A Váci utca 10. számú ház lépcsőházának földszintjén fején kosarat tartó, hófehérre festett szoborlány tekint ki a vasráccsal lezárt kapun. Több évtizeden át formálódott a belvárosi épület, amelynek első emelete 1800 körül készült el, a második és harmadik emeletet pedig valamikor az 1840-es években építették rá.
A szemet gyönyörködtető műalkotás a csigalépcsőtől balra eső kis falmélyedésben kapott helyet, egy parányi ajtó mellett, és jól látható a kapubejáró közepéről is. Sajnos a földszint eredeti állapotáról egyetlen adat sem maradt fenn, csak találgatni lehet, kinek a megbízásából és pontosan mikor készülhetett a bájos fiatal hölgy szobra. Karcsú alakjának, finoman redőzött, földig omló ruhájának, göndör hajának és a fejére helyezett nehéz kosárnak a látványa azokra a klasszicista szobrokra és domborművekre emlékeztet, amelyekkel napjainkban is találkozhatunk az utcákon és tereken, a belvárosi épületek homlokzatán vagy az öreg házak udvarában. A Ferenciek terén álló Nereidák kútjának vízi tündérei például egyszerre két korsóval hozzák a vizet az arra járók felüdítésére, az Apáczai Csere János utca 7. számú ház kapualjában pedig Hébé önti magára az öröklét nektárját magasba emelt kancsójából.
A Váci utca 10. földszintjének alaprajzi elrendezése és az alkotás stílusa valószínűsíti, hogy a fehér lányt a XIX. század derekán, talán éppen az épület bővítésekor helyezték el itt. Azóta figyel kíváncsi pillantásokkal mindenkit, aki be- vagy kilép a rácsos vaskapun. Egyes feltevések szerint a kosaras hölgy szobrával már Petőfi Sándor is találkozott, aki 1846 júliusában járt a házban. A ma is álló falak között nyílt meg ugyanis 1804-ben Hartleben Konrád Adolf könyvkereskedése, amelyről többek között Tarr László A régi Váci utca regényes krónikája című könyvében olvashatunk.
Hartleben és Petőfi kapcsolata az 1840-es évek első felében kezdődött, amikor a jeles kereskedő – aki magyarul csak keveset és törve beszélt – sok magyar könyv mellett kiadta Petőfi fordításában a Robin Hoodot és Bernard Koros hölgy című művét, sőt a költő eredeti (és egyetlen) regényét, A hóhér kötelét is. Minden bizonnyal ez a kedvezőnek tűnő fogadtatás csábította arra Petőfit, hogy összes költeményét felajánlja kiadásra Hartlebennek. Egy szép nyári napon elballagott hát a Váci utcai könyvkereskedésbe, ám a segédek szomorúan közölték vele, hogy főnök uruk megbetegedett, nem fogad látogatókat. Nem ismerték azonban Petőfi makacs természetét! A költő tudta, hogy Hartleben az első emeletén lakik, így – a napjainkban is használt csigalépcsőn – felment a lakásba. Ügyet sem vetve az eléje siető Hartlebennére, nyomban a beteghez intézte önérzetes szavait, és markába nyomta verseinek kéziratát. Hartleben megígérte, hogy meggyógyulása után a lenti könyvkereskedésben szót ejtenek kéréséről. Ám alighogy Petőfi kilépett a lakásból, Hartlebenné azonnal a férjének esett. Neveletlennek és túlságosan öntudatosnak találta a költőt, és addig nyaggatta a könyvkereskedőt, amíg az elutasító szavak kíséretében vissza nem adta a kéziratokat Petőfinek.
A házban járva bizonyára nem kerülte el a költő figyelmét a lépcsőfordulóban elhelyezett szobor sem, feltéve, hogy már akkoriban is itt állt. Arra egyébként semmilyen jel nem utal, hogy a kosaras lány az épületben található üzletek bármelyikével – a metszetekkel zsúfolt műkereskedéssel, a papírt és vászonárukat értékesítő bolttal, a szivarkülönlegességek tárházával vagy a népszerű könyvesboltokkal – kapcsolatban állt volna. A 10. számú ház szobra nem valamelyik vállalkozó portékáit hirdette vagy hirdeti, hanem a ház lakóinak őrangyalaként, szelíd mosollyal, békés nyugalommal vigyáz az itt élő fiatalokra és idősekre egyaránt.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. MÁRCIUS 22-I SZÁMÁBAN
