Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

„A SÁNDOR UTCA LEGPOMPÁSABB PALOTÁJA”

2014. február 05. - Prusi

A pesti városfalon kívül eső vidék, a Nemzeti Múzeum környéke egy 1866-os térkép tanúsága szerint is meglehetősen beépítetlen volt. A város polgárainak kertecskéit és legelőit övező szabad térségen évtizedekig előszeretettel ütöttek tábort a Pesten vendégszereplő artisták és mutatványosok. A terület beépítését csak a XIX. század utolsó harmadában kezdték meg. Ekkor, pontosabban egy 1874 szeptemberében kelt szerződéssel vette meg Ádám Károly és neje, Aigner Matild a mai Bródy Sándor utca 4. szám alatti, akkor még üres telket.

20140205_illusztracio_1.JPG

Az újonnan megvett házhelyre a következő év tavaszán, 1875 áprilisában nyújtották be az építésiengedély-kérelmet, amelyet a tanács néhány héttel később el is fogadott. Az épület terveinek elkészítésével a család az akkori idők egyik legkedveltebb építőmesterét, Weber Antalt (1823–1889) bízta meg. „Weber művei szerényebb keretek között, mint Yblé, de erőteljes és egyéni építésztehetségre vallanak – méltatta a jeles építészt 1945-ben megjelent tanulmányában Kismarty-Lechner Jenő. – Ő is a romantikus iskola akkoriban divatossá vált formáinak feldolgozásával kezdte meg munkásságát. A Múzeum körúton épült egyetemi ásványtani intézet nemes arányú, finom ízléssel tagozott homlokzata, az egyetemi orvoskar Üllői úti központi épülete egyaránt kiváló alkotása. Igazi nagy komponáló erejét azonban a Sándor utcai Ádám-ház loggiás bérpalotáján csillogtatja meg, műemlékké avatásra méltó épületet hagyván a fővárosra művészi örökségül, melyet még értékesebbé tesznek Lotz Károlynak, Weber sógorának ma is ragyogó színpompájú freskói. Egy boldog, életvidám művészetet kedvelő kort idéző felkiáltójel ez az épület a város sivár háztengerében.”

A Hild–Ybl Alapítvány megbízásából a közelmúltban Kemény Mária készített az épületről tudományos dokumentációt. Ebből megtudhatjuk, hogy az 1876-ban felavatott háromemeletes palotában a két nagy utcai termen kívül 31 szobának, három konyhának és négy fürdőszobának jutott hely. A földszinten, az éléskamrákon, előszobákon és egyéb kisebb helyiségeken kívül kocsiszínt és istállót, míg az alagsorban hatalmas fáspincét alakítottak ki. Az épület rendkívül gazdag belsőépítészeti kiképzése részben máig fennmaradt: eredeti formájukban láthatók például a lakások kétszárnyú ajtói, a fából készült csigalépcső és több cserépkályha. A faragott kőhomlokzatú ház földszintjén első pillantásra a bejárat melletti kovácsoltvas kerítés és a kapu díszei ragadják meg a figyelmet, de érdemes egy pillantást vetni a loggia díszes oszlopaira és oszlopfőire is. Itt, az első emelet magasságában és a kapualjban is megcsodálhatók Lotz Károly gyönyörű falfestményei. Az eredeti freskók között az élet örömeit, a szerelmet, a művészetek szeretetét és az emberi élet legfontosabb ciklusait, eseményeit ábrázoló kompozíciók borították a falakat, mint például a szalon főképe, a Galathea diadala.

Érdemes néhány szót ejtenünk az épület első tulajdonosáról, Ádám Károlyról is, aki fehérnemű- és vászonkereskedéssel foglalkozott. Így tett szert arra a vagyonra, amelynek tekintélyes részét a ház építésére és pazar belső kialakítására fordíthatta. Üzletének ősét még 1772-ben alapította Gamperl János György. Ez a bolt a Római Tsászár hangzatos nevet viselte, és főleg csipkéket, pántlikákat és különféle kézimunkákat árusított. A kereskedői jog az ifjú örökös, Gamperl János András közvetítésével került 1840-ben annak sógorához, Carl Ádámhoz. Carl azon nyomban átköltözött Bécsből Pestre, és átvette a cég irányítását. Nagy odaadással és kitartással kezdett hozzá az üzlet átszervezéséhez, amely neki köszönhetően az 1870-es évek derekától már nagykereskedelemmel is foglalkozott. Nemsokára csatlakozott hozzá Ádám Károly is, így a bolt ettől kezdve társas cégként működött tovább. Az egyre népszerűbb Római Tsászár a város egyik legforgalmasabb helyén, a Városház téren folytatta tovább működését, majd a régi Belváros lebontása után, a századfordulón a közeli Kígyó utcába helyezték át. Tulajdonosai a remekül jövedelmező üzlet révén tisztességes vagyonra, és ezáltal tekintélyre tettek szert Pesten: az 1840-es években választott polgárok lettek, azaz részt vehettek a városi önkormányzat munkájában.

20140205_illusztracio_2.JPG

A Bródy Sándor utcai palota Ádám Károly haláláig, 1908-ig maradt a család tulajdonában. Néhány hónappal ezután Dessewffy Miklósnak adták el, aki még abban az évben kisebb bővítéseket hajtott végre az épületen (nagyobb átalakításra azóta sem került sor). Az egyik idős lakó emlékei szerint az államosítás után is több híres lakóval büszkélkedhetett a ház: egykor itt lakott Károlyi bárónő, a korabeli egyetemisták pártfogója, Széchényi Domonkos, Zsigmond nagybátyja, és fiával együtt a híres író özvegye, Kosztolányi Dezsőné is.

A második világháborúban a legnagyobb kár az első emeleti loggiát érte: egyik oszlopát kilőtték, festményei közül kettő leszakadt, és a többi is súlyosan megrongálódott. A homlokzat és a házbelső, ezzel együtt a gyönyörű freskók renoválására csak több mint egy évtizeddel később, 1958-ban került sor. Lotz Károly ma is meglévő olaj- és temperaképei csupán töredékét érzékeltetik az egy évszázaddal ezelőtti Ádám-palota gazdag művészeti kincsének. Ezért nemcsak a háborús sérülések okolhatók: az első emeleti szalon Lotz-képeit például már jóval a háború előtt eladták, és később is több festmény vándorolt régiségkereskedőhöz, hogy aztán egy-egy aukción találjon új vevőre.

Az idén 125 éves, állami tulajdonú műemlék épület további sorsáról a Kincstári Vagyoni Igazgatóság dönt majd. A nyilvános pályázat lezárása után kiderül, hogy az eddigi lakóház a jövőben esetleg bankként, szállodaként vagy irodaházként működik-e tovább.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2001. DECEMBER 27-I SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása