Amikor a török hódoltság alatti időszakban a budai Várba igyekvő utas elérkezett a város egyik fontos kereskedelmi csomópontjánál épült Bécsi kapuhoz, nem mindennapi látvány tárult a szeme elé. A szigorú őrséggel védett, boltozott vaskapun bámulatra méltó fegyverek és szerszámok csüngtek lefelé: buzogányok, pajzsok, sarkantyúk, parittyakövek, egy hatalmas páncél és lándzsával átlyukasztott ekevas.

Míg a magyar néphagyomány hosszú ideig azt tartotta, hogy a kapu boltíveire a nagy erejű Toldi Miklós fegyvereit függesztették fel az egész világ csudájára, a törökök saját hősüknek, Gürz Éliász Babának tulajdonították a vitézi kellékeket. Dugonics András 1756-ban és 1794-ben látta e legendás maradványokat, melyekről így számolt be Jeles történetek című könyvében: „Toldi Miklósnak azon fegyverei, melyek régi időktől fogva a budai várnak bécsi kapujában felakasztva függöttek, ennek előtte nyolc darabokból állottak, de most már vagy lehullottak, és talán el is vesztek, vagy egy-két itcze borért az őrtállóktól eladattak, és így eltévelyedtek.” A XVIII. század végén nyom nélkül eltűnt régi fegyvereknek az Anjou-korban élt Toldihoz kapcsolását persze azóta sem erősítette meg semmilyen kutatás, bár létezésükről számos korabeli krónikás számolt be meggyőző hitelességgel.

A Bécsi kapu és a várfal közeli részei Buda 1686-os visszavívásakor súlyosan megrongálódtak. S bár a kapubejárót néhány évtizeddel később részlegesen újjáépítették, 1896-ban, a millennium évében gondos munkáskezek ismét a föld színével tették egyenlővé. A környék csupán 1936-ban, a visszafoglalás 250. évfordulóján nyerte el mai alakját, ekkor – Ohmann Béla tervei alapján – egy kőfeliratot, ember nagyságú szobrot és egy címert is elhelyeztek a várfalon. A boltíves kaputól néhány méterre látható latin nyelvű, nagyméretű márványtábla a felszabadító harcokban elesett különböző nemzetiségű vitézek hősiességét hirdeti. Rájuk emlékeztet a szemközti oldalon 1936-ban felállított szobor, a szabadság angyalának a Várnegyed belseje felé lendülő, allegorikus alakja is, amely felemelt jobbjában a kereszténység győzelmét hirdető apostoli kettős keresztet tartja.

Az 1686-os felszabadító harcokra utaló egyedi műalkotások egyike szintén itt, a Bécsi kaput körülvevő várfalon található. A Babits Mihály sétányra vezető homályos, szűk lépcső feljárója rejti ugyanis azt a kis fülkét, melyben Budavár vörös márványból készült egytornyos címere kapott helyet. Az alig fél méter magas domborművet kovácsoltvas díszrács védi, tetején a szobron is látható apostoli kereszttel, valamint az 1686-os és 1936-os évszámmal. Volt idő, amikor – a kis emlékhely eredeti rendeltetésének megfelelően – a kőcímer és a vasrács között egy mécses pislákolt. Helye már régóta üresen áll, de még így is örülhetünk, hogy nem a címeren és a vasrácson gyakorolták művészetüket a közeli lépcsőfeljáró falát graffitikkel dekoráló kezek.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. JÚNIUS 8-I SZÁMÁBAN