A tudomány és a technika gyorsuló fejlődésével párhuzamosan egyre hatékonyabb eszközökkel vizsgálhatjuk saját múltunkat. Azonban eddig minél mélyebbre hatoltunk történelmünk feltárásában, annál több nyugtalanító tény került felszínre. A gízai nagy piramis, Stonehenge, a Húsvét-szigeti szobrok, a Nazca-fennsík és még ezernyi emlék bizonyítja, hogy az idegenek látogatása nem csupán a mai kor sajátja, hanem végigkísérte az emberiség egész történelmét. Ez a kitüntető figyelem pedig emberfeletti teljesítményekre sarkallta őseinket, akik mitológiájukban és eposzaikban, illetve emlékművek és épületek formájában üzeneteket hagytak hátra, amelyek segítségül, esetleg figyelmeztetésül szolgálhatnak az utókornak.

Az őskor kutatói a világ különböző pontjain talált barlangrajzok vizsgálata során egyre gyakrabban szembesülnek a hátborzongató ténnyel: a földönkívüliek már évezredekkel ezelőtt rendszeres megfigyelésük, ellenőrzésük alatt tartották a Földet, sőt, mesébe illő genetikai beavatkozásokkal gyorsították az értelmes emberré válás folyamatát. Az idegenek legendákban és elődeink szent könyveiben is hátrahagyták indirekt nyomaikat, amelyeket a múlt átláthatatlan barázdáiba véstek be. Egyiptomtól Kínáig, az indiaiaktól az indiánokig számos népcsoport hitvilágában találkozunk olyan alakokkal, amelyek ábrázolásait, szobrait látva megdöbbentő hasonlóságokat fedezhetünk fel a Földre látogató, ma is ismert idegen fajokkal.

Az ufológiával kapcsolatba kerülő kutatók, érdeklődők és szkeptikusok beszélgetéseiben nagyon hamar felmerül egy kérdés, amelyre általában mindenki a személyes véleménye alapján szokott válaszolni. Ez pedig nem más, mint annak feszegetése, hogy amennyiben a földönkívüliek évezredek óta látogatják a bolygónkat, miért nem veszik fel nyíltan velünk a kapcsolatot? Nos azért, mert ezzel visszafordíthatatlanul és drasztikusan megváltozna egész társadalmunk felépítése és hitrendszere. Ha mindenki számára bizonyítottan megjelennének az idegen lények, komolyan sérülnének az egyházak hatalmi érdekei is, hiszen sokak számára ez azt jelentené, hogy a nagy hatalmú, számunkra lehetetlen jelenségeket produkáló Isten csak egy ugyanolyan humanoid lény, mint a földi ember.

A SETI-program világhírű csillagásza, Seth Shostak szerint az emberiség már ma is képes a csillagközi űrutazásra. Ehhez nem embereket szállító, fénysebességgel száguldó űrhajókra van szükség, csupán a humán genomot kellene szétsugározni a világűrbe – olvasható az Origo összeállításában.

Amerikai tudósok szerint a dinoszauruszok kipusztulását okozó aszteroida becsapódása egyben szétszórhatta a földi élet magvait az egész Naprendszerben. A BBC által idézett kutató biztos benne, hogy a Marson a mi bolygónkról származó élet nyomaira bukkannak majd – írja a Népszava.

Noha a Földön kívüli intelligens életformák felkutatása eddig nem járt eredménnyel, sokan biztosra veszik, hogy néhány évtizeden belül megtörténhet a kapcsolatfelvétel az idegenekkel. Erre az esetre készülve már praktikus tanácsokat is összeállítottak a szakemberek. Ezeket vette sorra az Origo összeállítása.

Egy amerikai kutató szerint talán az „orrunk” után menve nagyobb szerencsével járnánk, és kiszimatolhatnánk az idegeneket! Persze nem szó szerint, hanem olyan különleges fehérjemolekulák keresésével, amelyek egyértelműen összekapcsolhatók az élet jelenlétével. Ehhez csupán egy chipen elhelyezhető parányi mikrolabort kellene szerkeszteni, és útnak indítani az űrbe.

Több milliárd lakható bolygó lehet galaxisunkban, a Tejútrendszerben – állapították meg amerikai csillagászok a NASA által felbocsátott Kepler űrteleszkóp adatainak elemzése nyomán. Így akár igaz is lehet James Cameron rendező álma, az Avatar. Elképzelhető, hogy a Földtől csupán néhány száz vagy ezer fényévnyire a filmbéli Pandorához hasonló, lakható égitestek találhatók.

