Éppen hatvan évvel ezelőtt, 1963. november 22-én gyilkolták meg az Egyesült Államok 35. elnökét, John Fitzgerald Kennedyt a texasi Dallasban. Kennedy halála a történelem egyik leghíresebb és legjobban feldolgozott, mégis legrejtélyesebb politikai merénylete, amelynek elvarratlan szálai napjainkban is élénken foglalkoztatják a közvéleményt, és számtalan összeesküvés-elmélet megszületését eredményezték. A Kennedy-gyilkosság kapcsán a mai napig kerülnek nyilvánosságra titkosítás alól feloldott dokumentumok, és a korabeli események egyik koronatanúja is nemrégiben törte meg hat évtizedes hallgatását.

KENNEDY ELNÖKI LIMUZINJA ELINDUL A VÉGZETES ÚTRA DALLASBAN, 1963. NOVEMBER 22-ÉN

Az Amerikai Egyesült Államok legfiatalabb elnöke, John Fitzgerald Kennedy alig 43 évesen, 1961-ben jutott be a Fehér Házba, és az elődjeitől jelentősen eltérő, új stílust honosított meg az amerikai és a nemzetközi politikában. A JFK-ként is emlegetett Kennedy az első államfő volt, akinek szinte minden lépését a televízió kamerái követték, és tudatosan ki is használta az új médium nyújtotta lehetőségeket. Nem véletlen, hogy az amerikai történelem első „celeb” elnöke lett, szívesen vette a bulvársajtó érdeklődését, és roppant népszerűségnek örvendett a hölgyek körében, leghírhedtebb szeretője a kor filmcsillaga, Marylin Monroe volt.

Kennedy egy világpolitikailag különösen feszült korszakban került az elnöki székbe, ezért külpolitikáját az USA és a Szovjetunió hidegháborús viszonya határozta meg. Fellépésének köszönhetően sikerült megakadályozni az atomháború rémképét felvető 1962-es kubai rakétaválság eszkalálódását, 1963-ban pedig tető alá hozta a szovjet–amerikai szembenállást korlátozó első atomcsendegyezményt. Nem véletlen, hogy a rendkívül népszerű elnök elleni merénylet valósággal sokkolta az amerikai közvéleményt. Mivel kemény harcot hirdetett a faji megkülönböztetés és az amerikai bűnszervezet, a Cosa Nostra ellen, emellett mindent megtett Fidel Castro kommunista rendszerének megdöntéséért, illetve a szovjet befolyás visszaszorításáért, a legkülönbözőbb személyeket és szervezeteket hozzák összefüggésbe a politikai gyilkossággal. Már közvetlenül a dallasi merénylet után számtalan konspirációs elmélet született arról, hogy az elnök likvidálása a CIA-nak, az FBI-nak, a szovjet és a kubai titkosszolgálatnak, szélsőséges politikai csoportoknak, az amerikai maffiának és személyes ambíciókkal fűtött politikusoknak egyaránt érdekében állhatott. Amit sokan a mai napig nem akarnak elhinni, az a gyilkosság kivizsgálásával megbízott testület, a Warren-bizottság jelentésének konklúziója, a magányos merénylő teóriája.

Kennedy végzetes útja

Kennedy 1963. november 22-én, pénteken délelőtt 11 óra 37 perckor szállt le az elnöki különgéppel a dallasi Love Field repülőtéren, a first lady, Jacqueline Kennedy és az alelnök, Lyndon B. Johnson társaságában. A texasi látogatás ugyan nem minősült kampányrendezvénynek, de nem titkolt célja az volt, hogy a következő évi elnökválasztásra készülve egységet teremtsen a demokraták helyi frakciójában. Kennedy és kísérete előző nap San Antonióban és Houstonban jelent meg a nyilvánosság előtt, Forth Worth-ben éjszakázott, 22-én pedig a helyi kereskedelmi kamarában tartott beszédével kezdte a napot. Innen utaztak Dallasba, ahol a repülőtéren John Connally texasi kormányzó és felesége, Nellie Connally fogadta őket. A Kennedy házaspár a kormányzóval és feleségével, valamint William Greer sofőrrel és Roy Kellerman titkosügynökkel egy nyitott tetejű limuzinba szállt, majd az ünneplő tömeg által közrefogott konvoj lépésben megindult a dallasi kereskedelmi központ felé, ahol Kennedy újabb beszédet tartott volna.

