Amerikai tudósok szerint a dinoszauruszok kipusztulását okozó aszteroida becsapódása egyben szétszórhatta a földi élet magvait az egész Naprendszerben. A BBC által idézett kutató biztos benne, hogy a Marson a mi bolygónkról származó élet nyomaira bukkannak majd – írja a Népszava.

A Penn State Egyetemen modellezték, mi történik akkor, amikor nagyobb méretű aszteroidák csapódnak a Földbe. A Rachel Worth vezette kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a becsapódáskor a bolygónkból kiszakadó és a világűrbe jutó kőzet alkalmas az élet hordozására, illetve az is valószínű, hogy ezek a szikladarabok évmilliók alatt eljutottak a Naprendszer legkülönbözőbb pontjaira. A tudósok szerint az utóbbi 3,5 milliárd évben csak a Mars felszínét 360 ezer darab, legalább 3 méter átmérőjű kődarab érte el – egytől egyig a földi élet nyomaival. A Vénusz esetében ez a szám 26 millió, a Merkúrba ugyanennyi idő alatt 750 ezer földi eredetű, az élet hordozására alkalmas kőzet csapódott.

Az amerikai kutatók modellje szerint még a Jupiter holdjait is elérhették ezek a kőzetek, ami azért különösen érdekes, mert ezek közül többet is alkalmasnak tartanak az élet különböző formáinak kialakulására. A szakemberek szerint éppen ezért akármilyen expedíció is indul a jövőben a Jupiter holdjaira az élet nyomait kutatva, az eredményeket mindenképpen szigorú vizsgálatnak kell alávetni; könnyen kiderülhet ugyanis, hogy egy ott fellelt életforma valójában földi eredetű.

Az egyik legismertebb – a 66 millió éve a dinoszauruszok kipusztulását okozó – meteorbecsapódás egymaga 70 millió tonna kőzetet lökött ki a világűrbe. Ezek közül 20 ezer kilónyi érhette el a távoli Európa holdat, és az esély, hogy az ott becsapódott sziklák életet hordoztak magukon, nagyobb mint ötven százalék – állítják a Penn State Egyetem kutatói. Rachel Worth szavai szerint kifejezetten meglepődne, ha az élet ilyen módon nem érte volna el a Mars felszínét abban az időben, amikor a bolygó még alkalmas volt az élet kialakulására. Szerinte már az is bebizonyosodott, hogy az élet legegyszerűbb formái kibírják a világűrben való utazás extrém körülményeit. A szakember emlékeztetett rá, hogy a Földön a legmostohább körülmények között is találtak már egyszerű élőlényeket, illetve különböző bakteriális spórák képesek újjáéledni akár több millió évnyi szunnyadás után.

Az elmélet alapján azonban az is lehetséges, hogy mindez fordítva játszódott le, és a földi élet valójában a Marsról származik, abból az időből, amikor annak felszínén még adottak voltak az élet feltételei. A tudósok szerint amennyiben a korai Mars valóban enyhébb és nedvesebb volt – mint azt feltételezik –, és kialakult ott valamiféle kezdetleges élet, akkor az ottani meteorbecsapódások ugyanúgy eljuttathatták ennek nyomait a Földre.

A tanulmány máris komoly visszhangot váltott ki világszerte. Jay Melosh asztrobiológus professzor a Purdue Egyetemről felhívta rá a figyelmet, hogy bár nem ez az első számítás az úgynevezett pánspermia-elmélettel, de az összes közül kétségkívül a legátfogóbb a maga 10 millió éves szimulációjával. Egy másik tudós, Mauricio Reyes-Ruiz rendkívüli jelentőségűnek nevezte a Penn State Egyetem kutatóinak eredményét. Szavai szerint az a tény, hogy különböző utakon „közlekedik” az anyag a Föld és más égitestek között, felveti annak lehetőségét, hogy a földönkívüli élet első felbukkanásakor valójában nagyon távoli rokonainkkal találkozunk majd.