Csak aki felemelt fejjel sétál végig a Váci utcán – és ne tagadjuk, van ebben némi kockázat –, fedezi, fedezheti fel a reneszánsz öltözékbe bújtatott szoborlovag daliás alakját a magasban, ahová már bizonnyal csak bátortalan hangfoszlányok jutnak el a korzózó város zsivajából. Ránk szegezi szúrós tekintetét, már-már lépésre emeli súlyos kőlábait, talán hogy leereszkedjen az emberek közé, és meséljen az elmúlt évtizedekről.

Mert bizony immár több mint egy évszázada tekint le a magasból a Váci utca 15. számú ház homlokzatán, a második emelet magasságában álldogáló lovagszobor, a hajdan itt működő kereskedések kitartó szimbólumaként. A két ablak közötti konzolon elhelyezett életnagyságú, festett lovagot felülről csúcsos tető védi a viszontagságaitól, és talán még a közeli házfalakon rejtőző társai is irigykedve nézik könnyed küzdelmét a szélsőséges időjárással.

Csupán sejtéseink lehetnek arról, miért éppen egy középkori lovag szobrát állították az 1901-ben emelt háromemeletes épület homlokzatára. Minden bizonnyal azért, mert a Vörösmarty tér déli sarkától néhány lépésnyire található épület elődjében már 1842-től árusítottak katonai sujtásokat, paszományt és zsinórzatot. Később – „Az arany sisakhoz” címezve a boltot – Rosenthal Hermann nyitotta meg itt honvédegyenruhákat és hadfelszereléseket kínáló kereskedését és raktárát, amelyre egy szerencsésen fennmaradt számla is emlékeztet. Nem nagy tételről állították ki, csupán azt igazolja, hogy Rosenthal eladott négy díszhuszársapkatokot. (Ebbe nem katonák fövegét helyezték, hanem a fővárosi magisztrátus huszárruhába bújtatott altisztjeinek csákóit.)

Talán a messze földön híres üzletek emléke motiválta a tervezőpárost, Majorossy Gézát és Hofhauser Eleket a faragott alak megformálásában, amely még a századforduló utáni években is jelképéül szolgált a földszintet és az első emeletet elfoglaló, Blum Sándor által vezetett hadifelszerelési intézetnek. Blum az ország legnagyobb ilyen vállalkozásaként hirdette hatalmas üzletét, konkurálva a valóban legnagyobb Tiller Mórral. Bár mindvégig második maradt a versenyben, így is megtalálta számításait. Elég jelentős volt a monarchia egyenruha-szükséglete, két szállítónak is jutott megrendelés bőven.

Teltek-múltak az évek, üzletek nyitottak és zártak be a hatalmas földszinti helyiségekben, lakók rendezkedtek be, majd költöztek el innen. Csupán a lovagszobor kísérte végig a változásokat rezdülés nélkül a kis fülke biztonságos rejtekéből, egy percre sem véve le szemét a nyüzsgő Váci utcáról.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. NOVEMBER 19-I SZÁMÁBAN