Prusi Dosszié

Prusi Dosszié


ÖTVENÉVES A MOBILTELEFON

2023. április 03. - Prusi

Fél évszázaddal ezelőtt új korszak indult a kommunikációban: 1973. április 3-án zajlott le az első „igazi” mobilhívás, melyet valóban szabadon hordozható készülékről indítottak. A Motorola úttörő telefonjának kereskedelmi változata 1984-ben került forgalomba, és a mobiltechnológia azóta alapjaiban átalakította az életünket.

20230403_illusztracio.jpg

Stílusos módját választotta Martin Cooper, a mobiltelefon prototípusának fejlesztője a találmány világhódító útjára indításának 1973. április 3-án. A Motorola főmérnöke a New York-i Sixth Avenue-ról, riporterekkel körülvéve felhívta a konkurens Bell Labs tervezési vezetője, Joel S. Engel vezetékes telefonját, és elújságolta neki, hogy a beszélgetést egy hordozható készülékről kezdeményezte. Ezzel történelmet írt, ez volt ugyanis a világ első olyan telefonhívása, amelyet egy valódi mobilról, azaz nem egy autóba épített telefonról indítottak.

Cooper első mobilja, a DynaTAC 8000X prototípusa több mint egy kilót nyomott, és az antennát nem számítva 25 cm hosszú, 9 cm széles és 4,5 cm vastag volt, ezért alkotói is a „The Brick”, azaz „a tégla” becenevet adták neki. A mai készülékekhez képest gigantikus méretű telefon mindössze 30 percnyi beszélgetési időt biztosított, az akkumulátor feltöltése pedig tíz óráig tartott. A tizenkét gombos numerikus billentyűzettel, kilenc funkciógombbal és egysoros LED-kijelzővel ellátott mobiltelefon harminc telefonszámot tudott tárolni.

A technológia ugyanakkor ezen a ponton még távolról sem állt készen a kereskedelmi bevezetésre. A szabályozási akadályok elhárítása, a technikai problémák kezelése és a prototípus továbbfejlesztése elképesztő összegbe, csaknem százmillió dollárjába és tíz évébe került a Motorolának. A DynaTAC 8000X nagyközönség számára történő forgalmazását 1983. szeptember 21-én engedélyezte az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottság. Az első kereskedelmi és egyben nemzetközi mobilhívást 1983. október 13-án Chicagóban Bob Barnett, az Ameritech Mobile Communications akkori elnöke kezdeményezte, aki Alexander Graham Bell Németországban tartózkodó unokáját hívta fel.

A mobiltelefon kifejlesztésének elsődleges célja az orvosok és a kórházi személyzet kommunikációjának javítása volt, de rövid idő alatt luxuscikké vált a lakosság körében. Szinte megfizethetetlenül drágán lehetett kapni: csaknem 4000 dollárba – mai árfolyamon mintegy 4,2 millió forintba – került, és még így is több ezres volt a várólista. Az első igazi Motorola-mobil a prototípushoz hasonló képességekkel rendelkezett, a mérnököknek azonban sikerült leszorítani a készülék tömegét 790 grammra. A DynaTAC-széria később, a hálózatok fokozatos kiépülésével komoly sikernek mutatkozott, a telefon számtalan variációja került forgalomba 1994-ig.

Cooper – akit a „mobiltelefon atyjának” kereszteltek el – úgy véli, ha a Motorola nem mutatja be hordozható készülékét 1973-ban, a mobilforradalom húsz évet késett volna, mert a Bell Labs autóban elhelyezhető készülékeket fejlesztett, és azokkal nem lehetett volna járkálni az utcán. Cooper összesen tizenegy fontos, telekommunikációs találmányt szabadalmaztatott, a Times pedig minden idők száz legfontosabb felfedezése közé sorolta a mobiltelefont. A mobilhívások alapja az elmúlt fél évszázadban sem változott számottevően, a készülékek viszont annál inkább, s természetesen a mobilhálózatokba begyűrűző digitális technológiák is egészen új távlatokat nyitottak. A mobilkészülékek ma már inkább kis számítógépek a zsebünkben, amelyek alaposan átalakították az életünket.

Az idén 94 éves Cooper azt remélte, hogy az eszközök fokozzák az emberek biztonságát, és több szabadságot biztosítanak számukra, de az esetleges társadalmi következmények öt évtizeddel ezelőtt még fel sem merültek. Az idős mérnök ma már Apple Watch okosórát visel, és iPhone-t használ, ezen nézi a fotóit, e-mailezik, youtube-ozik, de ma is elsősorban arra használja a mobilt, amire feltalálta: hogy másokkal beszéljen vele. „Sosem fogok úgy érteni a mobiltelefon használatához, mint az unokáim és a dédunokáim” – nyilatkozta. Cooper szerint a mobiltechnológia fejlődése összességében pozitívan hat a társadalomra, mert kényelmesebbé teszi az életet, jól használható tanulásra, szórakoztat, és többnyire produktívabbá tesz. Emellett aggodalmának is hangot adott azzal kapcsolatosan, hogy az okostelefonok milyen kockázatot jelentenek a fiatalokra és a magánéletünkre. Cooper egyébként úgy gondolja, hogy a mai okostelefonok még mindig nem érték el az optimális formájukat, szerinte ugyanis a jövőben a mindenki zsebében ott lapuló készülékek helyett a fülünkbe épített implantátumokon keresztül kommunikálunk majd.

NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNELMET ÍRT AZ IBM

2021. augusztus 12. - Prusi

Pontosan negyven éve mutatkozott be az első IBM PC, az a személyi számítógép, amely minden bizonnyal a legnagyobb hatást gyakorolta az emberek életére. Bár az amerikai PC hivatalosan csak négy évvel később jutott el Magyarországra, a vasfüggöny mögött, Budapesten már 1982-ben elkészült a Proper-16 nevet viselő klónja – amely egyben a legelső európai PC/XT-klón.

20210812_illusztracio_1.jpg

Éppen négy évtizeddel ezelőtt, 1981. augusztus 12-én mutatták be az első IBM PC-t, minden idők legnagyobb hatású személyi számítógépét. Az eredetileg 5150-es modellnek nevezett számítógéppel lépett be a professzionális, nagy rendszerek gyártásában az informatika, adatfeldolgozás világában már korábban is óriási hírnevet szerzett IBM cég a személyi számítógépek mostaninál jóval szűkebb piacára. A legendás számítógépet egy 12 főből álló csapat tervezte meg, a csoportban egy női informatikus, Patty McHugh is fontos szerepet játszott. Az 1565 dollárba kerülő első változat mindössze 16 kilobájt RAM memóriával rendelkezett, a bővítés 640 kilobájtig volt lehetséges – olvasható a Neumann János Számítógéptudományi Társaság sajtóközleményében.

A legtöbb, akkor már piacon lévő személyi számítógéppel ellentétben a gép előnye volt a teljesen moduláris felépítése: az IBM PC képességeit az alaplapjába helyezhető, cserélhető kártyákkal lehetett bővíteni. Bár ez manapság megszokott megoldás, akkoriban hozzájárult a gép nagy sikeréhez. Az első IBM PC-t egy Chaplin-alteregóval reklámozta a cég, ezzel is utalva rá, hogy a konfigurációt még egy „csetlő-botló átlagember” is össze tudja rakni. Az IBM PC két másik céggel szoros együttműködésben készült: az Intel szállította a mikroprocesszort, a Microsoft pedig az operációs rendszert. Ez a triász évtizedekre meghatározta az üzleti, irodai számítógépek fejlődési irányát.

20210812_illusztracio_2.jpg

20210812_illusztracio_3.jpgMagyarországon is hamar megkezdődött a PC-re megjelent top szoftverek adaptációja, klónozása, de az eredeti IBM PC sokáig csak szórványosan jutott el a hazánkba. Bár maga az IBM cég jelen volt már a Magyar Népköztársaságban is, az IBM PC csak 1985 áprilisától volt megrendelhető, konvertibilis valutáért, az Egyesült Államok szállítási engedélyt adó hatóságainak jóváhagyásával.

