A Vas utca 17. számú ház felújítása újabb színfolttal gazdagította a józsefvárosi Palotanegyed környékét. A SOTE Egészségügyi Főiskolai Kara számára átépített épület jelenlegi funkciója hajdani önmagára emlékeztet, hiszen falai között 1997-ig kórház működött.
A környéken lakó idősek közül is csupán néhányan tudják visszaidézni, hogy az elmúlt évtizedekben milyen sokféle célt szolgált a reprezentatív Vas utcai palota. A legkevesebben talán a Pajor szanatóriumra emlékeznek, amelynek alapítója, dr. Pajor Sándor orvos (1861–1935) az előző századfordulón a közeli Szentkirályi utcában nyitotta meg vízgyógyintézetét. 1906-ban intézményes keretek között, a róla elnevezett Vízgyógyintézet és Szanatórium Részvénytársaság létrehozása után folytatta tovább gyógyító tevékenységét, amelynek új helyszínéül a Vas utca 17. számú telket szemelte ki.
Alig telt el két év, és az utolsó téglát is elhelyezték a Hültl Dezső műegyetemi tanár tervei szerint elkészült, díszes homlokzatú, háromemeletes szanatórium falában. Néhány nappal az átadás után, 1908. október 8-án foglalta el ágyát az első beteg, akit később gyógyulni vágyó ezrek követtek. A derék Pajor doktor kórháza hamarosan a főváros egyik legnagyobb, legdivatosabb – és természetesen legdrágább – magángyógy-intézete lett. Mivel egyre több beteg gondolta úgy, hogy itt keres megoldást panaszaira, a kezdeti 60 ágyas befogadóképességet az 1930-as évek derekára a másfélszeresére, 150 ágyasra kellett növelni. A belgyógyászati, ideggyógyászati és sebészeti problémák kezelése mellett vízgyógyászati módszerekkel segítették a gyógyulást: a sós, a szénsavas, az oxigén-, a villany- és a hideg vizes fürdők éppolyan népszerűek voltak, mint a kellemes masszázs, a különleges pakolások, valamint a messze földön híres pöstyéni iszapkúra. Az 1925-ben megnyílt „daganatosztályon” már rádiumkezelést is alkalmaztak, amely akkortájt újdonságnak számított. Hogy az új gyógyító gépek mekkora hatékonysággal működtek, ma már nehéz lenne megmondani, de annyi bizonyos, hogy éveken át hatalmas népszerűségnek örvendett az intézmény ezen részlege is.
A kórház fellendülése egészen a második világháborúig tartott: az épület 1948-ban állami tulajdonba került, s ezzel véget ért egy legenda: a falak között előbb pártiskola, majd görög otthon kapott helyett. 1954-ben újabb – és ezúttal már egy megfontoltabb döntést követő – átalakítás következett, amikor eredeti funkciójának megfelelően állították helyre az akkor közel fél évszázados palotát. Újra kórház nyílt a Vas utcában. A homlokzatra Balassa János sebész neve került fel, és maradt ott egészen 1997-ig, amikor – a kórházi ágyak drasztikus csökkentése miatt – örökre bezárták az intézményt.
A híres épület sorsa szerencsére nem maradt sokáig rendezetlenül. Az Orvostudományi Egyetem még a bezárás évében azzal a kéréssel kereste meg a fővárosi önkormányzatot, hogy igényt tartana a palotára. S az érdekek ezúttal találkoztak. Az első szerződést már 1997-ben megkötötte a Fővárosi Közgyűlés, azután kétévnyi várakozás következett a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) jóváhagyására. A csereszerződés alapján ugyanis a Vas utcai ingatlanért cserébe az egyetemnek két ingatlantól kellett megválni a főváros javára: a Horánszky és a San Marco utcaitól. Mivel a csere állami ingatlanokat mozgatott meg, a KVI hozzájárulására volt szükség, de ennek kihirdetése után, 2001. március 31-én, hosszú tárgyalások eredményeképpen megállapodott a SOTE és az önkormányzat: a Vas utca 17. az egyetem tulajdonába került. Megkezdődhetett hát a várva várt rekonstrukció, amelynek során az épületegyüttes – egyebek között – új, egységes tetőszerkezetet kapott. Az épület átalakításának teljes költsége több mint 2,5 milliárd forintot tett ki, amelyből 700 millió forintot az Oktatási Minisztérium folyósított. A leglátványosabb változás talán az épület homlokzatának eredeti formájában történő átépítése, illetve az aula kialakítása. A hátsó lépcsőházban megmaradtak régi szépségükben a Róth Miksa által készített színes ablakok is.
S hogy az újjávarázsolt, 2003-ban átadott épület milyen változásokat hoz majd az Egészségügyi Főiskolai Kar számára? A SOTE a már régen esedékes hallgatói létszámbővítés mellett célul tűzte ki a képzési szintek növekedését, az oktatásszervezés átláthatóságát, emellett kiemelten fontosnak tartják a klinikák közelségét is, hiszen ez jótékony hatással lehet majd a gyakorlati oktatásra.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. JANUÁR 27-I SZÁMÁBAN