A GYILKOSSÁG UTÁNI PILLANAT ABRAHAM ZAPRUDER DIGITÁLISAN FELJAVÍTOTT FILMFELVÉTELÉBŐL KIVÁGOTT KÉPKOCKÁN

„Elnök úr, igazán nem mondhatja, hogy Dallasban nem szeretik önt” – fordult vendége felé a kormányzó, szavaira azonban néhány perccel később rácáfolt a történelem. Miután a díszmenet 12 óra 30 perckor lefordult a Main Streetről a Houston Streetre, majd a Dealey Plazánál rákanyarodott az Elm Streetre, a hivatalos jelentés szerint három lövés dördült a limuzin felé a közeli tankönyvraktár hatodik emelete felől. Az első golyó az első ülésen helyet foglaló texasi kormányzót érte, aki életveszélyes, de nem halálos sérülést szenvedett. A második és harmadik lövés a Connally mögött ülő Kennedyt találta el, az elnök a fején és a nyakán sebesült meg: a limuzin hátsó ülését vér, koponyaszilánkok és agyvelődarabok borították be.

Az elnöki limuzin azonnal felgyorsított, és egyenesen a Parkland Memorial kórházhoz hajtott, ám a politikus életét nem lehetett megmenteni. Fél órával a merénylet után Kennedyt hivatalosan halottnak nyilvánították, ezzel – Abraham Lincoln, James A. Garfield és William McKinley után – ő lett a negyedik elnök az USA történetében, akit hivatali ideje alatt ért a vég. Másfél órával később az Air Force One fedélzetén beiktatták hivatalába az új elnököt, Lyndon B. Johnson korábbi alelnököt. A rendőrség még aznap letartóztatta a merénylet gyanúsítottját: egy, a tankönyvraktárban dolgozó 24 éves férfit, Lee Harvey Oswaldot.

LEE HARVEY OSWALD, KENNEDY FELTÉTELEZETT MERÉNYLŐJE ÉS A WARREN-BIZOTTSÁG ÁLTAL BEMUTATOTT „EGYETLEN GOLYÓ”, AMELY KENNEDY HALÁLÁT OKOZTA

A rendőrök már közvetlenül a merénylet után találkoztak Oswalddal, amikor felszaladtak a raktár emeletére, de a férfin az izgalom legkisebb jele sem látszott, ezért kérdezés nélkül elengedték. Nem sokkal később egy járőröző rendőr az albérletéhez közel megállította az akkor már gyanúsan viselkedő Oswaldot, mire a férfi revolvert rántott, és négy golyót eresztett a járőrbe. A rendőrgyilkossággal vádolt férfit egy moziban fogták el, és hamarosan – szemtanúk beszámolói és a tankönyvraktár emeletén megtalált távcsöves puska alapján – az elnök ellen elkövetett merénylettel is őt gyanúsították meg. Mint kiderült, a korábban a haditengerészetnél is szolgált Oswald kommunistaszimpatizáns volt, aki évekig élt a Szovjetunióban, majd Amerikába való visszatérése után Castro-barát propagandába kezdett a déli államokban.

A történelem valamennyi merényletéhez hasonlóan Kennedy elnök meggyilkolása is számos összeesküvés-elméletet szült, ráadásul a későbbi események is úgy alakultak, hogy a közvéleménynek oka legyen a gyanúra. Oswald tagadta a vádakat, és azt állította, ő csupán egy báb, akit fel akarnak használni arra, hogy rákenjék a gyilkosságot. A férfi sohasem került bíróság elé – két nappal a merénylet után, mikor a dallasi főkapitányságról a megyei börtönbe szállították volna, egy helyi lokál tulajdonosa, Jack Ruby az élőben közvetítő tévékamerák szeme láttára lelőtte őt. Ez volt az első alkalom, hogy tévénézők milliói voltak szemtanúi egy gyilkosságnak. Ruby és Oswald között semmilyen korábbi kapcsolatot nem találtak a nyomozók, a férfit saját bevallása szerint a Kennedy elnök iránti szimpátia vitte rá, hogy végezzen a merénylet vélhető elkövetőjével. A tárgyalások során nem sikerült kideríteni, pontosan mi motiválhatta Rubyt, aki három évvel később, tüdőrákban hunyt el a börtönben.