Addigra pedig már az első magyar PC is elkészült a vasfüggöny mögött: a Proper-16 márkanéven árult klón 1982-ben jelent meg, 1983-tól pedig ez lett Európa első IBM PC/XT-klónja. Ezt a személyi számítógépet Németh Pál irányításával, Faix Gábor főkonstruktőr munkája révén a Számítástechnikai Koordinációs Intézet (SZKI) fejlesztette ki Budapesten. A klóngépet Esztergomban, a Labor Műszeripari Műveknél gyártották, a PC-üzletágért felelős leányvállalat, a Sci-L első vezetője pedig Kovács Győző, a Neumann Társaság akkori főtitkára volt. Az ő visszaemlékezéséből kiderül, hogy a Proper-16 mintájául szolgáló, eredeti PC beszerzése 1981-82-ben még az embargó miatt kockázatos volt. A mintául szolgáló példányt egy Dél-Amerikában fellépő magyar cigányprímás vásárolta meg – és adta el az intézetnek a Bizományi Vállalat közvetítésével.

Az eredeti IBM PC-nél mintegy másfélszer nagyobb Proper-16 számítógép konfigurációinak ára kiépítéstől függően félmillió és másfél millió forint között mozgott még 1985-ben is, vállalatok havi 40 ezer forintért bérelhették. A számítógép árából tehát akár egy flottányi személyautót is vásárolhattak volna. A Proper-16 egyik jó állapotban fennmaradt példánya a mai napig megtekinthető a Neumann Társaság szegedi Informatikatörténeti Tárlatában.

AZ UTOLSÓ TÁVIRAT

2021. április 29. - Prusi

A mai napon lehetett utoljára táviratot feladni Magyarországon. Senki nem vitatja, hogy a Magyar Postának ezen szolgáltatása felett régen eljárt az idő: már az én generációmnak sem jelent semmit a távirat, néhány kivételtől eltekintve. Én nem vártam az utolsó napig, hiszen a Posta előzetesen nem tudta garantálni, hogy az enyém lesz az utolsóként feladott távirat, „legfeljebb” az utolsók egyike. De nekem ez is elég volt – így is történt.

20210429_illusztracio_1.jpg

Tovább

HARMINC ÉVE TAXISBLOKÁD BÉNÍTOTTA MEG AZ ORSZÁGOT

2020. október 25. - Prusi

Harminc évvel ezelőtt, 1990. október 25. és 28. között taxisblokád bénította meg az ország közlekedését. A váratlanul bejelentett, október 26-án életbe lépő 65 százalékos benzináremelés ellen tiltakozva a taxisok és magánfuvarozók megbénították előbb Budapest forgalmát, majd a közúti közlekedést az ország nagy részében. A tiltakozó mozgalom október 28-án az Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkavállalók, a munkaadók és a kormány közötti kompromisszumos megállapodással ért véget.

Tovább

„NEM KOPOGTATTAK BE KIS ZÖLD EMBERKÉK A SZOJUZ ABLAKÁN”

2020. június 04. - Prusi

Negyven évvel ezelőtt, 1980. május 26-án indult el történelmi küldetésére a Szojuz–36 fedélzetén Farkas Bertalan. Az első és eddig egyetlen magyar űrhajós csaknem nyolc napot töltött a kozmoszban, és június 3-án tért vissza a Szojuz–35 űrhajóval. Évfordulós összeállításomban arra is visszatekintek, hogyan számoltak be az 1980. június 4-én megjelent napilapok a sikeres küldetésről, és felidézem azt az interjút, amelyet Farkas Bertalannal készítettem az információk hitelességéről szóló egyetemi szakdolgozatomhoz.

20200603_illusztracio_1.jpg

VALERIJ KUBASZOV ÉS FARKAS BERTALAN A SZALJUT–6 ŰRÁLLOMÁS FÖLDI MÁSÁNAK PARANCSNOKI EGYSÉGÉBEN. FOTÓ: NÉMETH FERENC, MTI

Tovább

IDŐUTAZÁS A HIDEGHÁBORÚS ÓVÓHELYEN

2020. március 01. - Prusi

Képzeletben évtizedeket repülhet vissza az időben a látogató, amikor átlépi a kőbányai Bebek utcában található egykori óvóhelykomplexum vastag külső védőajtajának küszöbét. Sajátos atmoszféra uralkodik a hajdani vezetési ponton, amelynek falai között 2013-ban nyílt meg a Dr. Sztanek Endréről elnevezett interaktív polgári védelmi múzeum. Március elseje a polgári védelem világnapja, ebből az alkalomból egyedi lehetőséget kaptam arra, hogy megtekintsem a részleges felújítás előtt álló, ezért a nagyközönség számára jelenleg nem látogatható létesítményt.

Tovább

MŰVÉSZSZEMMEL AZ INTERNET UTÁNI VILÁG

2020. február 20. - Prusi

Az internet kapacitásának potenciális végét vetíti előre a Ludwig Múzeumban április 26-ig látható The Dead Web – The End című kiállítás. Az utópisztikus vállalkozás sajátos nézőpontból mutatja be a hálóról, illetve annak hiányáról alkotott elképzelésünket, megkérdőjelezve az internethez való viszonyunkat, tágabb értelemben pedig a közösségi kapcsolat fogalmát mint a világgal való érintkezést.

A hálózat korai összeomlását előrevetítve, mielőtt még elérné „felnőttkorát” – 2023-ban a világháló a mai formájában még alig lesz több 25 évesnél –, megpróbálhatjuk elképzelni a háló végét és az azt követő világot. Vajon mi fogadna minket: élettelen szerverek és elektronikai hulladékok tengere? Digitális tartalmak nélküli monitorok tömege? Egy digitális sivatag? Vagy az egykori hálót imitáló gépek? Van-e lehetőség manuálisan újra létrehozni az internetet? Vagy csak pletykák és vallomások maradnának fenn arról, mi volt az internet? Netán kétségbeesett kutatás folyna az elveszett kapcsolat után?

Hogyan befolyásolná az anyagát és helyét vesztett hatalmi struktúrák dinamikáját, és milyen gazdasági és politikai hatása lenne annak, ha a hálózat lekapcsolna? És mit mondhatunk vagy tehetünk ilyen esetben? Hogyan lakjuk – vagy nem lakjuk – be azt a dimenziót, amely lényegében egy kölcsönvett tér és idő, egy olyan tér-idő, amelyet ezentúl meg kell osztanunk a digitális és a fizikai valóság között?

E reflexiók nyomvonalán haladva gyűjtötték össze azokat a művészi munkákat, amelyek erre a felvetésre keresik a választ. A Ludwig Múzeum partnere az utópikus vállalkozásban a kanadai Molior médiaművészeti szervezet. Bár a kiállítás eredetileg québeci művészek munkáiból állt, időközben – pályázat útján és a Ludwig Múzeum gyűjteményéből vett munkákkal – magyar művészek is csatlakoztak az eseményhez. A bemutatott anyag tovább bővült a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány korai webes munkáival és olyan svájci művészek alkotásaival, melyek szerepeltek a legutóbbi Mapping Festival The Dead Web kiállításán. A kiállítás tehát sajátos nézőpontból mutatja be a hálóról, illetve annak hiányáról alkotott elképzelésünket.

SZÖVEG: LUDWIG MÚZEUM

GENERÁCIÓK SAJÁT MOBILJAI

2020. január 07. - Prusi

Február végéig tekinthető meg a „GSM – Generációk Saját Mobiljai” című időszaki kiállítás a Piarista Múzeumban. A népszerű modellek mellett számos ritka, „egzotikus” készülék, prototípus is helyet kapott a tárlaton.

A magyarországi GSM-mobilszolgáltatás 25 éves évfordulója alkalmából a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) – a Vodafone Magyarország Alapítvány támogatásával – a Neumann Társaság múzeumában (NJSZT ITK, Szeged) rendezett tárlatot. A kiállítás ősszel a túrkevei Finta Múzeumban vendégszerepelt, november végétől három hónapon át a budapesti Piarista Múzeumban tekinthető meg.