Húsz évvel ezelőtt, 1993 decemberében jelent meg először a Színes UFO magazin, amelynek 2000-től megszűnéséig, 2007-ig voltam külső munkatársa. A Budapesti Kommunikációs Főiskola Továbbképzési Intézetének hallgatójaként 2003-ban „Szubkultúrák és réteglapok – A Színes UFO Ismeretterjesztő Képeslap elemzése” címmel írtam szakdolgozatot. Az évforduló kapcsán ezen tanulmány néhány részletét közlöm szerkesztett, rövidített formában, ezzel emlékezve arra a magazinra, ahol „még a kis szürkéket is színesben lehetett látni”.

Érdekes és aktuális összefoglaló írás jelent meg egy elsősorban jogi kérdésekkel foglalkozó honlapon „Támad a Mars?” címmel. „Napjaink válságokkal terhelt világának problémáit egyre többen varrják a földönkívüliek nyakába. Idén magasabb fokozatra kapcsoltak az UFO-kutatók, s tevékenységükhöz nem várt magas szintű támogatást kaptak Kanada egykori védelmi miniszterétől. Korunk legdivatosabb összeesküvés-elméletei tudományos köntösben hódítanak az arra fogékonyak körében” – írja a szerző, Szőnyi Szilárd, akinek írását változtatás nélkül közöljük.

Egy nemrégiben közzétett nemzetközi felmérés szerint a legtöbb azonosítatlan repülő tárgyat és fényanomáliát Angliában, a Glasgow-tól északra fekvő Bonnybridge-ben látják és fotózzák. Sehol a világon nem észlelnek annyi megmagyarázhatatlan jelenséget, mint itt: a statisztikák szerint évente több mint 300 esetbejelentés érkezik a környékről. Hogy miért, azt még az UFO-kutatók sem tudják…

Éppen három évtizede annak, hogy a kecskeméti református könyvtárban rendkívül érdekes kézírásos könyvre bukkant Bognár András író, kutató. A mindössze egyetlen példányban létező (!), vegyes tartalmú könyvet bizonyos F. Z. monogramú ismeretlen szerző írta Sárospatakon, 1811 decemberében, s – „Vizsgálódás arról, hogy laknak-é a Holdban emberek” cím alatt – harminc oldalon keresztül bizonygatja: a szomszéd égitesten földi élet van.

Újra megnyitotta a perui légierő az öt évvel ezelőtt ideiglenesen bezárt, UFO-észlelésekkel foglalkozó hivatalát. Az indoklás szerint az iroda célja a rendkívüli jelenségekről és objektumokról érkező bejelentések kivizsgálása, valamint a helyi média által szenzációként tálalt hírek leleplezése.

Az idén száztíz éve, hogy a Magyar Szalon című folyóirat folytatásokban közölt egy kisregényt, Hungária címmel. A Hungária nem más, mint – mai elnevezéssel – egy űrhajó, amely azzal a céllal indult el Földünkről, hogy felkeresi a Naprendszer mindegyik bolygóját és bolygókísérőjét, amelyen emberek élhetnek. Az olvasmányos történet nemcsak irodalmi értéke miatt érdekes, hanem azért is, mert pontosan megismerhetjük belőle, hogy a 19. század végén élt emberek mit tudtak és mit hittek a Naprendszerről, a bolygókról és az azokon lehetséges életjelenségekről.

A rendszerváltás óta a média révén napokon belül értesülhetünk arról, hogy hol, mikor és milyen UFO-észlelés, illetve az idegenekhez kapcsolódó rejtélyes esemény történt a világban. Az újságok, tévé- és rádióadók, valamint az internetes hírportálok beszámolói ma már egyszerű, hétköznapi híreknek számítanak, hiszen évente több száz, a témával foglalkozó tudósítás és riport jelenik meg a hazai sajtótermékekben. Ez azonban nem volt mindig így: a korábbi évtizedekben az UFO-król szóló hírek tabunak számítottak a magyar újságokban, s a közvélemény szinte egyáltalán nem értesült, nem értesülhetett a világban történt érdekfeszítő UFO-eseményekről.

Magyarországon az elmúlt években több száz embernek veszett nyoma megmagyarázhatatlan módon, rejtélyes körülmények között. Igazat állíthatnak tehát azok az UFO-témájú könyvek és tudományos-fantasztikus regények, amelyek történeteiben az idegenek rövidebb-hosszabb időre kölcsönvesznek, néha véglegesen el is rabolnak embereket orvosi, genetikai kísérletek és megfigyelések céljából. A rendőrség és a titkosszolgálatok pedig világszerte – így hazánkban is – tehetetlenek, hiszen egyszerűen képtelenek az eltűntek nyomára bukkanni.