Összeesküvés-elméletek hálójában

A Fehér Ház élén a meggyilkolt elnököt váltó Johnson egyik első intézkedésével felállította a merénylet kivizsgálásával megbízott testületet, amelynek élére Earl Warrent, a Legfelsőbb Bíróság elnökét nevezte ki. Tíz hónapos munka után készült el a bizottság elnökéről elnevezett Warren-jelentés, amely szerint Oswald „magányos tettes” volt, és kategorikusan kizárta azt a lehetőséget, hogy az elnök elleni merénylet hátterében hazai vagy külföldi összeesküvők álltak.

EARL WARREN, A BIZOTTSÁG ELNÖKE ÁTADJA JOHNSON ELNÖKNEK A KENNEDY-GYILKOSSÁGRÓL KÉSZÍTETT JELENTÉST A FEHÉR HÁZBAN, 1964. SZEPTEMBER 24-ÉN

A Warren-bizottság 888 oldalas jelentése azonban korántsem adott megnyugtató választ a merénylet kapcsán felmerülő miértekre, és természetesen egyáltalán nem sikerült meggyőznie a kétkedőket, akik szerint sokan szerették volna koporsóban látni az elnököt. Kennedy politikája számos csoport szemében volt szálka: a polgárjogi küzdelmekben kiállt az afroamerikaiak jogegyenlősége mellett, harcolt a szervezett bűnözés ellen, így a déli államok szélsőjobboldali szervezeteit és az amerikai alvilágot is magára haragíthatta. Egyesek szerint Oswaldot a maffia bízta meg Kennedy megölésével, majd a szervezett bűnözéshez kapcsolódó Jack Rubyt utasították a gyilkos elhallgattatására. Az elnök elleni merénylet megszervezésével a CIA-t és a kubai emigránsokat is kapcsolatba hozták, hiszen a Fidel Castro megbuktatására irányult sikertelen katonai invázió, a disznó-öbölbeli partraszállás miatt Kennedy őket is felbőszítette. A feltételezett tettesek között szerepelnek a fegyvergyártók és a markukban lévő katonai vezetők, politikusok is, akik ellenezték Kennedy azon törekvését, hogy az USA minél előbb kihátráljon az egyre mélyülő vietnámi konfliktusból. A merényletre a szovjet vezetés és a KGB is megbízást adhatott, hiszen Oswald két évig élt a Szovjetunióban, és éppen a hidegháború legkiélezettebb időszakában tért vissza az Egyesült Államokba. A rendkívül sokszínű és eltérő színvonalú konspirációs teóriák egyvalamiben megegyeznek: egyik sem fogadja el, hogy az elnököt magányos merénylő ölte meg.

Az amerikai társadalom – amely általában is hajlamos kétkedve fogadni a nyilvánosság által nyújtott információkat – nagy része maga is azt gondolja, hogy Kennedy életét nem egyetlen merénylő oltotta ki. A Gallup elemzőcég legfrissebb közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak 65 százaléka továbbra sem ért egyet azzal, hogy Oswald volt az egyedüli elkövető. A konspirációs teóriák kritikusai szerint ugyanakkor érthetően nehéz elfogadni azt a tényt, hogy a híres és körülrajongott Kennedy halála mögött nem egy nagyszabású összeesküvés áll, hanem egy nem teljesen épelméjű figura, aki egyedül követte el a tettét.