A szervezők négy budapesti magángyűjtő (Csernák Márton, Domokos Zoltán, Novák László, Szepes György, Mobilmementók baráti kör) és egy szegedi mobilgyűjtő (Ördögh Zoltán, Retromobil) több ezer darabos gyűjteményéből válogatták ki az elmúlt negyed évszázadban piacra dobott legérdekesebb készülékeket, amelyek között a látogatók saját egykori mobiltelefonjaikat is jó eséllyel viszontláthatják. A népszerű modellek mellett számos ritka, „egzotikus” készülék, prototípus is helyet kapott a tárlaton; megtekinthető például egy olyan, táskányi méretű, analóg Motorola mobiltelefon, amilyennel az első magyarországi mobilhívást Bod Péter Ákos akkori ipari és kereskedelmi miniszter 1990. október 15-én elindította. A kiállítás látogatói több tucatnyi különleges formatervezésű készüléken keresztül kapnak izgalmas képet arról, hogyan jutottunk el a külső antennás, nyomógombos készülékektől napjaink teljes érintőképernyős okostelefonjaihoz, és hogy a dizájn mellett mekkora volumenű technikai fejlődésen ment keresztül a mobiltelefon-gyártás.

A kiállítás 2020. február 29-ig, hétköznapokon 10 és 18 óra között, előzetes bejelentkezéssel látogatható, bővebb információ az NJSZT honlapján olvasható.

HÉTKÖZNAPOK KRÓNIKÁSAI HÓCIPŐBEN

2019. október 30. - Prusi

Kabaréműsorral ünnepelte alapításának 30. évfordulóját az egyetlen hazai szatirikus kéthetilap. A Rádiókabaré szerkesztő- és szerzőgárdája által indított Hócipő első lapszáma 1989. október 5-én jelent meg.

20191030_illusztracio_1.jpg

FOTÓ: VAJDA JÓZSEF, NÉPSZAVA

A közéleti, társadalmi, művészeti kérdésekben szatirikus hangon állást foglaló, kéthetente szerdán megjelenő Hócipőt Farkasházy Tivadar, Gáti László, Kárpáti Miklós és dr. László András alapította a Ludas Matyi konkurenciájaként. Saját meghatározása szerint elsősorban a tájékozott emberek lapja, hiszen fotóinak aláírásai a képzelet szüleményei, a finom utalásokhoz pedig megfelelő alapismeretekkel és sok naprakész információval kell rendelkezni. Az alapító főszerkesztő, Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter művészeti vezető először Rá/Dió/Kabarénak akarta elnevezni a lapot – azaz a Kabaré szó fölé helyeztek volna egy szem diót. Értik? Nem? Verebes István sem értette, legyintett és közölte: „Legyen inkább Hócipő! Az most úgyis mindenkinek tele van!” Alaposan beletrafált, a jövőbe is.

„Arra vágytam, hogy legyen egy olyan újságom, amit én olvasok. Abban reménykedtem, hogy mások is. Árkus Jóska, akivel egyébként jó barátságban voltunk, érthető módon nem akarta átengedni a rajzolókat a konkurenciának. Így fanyalodtunk rá a fotókra, eleinte karikatúrapótlékként, de hamarosan rájöttünk a fotók erejére. Szinte ráhibáztunk erre a lehetőségre. Mi nem azt írjuk a képek alá, hogy a politikusok mit mondtak, hanem azt, hogy mit gondoltak vagy szívük szerint mit mondtak volna. Az igazi arcukat próbáljuk megmutatni, és gyakran igen közel állunk a valósághoz. De egyre nehezebb a dolgunk, mert olyan blődségeket mondanak és csinálnak, amiket nem lehet felülmúlni. Humoristaként ezért haragszom a legjobban a mai politikusokra – emeli ki Farkasházy Tivadar, aki az újságírásban is hasonló tendenciát tapasztal. – Ha húsz évvel ezelőtt figyelmeztetett az ember egy kollégát, hogy valami nem úgy történt, ahogy megírta, akkor utánajárt, és kijavította a tévedést. Most meg csodálkozó szemekkel néznek rám, és nem értik, mi a probléma.”

20191030_illusztracio_2.jpg

A HÓCIPŐ ELSŐ SZÁMÁNAK CÍMLAPJA ÉS AZ 1989-ES KEZDŐCSAPAT: FARKASHÁZY TIVADAR, SINKÓ PÉTER, NAGY-BANDÓ ANDRÁS, VEREBES ISTVÁN, BONCZ GÉZA. FOTÓ: HÓCIPŐ-ARCHÍVUM

Farkasházy elmondása szerint mindig az előző, már túlhaladott műfajban kereste a lehetőségeket. „Amikor elkezdtem rádiókabarézni, mindenki azt mondta, hogy tévékabarét kell csinálni, mert az sokkal látványosabb és több embert érdekel. Hamarosan rájöttem, hogy a rádióban sokkal jobban tudok hatni a fantáziára. Amikor elkezdtem a Hócipőt, azt mondták, ez a Tolnai-féle képes újság, idejétmúlt, maradi dolog. Én meg azt mondtam, hogy ezekkel a képekkel meg lehet őrizni valamit, és nem izgat, hogy egy félig holt műfajban dolgozom.”

A Hócipő 1998-ig fekete-fehérben jelent meg, az azt követő öt évben fele színes, fele fekete-fehér változatban, 2003 őszétől már valamennyi oldal színes. 2005-ben 48 oldalra bővült az addig 32 oldalas terjedelem. Néhai kollégáik, a neves publicisták, humoristák és karikaturisták – Andrassew Iván (1952–2015), Brenner György (1939–1993), Boncz Géza (1944–2000), Déri János (1951–1992), Grausz Péter (1946–1996), Lehoczki István (1950–2007), Lehoczki Károly (1957–2012), Megyesi Gusztáv (1950–2016) – emlékét a mindenkori impresszum is őrzi. Déri János fényképe ma is mindig ott van egykori rovatának helyén, a 31. oldal tetején. „Ha azt kérdezik tőlünk, milyen szellemiségű a Hócipő, csak rámutatunk.”

20191030_illusztracio_3.jpg

LAPSZÁMOK AZ ELMÚLT NEGYEDÉVBŐL

Az alapító főszerkesztő által Bauhaus külleműnek aposztrofált kéthetilap tipográfiai szempontból alapvetően nem sokat változott az indulás óta. „Miután nem különálló rovatok vannak, hanem az egyes rovatok, cikkek, fotók válaszolgatnak egymásnak, egy dokumentumfilmhez tudnám hasonlítani az újságot. Nagy kedvem lenne mindenféle grafikai és tördelési vagánysághoz, de akkor az olvasó végleg elvesztené a fonalat.” Farkasházy úgy véli, a Hócipőnek még a papíralapú, lassan-lassan elhaló újságírásban is lenne jövője, de a legfőbb probléma, hogy nincs értéke a minőségnek. „Hiába lehet csodálatos dolgokat találni az interneten, gyakran egymás mellett van a gagyi meg a nagyszerű, és sokan hajlamosak ezt a kettőt azonosnak tekinteni.”

Farkasházy szerint az elmúlt három évtizedben alapvetően megváltozott, velük együtt öregedett az olvasótábor. Míg kezdetben főként értelmiségi, magasan képzett, 30-40 éves fiatalok járatták a lapot, ma nagyon sok olvasójuk zsákfaluban él, de olyan fontos számukra a Hócipő, hogy ha szerdán reggel nem viszi ki a postás, akkor délben már betelefonálnak a szerkesztőségbe. „Kéthetilap lévén soha nem tudunk frissek lenni, nem tudjuk elsőnek lecsapni a labdát, ezért inkább a hétköznapok krónikásává szegődtünk. Ezeket a hétköznapi krónikákat pedig nagyon jól meg kell írni ahhoz, hogy két vagy három héttel az események után is elolvassák őket, ezért mindig arra törekedtem, hogy nálam legyenek a legjobb publicisták. És a pozitív visszajelzések tartják életben a lapot meg az egyre fogyó energiáimat.”

HARMINCÉVES A PRINCE OF PERSIA

2019. október 03. - Prusi

Éppen három évtizeddel ezelőtt, 1989. október 3-án jelent meg a Prince of Persia című platformjáték az akkor 21 éves Jordan Mechner jóvoltából, aki a testvérével közösen alapított, Broderbund nevű cégben kezdte a fejlesztést, és animációja mérföldkőnek számított a videojátékokban. Rendkívüli sikert ért el, kétmilliónál is több példány kelt el belőle – ez az akkori viszonyok közt hatalmas teljesítmények számított –, és szinte az összes jelentősebb platformra megjelent.

