Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ REPÜLŐ CSÉSZEALJ

2013. augusztus 05. - Prusi

Az ezredfordulón néhány lelkes amerikai és magyar tudós úgy döntött, közös űrhajózási magánintézetet hoz létre a gravitáció tudományos kutatására. Az 1998-ban létrejött Gravity Control Technologies (GCT) az úgynevezett nulla pontos energiamező, más néven a kvantumvákuum segítségével juttatna járművet az űrbe – nem kevesebb, mint egy évtizeden belül. Antigravitációs kutatásokkal persze rajtuk kívül több tucat kisebb-nagyobb cég foglalkozik világszerte. De Magyarországon, a budai hegyekben található kutatóközpontban, minden idők legnagyobb technológiai áttörésének küszöbén – egyedül magyar és amerikai kutatók.

20130805_illusztracio_1.jpg

Távol a város zajától, a budai hegyek által körbefont csillebérci kutatóközpont ad otthont a világ egyetlen olyan kutatóintézetének, melynek dolgozói elhatározták, hogy megkísérlik a lehetetlent: olyan űrjárművet hoznak létre, amely hajtóanyag nélküli technológiával, könnyedén képes legyőzni a gravitációt. Kezdetben Amerikában dolgoztak, csak később telepítették át a kutatást Magyarországra, mivel itt a forrásokat hatékonyabban tudják felhasználni.

„Amit mi csinálunk, az a hagyományos tudomány szerint nem létezik” – vallja Rozsnyay Viktor, az amerikai-magyar vállalat ügyvezető igazgatója. Az elképzelés Andrej Szaharov Nobel-békedíjas fizikus nevéhez fűződik, akinek a hatvanas évek végén kifejtett elmélete szerint a nullponti energia nyújthatja a kulcsot a gravitáció megértéséhez, szabályozásához és manipulálásához. Szaharov úgy véli, a nullponti energia tengerként vesz körbe mindent, az összes anyagot, és ezen energia, illetve az anyag kölcsönhatása okozza a gravitációt. A Szaharov-modell nemcsak azt teszi érthetővé, hogy miért van a gravitációnál mindig vonzás, és miért nincs taszítás, hanem azt is megmagyarázza, hogy miért nem lehet a gravitáció elől leárnyékolni az anyagot úgy, mint az elektromos és mágneses terek elől. A feltételezések szerint egyes elektromágneses hatások és bizonyos fajta gyorsulás párosításával elképesztő tulajdonságokkal rendelkező űrhajókat – ha úgy tetszik, UFO-kat – építhetünk.

A gravitációnak ellenszegülés álma hosszú múltra tekint vissza. De vajon hogyan tudnánk megszabadulni a természet legrendíthetetlenebbnek tűnő törvényétől a XXI. században? Az antigravitáció – a tudomány elfogadott definíciója szerint – a gravitációhoz hasonló, de azzal ellentétes irányú erő. Ha egy gravitációval rendelkező anyagtesthez antigravitációs teret közelítünk, akkor az anyagtest közelében lévő gravitációs tér erejének nagysága csökkeni kezd. A gondolatbeli kísérletet folytatva: ha az antigravitációs tér erejét egyre növeljük, akkor az előbb-utóbb semlegesíteni fogja az anyagtest gravitációs terének erejét. Ha tovább növeljük az antigravitációs tér erejét, akkor az egyébként gravitációs térrel rendelkező anyagtest közelében már csak antigravitációs térerőt mérünk. Ha ez az anyagtest például egy csészealj alakú űrjármű, akkor az lassan felemelkedik a levegőbe, és ott lebegve marad. Ennek a jelenségnek a magyarázata, hogy a jármű gravitációs terének ereje megszűnt, ezért a Föld gravitációs ereje már nem vonzza, sőt felfelé taszítja, mivel vele ellentétes irányú erőtér veszi körül.