Természetesen a gyilkosság mikéntjére is több alternatív elmélet született a hivatalos magyarázaton, a tankönyvraktár hatodik emeletéről leadott három lövésen túl. A legismertebb az ún. „mágikus golyó” avagy „varázstöltény” teória, melyet a Warren-bizottság is vizsgált. E feltételezés szerint az egyik lövedék az elnök hátán hatolt be, majd felfelé haladva Kennedy nyakán távozott, ezután a levegőben haladva több helyütt is eltalálta Connally kormányzót, csodával határos módon ki-be repülve a férfi testéből. A bonyolult utat megtett golyó végül Connally bal combjába fúródott, ahonnan később kiesett, és egy hordágyon találtak rá a Parkland kórházban. Ennek az elméletnek az ad táptalajt, hogy a zaj miatt a helyszínen nehéz volt megállapítani, hány lövés is dördülhetett. Egyesek szerint nem három, hanem hat golyót lőttek ki az elnöki limuzinra. A Warren-bizottság több tanúja is határozottan állította: az első lövés elölről, a felüljáróról érkezett, míg a másik oldalról, a domb felől, így Oswaldon kívül legalább még egy, de inkább két személynek kellett részt vennie Kennedy meggyilkolásában. Ezt a verziót támasztja alá a Kennedy boncolásán részt vevő egyik sebészorvos, Robert McClelland által az elnök koponyáját és nyakát ért sebekről készített vázlat, amely egyrészt több golyó létét igazolja, másrészt a bemeneti nyílásokat elölről és hátulról is regisztrálta – ez alapján két merénylő különböző szögből érkező lövedékei találták el az elnököt.

A GYILKOSSÁG HELYSZÍNE, A DALLASI DAILY PLAZA, SZEMBEN A TANKÖNYVRAKTÁR ÉPÜLETE

Találgatások garmadáját indította el a tragikus eseményről készült, híressé vált amatőr filmfelvétel is, melyet egy helyi férfi, Abraham Zapruder kamerája rögzített. Az ún. sofőrteória hívei szerint a Zapruder-filmen kivehető, amint a limuzin sofőrje, William Greer vezetés közben hátrafordul, és a bal kezében tartott, fegyvernek látszó tárggyal célba veszi az elnök jobb vállát. A felvétel alaposabb vizsgálata bizonyította, hogy Greer kezében nem látható pisztoly, és a szemtanúk egyike sem számolt be arról, hogy a sofőr elsütött volna bármilyen fegyvert.

Ugyancsak több tettest feltételez az Amazon Sötét örökség című dokumentumfilmje, amely szerint egy elveszett rendőrségi jelentés igazolja, hogy nemcsak a tankönyvraktár épületében, hanem a híres füves dombon, azaz Kennedyékkel szemben is volt lövész. Ezt rendőrségi rádiókkal felvett hanganyagok elemzése alapján már a gyilkosság újravizsgálására felállított 1979-es csoport is megállapította. A felvételen négy lövést hallani, amelyek közül szakértői vélemény szerint az első, a második és a negyedik golyó a tankönyvraktár felől érkezik, míg a harmadik ötven százalék eséllyel a füves domb mögül. A New York-i Queens College két hangelemző kutatója, Mark Weiss és Ernest Aschkenasy pedig arra jutott, hogy 95 százaléknál nagyobb a valószínűsége annak, hogy Kennedyékre szemből is adtak le lövést. Az ún. füvesdomb-teóriát erősíti egy Julia Ann Mercer nevű nő vallomása, aki egy órával a merénylet előtt hajtott el autóval az Elm Streeten. Ekkor látta, hogy egy Ford furgon áll meg a helyszínen, melyből egy puskatokot cipelő férfi száll ki, majd felbaktat a közelben lévő dombra. Mercer a gyilkosság után jelentette mindezt a helyi FBI-irodában és a dallasi seriff hivatalában is, mégsem idézték be soha a Warren-bizottság elé. A könyvtárnyi irodalommal bíró gyanús körülmények sorába tartoznak a negligált, eltűnt vagy titokzatos módon meghalt szemtanúk, valamint a hivatalos vizsgálatok során szándékosan figyelmen kívül hagyott szakértői megállapítások is.

A magányos merénylő teóriáját a későbbi rekonstrukciós kísérletek is cáfolták, amelyek során egyetlen mesterlövész – köztük az 1964-es tokiói olimpiai bajnok Hammerl László – sem tudott 5,6 másodperc alatt nem automata puskából három lövést leadni. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a vélelmezett elkövető, Lee Harvey Oswald, aki három évet szolgált a tengerészgyalogságnál, a fennmaradt minősítési lapok tanúsága szerint rendkívül gyenge céllövő volt, éppen hogy csak átment a kötelező lövészeten.

