JÚNIUS 5. – TÁVÍRÓGÉPES INFORMÁCIÓCSERE

Napjainkban is szívesen játsszák be szignálnak vagy háttérzajnak a rádiós, televíziós hírműsorok a hírügynökségi telexgépek egy egész korszakot meghatározó, jellegzetes hangját, a gyors kattogást és zümmögést. Az angol teletypewriter exchange, azaz távírógépes információcsere kifejezés előtagjainak összevonásából alkotott telex – hivatalos megnevezéssel távgépíró – nyilvános kapcsolt hálózaton működő távközlési rendszer géppel írt szövegek valós idejű átvitelére. A telex- és telefonhálózat egymástól függetlenül működött, eltérő szabványokkal és hívószámrendszerrel. A telefonnal ellentétben a telex nem analóg, hanem digitális jeleket használt az információ továbbítására. Az irodai írógépektől csak kis mértékben különböző billentyűzettel ellátott távgépíró készülékek könnyen kezelhetőek voltak, sebességük elérhette a 400 szót percenként. A világon az első hálózatszerű telexszolgáltatást – a távíróhálózat továbbfejlesztésével – 1933-ban a német birodalmi posta vezette be, Magyarországon 1939-ben helyezték üzembe a rendszert. A telex mint távközlési szolgáltatás 1945 után világszerte gyorsan teret hódított, s a 80-as évek végéig az elektronikus szövegtovábbítás gyakorlatilag egyeduralkodó módja lett. Hazánkban a 100. telexállomást 1950-ben, az ezrediket tizenöt évvel később helyezték üzembe; 1991-ben több mint 14 ezer hazai vállalat és cég rendelkezett telexkészülékkel. A 90-es években a telexet gyorsan háttérbe szorították a korszerűbb távközlési formák, a telefax, majd az e-mail. Magyarországon a nyilvános telexszolgáltatást húsz évvel ezelőtt, 2002-ben szüntette meg a Matáv: a februárban még fennálló 83 előfizetést a szlovák hálózatra kapcsolták át, és június 5-én az utolsó hazai telexközpontot is nyugdíjazták.

JÚNIUS 17. – ÖTVEN ÉVE ROBBANT KI A WATERGATE-ÜGY

Fél évszázaddal ezelőtt robbant ki az Egyesült Államok 20. századi történelmének legnagyobbra dagadt politikai botránya. 1972. június 17-én éjszaka a washingtoni Watergate irodaházban öt személyt értek tetten a rendőrök, akik a Demokrata Párt választási főhadiszállásán, Larry O’Brian pártelnök irodájában éppen lehallgatóberendezéseket szereltek fel – mint később kiderült, Richard Nixon amerikai elnök személyes utasítására. Másnap a The Washington Post napilap mínuszos hírként tudósított az eseményről, majd két oknyomozó újságíró, Carl Bernstein és Bob Woodward hatalmas port felvert tényfeltáró cikksorozatában a Nixon-adminisztráció számára egyre kellemetlenebb információkat közölt a Watergate-ügy néven elhíresült lehallgatási botrány hátteréről. A később „Mély Torokként” emlegetett informátor – akiről 30 évvel a botrány után kiderült, hogy valójában Mark Felt, az FBI akkori igazgatóhelyettese volt – számos, később perdöntőnek bizonyult tényt osztott meg az újságírókkal. A Watergate-botrány következtében végül 48 kormánytisztviselőt találtak bűnösnek, börtönbe került a Nixon-adminisztráció igazságügyi minisztere, az államügyész, több elnöki tanácsadó és Nixon kabinetfőnöke is. Az elnök csak úgy úszta meg az elmozdítását és a felelősségre vonását, hogy 1974. augusztus 9-én lemondott a hivataláról, utódja, Gerald Ford elnök pedig kegyelemben részesítette.

