Magyarország legidősebb, mintegy 400 ezer éves régészeti lelőhelye tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi Régészeti Bemutatóhelyén, ahol édesvízi mészkőrétegekbe zárva maradtak meg az ősember mindennapi életének nyomai. Vértesszőlős leghíresebb lelete Samu, akinek tarkócsontját 1965-ben Vértes László régész találta meg.
A Gerecse lábánál fekvő Vértesszőlős mésztufabányájában 1962-ben Pécsi Márton földrajztudós megpörkölődött csontokat és pattintott köveket talált. Az édesvízi mészkő által megőrzött leleteket megmutatta Vértes Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészének, aki felismerte bennük egy ősi telep nyomait, és munkatársaival együtt feltárásokba kezdett. Az 1963 és 1968 között folytatott ásatások során egy Közép-Európában egyedülálló, 315–330 ezer éves őskori települést tártak fel. Az előemberi telephely legnagyobb szenzációját az 1965. augusztus 21-én, Sámuel napján megtalált tarkócsont jelentette. A Samuként elhíresült lelet érdekessége, hogy anatómiai jegyei alapján még épphogy heidelbergi, de még nem Neander-völgyi: félúton áll két faj között az ember evolúciójában. A régészek feltételezései szerint Samu 1300 köbcentis agytérfogatával már „intelligens” ember volt, használta a tüzet, kavicseszközöket készített, és elsősorban vadászattal szerzett élelmet. A felbecsülhetetlen értékű leletet Budapesten őrzi a Nemzeti Múzeum, a vértesszőlősi kiállítóhelyen Samu sérülékeny nyakszirtcsontjának másolata látható.
A páratlan lelőhely feltárása során, Vértes László kezdeményezésére őskori bemutatóhely építésébe kezdtek, amely 1967-ben nyitotta meg kapuját. A Magyar Nemzeti Múzeum szabadtéri kiállítóhelye a különleges régészeti, embertani és őslénytani maradványokat, azok képződési környezetét mutatja be. A két feltárt és bemutatott lelőhely kilenc kultúrrétegéből több ezer pattintott kőeszköz, mintegy száz csonteszköz, tűzrakó helyek maradványai, kihalt állatoktól származó csontok és emberi tejfogtöredékek is előkerültek, amelyek vizsgálatából az előember étkezési és vadászati szokásaira lehet következtetni. Az egykori dagonyázó- és itatóhelyen összegyűlt állatok – orrszarvú, szarvas, medve, bölény – megkövült lábnyomai, valamint a meszes iszap által megőrzött falevelek és termések lenyomatai pedig a korabeli természetes környezetről adnak képet.
A vértesszőlősi telep Samu őstörténeti kontextusának bemutatása mellett a feltárásnak és az 1968-ban elhunyt Vértes László munkásságának is emléket állít. Az 1976-ban természetvédelmi területté nyilvánított, kerítéssel óvott parkban, 14 ezer négyzetméteren elterülő bemutatóhely átfogó képet nyújt a Neander-völgyi emberek korát megelőző időszakról. Vértes László emlékére 2000 óta évente megrendezik a Kavicsösvény-túrát a tatabányai Turul-emlékmű és a vértesszőlősi kiállítóhely közötti távon, míg a tarkócsont megtalálásának évfordulóján 2015-től minden évben Samu-napot szerveznek családi és szakmai programokkal. Az MNM Vértesszőlősi Régészeti Bemutatóhelye április 1. és október 31. között várja a látogatókat.