RUBY LELÖVI OSWALDOT A DALLASI RENDŐRSÉG ALAGSORÁBAN, 1963. NOVEMBER 24-ÉN

Sokan elvetik a magányos gyilkos konklúzióját az Oswald életét kioltó Jack Ruby esetében is, akinek a maffiával fennálló alvilági kapcsolatai közismertek voltak. A rendőrség a merénylettel gyanúsított őrizetes átszállításának tervét és időpontját – teljesen érthetetlen okokból – közzétette a helyi sajtóban. Noha a bejáratot és a folyosókat fegyveres őrökkel biztosították, és csak hivatalos személyek, illetve sajtóigazolvánnyal rendelkező újságírók számára biztosították a belépést, Ruby ennek ellenére bejutott az alagsorba. A vizsgálat azt is megállapította, hogy már két nappal korábban járt a rendőrségi épületben, ám ennek hátterét sem tárták fel. Az az egyébként dokumentált tény is elsikkadt a vizsgálat során, hogy Oswald meggyilkolásának napján, november 24-én hajnalban egy névtelen telefonáló többször is figyelmeztette az FBI-t és a helyi rendőrséget arra, hogy Oswaldot el akarják tenni láb alól. A rendőri vezetők ennek ellenére az átszállítás időpontját és a gyanúsított épületen belüli kísérésének útvonalát sem változtatták meg. Így történhetett meg, hogy Jack Ruby a tömegből kilépve, közvetlen közelről hasba lőhette a két ügynök által közrefogott Oswaldot. Kennedy feltételezett merénylőjét ugyanabba a kórházba szállították, ahol két nappal korábban az elnök belehalt sérüléseibe. Oswald sem kerülhette el a sorsát, egy órával a kórházba szállítása után elhunyt. Ezek voltak az utolsó szavai: „I am just a pasty – Én csak egy balek vagyok.” Ruby kihallgatása során azt vallotta a nyomozóknak, hogy az elnök halála miatti felháborodásában, puszta „felindulásból” lőtte le Oswaldot. Soha nem derült fény arra, hogyan juthatott be illetéktelenként a szigorúan őrzött rendőrségi épületbe. A Warren-bizottság legsúlyosabb mulasztása, hogy egyáltalán nem foglalkozott a merénylet, valamint Ruby tettének valós motívumaival.

„Döntő bizonyítékok” az évfordulókra

A történelem legtöbbet tanulmányozott néhány másodpercével kapcsolatos számos ellentmondás ellenére a mai napig tartja magát a hivatalos verzió, miszerint az Egyesült Államok 35. elnökével Lee Harvey Oswald magányos merénylőként végzett. De vajon tényleg egyedül tette? Tényleg egy zavarodott, befolyásolt, kétes előéletű fiatalember lőtte le milliók bálványát? Vajon képes volt-e egy köztudottan pocsék lövész rekordgyorsasággal leadni három lövést egy lassan kanyarodó, de mozgásban lévő limuzinra, hogy hátulról kivégezze Kennedyt?

Elég elolvasni a Kennedy-gyilkosság ügyét hivatalos oldalról talán legjobban felgöngyölítő New Orleans-i államügyész, Jim Garrison JFK – Gyilkosok nyomában címmel a nyomozásáról és szélmalomharcáról 1988-ban megjelentetett könyvét. Az Oliver Stone által három évvel később megfilmesített történetből érződik, hogy túl sok volt a véletlen Dallasban. S mind közül talán a „mágikus golyó” teória a leghajmeresztőbb, amely szerint egyetlen lövedék okozta az elnök és a texasi kormányzó összes sérülését – összesen hét alkalommal fúródva vagy épp kilépve testükből. Az 1991-ben forgatott JFK – A nyitott dosszié című, nyolc Oscar-jelölést kapott filmben a Kevin Costner által alakított Garrison hevesen bírálja a Warren-bizottság munkáját, és idővel olyan bizonyítékokkal áll elő, melyek cáfolják a magányos merénylő teóriáját, és felsőbb katonai-politikai körökhöz vezetnek.

