Borongós kora őszi időben, szemerkélő esőben látogattunk el Magyarország legjelentősebb római katolikus zarándokhelyére. A csodálatos természeti környezetben, csendes völgyben fekvő Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely azok számára is érdekes úti cél lehet, akik nem hívőként érkeznek ide.
A Cserhát keleti peremén, Mátraverebély határában elhelyezkedő Szentkút évszázadok óta az ország leglátogatottabb katolikus búcsújáró helye, napjainkban évente 200 ezer zarándokot fogad. A lankás, árnyas domboldalon található kálvária stációival szemben az öltöztethető Szűz Mária-kegyszobrot rejtő, basilica minor rangú barokk kegytemplom két tornya feszül az égboltnak. A templom mellett tágas szabadtéri misézőhely fegyelmezett rendben álló padsorai a mesterséges barlangfülkében kialakított oltár felé néznek. Maga a szent kút egy nyolcszögletű kőépítmény, a tetején látható kompozíció a Szűzanyának köszönhető csodálatos gyógyulásokra emlékeztet. Az oldalsó domborművek a hét szentség kiszolgálását ábrázolják, a csapok minden oldalon a szent kút vizét adják. A kút melletti lourdes-i barlang a francia kegyhely forrása és a mátraverebélyi szent kút felfakadásának történeti párhuzamait erősíti.
A népi hagyomány szerint 1091-ben Szent László király lova patájának nyomából fakadt a mai szent kút forrása, és később számos csodás esetet feljegyeztek ezen a helyen. Az egyre növekvő számban érkező zarándokok miatt 1210-ben Verebélyen templomot emeltek, s ettől kezdve rendszeresen indultak körmenetek a szentkúti völgy forrásához, amely rövidesen Magyarország egyik legnagyobb búcsújáró helyének számított, ennek megfelelő egyházi kiváltságokkal.
A csodálatos gyógyulásokat 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatta, és valódinak találta azokat. Nem sokkal később, 1705-ben felépült Szentkúton az első kőkápolna. A mai kegytemplomot és kolostort Almásy János építtette hálából 1758 és 1763 között, amiért a szent kút vizének segítségével kigyógyult betegségéből. A 18. századtól ferences szerzetesek állnak a szent kút és az ide érkezők szolgálatában. Közel két évszázados otthonukból 1950-ben az állam elűzte őket, államosították és szociális otthonná alakították a kolostort. A rendszerváltás óta ismét ferencesek szolgálnak itt, és az 1990-es évek elejétől fokozatosan megerősödött a gyalogos zarándoklatok hagyománya.
A Mátraverebélyre érkező zarándokok és turisták felkereshetik a Szentkúti-patak völgyében csordogáló forrásokat, a Meszes-tető oldalában pedig remetebarlangok homlokzata tűnik elő a fák közül. Már a 13. századtól éltek itt remeték, akik kis fülkéket vájtak a sziklafalba, némelyiket kápolnaként, másokat lakásként használva. Közülük az utolsó, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg, a bazilikában temették el.
Erdő Péter bíboros, prímás 2006-ban Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította a búcsújáróhelyet, amelynek főbúcsúját a Nagyboldogasszony ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon tartják. A legendákkal átszőtt történetű kegyhely 2015-ben nyerte el jelenlegi, rendezett formáját. Megszépült a kegytemplom, a rendház, a templomkert, a szabadtéri misézőhely, a zarándokház, új zarándokszállásokat és fogadóépületet hoztak létre, rendezték a szent kút környezetét. A kegyhely szabadtéri része egész évben látogatható, a bazilika napkeltétől napnyugtáig tart nyitva.
