A belvárosi Régiposta utca 15. számú lakóházának falán különleges randevúnak lehetünk szemtanúi. A téglalap alakú, képkeretszerűen körülhatárolt földszinti falsíkokon egy-egy mitológiai jelenet elevenedik meg Léda, Zeusz, Hermész, Dionüszosz és Aphrodité ábrázolásával.

A Váci utca sarkán álló, kora klasszicista stílusú háromemeletes épületet már egy 1809-ben kiadott kalendárium is említi, az építkezés ugyanis Schorndorfer Ferenc órásmester megbízásából néhány évvel korábban fejeződött be. Bár a kivitelező neve máig ismeretlen, elgondolkodtató, hogy a homlokzat szinte pontosan megegyezik a bécsi Auerspergstrasse 3.–Trautsohngasse 2. számú házéval. Feltehetően nem egyszerű plágiumról van szó, hanem az azonos mintakönyvnek köszönhető a nagy hasonlóság. Schorndorfer mester már 1796-ban egyike volt a száz választott polgárnak, sőt az ő cége bérelte a pesti utcák tisztítását és üzemeltette a temetési gyászkocsikat is. Ismertsége miatt pedig aligha engedhette meg magának, hogy egy már álló épület homlokzatát és díszítményeit módosítás nélkül lemásolják számára.

A földszinten hajdan a bejárat és az ablakok felett összesen 17 mitológiai témájú domborművet helyeztek el, ám ezek közül csupán kettő vészelte át a történelem viharait, két másikat utólag pótoltak. A Váci utcához legközelebbi – sorrendben az első – relief Lédát ábrázolja, amint a hattyúval csókolózik. A görög mitológia szerint a hattyúvá vált Zeusszal szerelmeskedő királyné szülte azokat a tojásokat, amelyekből a világszép Heléné és a halhatatlan Polüdeukész született, ikertestvéreiként Klütaimnésztrának és Kasztornak, akiket Léda a férjétől, Tündareosztól szült. Mint a Mitológiai séta a Belvárosban című könyvben olvashatjuk, a második dombormű Hermészt ábrázolja. Szárnyas kalapja még a fején van, kígyókkal körbefont pálcáját éppen letenni készül, köpenyét már hátravetette, arra hevert rá.

A harmadik műalkotás istenien szép és mezítelen férfialakja csak Dionüszosz – másik nevén Bacchus – lehet (bár a kezében tartott borosüveg és boroskupa nem ókori formájú), ezt valószínűsíti a háttérben látható szőlőtőke és a szüretelőkád fölé szőlőfürtöt tartó gyermek is. A negyedik reliefen Aphroditét, a szerelem istennőjét láthatjuk. Érdemes megfigyelni a kezében tartott csörgődobot, illetve a háttérben látszó fenyőtobozos botot, a thürszoszt, amely Aphroditénak a vidám szórakozást inspiráló szerepére utal. Erre a mulatozásra hív a harsona.

A híres Régiposta utcai ház második emeleti ablakai fölött is különleges díszítmények irányítják magukra a gyanútlanul nézelődők tekintetét. Noha a félkörívek alá helyezett medalionok – kerek vagy ovális formájú, kidomborodó díszek – arcképmásai nem azonosíthatóak mitológiai szereplőkkel, a mellettük látható kis épületszobrok már annál inkább. A sas például Zeusz kedvelt madara vagy maga a sassá változott Zeusz, az oroszlántestű, madárfejű, szárnyas csodalények, a griffek pedig Hérodotosz görög történetíró szerint az aranylelőhelyeket hivatottak őrizni. A virágfüzérrel ékesített kisfiúk Aphrodité fiai, az Erószok lehetnek, akik az ókori görögök elképzelése szerint a szerelemkeltésben segítettek anyjuknak, hogy aztán Hümén láncaival, a virágfüzérekkel kössék össze a szerelmesek életét.

A Schorndorfer-ház az elmúlt közel két évszázad alatt számos toldást, csonkítást, átalakítást szenvedett el. „A domborműveket legtöbbször nem faragták kőbe, csupán gipszből öntötték. Azért igen könnyen is rongálódtak, amikor az ízléstelen kereskedői reklám különösen a régibb házakon az egész épülethomlokzatot teleaggatta czégtáblákkal” – írta Petrik Albert A régi Pest-Buda építőművészete című, 1913-ban megjelent könyvében. A megsérült reliefek hiányzó részeit fényképek alapján később pótolták, a nevezetes sarokház több mint tucatnyi épületdísze azonban soha többet nem kerülhet már vissza eredeti helyére.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. FEBRUÁR 1-JEI SZÁMÁBAN