Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

ÖRÖKRE ELRABOLVA

2013. szeptember 20. - Prusi

Magyarországon az elmúlt években több száz embernek veszett nyoma megmagyarázhatatlan módon, rejtélyes körülmények között. Igazat állíthatnak tehát azok az UFO-témájú könyvek és tudományos-fantasztikus regények, amelyek történeteiben az idegenek rövidebb-hosszabb időre kölcsönvesznek, néha véglegesen el is rabolnak embereket orvosi, genetikai kísérletek és megfigyelések céljából. A rendőrség és a titkosszolgálatok pedig világszerte – így hazánkban is – tehetetlenek, hiszen egyszerűen képtelenek az eltűntek nyomára bukkanni.

20130920_illusztracio_1.jpg

A történelemben gyakran előfordult, hogy közismert személyek titokzatos körülmények között eltűntek. Persze sokkal gyakrabban veszett nyoma ismeretlen egyszerű embereknek, de az soha nem keltett akkora feltűnést. Még az is előfordult, hogy egyesek – így hárítván el az állandó, mindhalálig fenyegető életveszélyt – önmagukat „tüntették el”… Az efféle praktikákban a XX. század minden rekordot megdöntött: a két nagy és a több száz kisebb háborúval kapcsolatos világégések alatt, után és miatt ezrek és ezrek menekültek a „halálba”, töröltek el maguk mögött minden nyomot, és kezdtek új életet.

Ám a rejtélyes eltűnésekre a legtöbb esetben nem adható ilyen egyszerű magyarázat. Napról napra nő ugyanis azok száma, akik azt állítják, hogy nem önszántukból tűntek el néhány órára vagy napra, hanem repülő csészealjak utasai rabolták el őket. Az eltérítettek beszámolóiból kiderül, hogy az ufonauták elhagyatott éjszakai országutakon autókat állítanak meg, hogy utasaikat vizsgálatok céljából járműveik fedélzetére vigyék, megjelennek a homályos hálószobák biztonságosnak vélt rejtekében, hogy felnőtteket és gyermekeket raboljanak titokzatos céljaik eléréséhez. Több száz hasonló eset került a nyilvánosság elé, s ezek szereplői még szerencsésnek is mondhatják magukat, hiszen elrablóik szabadon engedték őket. De vajon hány olyan embertársunk akad, aki örökre eltűnt a Föld felszínéről?

Az oroszországi UFO-központ igazgatója, Vlagyimir Azsazsa akadémikus néhány évvel ezelőtt az UFO-kutatók előtt egyre ismertebbé váló emberrablásokról nyilatkozott. Szerinte az emberrablás a jövevények vagy egyes csoportjaik szokásos és tömegesen gyakorolt tevékenységének részét képezi. Az orosz központ adatai szerint a nyomtalanul eltűnt személyek öt százaléka véglegesen „lelép a színről”, amerikai adatok szerint pedig a Föld lakóinak közel tíz százaléka többszörös, azaz visszatérő eltérítés áldozata.

20130920_illusztracio_2.jpg

„Nagyjából ötszáz személy eltérítésében lehetünk az eddigi jelentések tanulmányozása alapján meglehetősen biztosak – írja Budd Hopkins az Elveszett idő című könyvében, amelyben ufonauták által eltérített emberek hipnózis során feltárt döbbenetes élményeiről olvashatunk. – Ha az előbbieket figyelembe vesszük, logikusan feltételezhetjük, hogy akár több tízezer amerikai találkozásai homályban maradtak. Hiszen mi csak azokról az esetekről beszélhetünk, amelyekre egy szokásos UFO-észlelés kivizsgálása fényt derített, az időkiesés és más gyanús részletek kapcsán.”

Az illetők sok esetben nem is tudnak arról, hogy eltérítették őket, mivel a negyedik típusú találkozás során rendszerint blokkolják emlékezetüket. Általában csak közvetett jelek utalnak arra, hogy egy-egy ember eltérítés alanyává vált. Az örökre elraboltak esetében pedig még nehezebb – gyakorlatilag lehetetlen – felderíteni az igazságot.

