A mindennapi életünket végigkísérő csillogó-villogó neonreklámok és óriásplakátok mellett szinte elbújhatnak a Fő utca 10. számú épület és a Bajcsy-Zsilinszky út 3. számú lakóház apró díszítései. Pedig az alig észrevehető kovácsoltvas ékességek egy régen megszűnt, hajdan országszerte ismert cég, a Pesti Első Hazai Takarékpénztár szolgáltatásait hirdetik jóval megszűnése után is. A két tekintélyes vízivárosi és terézvárosi palota lelkiismeretes tervezőinek köszönhető, hogy a méhkaptárra emlékeztető faragványok és a kapuk fölött elhelyezett monogramok az utókornak is mesélnek a híres takarékpénztár múltjáról.
Fáy András (1786–1864), korának egyik kiemelkedő írója és politikusa már öt évvel Széchenyi István Hitel című értekezésének megjelenése előtt, 1825-ben javaslatot tett az országgyűlésen Magyarország első önálló takarékpénztárának megalapítására. Irodalmi összejöveteleken, törvényhatósági gyűléseken szólalt fel a szervezés mellett, és néhány év múlva sikerült elérnie célját: 1840. január 11-én létrejött a Pesti Első Hazai Takarékpénztár, amelynek hatására rövidesen vidéken is megkezdődött a hasonló egyesületek alapítása. Az 1844-ben részvénytársasággá alakult pénzintézet a Monarchia legtekintélyesebb cégeinek egyikévé nőtte ki magát, a növekedéssel párhuzamosan természetesen egyre hatalmasabb székházakra és irodahelyiségekre volt szüksége. Igazgatósága ezért 1866-ban megbízást adott Ybl Miklósnak egy minden igényt kielégítő épület terveinek elkészítésére. Alig két évvel később, 1868 szeptemberében már átadásra készen állt a mai Károlyi Mihály utca és a Reáltanoda utca sarkán álló, akkor még csak egyemeletes székház, amely – több nagyszabású átalakítással – a közelmúltban nyerte vissza régi pompáját.
Ybl Miklós ezen kívül több kisebb-nagyobb megbízást kapott az 1870-es években egyre ismertebbé váló takarékpénztártól. 1875-ben például az ő tervei szerint modernizálták a ma Bajcsy-Zsilinszky út 3. számmal jelölt épületet, amely akkor már a cég tulajdonát képezte. Bár az átépítés pontos idejét nem ismerjük – Ybl életrajzában is csak rövid utalás található e munkájára –, a kosáríves kaput koronázó párkányt ugyanúgy ékesítik a méhkast ábrázoló kovácsoltvas díszek, mint a XIX. század végén. Hasonló méhecskéket láthatunk a Fő utca 10. sarkon lévő bejáratán is, ami nem meglepő, hiszen egykor ez a ház is a Pesti Első Hazai Takarékpénztár tulajdona volt. A két épület múltjáról sajnos meglepően kevés dokumentum maradt fenn, annyi azonban bizonyos, hogy a vízivárosi palotát 1890 körül vette meg az intézet, és nemcsak irodahelyiségeket, hanem pénztártermeket is berendeztek itt.
Ezt támasztja alá az 1890-ben kiadott kétkötetes tanulmány is, amely a vállalkozás történetét mutatja be: „Egyesületünk régi elve, hogy fiókot lehetőleg csak a saját házában rendezzen be. Ennek megfelelően mostani tizenkét fiókja közül csak kettő működik bérelt helyiségben, míg a többi tíz részben saját házaiban, részben pedig az intézet Elismert Vállalati Nyugdíjpénztárának házaiban nyert elhelyezést.” A pénztár a takarékbetétek gyűjtésén és kölcsönök folyósításán kívül meghatározó szerepet vállalt a XIX. század végén fellendült budapesti házépítések finanszírozásában. Saját tulajdonában is számos épület állt, például a Kálvin tér–Múzeum utca–Baross utca sarkán 1874-ben elkészült, szintén Ybl Miklós által tervezett bérház, valamint a Váci utca–Deák Ferenc utca–Türr István utca által közrefogott, 1915-ben átadott palota.
Az 1948-ban államosított cég üzletágait az Országos Takarékpénztár vette át, ám hajdani székházainak díszítései ma is utalnak fénykorára, amikor még irodák kaptak helyet a vastag falak között.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. FEBRUÁR 8-I SZÁMÁBAN