Oliver Stone a közelmúltban újabb kísérletet tett a merénylet gyanús körülményeinek rendszerezésére autentikus dokumentumok, szakértők, történészek és szemtanúk segítségével. A legendás rendező 2021-ben bemutatott dokumentumfilmjében azokból az ismeretekből dolgozott, amelyeket korábbi filmje hatására hozott nyilvánosságra az amerikai kormány, s bár konkrét felbujtói vagy elkövetői személynevek jogi okokból nem hangzanak el, Stone egyértelműen belső leszámolást sejtet.

OLIVER STONE FILMJEI ALAPJÁN A GYILKOSSÁG ELKÖVETÉSE AMERIKAI KATONAI ÉS POLITIKAI KÖRÖKNEK ÁLLT ÉRDEKÉBEN

A merénylet ötvenedik évfordulóján, 2013-ban a Discovery Channelen bemutatott JFK – Döntő bizonyíték című dokumentumfilm egy ausztrál nyomozó, Colin McLaren, valamint egy volt amerikai katona és fegyverszakértő, Howard Donahue hosszas nyomozásának végkövetkeztetéseit foglalja össze, amelyeket kizárólag ballisztikai vizsgálatokra és tanúvallomásokra alapoztak. Ezek alapján Kennedy halála egy fatális baleset miatt következhetett be. A nyomozás szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Oswald valóban rálőtt Kennedyre, de csak két alkalommal. Első lövése az úttestbe csapódott, az innen felpattanó szilánk pedig eltalálhatta az elnököt, aki fel is kiáltott, hogy meglőtték. A második lövés már valóban eltalálta őt és a kormányzót is, ezt a lövedéket nevezték „mágikus golyónak”. A harmadik, halálos lövést azonban nem Oswald, hanem George Hickey, a titkosszolgálat ügynöke adta le véletlenül a Kennedy mögötti autóból. Erre az elnök fején lévő bemeneti seb szöge, annak Oswald töltényeihez képest kisebb kalibere és az azokhoz képest egészen más roncsolást okozó sérülések utalnak. Hickey újonc ügynökként vett részt az elnöki konvoj kísérésében, és amikor észlelte a lövéseket a tankönyvraktár tetejéről, a kocsiban lévő AR-15-ös gépkarabély után kapott, amit mindjárt ki is biztosított. Mivel azonban Kennedy már megsérült, a konvoj gázt adott, hogy az elnökkel mihamarabb a kórházba érjenek, Hickey pedig egyensúlyát vesztve véletlenül elsütötte a gépkarabélyt, amely éppen Kennedy fejét találta el. Többen vallották, hogy az egyik ügynöknél láttak egy gépkarabélyt, míg a konvojban haladó személyek közül többen éreztek lőporszagot. Egy képen látható is, hogy a kísérőautóban utazó egyik ügynök – akiről később derült ki, hogy ő George Hickey – AR-15-öst tart a kezében. A titkosszolgálat ezután mindent megtett, hogy eltussolja a hibáit, vizsgálatokat szabotált és bizonyítékokat foglalt le, de a kialakult kaotikus állapotok is a kezükre játszottak. A Warren-bizottság sem firtatta túlságosan a titkosszolgálat esetleges mulasztásait, és Hickeyt meg sem hallgatták. A fegyverszakértő Donahue könyvet írt a nyomozásáról, és többen is szerették volna megszólaltatni az ügynököt, aki azonban soha senkivel nem állt szóba.

Hickey 2005-ben elhunyt, de egy másik koronatanú, az idén 88 éves Paul Landis érdekes adalékokkal szolgált a Kennedy elleni merénylettel kapcsolatban. Landis a first lady, Jackie Kennedy egyik testőre volt, és Az utolsó tanú címmel írta meg a visszaemlékezéseit felölelő kötetet, amely a merénylet 60. évfordulója alkalmából, idén október 10-én jelent meg. Vajon miért hallgatott ilyen sokáig?