John Keel, az ufológia egyik neves szakértője szerint az UFO-jelenség mindig is magában hordozta a veszélyt és a fenyegetést az emberekre nézve. Véleményét osztja John Ford, a Long Island-i UFO-kutató hálózat elnöke is, aki a kilencvenes évek eleje óta próbálja feltárni a különböző területeken észlelt UFO-hullámok, illetve az ugyanezen időben bejelentett eltűnések és titokzatos balesetek közötti összefüggéseket. Ford – hatósági és kormányzati kapcsolatait is latba véve – kiderítette, hogy az UFO-észlelések megszaporodásával növekszik az eltűnések száma is, de a rendőrség a pánik elkerülése miatt nem hozza nyilvánosságra az adatokat.

 

Idegenek ellen nem indul eljárás

„Keressük a 15 éves Szilágyi Máriát, aki 2013. augusztus 16-án Kaposújlakon tűnt el. Mária 160 centiméter magas, vékony testalkatú, hosszú fekete hajú és barna szemű. Eltűnésekor fekete nadrágot és kék pólót viselt, iratait és telefonját magával vitte.”

„2013. augusztus 12-én Nagykőrösön eltűnt a 32 éves Horváth Dóra – természetes, vörösesbarna hajú, szeplős arcú, 170 centiméter magas, vékony testalkatú hölgy – és kislánya, a 2009. február 16-án született Vágó Adrienn, aki szőkésbarna, hullámos hajú kislány. Eltűnésükkor viselt ruházatukról nincs pontos információ.”

„Eltűnés miatt keresi a nagykátai rendőrkapitányság Sóskúti István 14 éves tápióbicskei fiút. A kamasz fiú 2013. július 16-án a délutáni órákban lakásáról ismeretlen helyre távozott, azóta nem adott magáról életjelet. Hiszünk benne, hogy jól van, csak nem tud minket értesíteni.”

Kétségbeesett felhívások egy eltűnt személyeket kereső honlapról. Csak ezen az oldalon tucatnyi személyleírást tettek közzé olyan aggódó családtagok, akik hosszú ideje nem látták viszont szeretteiket. Szinte hétről hétre, hátborzongató rendszerességgel bukkannak fel újabb és újabb eltűnt személyek fényképei az újságok hasábjain és a televízió képernyőjén. Az eltűnt emberek az esetek túlnyomó többségében előbb-utóbb előkerülnek. De számtalan példa akad arra is, hogy a rokonok évekig, akár egy életen át kétségek között őrlődnek szeretteik miatt.

Magyarországon évente több mint tízezren tűnnek el. Az ORFK részünkre pontosított statisztikája szerint az elmúlt évben 13 323 körözési adatot rögzítettek, ebből 11 998-an magyar állampolgárságúak voltak. Kilencvenöt százalékuk négy hónapon belül megkerül. Jelenleg több mint 4500 eltűnt személyt köröz a rendőrség, közülük nyolcszázan kiskorúak, kétszázan pedig még nem töltötték be a 14. életévüket.

A név nélküli holttestek és a keresett eltűnt személyek között lehet átfedés. E logika alapján évente tíz-tizenkét olyan eset marad, amelyről kijelenthető: azért nem sikerült hosszú ideig ezen emberek nyomára bukkanni, mert földi vagy földönkívüli gyilkosok mindent megtettek ennek érdekében.

20130920_illusztracio_3.jpg

Nyomozásunk során – mintegy folytatva a Színes UFO hasábjain évekkel ezelőtt megjelent hasonló témájú riportot – arra voltunk kíváncsiak, vajon van-e nyoma a hivatalos magyar nyilvántartásokban olyan időszakos vagy végleges eltűnéseknek, amelyek kapcsolatba hozhatók az idegen civilizációk földi tevékenységével. Milyen módszerek, lehetőségek állnak a hatóságok rendelkezésére? Erről kérdeztük Fehér István századost, a BRFK VII. kerületi rendőrkapitányság bűnüldözési alosztályvezetőjét.