20191003_illusztracio.jpg

Mint az Index visszatekintésében olvasható, Mechnert az Ezeregyéjszaka meséi és A bagdadi tolvaj című, 1940-es film ihlette meg. A halálos csapdákat és a perembe kapaszkodás mozdulatát Az elveszett frigyláda fosztogatói első tíz perce inspirálta, a kardozós jeleneteket régi Errol Flynn- és Douglas Fairbanks-filmek ihlették. A Prince of Persia történetét a játékmotorral készült mozibetétek jelenítették meg, ami akkoriban még egyáltalán nem volt megszokott. A Herceg animációját Mechner rotoszkóp technikával készítette: VHS-kazettára vette, ahogy öccse, David fehér ruhában ugrál és rohangál, majd a képkockák után készítette el az animáció fázisait. A családból más is besegített: Mechner apja írta meg a játék zenéjét. Ezek után már csak néhány jól megtervezett pálya kellett sok csapdával, lezuhanó padlóelemekkel, trükkös kapcsolókkal, meg olyan ötletekkel, mint a varázsitalok, a nehezen legyőzhető dagadt őr vagy a Herceg tükörből kiugró képmása – és már kész is volt a kasszasiker.

A Prince of Persia főszereplője a Herceg nevezetű karakter, akit irányítva a játékos különféle ügyességi és logikai feladatokat hajthat végre, de a harcnak is fontos szerep jut. Miután a szultán külföldi hadjáratra indul, tanácsosa magához ragadja a hatalmat. Jaffarnak a trón megszerzésében csak a szultán lánya jelent akadályt, akit a tornyába zárat, és megfenyegeti, ha nem lesz a felesége, akkor kivégezteti, szerelmét pedig a katakombákba veti. A játékosnak innentől egy óra áll rendelkezésére, hogy kiszabaduljon, legyőzze Jaffart, és eljusson a hercegnőhöz.

A cselekmény valós időben játszódik, így a játékot szünet nélkül kell teljesíteni azokon a platformokon, ahol nem volt mentési pont a pályák elején. Amennyiben a játékos meghal, akkor az előző mentési ponttól folytathatja, általában az adott pálya elejétől. A játékot csak akkor kell teljesen újrakezdenie, ha kifut a rendelkezésre álló 60 percből.

A Herceg adott számú életerővel rendelkezik; a kisebb esések, leeső kövek, kék üvegcsék és az ellenfél kardcsapása eggyel csökkenti az életerejét, míg a csapdákban, nagyobb eséseknél, vagy ha kardja előrántása előtt az ellenfele lesújt, az összes életereje elfogy. A maximális életerő a nagyobb piros üvegcsék megtalálásával növelhető, a kisebbek egy életerőt töltenek vissza. A negyedik pályán egy varázstükör szétválasztja lelkét, és a sötét tükörképét csak úgy győzheti le az utolsó pályán, ha elteszi a kardját, és újraegyesülnek. Az utolsó pályán Jaffarral is meg kell küzdeni.

A Prince of Persia 1989-ben eredetileg Apple II-re jelent meg, majd a nagy sikerre való tekintettel rövidesen a PC-s változat is a boltokba került. Később felújított, 256 színt felvonultató verzió készült belőle, majd 3D-motort és új epizódokat kínált a megszállott játékosoknak. Mechner a 30. évfordulóra könyvet írt a játék készítéséről, és nyáron úgy nyilatkozott, hogy nem zárkózna el egy újabb POP-résztől. Ez persze a brand jogtulajdonosán, a Ubisofton is múlik, amely kilenc éve nem adott ki új játékot a Herceg kalandjaiból.

ARANYHÍD A MAGYAR TENGER FELETT

2019. július 25. - Prusi

Korszerű installációval, újszerű szemléletmóddal tárja a látogatók elé a „magyar tenger” jelenkori és régi világát a keszthelyi Balatoni Múzeum 2011-ben nyílt, Aranyhíd című állandó kiállítása. A múzeum római és középkori kőtára a Balaton-felvidékről és a Kis-Balaton környékéről származó leletekből nyújt ízelítőt.

A Balaton mindenkinek mást és mást jelent: egy felejthetetlen nyaralást, a bor zamatát, a csodálatos tájat, nagy kirándulásokat, hegyek ormán trónoló várakat, sportélményeket… A Balatoni Múzeum állandó kiállítása is ezt a sokféleséget ragadja meg és tárja a látogató elé, tizenegy termen keresztül kíséri végig a tó és környékének történetét.

Az első terem a Balaton keletkezését és geológiáját mutatja be, az elmúlt évtizedek több új, jelentős kutatási eredményét felvonultatva, amelyek új megvilágításba helyezték a tó születésének kérdését. A második terem a Balaton és ember kapcsolatát elemzi a tó környéke benépesedésének és szabályozásának tükrében. A harmadik terem nagy diorámákon keresztül a Balaton élő- és növényvilágát tárja elénk, a témát három tematikus egységre osztva (víz alatti világ, vízpart, hegyvidék). A negyedik és ötödik teremben a Balaton környékének őskori, római kori és középkori váraival, erődjeivel ismerkedhet meg a látogató. A hatodik terem „virtuális tudáspontként” szolgálja a látogatókat, akik számítógépek segítségével mélyülhetnek el a tó történetében. A hetedik terem a balatoni ember egyik legősibb élelemszerzési módjával, a halászattal foglalkozik. Diorámák jelenítik meg a nyári kisvízi halászatot és a téli jeges nagyhalászatot. A vitrinekben az őskortól a 19. század végéig használt halászeszközök láthatók. A terem közepén egy lélekvesztőnek nevezett bödönhajó várja a látogatókat.

A nyolcadik és kilencedik teremben az újkori balatoni fürdőélet alakulásával és a sokak számára a legutóbbi évtizedekre jellemző helyszínekkel ismerkedhet a látogató. A Balaton felfedezésétől és az üdülőtelepek kialakulásától kezdve több, hazai viszonylatban is ritkán bemutatott téma kerül elő: sportok, gyermektáborok, vendéglátás, szüret és szőlőhegyek, népművészet és emléktárgyak, szállók és üdülők, fizetővendéglátás. A fürdőruhák évszázados divatját egy, az egykori keszthelyi Szigetfürdőt megidéző épített fa fürdőházban lehet megtekinteni, körülötte a sétányon a nyaralóhelyi kirakatokkal és jelenetekkel.

A tizedik és tizenegyedik terem a balatoni hajózás múltjával foglalkozik. Az őskortól napjainkig tartó áttekintést sok fénykép és illusztráció teszi szemléletessé, és más, hajózási témájú kiállításokhoz képest a teherszállítás és a révátkelés is bekerült a témák közé. A hajómodellek bemutatják a Festetics-gályáktól kezdve a klasszikus lapátkerekes és csavaros gőzhajókat, de nem maradnak ki a motoros hajók sem. A balatoni sportok közül itt tanulmányozható a vitorlázás története. A teljes kiállítás végére érve a forgatható kormánykerékkel és kivetítővel élményszerűvé tett fedélzeten lehet pihenni és összegezni. Az Aranyhíd című állandó kiállításához kapcsolódik a tó élővilágát bemutató akvárium.

SZÖVEG FORRÁSA: BALATONIMUZEUM.HU
FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN

KACSAMESÉS VAKUEMLÉK

2018. december 12. - Prusi

Egy generáció traumatikus élménye a félbeszakított Kacsamesék, amelynek pillanatnyi körülményei bennem is „vakuemlékként” rögzültek. Huszonöt évvel ezelőtt, 1993. december 12-én, a Walt Disney bemutatja című műsort megszakítva jelentette be Boross Péter belügyminiszter, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Antall József miniszterelnök.

20181213_illusztracio_1.jpg

KÉPKOCKA A FÉLBESZAKÍTÁST MEGELŐZŐ JELENETBŐL ÉS A MAGYAR TELEVÍZIÓ LOGÓJÁNAK RÉSZLETE. MONTÁZS: PRUSINSZKI ISTVÁN

Gyerekek százezreit vonzotta minden vasárnap a televízió képernyője elé a Walt Disney bemutatja című műsor a kilencvenes években. Nem volt ez másképp 1993. december 12-én, ezüstvasárnap sem, amikor a Magyar Televízió a szokásos esti meseműsorát sugározta, benne a Kacsamesék rajzfilmsorozaton belül A gonosz bálna című epizódot.

„Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!” – kiabálta egy asztalon őrjöngve Dagobert bácsi. Ezt követően, 18:08-kor a kép hirtelen elsötétült, de még lehetett hallani Niki, Viki és Tiki hangját: „Fogjuk le!” Majd megjelent az MTV logója, és elindult Chopin Gyászindulója. Az adást a kettes csatornán is megszakították. Néhány perccel később a kormányfő helyettese, Boross Péter belügyminiszter bejelentette Antall József halálhírét.

Ezután hosszú ideig Beethoven-koncertet adtak, később Göncz Árpád köztársasági elnök is beszédet mondott. Este hét órakor, „A Hét” című műsor első tizenöt percében megemlékeztek Antall Józsefről, utána az eredetileg tervezett programmal ment le az adás. A Hét után – a visszaemlékezések többségével ellentétben – egy Olasz Ferenc-filmet sugároztak, majd 22 óra körül befejezték az adást. Utóbb belső vita indult az MTV-ben, sokan kritizálták azt, hogy a televízió nem volt megfelelően felkészülve az akkor már várható eseményre. Pálfy G. István, a Híradó akkori főszerkesztője már korábban be akarta jelenteni Antall József halálát, de várni kellett, amíg Boross Péter belügyminiszter megérkezik a kormányülésről a tévészékházba. Így történt, hogy a miniszterelnök haláláról az elsők között a mesedélutánt élvező gyerekek értesülhettek.

20181213_illusztracio_2.jpg

ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK PORTRÉJA ÉS BOROSS PÉTER BELÜGYMINISZTER A GYÁSZHÍR BEJELENTÉSEKOR

A kormányfő halálának bejelentése a Disney-meséken felnőtt generáció számára olyan közös vakuemlékké vált, mint a Challenger katasztrófája vagy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. A szakirodalom egyébként így definiálja a vakuemlékezetet: „Olyan körülményekre vonatkozó emlékezet, amelyben rögzítjük a nagyon meglepő, fontos vagy érzelmileg megrázó eseményeket. Nem is a kiváltó hír részleteit őrizzük meg fotografikus hűséggel, hanem olyan személyes részleteket, mint hogy hol voltunk vagy mit csináltunk, amikor meghallottuk a hírt.”

A Kacsamesék félbeszakítása ugyanakkor nem egyszerű vakuemlék, hiszen olyan gyerekműsort állítottak le, amely főként a tíz év alatti korosztályt, azaz a nyolcvanas években született fiatalokat vonzotta. Mivel az esemény váratlanul történt, ráadásul egy epizód izgalmas pontján, a hirtelen váltás értetlenséget, dühöt okozott a gyerekekben, ami aztán mélyen elraktározódott bennük, és évtizedek múlva is fel tudják idézni.

Az EX Symposion folyóiratban 2010-ben megjelent Befejezetlen történet című tanulmány szerzője felhívja a figyelmet, hogy az akkor nagy számban tévé előtt ülő gyerekek többsége még nem értette a halál és a hozzá kapcsolódó gyász fogalmát, és korukból adódóan a politikusokat sem ismerték. Jekel András a vonatkozó szakirodalmat is idézi, amely szerint a reális halálkép nagyjából kilencéves kortól kezd kialakulni. Ezért is olyan kevés a részvét az esetre való visszaemlékezésekben, és a legtöbben a Kacsamesék befejezésének hiánya, nem pedig egy közismert személyiség halála felől néznek a generációs traumára.

Az esemény azért is maradhatott meg annyira egy egész generáció számára, mert a kilencvenes évek elején csak a köztévé működött, így gyakorlatilag az egész ország ugyanazokat a műsorokat nézte. A mai rendszerhez hasonló közönségmérés akkor még nem létezett, de becslések szerint több mint kétmillió nézője is lehetett a Magyar Televízió vasárnapi mesedélutánjának, és a tetszési indexe is különösen magas, 92 százalékos volt. A Walt Disney bemutatja keretében többféle mesét és élőszereplős műsort vetítettek – például Zorro, Balu kapitány, A Csipet Csapat, A gumimacik –, ezért mindenféle korú és érdeklődésű gyerek talált magának kedvére való sorozatot.

Az ominózus Kacsamesék-epizódot a szokásos hétfő délelőtti ismétlésben sem adta le az MTV. Az adás félbeszakítása miatt dühöt érző fiatalok pedig felcseperedtek, s amikor az ezredfordulón műsorra tűzte a rajzfilmsorozatot az RTL Klub, már ennél fontosabb dolgok foglalkoztatták őket.

Boross Péter belügyminiszter beszéde a műsor félbeszakítása után

„Honfitársaim! Magyarok, itthon és szerte a nagyvilágban! Fájdalmas kötelességet rótt rám a sors. Dr. Antall József, Magyarország miniszterelnöke ma délután, 5 óra után elhunyt. Hősies küzdelmet vívott a betegséggel, az ország sorsa iránti elkötelezettségéből merített erőt, és a legutóbbi időkig teljesíteni tudta kormányfői feladatait. A váratlanul rátört újabb betegségen már közismert akaratereje sem tudott úrrá lenni. Halála nagy veszteség mindnyájunk számára. Emlékét államférfiként, és hosszú idő után az első demokratikusan választott kormány elnökeként a történelem megőrzi. Szívünkben tovább él a nagy tudású ember és a nehéz helyzetben is magabiztosan dönteni tudó politikai személyiség emléke. Olyan ország született újjá kormányfői ténykedése során, amelyet a régióban joggal neveznek a stabilitás szigetének. Magyarország elismertsége szorosan kapcsolódik ahhoz a személyes tekintélyhez, amelyet a nemzetközi politikai közéletben kormányfőként kivívott magának. Antall József kötelezettséget hagyott ránk. Őrizzük meg az ország alkotmányos rendjét és nyugalmát. A kormány e kötelezettségét teljesíteni fogja.”

20181213_illusztracio_3.jpg

1993. DECEMBER 13-I NAPILAPOK CÍMLAPJAI. FORRÁS: ARCANUM DIGITÁLIS TUDOMÁNYTÁR

VÁNDORKIÁLLÍTÁS AZ ÜLLŐI ÚTRÓL

2018. június 03. - Prusi

Üllői út, ami összeköt címmel nyílt meg a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény és a Tomory Lajos Múzeum közös helytörténeti tárlata Budapest leghosszabb sugárútjáról a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben.

Budapest egyik legfontosabb, 16 kilométeres sugárútja a Kálvin tértől Üllő felé haladva a VIII., a IX., a X., a XVIII. és a XIX. kerületeken át egészen a főváros határáig húzódik, házsorának legvégén a 871. számmal. A XIX. század végétől az Üllői út mentén élőket a helyi érdekű vasút, később a villamos kötötte össze. A három gyűjtemény anyagából készült kiállítás azt mutatja be, hogy villamosra szállva mit is láthattak az utasok az 1900-as évektől az 1980-as évek közepéig a Kálvin tértől a Szarvas csárdáig. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával létrejött vándorkiállítás június 9-étől Kispesten, később Pestszentlőrincen lesz látható.

SZOBORPARKBA SZÁMŰZÖTT KOMMUNIZMUS

2018. április 15. - Prusi

Huszonöt évvel ezelőtt, 1993-ban nyílt meg a nagytétényi Szoborpark Múzeum – ma Memento Park –, a rendszerváltás után Budapest utcáiról eltávolított, a kommunista rendszer időszakából származó szobroknak a világon egyedülálló gyűjteménye.

A politikai rendszerváltás után, 1990–1991-ben egyre gyakrabban vetődött fel az előző rendszerhez köthető köztéri műalkotások eltávolításának kérdése. A szoborpark ötlete Szörényi László irodalomtörténésztől származik, aki a Hitel című folyóiratban vetette fel egy Lenin-park gondolatát, ahol a magyarországi Lenin-szobrokat állították volna ki. A Fővárosi Közgyűlés 1991-ben írta ki a pályázatot, amelyet Eleőd Ákos építész nyert meg, aki kulturális, idegenforgalmi létesítményeket is tervezett a park előtt. A park a XXII. kerületben, a Tétényi-fennsíkon épült fel. Az ünnepélyes megnyitó 1993. június 27-én, a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulásának második évfordulóján volt. A park a kisebb befejező építési munkák után, 1993. szeptember 14-én nyílt meg a nagyközönség számára.

