Fél évszázaddal ezelőtt új korszak indult a kommunikációban: 1973. április 3-án zajlott le az első „igazi” mobilhívás, melyet valóban szabadon hordozható készülékről indítottak. A Motorola úttörő telefonjának kereskedelmi változata 1984-ben került forgalomba, és a mobiltechnológia azóta alapjaiban átalakította az életünket.
Stílusos módját választotta Martin Cooper, a mobiltelefon prototípusának fejlesztője a találmány világhódító útjára indításának 1973. április 3-án. A Motorola főmérnöke a New York-i Sixth Avenue-ról, riporterekkel körülvéve felhívta a konkurens Bell Labs tervezési vezetője, Joel S. Engel vezetékes telefonját, és elújságolta neki, hogy a beszélgetést egy hordozható készülékről kezdeményezte. Ezzel történelmet írt, ez volt ugyanis a világ első olyan telefonhívása, amelyet egy valódi mobilról, azaz nem egy autóba épített telefonról indítottak.
Cooper első mobilja, a DynaTAC 8000X prototípusa több mint egy kilót nyomott, és az antennát nem számítva 25 cm hosszú, 9 cm széles és 4,5 cm vastag volt, ezért alkotói is a „The Brick”, azaz „a tégla” becenevet adták neki. A mai készülékekhez képest gigantikus méretű telefon mindössze 30 percnyi beszélgetési időt biztosított, az akkumulátor feltöltése pedig tíz óráig tartott. A tizenkét gombos numerikus billentyűzettel, kilenc funkciógombbal és egysoros LED-kijelzővel ellátott mobiltelefon harminc telefonszámot tudott tárolni.
A technológia ugyanakkor ezen a ponton még távolról sem állt készen a kereskedelmi bevezetésre. A szabályozási akadályok elhárítása, a technikai problémák kezelése és a prototípus továbbfejlesztése elképesztő összegbe, csaknem százmillió dollárjába és tíz évébe került a Motorolának. A DynaTAC 8000X nagyközönség számára történő forgalmazását 1983. szeptember 21-én engedélyezte az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottság. Az első kereskedelmi és egyben nemzetközi mobilhívást 1983. október 13-án Chicagóban Bob Barnett, az Ameritech Mobile Communications akkori elnöke kezdeményezte, aki Alexander Graham Bell Németországban tartózkodó unokáját hívta fel.
A mobiltelefon kifejlesztésének elsődleges célja az orvosok és a kórházi személyzet kommunikációjának javítása volt, de rövid idő alatt luxuscikké vált a lakosság körében. Szinte megfizethetetlenül drágán lehetett kapni: csaknem 4000 dollárba – mai árfolyamon mintegy 4,2 millió forintba – került, és még így is több ezres volt a várólista. Az első igazi Motorola-mobil a prototípushoz hasonló képességekkel rendelkezett, a mérnököknek azonban sikerült leszorítani a készülék tömegét 790 grammra. A DynaTAC-széria később, a hálózatok fokozatos kiépülésével komoly sikernek mutatkozott, a telefon számtalan variációja került forgalomba 1994-ig.
Cooper – akit a „mobiltelefon atyjának” kereszteltek el – úgy véli, ha a Motorola nem mutatja be hordozható készülékét 1973-ban, a mobilforradalom húsz évet késett volna, mert a Bell Labs autóban elhelyezhető készülékeket fejlesztett, és azokkal nem lehetett volna járkálni az utcán. Cooper összesen tizenegy fontos, telekommunikációs találmányt szabadalmaztatott, a Times pedig minden idők száz legfontosabb felfedezése közé sorolta a mobiltelefont. A mobilhívások alapja az elmúlt fél évszázadban sem változott számottevően, a készülékek viszont annál inkább, s természetesen a mobilhálózatokba begyűrűző digitális technológiák is egészen új távlatokat nyitottak. A mobilkészülékek ma már inkább kis számítógépek a zsebünkben, amelyek alaposan átalakították az életünket.
Az idén 94 éves Cooper azt remélte, hogy az eszközök fokozzák az emberek biztonságát, és több szabadságot biztosítanak számukra, de az esetleges társadalmi következmények öt évtizeddel ezelőtt még fel sem merültek. Az idős mérnök ma már Apple Watch okosórát visel, és iPhone-t használ, ezen nézi a fotóit, e-mailezik, youtube-ozik, de ma is elsősorban arra használja a mobilt, amire feltalálta: hogy másokkal beszéljen vele. „Sosem fogok úgy érteni a mobiltelefon használatához, mint az unokáim és a dédunokáim” – nyilatkozta. Cooper szerint a mobiltechnológia fejlődése összességében pozitívan hat a társadalomra, mert kényelmesebbé teszi az életet, jól használható tanulásra, szórakoztat, és többnyire produktívabbá tesz. Emellett aggodalmának is hangot adott azzal kapcsolatosan, hogy az okostelefonok milyen kockázatot jelentenek a fiatalokra és a magánéletünkre. Cooper egyébként úgy gondolja, hogy a mai okostelefonok még mindig nem érték el az optimális formájukat, szerinte ugyanis a jövőben a mindenki zsebében ott lapuló készülékek helyett a fülünkbe épített implantátumokon keresztül kommunikálunk majd.
