Az Operaház mögötti Hajós utcában sétálgatók gyakran tekintgetnek felfelé, megcsodálva a 25-ös számú épület falfülkéjében elhelyezett egyetlen budapesti Napóleon-szobrot. A híres hadvezér csaknem egy évszázada áll jellegzetes pózban, összefont karral a róla elnevezett udvar oromzatán, és pillant le méltóságteljesen a ház előtti keskeny sétálóutcára.
FOTÓ: HARTYÁNYI NORBERT, WELOVEBUDAPEST.HU
A szoborállítás izgalmas történetét a főváros jeles krónikása, Bevilaqua-Borsody Béla nyomozta ki és mesélte el a Pest-budai kávéházak című, 1935-ben megjelent kétkötetes munkájában. „Az egykori pesti Zsibvásár téren, a Hajóshoz cégérezett züllött serházról elnevezett Hajós utca és az Új utca – ma Zichy Jenő utca – sarkán a Café Napoleon jelenti egy régi egyemeletes házban az egykori váci vámsorompó körüli Lotyófertály aljaéletű nagyvilágiságát, a későbbi Orfeum-fertály, a pesti Joshivara kezdeteit – írja Bevilaqua. – Napoleon: itt a gáláns, kalandos III. Napoleon császár, a Second Empire nagy Viveur-je nevét jelenti az éjszakai »Parisisme« világában, 1873-ban a hallatlanul züllött Thaisz Aera virágja idején. A viskó helyén az 1900-as években épült új házra – melybe az új Napoleon kávéház került, a nem kevésbé züllött Café Micado tőszomszédságába – a Nagy Napoleon corsicai szobra dugja mellénye gombjai közé ujjait és tekint le a régi pesti Lotyófertályra. Itt áll a kis káplár újkori pesti házjegyül, hogy a ház Napoleon-udvar nevet viseljen máig a pesti cégérheraldikai »Leiterjakab« nagyobb dicsőségére.”
A 19. század hetvenes éveinek elején, Poroszország és Franciaország háborúja idején III. Napóleon (1808–1873) Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendett. A híres francia császár sokat foglalkozott a haditechnikával, a tüzérség történetéről írt könyve magyarul is megjelent. Többek között elkészíttette egy ókori hadigálya és követőgép modelljét, és – utolsó békés cselekedeteként – becsületrendet adományozott a neves írónak, Jules Vernének. A császár közismerten jól biliárdozott, és kipödört bajuszával, vállas alakjával korának egyik legnépszerűbb alakja volt – olvashatjuk a Budapest folyóirat egyik 1977-es számában. A III. Napóleon iránti lelkesedés késztette az új kávéház tulajdonosát, hogy üzletét róla nevezze el, és a kávéház cégtábláján lévő feliratot olvasva senkinek nem jutott eszébe, hogy másra gondoljon, mint III. Napóleonra.
Ám teltek-múltak az évek, befejeződtek a háborúk, III. Napóleon neve és tettei eltűntek a történelem süllyesztőjében. Amikor pedig 1906-ban a fejlődő főváros a Hajós utcában az akkori időknek megfelelő modern, luxuskivitelű bérházzal gazdagodott, a márványoszlopos, tágas lépcsőházú, jól jövedelmező épületet tulajdonosa Napóleon-udvarnak nevezte el a közeli kávéházról. A ház építtetője azonban nem tudta, hogy a népszerű kávéház nem a Korzikán született hadvezérről és császárról, Bonaparte Napóleonról (1769–1821), hanem a hegyes bajuszú Napóleonról kapta nevét! Elkészíttette hát műkőből Bonaparte Napóleon szobrát, és azt elhelyeztette a magasban, egy fülkében.
A Hajós utcai „másik Napóleon” ma is ugyanazzal a rezzenéstelen arccal, merev testtartással tekint le a Hajós utcára, mint az előző századfordulón. A különleges szobor és a homlokzat tatarozása viszont hosszú évek óta várat magára, pedig nem kétséges, hogy az épület hangulatos lépcsőháza, mitológiai témájú domborművei, a kovácsoltvas rácsok és a közelmúltban pótolt üvegablakok megérdemelnék a gondoskodást. Bár az 1997-ben műemléki védettség alá helyezett, lövésnyomokkal tarkított hatalmas bérház külföldi tulajdonosai nemcsak lakásukat, hanem közvetlen környezetét is előszeretettel hozzák rendbe, az ellopott vagy megrongált lépcsőházi díszek pótlása még mindig várat magára. Pedig abban talán a lakók is egyetértenek, hogy régóta időszerű már a főváros egyik legszebb épületének felújítása. Így – évekig tartó mellőzöttség után – a kiváló császár és hadvezér ismét a neki járó tisztelettel foglalhatja majd el helyét a Hajós utca 25. oromzatán.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. DECEMBER 21-I SZÁMÁBAN