A Szoborpark egyszerre kor-, politika- és művészettörténeti érdekesség. A bejárat klasszicizáló épületnek tűnik, ám közelről látszik, hogy csak hátulról megtámasztott díszlet, szimbolizálva a diktatúrát. A parkban található csaknem félszáz szobor mindegyike Budapest utcáin állt 1945 után, egy részük olyan neves szobrászok műve, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pátzay Pál, Kiss István, Mikus Sándor, Varga Imre vagy Makrisz Agamemnon, de a kiválasztás szempontja nem az esztétikai érték vagy értéktelenség volt. Látható itt több Lenin-szobor, Marx és Engels – valószínűleg a világon egyetlen – kubista szobra a Jászai Mari térről és a Dimitrov-szobor, amely a róla elnevezett, ma ismét Fővám téren állt. Ide került Osztapenko szovjet parlamenter szobra, a Szovjet katona a Gellért-hegyi szabadság-emlékműről, a Tanácsköztársaság emlékműve, a spanyol polgárháború résztvevőinek Makrisz Agamemnon által készített emlékműve, Varga Imre annak idején sok vitát kiváltó Kun Béla-emlékműve a Vérmezőről. Az üzemeltetők célja, hogy a megnyitáskori állapot változatlan legyen, ezért a meglévő 42 szobor mellé újakat nem terveznek kiállítani.

A szoborpark a 2006 őszére, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára elkészült Memento Park projekt része, amely hivatalos nevét Illyés Gyula nevezetes verse után kapta: Egy mondat a zsarnokságról park. A kapuban egy Trabant, a szocialista rendszer ikonikus, az NDK-ban gyártott „népautója” fogadja a látogatókat, akik beülhetnek a préselt műanyagból készült karosszériájú kocsiba. A parkban áll a Sztálin-dísztribün, a budapesti Felvonulási téren állt emelvény hű mása, amely egyben a monumentális Sztálin-szobor talapzatául szolgált. A tribün mögött magasodik a csizma, az 1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szobor maradványa. (A szobrot csak úgy tudták eltávolítani, hogy térdben elfűrészelték, a talapzaton maradt csonkot nevezte el a pesti humor csizmának. Másik Sztálin-szobor nem látható a parkban, mert ez volt a szovjet diktátorról készült egyetlen budapesti köztéri szobor.)

A Barakk kiállítóteremben látható a Sztálin csizmája című kiállítás, amely az 1956-os forradalmat és az 1989-90-es rendszerváltást idézi, a Barakk moziban Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című filmjét vetítik folyamatosan. A Memento Park stílszerűen Red Star Store-nak nevezett boltjában a kommunizmus idejére emlékeztető ajándékokat lehet vásárolni. Csoportok részére több nyelven is rendelhető tárlatvezetés, múzeumpedagógiai program is indult, hogy a fiatalabb korosztályok számára is érthetőek legyenek a látnivalók, ismereteket szerezzenek a bemutatott korszakról.

SZÖVEG FORRÁSA: WWW.MULT-KOR.HU
FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN

KIÁLLÍTÁS AZ IBUSZ TÖRTÉNETÉRŐL

2018. március 21. - Prusi

Az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt., közismert nevén az IBUSZ regényes történetét idézi fel a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum új időszaki kiállítása. A szeptember 2-ig megtekinthető tárlat a lehető legszínesebben próbálja bemutatni az IBUSZ elmúlt több mint száz évét, megidézve az 1930-as évek turistaparadicsomának számító Budapestet és az 1970-es évek baráti társasutazásait is.

Száztizenhat évvel ezelőtt, 1902. augusztus 29-én alakult meg az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt, másfél évtizeddel megelőzve az osztrák, német és olasz nemzeti utazási irodák létrejöttét. A részvénytársaság a Magyar Királyi Államvasutak hivatalos menetjegyirodájaként működött, majd 1926-ban beolvasztották az Általános Beszerzési és Szállítási Részvénytársaságba. Ekkor kapta a cég az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. nevet, amely az IBUSZ mozaikszóként rögzült a köztudatban.

Ezzel a vállalattal kezdődött a magyar turizmus története: tevékenysége az alapítástól kezdve kiterjedt idegenforgalmi információs irodák működtetésére, utazásszervezésre, jegyeladásra, csomagszállításra, rendezvények szervezésére, vendéglátó-ipari objektumok létesítésére, szálláshelyek értékesítésére, útlevél- és vízumbeszerzésre, az utazással kapcsolatos könyvek és folyóiratok kiadására és árusítására, közlekedési vállalkozások létesítésére, közlekedési eszközök bérbe adására. Mindez később kiegészült a filmszakmába és a hirdetési ágazatba tartozó ügyletek koncessziójával. A harmincas években a Magyarországot felkereső turisták száma folyamatosan emelkedett, itteni ellátásukat, programjukat az IBUSZ szervezte, s a vállalat kiutaztatási forgalma is fokozatosan növekedett.

A második világháború után a megoldásra váró országos feladatok között az idegenforgalom olyan jelentéktelennek tűnt, hogy egy 1948. évi kormányrendelet – az IBUSZ kivételével – megszüntette az összes idegenforgalmi szervezetet, majd 1949-ben a vállalatot államosították, s a korábbiakhoz képest igencsak visszaszorított turizmus állami monopolszervezetévé vált.

A nemzetközi idegenforgalom 1956 után – ha korlátozottan is, de – megindulhatott előbb Kelet-Európa, majd a hatvanas évektől Nyugat-Európa irányába is. Ekkortól lényegében megszűnt az IBUSZ monopolhelyzete, fokozatosan egyre több utazási iroda nyílt: Expressz, Budapest Tourist, Cooptourist, Air Tours, Volántourist, Pegazus Tours. Bár 1988-ra már 140-re emelkedett az utazási irodák és szolgáltató vállalatok száma, az IBUSZ megőrizte vezető szerepét, s Európa egyik legnagyobb utazásszervező vállalataként tartották számon. Ekkor 23 országra kiterjedő külképviseleti hálózattal, 1500 külföldi szerződéses partnerrel, 121 belföldi irodával rendelkezett, és a hazai szervezett idegenforgalom felét bonyolította le Magyarországon.

A rendszerváltáskor az IBUSZ Rt. ismét valódi részvénytársaság lett, 1990-ben nyilvános részvénykibocsátást hajtott végre. Közel hetven egységből álló irodahálózatával, piaci részesedése alapján napjainkban is a magyarországi idegenforgalom egyik meghatározó szereplője. Az IBUSZ-cégcsoport idegenforgalmi és pénzügyi vállalkozásokból áll, legnagyobb tagja a turisztikával, vámügyintézéssel és pénzügyi szolgáltatásokkal, valamint menetjegy-értékesítéssel foglalkozó, közel 500 főt foglalkoztató IBUSZ Utazási Irodák Kft.

SZÖVEG: AZ IBUSZ.HU ÉS A HVG.HU NYOMÁN
FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN, AZ MKVM ENGEDÉLYÉVEL

IDŐUTAZÁS A RETRÓMÚZEUMBAN

2018. február 19. - Prusi

Magyarországon egyedülálló módon egyetlen korszak, a hetvenes, nyolcvanas évek világát idézi fel a Szentendre belvárosában 2015-ben megnyílt Retro Design Center múzeum. Az ezer négyzetméteres külső és belső terekkel rendelkező kiállítás a három-négy évtizeddel ezelőtt vágyott vagy éppen utált járműveket, berendezési tárgyakat, elektronikai termékeket és játékokat mutatja be, amelyek mély nyomokat hagytak a mostani 30-as, 40-es, 50-es generációban.