Napjainkra bizonyossá vált, hogy a világ nagyhatalmai a második világháború óta a legtitkosabb nemzetbiztonsági problémák egyikeként kezelik a földönkívüli technológiák földi alkalmazásainak lehetőségét. Több ezer kiszivárogtatott, valamint – részben a nemzetközi UFO-kutató szervezetek nyomására – hivatalosan nyilvánosságra hozott írásos dokumentum, kép- és hangfelvétel bizonyítja, hogy az Egyesült Államok hadserege és titkosszolgálatai az 1947-es roswelli UFO-katasztrófa óta tanulmányozzák az idegen technológiákat, sőt, az így szerzett tapasztalatokat be is építik a katonai célú fejlesztési programokba.

Még napjainkban is folyik a találgatás arról, mi történt a századelőn a szibériai Tunguzkában. 1908. június 30-án reggel a Bajkál-tótól mintegy 800 kilométerre északra iszonyatos erejű robbanás rázta meg a vidéket. A detonáció hatására egy negyven mérföld széles területen szinte minden fa kidőlt és szénné égett. Mikor hosszú idő után sikerült megközelíteni a Tunguzka folyó partjának kietlen, letarolt vidékét, a kutatók évekig azzal a magyarázattal tértek vissza, hogy az elképesztő pusztítást egy gigantikus aszteroida okozta. De a legújabb feltételezések egészen más megvilágításba helyezik az esetet.

Az ezredfordulón néhány lelkes amerikai és magyar tudós úgy döntött, közös űrhajózási magánintézetet hoz létre a gravitáció tudományos kutatására. Az 1998-ban létrejött Gravity Control Technologies (GCT) az úgynevezett nulla pontos energiamező, más néven a kvantumvákuum segítségével juttatna járművet az űrbe – nem kevesebb, mint egy évtizeden belül. Antigravitációs kutatásokkal persze rajtuk kívül több tucat kisebb-nagyobb cég foglalkozik világszerte. De Magyarországon, a budai hegyekben található kutatóközpontban, minden idők legnagyobb technológiai áttörésének küszöbén – egyedül magyar és amerikai kutatók.

Az UFO-kutatók legfontosabb feladata a valódi, hiteles bizonyítékok feltárása, azok megszerzése, amelyek mindenki számára egyértelműen arról árulkodnának, hogy idegen civilizáció lényei, illetve űrjárművei a Földön jártak vagy éppen itt tartózkodnak. Miközben világszerte folyamatosan gyűlnek az újabb és újabb beszámolók, újra aktuálissá vált a kérdés: vajon a magyar hivatalos szervek és a levéltárak őriznek-e úgynevezett X-aktákat, amelyekre a mai napig nem tudtak magyarázatot adni az illetékesek?

Több ezer mitológiai teremtményt tart nyilván a tudomány, melyek többségének eredete a történelem előtti időkbe vész. Az emberi fantázia a legmeglepőbb variációkat hozta létre, s az összkép még vegyesebb, ha jellemvonások, szokások és helyszínek alapján csoportosítjuk e különös lényeket. Akad azonban néhány köztük, amely mintha nem a képzelet terméke lenne, hanem az emberek közé látogató idegen civilizációk képviselőinek tulajdonságait viselné magán.

Száznegyven évvel ezelőtt, 1874-ben született Charles Hoy Fort, akit a mai napig az UFO-kutatás és a paleoasztronautika „atyjaként”, legkorábbi úttörőjeként tartanak számon. A paranormális jelenségekről szóló beszámolókat rendszerező kutató első könyve 1919-ben jelent meg, s ha ma is élne, minden bizonnyal Erich von Dänikennel együtt nyomozna az ősi űrhajósok és az idegen civilizációk nyomai után.

Az Univerzum távoli pontjairól érkező lények számtalan, előttünk rejtett módon megismerhetik életünket, mindennapjainkat, viselkedésünket és társas kapcsolatainkat. Emberi alakot felvéve könnyedén elhitethetik velünk azt, hogy valójában semmivel sem különböznek tőlünk, a láthatatlanná válással pedig végképp becsaphatják az érzékeinket. Vajon felismerhetjük-e – s ha igen, miről – az emberiség soraiba beépült, velünk együtt élő idegeneket?

A tudományos kutatók többsége néhány évtizeddel ezelőtt még egyetértett abban, hogy az evolúció az univerzumban mindenütt hasonló formák kialakítására készteti az élőlényeket. Napjainkban azonban egyre több bizonyíték cáfolja meg a korábbi nézeteket, és utal olyan földönkívüli civilizációk létezésére, amelyek az emberekre legkevésbé sem emlékeztető teremtményekből: gigantikus méretű égitestekből állnak.

Camille Flammarion (1842–1925) neve biztosan ismerősen cseng a földönkívüli élet és a csillagászat története iránt érdeklődők előtt. A híres francia tudós idegen lényekkel foglalkozó könyvei és a világ jövőjét taglaló írásai napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek – talán éppen azért, mert futurisztikus elképzelései a 21. század elején is tartogatnak meglepetéseket.