– Ki tekinthető eltűntnek?

– Akinek az eltűnésére nem adható ésszerű magyarázat, figyelembe véve az életvitelét, személyi körülményeit, foglalkozását. Ha valószínűsíthető, hogy bűncselekmény áldozata lett, ha gyermek- vagy időskorú személy, aki cselekvőképességében korlátozott, esetleg súlyos beteg – vagyis nem valószínű, hogy elutazott –, illetve ha öngyilkossági szándékot lehet feltételezni.

– Hogyan zajlik a keresés?

– Aktív keresés esetén a rendőrség adatgyűjtést végez a keresett személy lakókörnyezetében, munkahelyén, ismerősei és barátai körében, így próbál a nyomára bukkanni. Passzív módszer, amikor a személy – és autója – adatait közzétesszük a rendőrség számítógépes rendszerében, így rendőri igazoltatáskor, határátlépéskor a látókörünkbe kerül.

– Mennyi idő után évül el egy eltűnési körözés?

– Húsz év után, de a hozzátartozó öt év után kérheti a holttá nyilvánítást, s az érintett ekkor már kikerülhet a körözési rendszerből. Tapasztalataink alapján a döntő többség harminc napon belül előkerül. Rendszerint fiatalkorúak tűnnek el, szöknek meg, ők pedig már aznap vagy másnap hazamennek a szüleikhez. Az eltűntek többsége meg is indokolja, hogy miért és hová távozott. A magyar állampolgárnak egyébként is joga van ahhoz, hogy nem mondja el eltűnésének okát, de legfeljebb egy százalék azok aránya, akik nem közlik, hogy hol voltak. Kivételt jelent, ha az eltűnés bűncselekmény megvalósításának szándékával történik. Ez egy más kategória, amikor már elfogatóparanccsal körözik a keresett személyt.

20130920_illusztracio_4.jpg

– Viszonylag egészséges elméjű emberek között akadnak-e olyanok, akik nem tudják megmagyarázni, miért és hogyan tűntek el, esetleg időkiesést tapasztaltak?

– Nem tudok ilyenekről. A bejelentést követő hetekben jelentős mennyiségű információ halmozódik fel a személy környezetében végzett nyomozás során, s ez minden esetben árulkodik arról, hogy mi lehetett a feltételezett, kézzelfogható magyarázata a személy eltűnésének. Ebbe a tényanyagba nem igazán illik bele az eltűnés UFO-jelenséggel való magyarázata.

– Mit mesélnek az eltűntek, miért veszett nyomuk egy időre?

– Nem igazán lóg ki semmi a sorból, általános okokra szoktak hivatkozni: családi problémákra, pénzszerzésre vagy házasságon kívüli kapcsolat létesítésére. Az eltűnések okai nagyon különbözőek, de mindenképpen hétköznapiak. Persze mindez csak azt tükrözi, hogy ki mit mond el, ám hogy mi a valódi oka az adott személy eltűnésének, azt csak ő maga tudja igazán.

– Indítana-e nyomozást a rendőrség olyan esetben, amikor valaki arról számol be, hogy idegen lények bántalmazták, netán megerőszakolták vagy elrabolták?

– Noha erre még nem volt példa, a büntetőjog alapszabálya, hogy a bejelentő állításait igaznak kell tekinteni, és minden ügyet ki kell vizsgálni. Adott esetben tehát elindítanánk az eljárást, de a földönkívüliek jogait értelemszerűen semmilyen törvény nem szabályozza. Tárgyi bizonyítékok és a megfelelő jogi eszközök híján pedig a hivatalos szerveknek aligha lenne lehetőségük letartóztatni egy ufonautát.