Az Istvánkó Károly és felesége, Bea által alapított házi múzeumnak egy Duna-parti családi ház földszintje, pincéje és udvara ad otthont. A házaspár régi hobbijából mára komoly bemutató állt össze. Az autószerelőként dolgozó férj a korszak ismert autóit kezdte gyűjteni, majd felesége kutatta fel és szedte össze baráti, ismerősi körben a kor jellegzetes tárgyait. A tekintélyes mennyiségű anyagot végül egy kiállításon mutatták be 2011-ben Kiskőrösön, s ez a kollekció került át a három éve megnyílt szentendrei Retro Design Centerbe. A különleges múzeumban az élmény felét a látnivaló, a másikat a feltörő emlékeink adják: klasszikussá lett reklámszövegek, kultikus játékok, generációk áhított autói, az első „menő” cuccok, formatervezett bútorok és megszámlálhatatlanul sok hétköznapi tárgy között repülhetünk vissza a hetvenes, nyolcvanas évek Magyarországára.

Az udvari kiállításon bemutatott több mint 25 jármű a szocialista autókínálat szinte teljes palettáját lefedi: az akkori utcaképet meghatározó típusok – Skoda, Lada, Trabant, Wartburg, Polski Fiat, Dacia, Zaporozsec, Moszkvics, Zastava, Barkas és társaik – mellett láthatunk rózsaszín kabrió Wartburgot, műfűvel borított IZS-t, raliautókat és Ikarus buszt – utóbbiakba be is lehet ülni, és „szinte kötelező” a fotózás –, valamint lengyelpiacos és kempinges életképet a hetvenes, nyolcvanas évekből. Négynyelvű – magyar, angol, német, orosz – feliratok, ismeretterjesztő táblák mutatják be, milyen volt a Merkur, hogyan zajlott az autókereskedelem Magyarországon, mennyibe kerültek az egyes típusok a használtpiacon.

A pincében a házi barkácsolás szinte minden eszköze, hozzávalója fellelhető, s egy autószerelő műhelyt és egy autósboltot is berendeztek itt. A hetvenes évek egyenruháját viselő rendőr által őrzött motorkerékpárok – Babetta, Jawa, Simson, Riga, Verhovina – mellett magyar és szovjet bringák sorakoznak.

Az épület földszintjén hangulatos, korhű szobákat alakítottak ki: a korra jellemző tárgyak, berendezések között mindenkiből előtörnek az emlékek. Az első helyiségben máris egy játékboltban találjuk magunkat, s ki tudna ellenállni a polcokon sorakozó kisautóknak, társasoknak, diafilmeknek, rágópapíroknak. Sok kislány vágya, a pislogós baba és sok kisfiú álma, a pedálos Moszkvics is megtalálható itt.

A hamisítatlan lakótelepi lakásban is minden részlet külön figyelmet érdemel. A pálmafás tapéta elmaradhatatlan dekorációja volt a nappalinak, akárcsak a házilag készített párnák és falvédők, a Varia bútor vagy a Sky forgófotel. A vitrin tetején sörösdobozok gyűjteménye, a polcon a Szovjetuniót és Csehszlovákiát bemutató útikönyvek, évkönyvek és népszerű ifjúsági regények sorakoznak, a Videoton tévén korabeli reklámok futnak. Az akkor modernnek számító használati tárgyakkal berendezett konyhában piros termosz, rózsaszín szódásszifon és műanyag hokedli mellett sétálhatunk tovább a háztartási eszközökkel zsúfolt spájzig.

A zenerajongókat egy lemezbolt sarka várja bakelitekkel és kazettákkal, a legkülönlegesebb mégis a kompletten berendezett Keravill üzlet, ahol a Rakéta porszívó és a Hajdú mosógép, tucatnyi tévé- és rádiókészülék, lemezjátszó, fényképezőgép, kávéfőző, hajszárító és számos más házi „csodaszerkezet” mellett a Commodore 64 számítógép és az első videojátékok csábítanak nosztalgiázásra.

Akik már éltek a hetvenes, nyolcvanas években, azoknak sok emléket visszahoz, akik pedig most szembesülnek először ezekkel a tárgyakkal, alapos és érdekes eligazítást kaphatnak, kedves fogadtatásban részesülnek a Retro Design Centerben.

KERETEK KÖZÖTT A HATVANAS ÉVEKBEN

2018. február 15. - Prusi

Az 1958 és 1968 között időszak művészetéről adott átfogó képet a Magyar Nemzeti Galéria Keretek között című időszaki kiállítása, amely mintegy 350 festményt, szobrot, grafikát, könyvet, plakátot, valamint iparművészeti alkotást vonultatott fel.

A kiállítás két meghatározó történelmi esemény közötti időszak művészetét tekintette át: az 1956-os forradalom utáni konszolidáció éveitől az 1968-as prágai tavaszig. Ekkor jött létre a kultúrára vonatkozó kategóriarendszer, a „Három T”, vagyis a művek Tiltott, Tűrt és Támogatott kategóriák szerinti minősítése, ami a művészeti eseményeket, kiállításokat és a könyvkiadást is befolyásolta. Az MNG tárlata bemutatta, hogy a tiltott témák – 1956, a szovjet megszállás, a rendszer diktatórikus jellege – által kirajzolt politikai „keretek” ellenére a művészek számtalan alkotómóddal kísérleteztek, hogy az 1956 utáni illúzióvesztett időszakban is megtalálják a korszerű művészi kifejezés „keretek között” maradó formáit.

A NEONFÉNYES BUDAPEST HÍRMONDÓI

2017. május 11. - Prusi

„Oly csodás, ha jön az est / Ha kigyúl ezernyi fény / Szinte égi tünemény / Ez a színes látomás…” – énekelte fél évszázaddal ezelőtt a népszerű táncdalénekes, Németh Lehel. Budapesten még napjainkban is több száz működő vagy örökre kialudt fényreklám található, amelyek múltat idéző neonfénnyel és betűtípussal idézik meg a ’60-as, ’70-es, ’80-as éveket.

20170511_illusztracio_1.jpg

Tovább

KILÁTÁS A SZÁVA UTCAI ADÓTORONYBÓL

2017. március 22. - Prusi

Ma délután szakmai látogatáson vettem részt a Határ úti – azaz Száva utcai – adótoronyban leendő távközlési technikusokkal. A 154 méter magas építmény nem csupán azért érdekes, mert 27 évvel ezelőtt innen (is) indult a magyarországi mobiltelefónia, hanem mert minden irányban csodálatos panoráma tárul a kíváncsi érdeklődő elé. Természetesen Kispest felől sütött a Nap…

Mint az üzemeltető Magyar Telekom Nyrt. honlapján olvasható, Budapest egyik legmagasabb építménye, a Száva utcai adótorony az első generációs, 450 megahertzes hálózat egyik első bázisállomásaként 1990. október 15-e óta áll szolgálatban. Az épület „fénykorát” az ezredforduló környékén élte. A GSM rendszerű hálózatok nagy robbanásának idején ugyanis itt volt a mikrohullámú rendszer csomópontja, közel száz mikrohullámú összeköttetés és ugyanennyi parabolaantenna volt ekkor a toronyra szerelve. Az optikai hálózatok fejlődésével és az egyre gyorsabban növekvő adatmennyiség-igénnyel ez a fajta kapcsolat a háttérbe szorult. Jelenleg 14 mobilcellát szolgál ki a torony, van köztük 2, 3 és 4G technológiát használó egység is. Emellett ezen a létesítményen megy keresztül Budapest mobil adatforgalmának körülbelül a fele.

„KIS SZÍNES” A ’87-ES MESETÉLRŐL

2017. január 11. - Prusi

Látványos fotókkal illusztrált összeállításomban – amely több mint 200 ezer megtekintéssel blogom legolvasottabb posztja lett –, négy évvel ezelőtt tekintettem vissza először az emlékezetes 1987-es nagy havazásra. Ezen összeállítás folytatásaként készítettem most szubjektív sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtártól már korábban másolatban megrendelt, éppen 30 évvel ezelőtti napilapokból Perlaki Zsuzsanna Éva segítségével. Képaláírásoknak nem feltétlenül a legfontosabb híreket, sokkal inkább „kis színes” jellegű, érdekes, emberközeli és az akkori viszonyokra más szempontból is jellemző idézeteket választottunk a korabeli újságoldalakról.

20170111_illusztracio_1.jpg

Tovább

KÖZTÜNK MARAD A SZTÁLIN-TROLI

2016. december 18. - Prusi

Még a trolibuszon utazók közül is kevesen tudják, miért éppen a 70-es számot viseli az Erzsébet királyné útja és a Kossuth tér közötti járat. Akik pedig ismerik a különös történetet, állítólag még soha nem panaszkodtak a számozás miatt.

