A rendszerváltás óta a média révén napokon belül értesülhetünk arról, hogy hol, mikor és milyen UFO-észlelés, illetve az idegenekhez kapcsolódó rejtélyes esemény történt a világban. Az újságok, tévé- és rádióadók, valamint az internetes hírportálok beszámolói ma már egyszerű, hétköznapi híreknek számítanak, hiszen évente több száz, a témával foglalkozó tudósítás és riport jelenik meg a hazai sajtótermékekben. Ez azonban nem volt mindig így: a korábbi évtizedekben az UFO-król szóló hírek tabunak számítottak a magyar újságokban, s a közvélemény szinte egyáltalán nem értesült, nem értesülhetett a világban történt érdekfeszítő UFO-eseményekről.

A földönkívüliekről és járműveikről szóló jelentések több mint hét évtizeddel ezelőtt váltak életünk elválaszthatatlan részeivé. Először természetesen nem az ufológusok kezdtek el foglalkozni a jelenséggel, hanem a hadsereg, a titkosszolgálatok és a különböző kormányszervek. Szinte az első pillanattól elkezdődött a manipuláció, a valós tények elhallgatása, az információk eltitkolása. S bár az ötvenes évek elejétől kezdve Magyarországon is egyre gyakoribbá váltak az UFO-észlelések, a korabeli sajtó erről érthető módon nem tudósította a nagyközönséget… Őszintén szólva abban az időben a távoli Amerikában sem vették túlságosan komolyan az UFO-król szóló beszámolókat, de ott legalább már foglalkoztak a kérdéssel. Magyarországon még húsz évvel később is csak a science fiction kezdett teret hódítani, de az legalább a kultúrpolitika által kreált „tűrt” kategóriába tartozott. Újabb tíz esztendőnek kellett eltelnie, mire az első hazai UFO-témájú könyv megjelent!

Cenzúrázott UFO-esetek

Természetesen már 1947-ben voltak olyan érdeklődők, akik akár szemtanúként, akár egy-egy újságcikk hatására figyeltek fel az akkor még repülő csészealjaknak nevezett jelenségekre. Szinte kizárólag a nyugati sajtótermékekre alapozva alkothattak véleményt az azonosítatlan égi objektumok eredetéről, de akadtak, akik szűk baráti, munkahelyi környezetükben próbáltak újabb és újabb UFO-esetek nyomaira bukkanni. S – ahogyan ez várható volt – egyre többen jelentették ki, hogy ők márpedig UFO-t láttak. A média képviselői csak a hatvanas években tömegével érkező bejelentések nyomán kezdtek el az UFO-kkal foglalkozni, értelemszerűen a „párt és a nép” érdekeinek megfelelően. Ez azt jelentette, hogy az esetekről megjelent beszámolókat szigorúan cenzúrázták, és az azokra adott „tudományos” magyarázatokat valósággal legyártották. Pontosan úgy, ahogy ezt a többi „baráti” országban is tették. A korabeli égi jelenségekre adott kifogások – nem meglepő módon – meglehetősen egyhangúak voltak: mint kiderült, a szemtanúk a Vénuszt, a Jupitert, meteorokat és persze meteorológiai ballonokat láttak.

A magyarországi szemtanúk – erősen manipulált körülmények között – először a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Repülő csészealjak című produkciójában szólalhattak meg, miközben a népszerű Ország Világ hetilap többrészes cikksorozatot indított a bejelentett UFO-esetek ismertetésére és megvitatására.

Az Élet és Tudomány 1967. december 1-jei számában megjelent tanulmány is hatalmas visszhangot váltott ki. Ezt követően egyre többen tették fel a kérdést: a több száz olyan esetnek, amelyre – a repülő tárgyak megmagyarázhatatlan helyzet- és sebességváltozása vagy a pulzáló fényjelenségek miatt – nincs elfogadható magyarázat, nem arra kellene ösztönöznie a tudományt, hogy tárgyilagosan folytassa le a vizsgálatokat?

A tudományos kiadványok mellett akkortájt még előszeretettel foglalkoztak az UFO-kérdéssel a politikai napilapok, így a Magyar Nemzet, a Népszabadság és az Esti Hírlap is. Mellettük természetesen népszerű folyóiratok – mint a Világosság és a Tükör is – helyt adtak a témával kapcsolatos publikációknak. A legnagyobb feltűnést talán a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) által kiadott Lobogó című hetilap hasábjain 1968-69-ben lezajlott vitasorozat keltette. Több tucat olvasó osztotta meg egymással a kérdésről alkotott véleményét, s próbált érvekkel válaszolni arra a kérdésre, „vannak-e vagy nincsenek?”.