 

Mi állhat a háttérben?

A rendőrségtől és a titkosszolgálatoktól persze aligha várható el, hogy idegenek által elkövetett állítólagos bűncselekmények vagy földönkívüli emberrablók után nyomozzanak. Akadnak ennél fontosabb – hétköznapi – megoldatlan ügyeik is! No meg aztán miként is reagálna a közvélemény, ha tudomást szerezne arról, hogy hatósági személyek is „megfertőződtek az UFO-láztól”. Így aztán érthető, hogy a legtöbben a nevetségessé válás vagy egyéb félelmük miatt nem mesélik el esetleges UFO-eltérítéses élményeiket – mondván, úgysem hinne nekik senki. Akik pedig egyedülállóak, nem rendelkeznek ismerősökkel, adószámmal, lakhellyel, s nem szerepelnek más hivatalos nyilvántartásokban sem, nyom nélkül felszívódhatnak, senki sem fogja az eltűnésüket bejelenteni.

Magyarországon évente harminc-negyven azoknak a száma, akik napokra vagy hetekre nyomtalanul eltűntek, s később azt diktálják rendőrségi jegyzőkönyvbe: nem mondják el, hol voltak. Mások – láthatóan zavartan – hihetetlen történetekről számolnak be szokatlan részletességgel, ám rendszerint mind a helyszínek, mind a szereplők valódisága ellenőrizhetetlen marad. Lehetséges, hogy ők földönkívüli emberrablók foglyai voltak, csak emlékképeiket blokkolták az idegenek?

20130920_illusztracio_5.jpg

Az esetek elkerülhetetlen következtetéseként bárkit eltéríthetnek anélkül, hogy emlékezne rá, esetleg még az sem rémlik neki, hogy UFO-t látott. Nem feltétlenül szükséges, hogy nyoma vagy bármilyen jele maradjon. S ez a jelenség talán legdrámaibb és legaggasztóbb következménye. A végső következtetés pedig még rejtélyesebb, hiszen akadnak jóindulatú idegenek is – s így kiderülhet, hogy valakinek az eltérítése kiváltságot jelentett. Senki sem tudhatja. Csak abban lehetünk biztosak, hogy egyes embereket „elejtenek”, vizsgálatokat végeznek rajtuk – néha egy életre megjelölve testüket –, aztán elengedik őket, memóriájukból pedig – többé-kevésbé sikeresen – törlik a történteket.

Mivel az eltérítéses élmények nagy része regressziós hipnózissal a felszínre hozható, talán nem meglepő, hogy évente több tucatnyian jelentkeznek eltérítéses élményeikkel az erre specializálódott hazai pszichológusoknál. A hipnózis alatt tanúskodó páciensek természetesen különböző módon írják le az eseményeket, de az eltérítéssel kapcsolatos érzelmi megnyilvánulásaik már-már „szabvány szerint” alakulnak: kíváncsiság, félelem, majd a teljes kiszolgáltatottság érzése. A kezelésen részt vett alanyok egyharmada valószínűsíthetően átélt valamilyen furcsa találkozást, mégsem tapasztaltak náluk pszichikai betegségeket.

Teljesen más a helyzet viszont azoknál az aggódó, lelkileg romokban heverő rokonoknál és családtagoknál, akik hónapokon, éveken, nem ritkán egész életükön keresztül hiába várják haza gyermeküket, édesanyjukat vagy nagyszüleiket. A rendőrség lefolytatja a nyomozást, majd megállapítja, hogy az eltűntnek semmilyen különös oka nem volt arra, hogy távozzon otthonról. Sem családi, sem munkahelyi vagy pénzügyi körülményei, sem egészségi állapota nem adott okot a „szökésre”. Az eljárás itt legtöbbször le is zárul azzal a szomorú megállapítással, hogy a keresett személy bűncselekmény áldozata lett.

