Munkába menet, az utcán beszélgetve vagy lesütött szemmel bolyongva nem is gondolunk arra, hogy rideg, borús, szomorkás reggeleken is számtalan meglepetés, felfedeznivaló vár ránk. Azokra az évtizedeket – netán évszázadokat – megélt homlokzati díszekre, kőszobrokra, atlaszokra, puttókra és címerekre utalok, amelyek közelében naponta elsétálunk, mégsem veszünk tudomást róluk. Pedig az oromzatokon, háztetőkön elhelyezett díszítmények általában nyíltan vallanak az építés idejéről, az első tulajdonos személyéről, családjáról és származásáról.

A Bajcsy-Zsilinszky út sarkán álló Alkotmány utca 31. számú ház múltjáról is sok minden kiderülhet néhány perc alatt, például amíg a gyalogosátkelő túloldalán várakozunk. Hatalmas palotának épülhetett egykor, így hát nem sajnálták a kődíszeket, ornamentikát, szoborfejeket sem a két utcára néző homlokzatról. Sőt, a sarkon, a negyedik emelet fölött mintha egy címer körvonalai rajzolódnának ki! A nagy távolság miatt szabad szemmel, az utcáról sajnos nem lehet kivenni a részleteit, de egyre valószínűbb: a tekintélyes épület első tulajdonosai nemesi származásúak voltak.

– Valóban, a házat gróf Károlyi György családja építtette, tudomásom szerint a XIX. század legvégén. Egy ideig bizonyára itt is laktak, hiszen emeletenként csak egy lakást alakítottak ki, míg az udvari részen a személyzeti helyiségek kaptak helyet – mesélte hosszú évekkel ezelőtt a ház egyik idős lakója a Városvédő Egyesület Lipótvárost bejáró kutatóinak. A hölgy visszaemlékezését egyébként az 1894-es Lakó- és Címjegyzék is megerősíti, amely szerint az ingatlan ebben az évben már a „gróf Károlyi nemzetségi alapítvány” kezelésében állt. A sarki oromzatot tehát a Károlyi família címere ékesíti!

Kempelen Béla Magyar nemes családok című, 1913-ban megjelent könyvében olvashatjuk, hogy „az 1712. április 5-én kelt grófi oklevél – melyben Károlyi Sándor báró részesült – az ősi czímert egyesíti a rokon Thurzó, Barkóczy, Koháry, Perényi, Sennyey és Segnyei családok czímerével. Négyelt paizs, közbeékelt ötödik mezővel, szívpaizs gyanánt farkát szájában tartó koronás sárkány által környezett gömbölyű kék mezővel, ebben az ősi czímer: hegyes sziklán egy lábon álló, kiterjesztett szárnyu karvaly jobb lábában vörös szivet tart. A nagy paizs: 1. kék mezőben jobbra fordult ugró szarvas; 2. ezüst mezőben egyfejü fekete sas; 3. kék mezőben jobbra fordult kétfarku ágaskodó oroszlán, mellső lábaiban fehér-vörös zászló rudját egyenesen tartja; 4. kék mezőben kiterjesztett arany szárnyu koronás angyalfő lebeg; 5. ezüst mezőben koronából kinövő syrén balra hajló halfarokkal, váltakozó szárnyakkal.” A címer különlegessége, hogy 11 ágú korona őrzi – ez bizony heraldikai „sajtóhiba”, amelyet III. Károly császári és királyi címfestőjének köszönhetünk. Gyönge mestere lehetett a számvetésnek a kiváló piktorember, amikor a grófoknak dukáló kilenc helyett tizenegy pontosvesszőt pingált a korona abroncsára. Ám a sajtóhibának nem akadt korrektora, így vált kuriózummá a Károlyiak címere, amely ma is több budapesti épület – köztük a belvárosi Károlyi-palota és az Alkotmány utca 31. – oromzatát ékesíti.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. OKTÓBER 19-I SZÁMÁBAN