„Olvasóink érdeklődéséből kiderül, hogy a vitatott kérdésre egyetlen ma adható választ sem fogadnának kétely nélkül – írta a Lobogó 1968. december 25-i száma. – Ez a magatartás nem magyarázható szkepticizmussal, amely tagadná a tudományos álláspont egyike vagy másika igazságának lehetőségét. Egészen másról van szó! Mégpedig arról, hogy az olvasók egy része a bizonyítékokat ítéli kevésnek az ismeretlen rendeltetésű tárgyaknak nevezett különleges jelenségek létének bebizonyításához, mások e jelenségek létét tagadó válasz kategorikus voltát és létjogát kifogásolják. Szinte minden levél – nyíltan vagy csupán felfedezhető nyomokban – azt a normává tett elvet tükrözi, s ez igen örvendetes, hogy tudni több, mint hinni. Ezért bizonyítékokat kérünk, várunk pro és kontra!”

Az 1969. február 26-i lapszámban dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója fogalmazta meg az UFO-problémával kapcsolatos aggályait. Véleménye szerint „az UFO több mint repülő szerkezet, képzelt űrhajó. Csatorna ez, amelyen át egy újfajta misztérium áramlik a köztudatba. Senkit ebben az országban azért, mert hisz-e a csészealjakban vagy sem, nem csuknak börtönbe. Mégis célszerű óvatosnak lenni, mielőtt UFO-hívőkké válnánk. Az UFO-hit ugyanis szektává nőtte ki magát, és ebben rejlenek veszélyei.” A csillagász által több mint négy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott gondolatok sokunk számára nem ismeretlenek. Hiszen a vaskalapos tudomány képviselői még most, a 21. század elején sem gondolkodnak másként…

Kommentár nélkül

Az első, UFO-król szóló szovjet kiadvány – amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézete adott ki a Szovjetunióban megfigyelt „rendellenes légköri jelenségekről” – több mint kétszáz beszámoló meglehetősen alapos statisztikai elemzését ismertette. Kiderült például, hogy az érintettek között számos mérnök, pilóta és csillagász akadt, s az események 76 százalékát 1967-ben figyelték meg.

A tanulmány szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy a jelenségek egy része légköri optikai effektus lehetett, másik része pedig a Föld körül végrehajtott technikai kísérletek eredménye. „Azonban az objektumok mozgásának sajátossága miatt, továbbá mert a megfigyelések egy része az űrkorszakot megelőző időre (1923–1956) vonatkozik, ez a magyarázat az esetek egyharmadára nem alkalmazható” – tették hozzá, egyúttal elismerve azt is, hogy a kérdés megoldásához további tudományos kutatásokra van szükség.

A korabeli sajtóanyagok böngészése közben több figyelemre méltó híradást is találunk, amelyek hangvétele meglepő módon objektív és tárgyilagos. Kevesen gondolnák, hogy az Új Szó – Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja – 1965-ben megjelent számai micsoda csemegét rejtegetnek az UFO-kutatók számára. Az augusztus 18-i szám címlapján például nemcsak a mezei munkákról, a barátság hónapjáról és a „dél-vietnami hazafiak merész támadásairól” olvashatunk tudósítást, hanem arról is, hogy „repülő csészealjak száguldoznak Venezuela és Jordánia fölött”.

S szinte minden nap érkeztek hírek – kommentár nélkül (!) – a legfrissebb UFO-észlelésekről, Chiléből, Rio de Janeiróból, Buenos Airesből, Ausztráliából, sőt még az Egyesült Államokból és az antarktiszi támaszpontokról is! Augusztus 15-én a brazíliai Sao Paulo államban szállt le egy repülő csészealj, amelynek pilótája – az Új Szó tudósítása szerint – „békésen elbeszélgetett egy halásszal. A kozmikus látogató 70 centiméter magas volt, és a szeméből különös fény áradt. A portugálul beszélő űrhajós kérte a brazil halászt, számoljon be látogatásáról a nagyvilágnak, s átadott neki egy ismeretlen fémet, hogy ezzel győzze meg a hitetleneket. Ezután a repülő csészealjon ismeretlen helyre távozott. A halász az ismeretlen fémet átadta egy laboratóriumnak, ahol most vizsgálják a kozmikus névjegyet.”

