A várbéli Lovas út 37-es számú házával szemközt két embernagyságú emléktábla is beékelődik az Esztergomi rondella falába. Az egyik mészkőből készült domborművet még 1934-ben, Buda töröktől való visszafoglalásának két és fél százados évfordulóján állították. Felirata két nyelven hirdeti, hogy 1686. szeptember 2-án éppen ezen a helyen nyomult be a várba a Buda felszabadításáért harcoló háromszáz spanyol hős. A szöveg fölött három kőből faragott címer – egy spanyol, egy budai és egy magyar – ékesíti a gazdagon díszített, borostyánnal félig benőtt reliefet. Az Esztergomi rondella e falrészlete egy másik, 2000-ben elhelyezett kőtáblát is őriz, amellyel a magyar és az autonóm katalán kormány a Buda visszavívásában részt vett katalán harcosoknak állít emléket.

A korabeli források szerint az 1686-os budai hadműveletekben a tizenötezer magyar mellett több mint háromszor annyi külföldi ostromló is részt vett. Igen sokan voltak, akik a legelőkelőbb európai családok sarjaként, szülőföldjük tekintélyes nemzetségeinek ifjú vitézeként érkeztek ide. A főként német, francia, spanyol – illetve részben katalán –, olasz és angol önkéntesek, akik Lotharingiai Károly és II. Miksa Emánuel vezetésével jöttek Buda falai alá, hogy bizonyítsák vitézségüket, folytatói voltak azon idegen harcosok hosszú sorának, akik Magyarországon korábban vérüket hullatták. Közülük sokan tanulni jöttek ide a katonáskodás tudományát, hogy a drágán szerzett tapasztalatokat később Európa nyugati csataterein kamatoztathassák, ám a legtöbb harcos a pápa hívó szavára ragadott fegyvert. Ezrével érkeztek a katonák Európa minden szegletéből a budai Várhoz, hogy ormáról csaknem másfél évszázad után végleg eltüntessék a török zászlót.

A messzi Ibériai-félszigetről háromszáz derék spanyol és katalán vitéz kerekedett fel, hogy ingyen, csupán a mindennapi kenyér fejében felvegye a harcot a törökkel. Egy 1686 júniusában keltezett levél tanúsága szerint Buda ostrománál nagy számban képviseltette magát Spanyolország sok főrangú családja: itt harcolt kíséretével együtt többek között Vexar herceg, az aranygyapjas rend lovagja, öccse, Valero márki és unokaöccse, don Gaspar de Zuniga, valamint Escalona herceg, Castel Moncaya márki és az aragóniai ágból származó Piccolomini herceg. Ám a maroknyi hősök többsége már soha nem térhetett vissza hazájába: itt, az Esztergomi rondella falainál áldozták életüket a magyarokért. Rájuk, az 1686-os ostromban részt vett és hősi halált halt spanyol és katalán katonákra emlékeztet a Lovas úti várfalon elhelyezett két emléktábla.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. JÚNIUS 1-JEI SZÁMÁBAN