Száznegyven évvel ezelőtt, 1874-ben született Charles Hoy Fort, akit a mai napig az UFO-kutatás és a paleoasztronautika „atyjaként”, legkorábbi úttörőjeként tartanak számon. A paranormális jelenségekről szóló beszámolókat rendszerező kutató első könyve 1919-ben jelent meg, s ha ma is élne, minden bizonnyal Erich von Dänikennel együtt nyomozna az ősi űrhajósok és az idegen civilizációk nyomai után.
Charles Hoy Fort 1874. augusztus 9-én született a New York állambeli Albany városában, és már fiatalkorában komolyan érdeklődött a természettudományok iránt. 1891-ben újságíró lett, s egy évvel később New Yorkba költözött, majd a Brooklyn World című újság munkatársaként két éven át járta a világot megdöbbentő történetek, izgalmas témák után kutatva. 1896-ban megnősült, s bár feleségével együtt szegényesen élt, már ebben az időben megszerzett és elolvasott minden könyvet és cikket, amely szokatlan jelenségekkel foglalkozott. Több mint 25 ezer oldalnyi anyagot gyűjtött össze különféle furcsaságokról, de jegyzetei nagy részét később elégette, és ugyanez a sors várt egyes kézirataira is, amelyekkel elégedetlen volt. Így számos értékes információ visszavonhatatlanul elveszett.
Fort 1916-ban jelentős örökséghez jutott, így pénzügyileg függetlenné vált, s ettől kezdve kizárólag az ismeretlen jelenségek kutatásának szentelte életét. Magyarázat nélküli vagy tudomásul sem vett különleges események gyűjtésébe kezdett, majd az elképesztő történeteket négy vaskos kötetben kiadta. Az 1919-ben megjelent The Book of the Damned, az Elátkozottak könyve előszavában leszögezte: „Olyan lehetetlen eseményeket fogok felvonultatni, amelyeket a tudomány elképzelhetetlennek, nem létezőnek tart.” Fort a tudományt csak elfogadott természetellenességként jellemezte, s nézetei szerint a ma tudománya a holnap babonája és fordítva. Számos nyilatkozatában a racionalitás elvetésének lehetőségét vázolta: ,,Megelégeltem a racionális magyarázatokat, amelyek korlátozzák a képzeletet, és visszatartják az új érzékcsalódásokat.”
Ő volt az első újságíró, aki a levegőben látott tárgyakról szóló történeteket gyűjtötte, így már 30 évvel a repülő csészealj vagy az UFO fogalmának megjelenése előtt foglalkozott a témával. A megmagyarázhatatlan jelenségek iránt vonzódó kutató a New York Times 1926. szeptember 5-i számában olyan levelet adott közre, amely napjainkig is viták középpontjában áll, hiszen állítása szerint a közönyös emberek egyáltalán nem vennék észre a földönkívüliek megérkezését. Felhívta a figyelmet a Bagdadban talált ókori szárazelemek létezésére vagy az évezredekkel ezelőtti egyiptomi és perui repülőgépmodellek rejtélyére is, keményen bírálva a szkeptikus tudósokat.
Felvetette annak a lehetőségét is, hogy az élet egy magasan fejlett civilizáció beavatkozásának köszönhetően fejlődött ki a Földön. „Fejlődésünket külső befolyás határozta meg, talán bevándorlás vagy bombázás formájában” – vélte a kutató, aki arra gondolt, hogy az első egysejtűek egy távoli bolygóról származtak. Fort más kijelentései is megdöbbenéssel töltötték el a korabeli tudóstársadalmat: 1919-ben felállított hipotézise szerint a korábbi időkben földönkívüliek látogattak a Földre, és a számukra szokatlan légköri viszonyok miatt légzőmaszkot kellett viselniük, amely a törzsi szertartások álarcaihoz hasonlított. „Más világok szülöttei jöttek ide egyedül vagy nagy számban, alkalmanként vagy rendszeresen, vadásztak, kereskedtek, feltöltötték a háremüket, bányásztak, kolóniákat alakítottak ki, azután nyomuk veszett…”
A világ egyik első UFO-kutatója több könyvében is tett említést olyan megmagyarázhatatlan égi jelenségekről, amelyekről régi újságok feljegyzései tanúskodtak. 1779. június 7-én például világító gömbök „bámulatos sokasága” tűnt fel a levegőben a franciaországi Bologne fölött, 1808. május 16-án délután pedig a svédországi Skeninge lakói voltak szemtanúi egy megdöbbentő csészealjparádénak. „Négy órakor a Nap hirtelen sötétvörös lett, és a nyugati horizonton nagy számú sötétbarna, kerek test bukkant fel. Átrepültek a megfigyelők fölött, és keleti irányban eltűntek. Különös vonulás volt, amely két óra hosszat tartott. Amikor a Nap felé közeledtek, úgy látszott, mintha összekapcsolódnának, de nem több, mint nyolc objektum” – idézte Fort a korabeli sajtóbeszámolót. Hasonló eseményeknek természetesen kortársai is szemtanúi voltak: 1894. augusztus 26-án Észak-Wales egén tűnt fel egy korong alakú tárgy, narancssárga, „lepényhal formájú” kinövéssel.
A tudományos igényű UFO-dokumentálás mellett Fort az idegen űreszközök működése iránt is érdeklődött. „Javaslom annak elfogadását, hogy a Földön kívül léteznek más világok is, ahonnan a különböző járművek úgy közlekednek ide, mint mi Amerikából Európába. Úgy gondolom, hogy a történelem előtti időkben földönkívüli látogatók érkezhettek például Kínába, s ha feltételezzük, hogy Rómát nem a barbárok rombolták le, hanem az idegenek, akkor jusson eszünkbe, hogy égi megfigyelőink bármikor újra lecsaphatnak. Akkor – mielőtt utolsót lélegeznénk – vigasztaló lehet számunkra, hogy valamikor már beszéltünk erről” – vélekedett az 1932-ben elhunyt Charles Hoy Fort, akinek írásai és könyvei napjainkban is tanulságos gondolatokat, elgondolkodtató történeteket tartalmaznak.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2005. SZEPTEMBERI SZÁMÁBAN