Berobbanás a médiába

Magyarországon az 1980-as évek elején még éppen hogy csak hallani lehetett az UFO-król, s a téma főként a mai UFO-klubok melegágyának számító sci-fi klubokban került a felszínre. 1983-ban megjelent Pető Gábor Pál A repülő csészealjak rejtélye című könyve, majd két hónappal később Nemere István Rejtélyes elődök című, nagy sikerű műve. E könyvekkel vette kezdetét a magyarországi „UFO-forradalom”, amelynek keretein belül a mai kutatók lerakták az első hazai UFO-szervezetek alapjait, s amellyel egy időben a hazai média is egyre több teret szentelt a témának.

1985. január 30-án például a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósított arról az esetről, amikor egy orosz utasszállító repülőgép UFO-val találkozott Minszk fölött. A fénylő felhőre emlékeztető objektum kilométereken át kísérte a gépet, annak személyzete, utasai, továbbá a földi radarállomások és a közelben elhaladó másik repülőgép pilótáinak szeme láttára.

Űrüzenetek vagy ősleletek? Ezt a címet viselte a Vasárnapi Hírek 1987. augusztus 6-i számában megjelent riport, amelyben Vitalij Jepisevet, az ungvári egyetem asztrofizikai tanszékének kandidátusát a Szovjetunióban tapasztalt megmagyarázhatatlan jelenségekről kérdezte a lap újságírója. „Igen sok kutató meg van győződve arról, hogy a földönkívüli civilizációk folyamatosan keresik velünk a kapcsolatot. Ám az ezzel kapcsolatos információk az 1960-as, ’70-es években még nem kaptak nyilvánosságot, nehogy szenzációkeltésnek tűnjenek” – nyilatkozta az asztrofizikus, aki említést tett a Szovjetunióban talált ismeretlen származású fémötvözetekről, a dogon törzs mitológiájáról és a perui kőtáblákról is. S mindezt olyan objektivitással és nyíltsággal, amelyre két évtizeddel korábban még biztosan nem lett volna mód – sem a külhoni, sem a magyar sajtóban.

A rendszerváltás időszaka – a nyolcvanas évek vége, a kilencvenes évek eleje – jelentős hatással volt az UFO-kutatásra is. Korábban csak elvétve találkozhattunk a témába vágó sajtóhíradással, cikkel, tanulmánnyal, de ebben az időben gyökeres változás állt be ezen a téren. Az UFO-kkal foglalkozó televízió- és rádióműsorok mellett több száz cikket olvashattak az érdeklődők, amelyek rendszeresen beszámoltak az UFO-észlelésekről.

Az 1989-es esztendő utolsó három hónapjában sohasem látott mértékben megszaporodtak az UFO-észlelések hazánkban és a szomszédos országokban is. Októberben például világszerte bombaként robbant a voronyezsi UFO-leszállásról szóló hír, amelyet nálunk is kiemelt címmel hoztak le az újságok. A Népszava 1989. október 11-i száma ekképpen tudósított: „Szovjet tudósok megerősítették, óriási emberek által vezetett, nem földi űrhajó szállt le egy szovjet városban.” Ezt követően szinte minden hétre jutott egy-egy jelentősebb külföldi UFO-eset mint médiaszenzáció: UFO-láz Spanyolországban és Svédországban, hatalmas UFO Uljanovszk felett, UFO-vadászat Belgiumban, UFO-leszállás Kujbisevben.

Ilyen híradások közepette szinte már várható volt, hogy hamarosan Magyarországról is hasonló hírek érkeznek. 1989. november 10-én a Békés megyei Délkelet című hetilap szenzációs cikket közölt, miszerint a kecskeméti Petőfi laktanyában egy szolgálatot teljesítő honvéd augusztus 12-én egy 60-70 centiméter magas, emberszerű lényt látott, aki éppen az egyik vadászgépet vizsgálgatta. Két héttel később, november 25-én a Kossuth rádió reggeli hírműsorában számolt be egy rendkívül érdekes esetről. Előző este Pápáról, Pécsről, Szentgotthárdról, Nagykanizsáról és Lőkösházáról is látták azokat a gyorsan mozgó gömböket, amelyek azonosítására egy katonai vadászgép is a magasba emelkedett. A korabeli sajtóban megjelent szenzációhajhász beszámolókat persze azonnal „tudományos” magyarázatok követték csillagfényről, apró anyagszemcsékről és szavahihetetlen szemtanúkról…