20130920_illusztracio_6.jpg

Mind világszerte, mind Magyarországon aggasztóan magas azok száma – korra és nemre való tekintet nélkül –, akik rejtélyes eltűnésüket követően soha többé nem térnek már haza. Valóban ilyen sok gyilkosságot követnek el minden ok nélkül?

A fentiek alapján joggal feltételezik az UFO-kutatók, hogy a megmagyarázhatatlan emberrablások hátterében éppen úgy a földönkívüliek állnak, mint az eltérítések mögött. Ám senki nem akad, aki egyetértene a céljaikkal: azzal, hogy orvosi vizsgálatok és genetikai kutatások okán embereket raboljanak el, örökre megfosztva őket a földi élet lehetőségétől.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2005. DECEMBERI SZÁMÁBAN

 

20130920_keretes_1.jpgRejtélyes hazai esetek

 

Az első magyar UFO-s emberrablás 1903. december 24-én este nyolc óra körül történt a kárpátaljai – ma Ukrajnához tartozó – Szuhabarankán. Petrovszki Ivánt felesége kiküldte vízért az udvaron található kerekes kúthoz. Ugyanebben az időben ment haza beteglátogatásból a falu papja a házaspár otthonával szemközti plébániára, amikor a háta mögött egyik pillanatról a másikra hatalmas fény ragyogott fel. A pap a fényforrást keresve megfordult, és látta, amint egy rejtélyes tárgy, gomolygó mozgással a belsejében, a kút felett lebeg. Az azonosítatlan objektum iszonyatos erejű fényt árasztott, majd hirtelen felszállt, és eltűnt a derült, csillagos égbolton. A kút körül egy hat méter átmérőjű sötét kör maradt, amelyben elolvadt a hó. Petrovszki Iván soha többet nem került elő. Számos hazai és külföldi forrás szerint 1975 áprilisának vagy májusának egyik estéjén a hajmáskéri katonai laktanyában veszett nyoma két katonának. Egyiküket később megtalálták egy bokor tövében. A fiatalembert azonnal a katonai kórházba szállították, de még fél évvel később is csak „apró fekete barátokat” – feltehetően a közismert fekete csuhás ufonautákat – emlegetett rémülten, és attól rettegett, hogy társához hasonlóan őt is elviszik majd.

 

Magyar pilóta eltérítése a levegőben

20130920_keretes_2.jpg

Napjainkban is élnek köztük olyanok, akik egyszer már nyomtalanul eltűntek. Egy jelenleg rokkantnyugdíjas férfi – aki érthető módon szeretne inkognitóban maradni – az utolsó sorállományú pilóták között repülhetett MiG–19-es vadászgépen. A hatvanas években, egy Szovjetunióban tartott kiképzésen, Harkow felett gépével együtt legalább két órára nyoma veszett. Ő mindebből csak egy pillanatot észlelt, és azt, hogy a vadászgép műszerei lenullázódtak. Miután ezt jelezte az irányítóknak, tőlük üvöltve kapta a rémült parancsokat, hogy azonnal szálljon le a legközelebbi polgári repülőtéren. Ezt követően kihallgatták, majd egy moszkvai repülési intézetbe szállították, ahol több mint egy hétig vizsgálták, és – regressziós hipnózist is alkalmazva – próbálták megállapítani, mi történhetett vele. Mivel leszálláskor vérzett az orra, megvizsgálták az orrnyereg és a homlokalapi mirigy környékét is, ahol egy apró, bőrében vándorló implantátumot találtak. Hazaérve megfenyegették, hogy meg ne próbálja eltávolítani az implantot, amely műszerrel a mai napig kimutatható. A titkosszolgálat húszéves titoktartási nyilatkozat aláírására kötelezte, időközben azonban Ausztráliába disszidált. Itt is szenvedő alanyává vált egy rejtélyes eltérítésnek, sőt, barátaival le is filmezett egy UFO-formációt.

süti beállítások módosítása