DECEMBER 3. – SZÁZHATVAN KARAKTERES SIKER

Harminc évvel ezelőtt, 1992. december 3-án küldte el a világ első rövid szöveges üzenetét Neil Papworth brit informatikus számítógépéről az angol Vodafone vállalat igazgatója, Richard Jarvis Orbitel 901 típusú GSM-telefonkészülékére: „Merry Christmas”, azaz boldog karácsonyt. Az SMS-technológiát 1985-ben német–francia együttműködéssel kezdték kifejleszteni. Egy rövid szöveges üzenet kezdetben 128 karakter hosszú lehetett, ebből lett később 140, majd a ma is használatos 160 karakter. Hamarosan elképesztően népszerű kommunikációs formává vált: nemcsak üzenetküldésre, hanem kapcsolattartásra, hírszolgáltatásra, politikai agitációra, sőt esztétikai információk küldésére, megosztására is alkalmazták. Bár az SMS népszerűsége a közösségi oldalak és az azonnali üzenetküldésre szolgáló online alkalmazások miatt csökken, biztosan még jó ideig az egyetlen olyan adatalapú mobil kommunikációs forma marad, amellyel minden mobilozó elérhető, és amellyel minden mobilkészülék kompatibilis. A világ első SMS-ét továbbító eredeti kommunikációs protokoll részletes és egyedi másolata 2021-ben kelt el egy párizsi aukción: a digitális műtárgy 107 ezer euróért talált gazdára.

DECEMBER 27. – SZÁZ ÉVE ALAKULT MEG A BESZKÁRT

Éppen száz éve, 1922. december 27-én alakult meg az első olyan fővárosi tulajdonú cég, amely a teljes budapesti tömegközlekedést egyben üzemeltette: a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, a BSZKRT avagy Beszkárt – olvasható a pestbuda.hu összefoglalójában. A fővárosi vállalat alapításakor csak a villamosüzemet vette át az akkor leginkább meghatározó közlekedési eszközöket üzemeltető két nagy társaságtól. A Beszkárt 1926-ban magába olvasztotta a fogaskerekű vasutat, 1932-ben a budavári siklót, a HÉV-eket, illetve 1932 és 1934 között az autóbuszüzemet is, és ez a cég építette ki és üzemeltette Budapest első trolibuszvonalát, az óbudai trolivonalat 1933-tól 1944-ig. A vállalatot 1949-ben feldarabolták, és közel 20 évig, 1967-ig önálló üzemként működött a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem és a Budapesti Helyiérdekű Vasút, majd az egész rendszert újra egyesítették, amikor 1968-ban megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat, azaz a BKV.

JANUÁR 5. – SZÁZÖTVEN ÉVES A NÉPSZAVA

Pontosan 150 évvel ezelőtt, 1873. január 5-én jelent német nyelven a Munkás Heti Krónika első lapszáma, évfolyamszámozásában is innen datálja az alapítását a Népszava. A legnagyobb múltú hazai napilap 1877-től jelenik meg Népszava néven, kezdetben hetente több alkalommal, majd 1905. április 1-jétől napilapként került utcára. Az indulásától kezdve hangsúlyosan a demokratikus baloldalt támogató lapban számos híres költőtől, publicistától jelent meg írás az elmúlt másfél évszázadban. Többek között Ady Endre, Faludy György, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula, József Attila, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Radnóti Miklós soraival találkozhattak az olvasók. Mintegy 14 ezer naponta eladott példánnyal jelenleg is a Népszava a legolvasottabb politikai napilap a magyar lappiacon.

JANUÁR 22. – HALHATATLAN KÖLTEMÉNY

Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a nemesi ellenállási mozgalom időszakában írta a magyar hazafias költészet egyik legszebb és legfelemelőbb alkotását, a Himnuszt, amelynek kéziratát pontosan 200 évvel ezelőtt, 1823. január 22-én fejezte be. A költeményt nyomtatásban először 1829-ben az Aurora közölte, és 1844-ben Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere zenésítette meg. A szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában a magyarok nemzeti imádsága lett, de csak az 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába, és ettől az évtől kezdve ünnepeljük január 22-én a magyar kultúra napját. A romantikus stílusú, keretes szerkezetű verset sokan „halhatatlan költeménynek” nevezik. Kölcsey egy nemzet nevében szól Istenhez, védelmet kérve tőle. A Himnuszban szakrális és nemzeti elemek fonódnak össze, felidézi a magyar történelmi múltat, miközben Kölcsey letisztultan és szemléletesen párhuzamba állítja az ellentétes képeket, és megjeleníti benne a nemzetért, népért való aggódását is.