Bár az ellentmondásos beszámolók ismeretében nehéz véleményt nyilvánítani, de annyi biztos: az 1989-es UFO-esetek által duzzasztott országos vitát követően a média egyre nagyobb figyelmet szentelt a rejtélyes eseményeknek. Már csak azért is, mert nem csupán egyszerű, hétköznapi emberek kerültek szembe földönkívülinek vélt jelenségekkel, hanem katonák, határőrök és pilóták is. S ettől kezdve mindennapossá váltak az égi jelekről, idegenekkel való találkozásokról szóló újságcikkek, riportok. Az országos és megyei lapok, magazinok címlapjaikon számoltak be a legfrissebb UFO-észlelésekről, s mindegyik saját meggyőződésének megfelelően kommentálta a történteket.

A közismerten szkeptikus Élet és Tudomány című hetilap 1992. május 1-jei számában megjelent összeállítás például kimondottan a hatvanas évek propagandáját idézte: „Bármilyen megbízható is az UFO-észlelés, önmagában soha nem bizonyíthatja, hogy amit láttunk, az Földön kívüli civilizációk üzenete. Sokasodnak az új észlelésekről szóló beszámolók. Egy-egy színesebb, eredetibb változat hetekig, hónapokig fürdőzhet a tömegkommunikációs népszerűség simogató hullámaiban. Ám a kézzelfogható bizonyítékok egyre csak késnek.”

Ismeretterjesztés vagy lejáratás?

A kilencvenes évek közepén tapasztalt hihetetlen érdeklődés az UFO-téma iránt az ezredfordulóhoz közeledve váratlanul lanyhulni kezdett. A kereskedelmi televíziók 1997-es indulásával egy időben sajnálatosan negatív folyamat vette kezdetét. Az új csatornák tucatnyi műsorukat szentelték annak, hogy minden lehetséges módon lejárassák az UFO-kutatást, hiteltelenné tegyék a megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó kutatókat vagy az ezoterikus eszmék híveit. A 20-30 ezer példányban elkelő UFO-s lapok pedig nem tudtak visszavágni a két-hárommillió nézőt vonzó, sokszor látványosan elkészített műsoroknak.

Néhány évvel később azonban változott a helyzet. A kereskedelmi tévék vezetői rájöttek, hogy az UFO-téma, a parajelenségek vizsgálata és az ezotéria ismét virágkorát éli, ezért gyökeresen megváltozott az ilyen jellegű műsorok hangvétele. A kisebb-nagyobb tévécsatornák sorra tűzték műsorukra a földönkívüliekkel foglalkozó játék- és dokumentumfilmeket. Szép lassan elmaradtak a durva kritikák, és helyüket az objektív tájékoztatás vette át. Egy bűnügyi magazinműsorban mágusok segítségével keresték az eltűnt személyeket. UFO-felvételeket elemeztek, és korrekten beszámoltak minden rendkívüli és megmagyarázatlan jelenség vizsgálatáról.

Sajnos azonban akadtak, és a mai napig akadnak kivételek. Például azok a mindenre képes műsorvezetők, lelkes műsorszervezők, az ismeretlenség homályából előkotort „kontaktok” és eltérítettek, akik egy adás nézettsége és a reklámbevétel kedvéért – túlzás nélkül – mindenre képesek. A felszínes, bugyuta showműsorok és a tudományos igényű UFO-s ismeretterjesztés közötti áthidalhatatlan szakadékot tovább fokozza, hogy a műholdas csatornák műsorkínálatában rengeteg „ósdi” anyag található. A legfrissebb UFO-s anyagok is legalább két-háromesztendősek, de nem ritkák a nyolc-tíz évvel ezelőtt készült összeállítások sem.

Szinte pontosan ugyanez a helyzet a parajelenségekkel és az ezotériával is. Mivel nincsenek műsorvezetők, s a témákat csak előzetesek és reklámok kötik össze, így a nézőket senki nem tájékoztatja arról, hogy az adott ismeretterjesztő műsor mennyire szolgál „naprakész” információkkal. Amúgy is elveszünk a mérhetetlen információrengetegben, de így még arra sincs esélyünk, hogy az egy-egy területen zajló érdekes eseményeket legalább nagy vonalakban nyomon kövessük…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2006. SZEPTEMBERI SZÁMÁBAN