AUGUSZTUS 18. – NEGYVENÉVES A LEGENDÁS SZÁMÍTÓGÉP

Negyven évvel ezelőtt, 1982 augusztusában kezdte el a kultikus Commodore 64 személyi számítógép értékesítését a Jack Tramiel által alapított Commodore Business Machines. Az Egyesült Államokban 595 dolláros – mai áron mintegy 680 ezer forintos – áron került piacra, és egészen 1993-ig gyártották. A 8 bites számítógép nevét a 64 kilobájt RAM-ról kapta, processzora pedig egy 1 MHz-es MOS 6510-es volt. Grafikusan a többszínű sprite-ok kezelésének képessége és az akkoriban lenyűgöző minőségű hangok képzéséért felelős SID chip magasan a konkurencia felé emelte a gépet. A Commodore 64 sikerét jelentős részben köszönhette annak, hogy nagyobb áruházakban is lehetett kapni, nemcsak számítástechnikai szaküzletekben. Több mint tízezer programot írtak hozzá, a felhasználói szoftverektől a játékokon át a programozást elősegítőkig. A C64 igazi generációs élmény lett a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején, és a platformot ma is életben tartja egy aktív közösség: 2022-ben is jelennek meg új C64-játékok és kiegészítők, a neten bőven találni emulátorokat, játékgyűjteményeket, sok demópartin pedig a mai napig külön kategóriát kap a platform. A Commodore 64 volt az első olyan gép is, amely meghonosította a demoscene mint művészeti ág fogalmát, és erre a célra a mai napig használják. Az 1980-as évek kultikus típusa a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a valaha volt legnagyobb számban – több mint 12,5 millió példányban – értékesített számítógép.

AUGUSZTUS 20. – KOZMIKUS PALACKBA ZÁRT ÜZENET

Újabb mérföldkőhöz érkezett a két űrszondából álló projekt, amely a leghosszabb ideje tartó űrmisszió, s az egyetlen eddigi, amely a csillagközi térben is méréseket végez. A Voyager–2 űrszonda 1977. augusztus 20-án indult, a Voyager–1 pedig mintegy két héttel később, szeptember 5-én, és – folyamatosan csökkenő teljesítménnyel – a mai napig működnek. E két szonda jutott el elsőként a Naprendszer külső régióiba, felmérték a korábban csak távcsöveken át megfigyelt bolygókat és azok holdjait, s alapvető fontosságú ismeretekhez juttatták az emberiséget a Naprendszerről. Koruk csúcstechnológiáját képviselve száguldanak a csillagközi térben, és nagyköveti feladatot is ellátnak: elhelyeztek rajtuk egy-egy aranyból készült lemezt, amelyeken a Föld természetes és emberi hangjait, zenéit, köszöntéseit, illetve bolygónk képeit bemutató adatok találhatók.

AUGUSZTUS 31. – HUSZONÖT ÉVE HUNYT EL DIANA HERCEGNÉ

Diana walesi hercegné mindössze 36 éves volt, amikor 1997. augusztus 31-én autóbalesetben életét vesztette párjával, az egyiptomi Dodi al-Fayeddel és sofőrjükkel egy párizsi alagútban. Dianát a baleset után kórházba szállították, kétórás életmentő műtétet hajtottak végre rajta, de az orvosok nem jártak sikerrel, és a hercegné belehalt sérüléseibe. A hivatalos vizsgálat szerint a sofőr ittassága, valamint közvetve a limuzinjukat üldöző paparazzik okozták a tragédiát, de utóbbiak közül senkit nem vontak felelősségre. Az eset után számos összeesküvés-elmélet is elterjedt arról, hogy a hercegnőt meggyilkolták, mert legitimációs kockázatot jelenthetett volna, ha a jövendő király anyja férjhez megy egy muzulmán férfihoz, és esetleg gyermeket is szül neki. Diana szeretőjének apja, Mohamed al-Fayed továbbra is kitart a politikai gyilkosság feltevése mellett, és mindent megtesz ennek bizonyítása érdekében.