnal félig benőtt reliefet. Az Esztergomi rondella e falrészlete egy másik, 2000-ben elhelyezett kőtáblát is őriz, amellyel a magyar és az autonóm katalán kormány a Buda visszavívásában részt vett katalán harcosoknak állít emléket.

A két kőszobor 1894 óta őrzi a belvárosi Kossuth Lajos utca 14–16. számú lakóház bejáratát, egyben az első tulajdonos, Wagner János (1813–1904) építész munkásságának emlékét. A kapu felett, az első emeleti ablakok között látható angyalkák egyike tervrajzot ábrázoló táblát, társa a mérnöki pontosságot szimbolizáló vonalzót és körzőt tart a kezében.

Wagner János hajdanán e két alakot használta fel arra, hogy ország-világgal tudassa foglalkozásának fél évszázados jubileumát. Ha a jeles építési vállalkozó még élne, minden bizonnyal megdöbbenve méregetné egykori otthonának üzletportálokkal elcsúfított földszinti homlokzatát.

A XIX. század második felében középületek tervezésével ismertté vált mérnök Berlinben és Bécsben végezte iskoláit. Nagyrészt mások terveinek kivitelezésében működött közre, de saját elképzelései szerint is emeltek épületeket, többek között 1866-ban az első lóvasút végállomását a mai Váci út 201. szám alatt, 1868-ban pedig az ELTE Vegytani Intézetének épületeit a Múzeum körút és a Puskin utca között. Wagner családja részére két házat is építtetett: a Múzeum körút 9. szám alatti lakóházat, illetve a Kossuth Lajos utcai négyemeletes bérpalotát.

E ház homlokzatának legfelső traktusát – az első tatarozáskor készült felvételek tanúsága szerint – a két világháború között még a família vezetéknevének kőbe faragott kezdőbetűje foglalta el, jobb és bal oldalán egy-egy szárnyas oroszlán szobrával. Egészen az 1991-es felújításig díszítették a palota oromzatát, amikor leszerelték őket. Maguk a lakók sem tudják, megvannak-e még egyáltalán, avval azonban mindenki egyetért, hogy a szobrok elszállítását semmi nem indokolta. Előkelő helyen ékesítették a több mint százéves, patinás lakóház oromzatát.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. JANUÁR 12-I SZÁMÁBAN

A József Attila utca 24-es számú házának sarkán, az első emelet magasságában különleges, színes mozaikkép vonja magára a gyanútlan szemlélődők figyelmét. Rajta arannyal bevont ruhát viselő angyal nyújtja óvó kezét egy asszony és kislánya fölé, a mozaik két oldalán pedig egy-egy életnagyságú női fejszobor tekint szomorúan a távolba.

Talán a környékbeli idős lakók közül is kevesen tudnának választ adni arra, mióta ékesíti a közelmúltban felújított sarokház homlokzatát a gyönyörű mozaik és a két, füzéres díszítéssel körbefont szobor, és miért éppen ezen az épületen helyezték el őket. Pedig még az 1940-es évek elején is több ezren fordultak meg abban a földszinti gyógyszertárban, amely a második világháború idején zárta be örökre kapuját, s egészen addig a sarkon látható őrangyal mozaikját használta cégéréül.

Bár a patikáról csak néhány szűkszavú – és ma már nehezen ellenőrizhető – adattal szolgálnak a régi gyógyszerészévkönyvek, szinte bizonyosra vehető, hogy 1805-ben ezen a helyen nyílt meg Pest kilencedik patikája, a Magyar Király. Spetz József, a korabeli városi gyógyszerészek egyike ugyanis 1804-ben kért és kapott engedélyt a Helytartótanácstól az apothéka megnyitására a Marokkói-udvarnak nevezett kétemeletes barokk bérházzal átellenben, az akkori Három Korona és Marokkói utca sarkán. Az 1840-es évek derekára elkészült a patika berendezése is: a biedermeier stílusú, diófagyökérrel gazdagon furnérozott bútorzatot gyönyörűen faragott pénztárasztal, ülőgarnitúra és kisasztal egészítette ki.

Az évtizedek során kisebb-nagyobb üzletek váltották egymást az időközben Gyógyszerészházként ismertté vált épületben: 1868-tól például az országos hírű Táborszky és Parsch-féle könyvkereskedés működött itt, elfoglalva a földszint egy részét. A közkedvelt patikának pedig – amely megnyitásának centenáriumát már a szecessziós stílusban újjáépített sarokházban ünnepelte – egyre nőtt a jelentősége: itt alakult meg 1918-ban a Gyógyszerészsegédek Szakszervezete, az elegánsan bútorozott helyiségekben nem egyszer fordultak meg neves magyar és külföldi gyógyszerészek.

A Magyar Király majd’ fél évszázadon át, a világháborúig működött a háromemeletes lipótvárosi bérház falai között. S bár az épület azóta többször átalakított földszintje jelenleg bankfióknak ad helyet, az első emeleti sarokhomlokzat színes mozaikja ma is őrzi az egykori hírneves lipótvárosi patika emlékét.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. MÁJUS 28-I SZÁMÁBAN

Csak aki felemelt fejjel sétál végig a Váci utcán – és ne tagadjuk, van ebben némi kockázat –, fedezi, fedezheti fel a reneszánsz öltözékbe bújtatott szoborlovag daliás alakját a magasban, ahová már bizonnyal csak bátortalan hangfoszlányok jutnak el a korzózó város zsivajából. Ránk szegezi szúrós tekintetét, már-már lépésre emeli súlyos kőlábait, talán hogy leereszkedjen az emberek közé, és meséljen az elmúlt évtizedekről.

A Váci utca 10. számú ház lépcsőházának földszintjén fején kosarat tartó, hófehérre festett szoborlány tekint ki a vasráccsal lezárt kapun. Több évtizeden át formálódott a belvárosi épület, amelynek első emelete 1800 körül készült el, a második és harmadik emeletet pedig valamikor az 1840-es években építették rá.