A volt FBI-ügynök 1963. november 22-én az elnöki autó mögött haladt, így közvetlen közelről volt az események részese. Elmondása szerint hallotta a lövéseket, amelyek miatt a néhai amerikai vezető hátrahőkölt a limuzinban, és félre kellett hajolnia, hogy kikerülje Kennedy koponyájának szétreppenő darabjait. Landis akkoriban 28 éves volt, és sokkolták a történtek, évekig rémálmok gyötörték, majd egyszerűen kizárta életéből a kísértő, szörnyű élményt. A merénylet után hét hónappal leszerelt a titkosszolgálattól, a történteket vizsgáló Warren-bizottság őt sem hallgatta meg. Pedig ha beszélt volna, a nyomozás valószínűleg más eredményre jut, mint amit ismerünk.

Landis szerint ugyanis a „varázstöltény” az a lövedék, amit ő talált meg közvetlenül a merénylet után azon az autóülésen, amelyen Kennedy ült, majd a kórházba érve az elnök hordágyára helyezte. A volt titkos ügynök úgy véli, azt követően kerülhetett a lőszer a kormányzóhoz, hogy összetolták az ágyaikat. Mindez jelentéktelen részletnek tűnhet, valójában azonban megdönti a merényletről szóló hivatalos jelentés állításait. Ha nem volt „varázstöltény”, akkor a kormányzót egy negyedik lövés találta el, vagyis Oswaldon kívül volt egy másik merénylő is. Ez alátámasztja a korábbi elméleteket, hiszen a lövések olyan gyorsan követték egymást, hogy Oswald nem tölthette újra a fegyverét ilyen sebességgel. Landis szerint akár négynél több lövés is eldördülhetett, csak nem mindegyik talált célba, a helyszínen ugyanis nem kerestek további töltényeket. Az idős szerző, az utolsó szemtanú úgy érzi, már nyugodtan halhat meg, miután elmondta, amit 60 évig magába temetett.

KENNEDY KOPORSÓJÁT ÁGYÚTALPON VISZIK A WASHINGTONI FEHÉR HÁZBÓL 1963. NOVEMBER 25-ÉN

A gyilkossággal kapcsolatos teljes igazság valószínűleg örökre „odaát” marad. Ember legyen a talpán, aki képes feldolgozni az elképesztő mennyiségű dokumentumhalmazt, amely a Kennedy-merénylet óta az ügyben termelődött. Az amerikai kongresszus 1992-ben – jelentős részben Oliver Stone filmjének hatására, az egyre gyanakvóbb közhangulat miatt – hozott egy törvényt, amely kimondja, hogy 2017-ig nyilvánosságra kell hozni a gyilkosság valamennyi dokumentumát. Ezt az Egyesült Államok elnöke csak akkor halaszthatja el, ha a katonai védelemre, a hírszerzési műveletekre, a bűnüldözésre vagy a külkapcsolatok irányítására gyakorolt súlyos kár teszi szükségessé, amely felülmúlja nyilvánosságra hozatalhoz fűződő közérdeket. A teljes nyilvánosságra hozatal Donald Trump elnöki ciklusára esett, aki élt a halasztásra vonatkozó jogával, és így tett utódja, Joe Biden is, akinek indoklása szerint a koronavírus-járvány súlyosan akadályozta a minősített anyagok felülvizsgálatát, ezért meghosszabbította a határidőt. A Biden-adminisztráció végül tavaly decemberben több mint 13 ezer, idén júniusban közel háromezer újabb iratot tett közzé, ezzel a merénylet csaknem összes dossziéja hozzáférhetővé vált, de a hivatalos narratívát egyik dokumentum sem rengette meg. Az újonnan nyilvánosságra hozott iratok egyike sem tartalmaz az események átértékelésére vonatkozó információt, inkább csak megerősítik a Warren-bizottság és a történészek konszenzusát, vagyis azt, hogy Lee Harvey Oswald magányosan gyilkolt.

Az amerikai nemzeti levéltárban jelenleg összesen 5 millió oldalnyi dokumentumot tartalmaz a Kennedy-gyilkosság iratainak gyűjteménye, de nemzetbiztonsági okokból továbbra is több ezer iratot kezelnek titkosítva. Így minden bizonnyal – és aligha meglepő módon – soha nem sikerül majd teljesen és egyértelműen rekonstruálni, pontosan mi, hogyan és miért történt hatvan évvel ezelőtt, 1963. november 22-én Dallasban.