20161218_illusztracio.jpg

A HÁBORÚ UTÁNI ELSŐ TROLIBUSZVONAL ÁTADÁSA 1949-BEN A VÁROSLIGETI FASORNÁL. ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

Idestova hét évtized telt el azóta, hogy megérkeztek Budapestre a szovjet ipar remekeinek számító MTB típusjelű, kétajtós trolibuszok első darabjai. Mivel az új járat 1949. november 7-re tervezett ünnepélyes üzembe helyezése másfél hónapot késett, az akkori városvezetés úgy döntött, hogy a forgalomba állítást a következő rendhagyó alkalomra, Sztálin 70. születésnapjára időzíti. Ekkor, vagyis 1949. december 21-én indult el első útjára a Sztálin tiszteletére 70-es jelzéssel ellátott trolibusz a Nagymező és a Király utcában. Ettől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban futó, elavult villamosvonalakat trolibuszok váltották fel, elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben, folytatva a háború utáni fővárosi troliközlekedést megalapozó járat számozását.

A véreskezű diktátor emlékét őrző trolibusz észrevétlenül átvészelte a rendszerváltás jelképcsere-viharát, és még akkor sem tűnt fel senkinek, amikor 2004-ben (!) visszavonták Sztálin budapesti díszpolgárságát.

Először a VII. kerületi Helyi Téma 2007. szeptember 19-i számában megjelent cikkemben foglalkoztam a Sztálin-troli történetével és a BKV által akkor még csak tervezett – százmillió forintot felemésztő – „táblareform” bevezetésével. Akkor arra jutott pénz, hogy áttekinthetőbbé, egységesebbé tegyék a gyors-, a városrészekről elnevezett és az azonos térségekbe közlekedő járatokat. A trolibuszok jelzésén azonban – mint a BKV sajtóosztályán érdeklődésemre elmondták – nem kívántak változtatni, arra hivatkozva, „jól illeszkednek a jelenlegi viszonylatszámozási rendszerbe”. Ráadásul – szólt az indoklás – „még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy szitkozódva szálljon fel a trolira azért, mert egy különös évfordulóhoz kötődik a számozása”.

– Felmerül a kérdés, meddig kell még ezzel a vonalszámozással emlékművet állítani ilyen történelmi szereplőnek. Ha rajtam múlna, ezt a fajta megemlékezést új vonalszámozással lezárnám, de erről egyeztetni kell a fővárossal – ezt már a múlt évben nyilatkozta Dabóczi Kálmán, a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója. A trolibuszok átszámozása azonban horribilis összegbe kerülne, és felforgatná a teljes közlekedési hálózatot. A Blikk információi szerint a tájékoztató táblák cseréje összesen több mint 30 millió forintba kerülne, a metróállomásokra 20 millió forintból lehetne új térképeket készíteni, s ugyanígy be kellene zúzni a közlekedési hálózattal kapcsolatos valamennyi kiadványt is. A napilap városházi forrásai 100 millió forintra saccolták a teljes költséget, amely összhangban áll a tíz évvel ezelőtti adatokkal.

A trolijáratok átszámozása azonban nemcsak pénzkérdés, hiszen az is problémát jelent, hogy minden számjegy foglalt már. A villamosokat 1-től 69-ig számozták, megosztozva a sorozaton egyes buszokkal, míg a trolijáratok 70-től 83-ig sorakoznak. Csak úgy lehetne hozzányúlni a rendszerhez, ha minden járatot újragondolnának.

Mivel erre nem sok esély ígérkezik, bizonyára még sokáig döcögnek majd át a városon a Sztálin-trolibuszok, büszkén őrizve tábláikon a hajdani jeles évfordulót.

PRUSINSZKI ISTVÁN

BÖRTÖNMÚZEUM MÁRAMAROSSZIGETEN

2016. június 20. - Prusi

Máramarosszigeten tett látogatásunk egyik legmaradandóbb élménye a Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma, a helyi „Terror Háza” megtekintése volt. A Tisza és Iza folyók között fekvő, 33 ezer lakosú városban Románia leghírhedtebb politikai börtöne működött, ahol a kommunista rezsim által nemkívánatosnak tartott politikusok, papok, tudósok, művészek és egyéb értelmiségiek raboskodtak. Az egykori börtönépületben 1993-ban létrehozott intézmény a világ első olyan múzeuma, amelyet a kommunizmus áldozatainak szenteltek.

Tovább

NEMZETKÖZI ŰRKIÁLLÍTÁS A MILLENÁRISON

2016. március 10. - Prusi

Két hónapon át látható a Millenárison a világ legnagyobb utazó űrgyűjteménye, a NASA és az űrrepülés történetét feldolgozó Gateway to Space kiállítás. A világ számos pontján nagy sikerrel bemutatott tárlat a NASA és az űrutazás történetét dolgozza fel az űrrepülést megálmodók első lépéseitől, az eseménydús XX. századon, a Holdra szálláson át napjainkig, átlépve a Naprendszerünk határait is. A Galaktika 300. könyvbemutató után készítettem fotókat a március közepéig megtekinthető kiállításon.

A kiállítás emléket állít az összes jelentős mérföldkőnek, mint például az első lépés a Holdon vagy a Nemzetközi Űrállomás. A kiállított tárgyak között eredeti műholdak, rakéták, űrhajózási eszközök, tárgyak, a visszatéréshez használt űrkapszulák, szkafanderek, Mir űrállomás, űrrakéta modellje, valamint a Földön jelenleg egyetlenként megtalálható Lunar Roving holdjáró is megtekinthető. Láthatjuk a Mercury-Redstone-t, az első amerikai, embert szállító rakétát, mely első szuborbitális repülésére vitte Alan Shepardot 1961-ben. Testközelből is megismerhetjük, milyen volt a Szojuz űrhajó belseje, milyen a Nemzetközi Űrállomás, láthatjuk a holdkompot, és az Apollo űrhajórendszernek azon részét, amely a kétfős legénységet az anyaűrhajóból a Hold felszínére és visszajuttatta, illetve vagy az orosz Mir űrállomást, amely 1986-tól 1997-ig keringett a Föld körül.

Megnézhetjük, hogy 1961. április 12-én milyen ruhában indult a szovjet Jurij Gagarin az űrbe. A kiállítás emléket állít az Apollo–Szojuz kísérleti programnak is, melyben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió megegyezett, hogy megpróbálnak az űrben összekapcsolni egy Apollo kabint egy Szojuz űrhajóval. Az űrexpó bemutat egy holdjárót, eredeti felvételekkel és az Apollo–16 legénységeinek kommentjeivel. Nagy közönségkedvenc az a holdkőzet, amit nemcsak megtekinthetnek, de meg is érinthetnek a látogatók. És természetesen nem maradhat ki az űrutazás magyar vonatkozása sem a kínálatból. Bepillantást nyerhetünk a jövőbe is az Orion űrhajón keresztül, amely a Marsra szállítja majd az embert.

A kiállítás bemutatja, hogyan tudnak létezni az űrhajósok a szélsőséges időjárási körülmények között, hogyan és mit esznek és hogyan fürdenek. Az űr felfedezőinek szánt korai ételek egyszerű, pürésített élelmiszerek voltak fogkrémes tubushoz hasonló csomagolásban. Ahogy az emberek egyre több időt töltöttek az űrben, úgy fejlődtek a számukra készített ételek is – ezeket is láthatjuk a Millenárison, mint ahogy azt is, milyen az a berendezés, amit kifejezetten arra terveztek, hogy az űrhajósok a Coca-Colát és a Diet Coke-ot csapolni tudják a speciális ivópohárba.

A kiállítás végén pedig különböző szimulátorokon keresztül tesztelhetjük magunkat, hogy milyen pilóták lehetnénk. Speciális, úgynevezett zéró gravitációs géppel kóstolhatunk bele az űrbéli létbe, továbbá kipróbálhatjuk, hogy milyen az űrben szerelni és milyen nehézségekkel kell ott még megküzdeni.

SZÖVEG: GALAKTIKA.HU

süti beállítások módosítása