A Hercegprímás utca 21. számú háromemeletes épület Lipótváros egyik legkalandosabb múltú lakóháza. Terveit Simonyi Ágost megbízásából a XIX. század egyik legtöbbet foglalkoztatott pesti építésze, Zitterbarth Mátyás (1803–1867) készítette. A romantikus stílusú épület vastag falai, lépcsőházi díszítései és klasszicista folyosórácsai néma tanúként megélték az 1848-as forradalom eseményeit éppúgy, mint a második világháborút. Több mint 165 éve, 1847-ben került sor átadására.
A híres sarokház Zitterbarth Mátyás munkásságának abban a korszakában született, amikor a hatalmas árvíz után szükségessé vált építkezések miatt egyre több megbízást kellett teljesítenie. Ebben az időszakban művei is veszítettek egyéni jellegükből, sőt, az 1840-es években egyre több olyan bérházat emeltek, amely csupán célszerűségi szempontokat szolgált. Ebbe a csoportba tartozik a Hercegprímás utca 21. is, amely építészetileg kevésbé figyelemre méltó, ám híres lakóihoz és a földszinten működő gyógyszertárhoz izgalmas történetek fűződnek.
Az épület a XX. század első felében megjelent Lak- és Címjegyzékek tanúsága szerint hosszú ideig állt a Rakovszky família tulajdonában. Többek között itt lakott Rakovszky Iván (1885–1937), aki 1922-től 1926-ig az újjáalakított Bethlen-kormány belügyminisztereként vált országszerte ismertté, 1928-től pedig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökeként nyolc évig fáradozott a főváros szépítéséért. Kompromisszumot nem ismerő, heves természetéről volt híres: a képviselőházban például nemegyszer vívott végeérhetetlen szócsatákat az akkori ellenzékkel. Rakovszky Iván nevéhez fűződik a dunai életmentés megszervezése, a rendőrségi motorcsónakok munkába állítása, a Margit-szigeti fedett uszoda életre hívása, valamint számos új tér és park kialakítása.
A ház idős lakóinak elmondása szerint egy időben Madách Imre is élt és dolgozott az épületben. Bár erre vonatkozó dokumentumokat nem sikerült felkutatni, annyi bizonyosra vehető, hogy a híres költő és drámaíró gyakran megfordult – sőt raboskodott is – a Lipótvárosban. 1853 januárjának első napján mint fogoly került osztrák börtönbe: a mai Szabadság tér helyén álló hírhedt Újépületbe. Öt hónappal később ugyan szabadlábra helyezték, de Pestet nem hagyhatta el, így az Új tér 12. számú (a mai Erzsébet tér 2. számmal jelölt, azóta többször átépített) Burgmann-féle házba költözött. Ennek ellenére nem kizárt, hogy Madách Imre rövid ideig a nevezetes Hercegprímás utcai sarokházban is lakott.
A földszinten több mint százötven éve nyílt meg Lipótváros egyik legízlésesebben berendezett, ma is működő gyógyszertára, a „Szűz Mária Isten Anyja nevű reáljogú apothéka”, a későbbi Zoltán-patika. Megnyitásának gondolatát már az 1840-es évek derekán felvetette a pesti tanács, a szükséges engedélyek megszerzése azonban még hosszú évekbe telt. A város vezetői ugyanis – egyedülálló módon – önhatalmúlag, a Helytartótanács jóváhagyása nélkül döntöttek a gyógyszertár alapításáról. „A 48-as idők elmúltával ezt az intézkedést panasz tárgyává is tették, úgy a gyógyszerésztestület, mint az érdekelt patikusok – olvashatjuk a gyógyszerészetről és a budapesti gyógyszer-tárakról szóló, Sztankai István által összeállított könyvben. – A Helytartótanács nem is késlekedett a városnak ezt az intézkedését felfüggeszteni, amely aztán okot adott újabb kérvényezések és panaszok megindítására.”
Így történt, hogy az apothéka az eredetileg tervezettnél egy évvel később, 1849-ben nyílt meg, ám a jogi hiányosságok miatt a működését csak 1850 novemberében engedélyezték hivatalosan. Sztankai István a patika pontos helyét is meghatározza: „a Széchenyi téren és pedig annak a Háromkorona utcával való találkozási pontján, amely megfelel a mai helyének, vagyis a Wekerle Sándor utca és a Bank utca sarkán lévő háznak”. Bár az utca és a patika neve számtalanszor változott az elmúlt másfél évszázad folyamán, a Hercegprímás utca 21. földszintjén minden maradt a régiben. Többszöri tulajdonosváltást követően 1898-ban Zoltán Béla vette meg az üzletet – az ő vezetéknevén emlegették azután városszerte a gyógyszertárat –, 1933-tól pedig örökösei bérelték. A klasszicista berendezés, Patrona Hungariae szoboralakja, egy eredeti olajfestmény, valamint számos muzeális értékű bútor egyébként ma is megtekinthető az 1850 óta megszakítás nélkül működő patikában.
Herendi István és felesége több mint negyven éve lakik a házban, amely az elmúlt évtizedekben szemmel láthatóan újult meg. – Amikor ideköltöztünk, még működött a híres Huszárik-féle hentesüzlet, illetve egy zöldséges a földszinten, sőt, az udvaron található kút is adott vizet – meséli Herendi úr, akinek visszaemlékezése szerint az épületben sem a második világháború során, sem 1956-ban nem keletkeztek komolyabb károk. – Bár az Angol–Magyar Bank közelben található székházát hatalmas erejű bombatalálat érte, a mi házunk a helyenként egy méter vastag falaknak köszönhetően szerencsésen túlélte a háborús pusztítást.
Mint megtudtam, a Hercegprímás utca 21. legutóbb egy évtizeddel ezelőtt esett át nagyszabású renováláson. Azóta csak kisebb javításokat – például az udvari díszburkolat cseréjét és tetőtéri átalakításokat – végeztek. A több mint másfél évszázada épült lakóház ma is eredeti szépségében idézi fel a XIX. századi Lipótváros hangulatát.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. NOVEMBER 27-I SZÁMÁBAN