20130805_illusztracio_2.JPG

Antianyagot azonban a Földön nem találunk – szerencsére. Ha találnánk, abból nagy baj lenne: az antianyag anyaggal találkozva, tehát kezünk érintésétől is azonnal energiává alakulna, természetesen velünk együtt. Így szépen elsugárzódnánk a világmindenségbe, eggyel gyarapítva az eltűnt személyek listáját. Ha viszont nem áll rendelkezésünkre a földi ember számára oly veszélyes antianyag, hogyan állíthatunk elő antigravitációs teret? Az antianyag abban különbözik az anyagtól, hogy az atomjait alkotó nagy tömegű részecske a negatív töltésű, és a kis tömegű részecske a pozitív, tehát a töltések előjele és a tömegarányok éppen ellentétesek, mint az anyagatomnál. Így tehát látszólagos antianyag állítható elő a környezetünkben bőségesen fellelhető anyagokból is, ha megfelelő technológiát alkalmazunk.

A kísérletező kedvű emberek nem is egy érdekes eredményt értek már el a gravitáció kutatásában, ám a bejegyzett antigravitációs szabadalmak döntő része gyakorlatilag használhatatlan, vagy nincs jelentősége. A GCT által használt technológia azonban minden eddiginél nagyobb áttöréssel kecsegtet. Rozsnyay Viktor az Index internetes hírportál érdeklődésére elmondta, hogy az intézet munkája húsz évnyi, főleg elméleti kutatásra épül. Bizonyos gyakorlati eredményeket már most fel tudnak mutatni, igaz, még további komoly kutatásokra van szükség. A cég honlapján, a www.gctspace.com címen meg is lehet tekinteni a megépítendő járműveket: a három méter átmérőjű, vezető nélküli csészealjat, a 19 méter átmérőjű, emberszállításra is alkalmas típust, illetve a nagyméretű utasszállító gépeket. A hagyományos légi forgalomra tervezett gép szivar alakú, 58 méter hosszú és 8 méter átmérőjű, sebessége 1500 km/óra lenne. A GCT elsődleges kutatási céljai között szerepel egy működő, kereskedelmi méreteknek megfelelő, űrturistákat szállító jármű bevezetése is. A gép több mint ezer ember szállítását teheti lehetővé nyolcórás repülések keretében. Az előzetes számítások egy háromfedélzetes gépre vonatkoznak, melyet az ékes angolsággal megfogalmazott „Hull Wide Propulsion Assembly” technológiával látnak majd el. A megfelelő finanszírozás mellett a cég egy kezdeti prototípus kipróbálását leghamarabb a 2010-es évek első felében tartaná lehetségesnek.

 

Magyar turisták az űrben

– A projektekre eddig 1 200 000 dollárt költöttünk, ám időleges pénzhiány miatt az új űrtechnológiával kapcsolatos fejlesztések kissé háttérbe szorultak az utóbbi időben – mondta a Színes UFO érdeklődésére Rozsnyay Viktor, aki nem zárkózott el a nyilatkozattól, igaz, a „magyar UFO” kifejezést kissé túlzásnak tartja. – Cégünk nem földönkívüli közlekedési eszközöket készít, hanem nemzetközileg elismert kutatásokkal foglalkozik: többek között már dolgozunk egy gravitációs generátor prototípusának elkészítésén, egy nem rádióhullám alapú kommunikációs eszköz és az új generációs, hőmérséklettől független szupravezetők megvalósításán.

20130805_illusztracio_3.jpg

A GCT 2003 júniusában indult a 10 millió dolláros X-díjért is, amely az űrturizmus iparágát kívánja életre kelteni egy verseny keretében, vállalkozók és rakétaszakértők közreműködésével. Az összeget az az első magánkézben lévő csapat nyeri el, amely 2005. január 1-jéig először juttat három embert 100 kilométeres magasságba és vissza, saját tervezésű, építésű és kilövésű űrjárművén, két héten belül kétszer. Bár az X-díj Alapítvány előzetesen támogatta a GCT elképzelését, a jelentkezést végül elutasította, arra hivatkozva, hogy ez egy új és még ki nem próbált technológia. „Alapítványunk minden lehetséges technológia használatára buzdít a versengésben. Mindazonáltal az elmúlt években számos olyan technológiai állítással ostromoltak minket, melyek valótlannak bizonyultak – magyarázta levelében Ken Davidian, az X-díjat finanszírozó alapítvány operációs igazgatója. – Örömmel vesszük jelentkezésük megismétlését, amint bizonyítékkal szolgálnak tervezett technológiájuk életképességéről. Szeretnénk biztatni a GCT-t kutatásaik folytatására, és kérem, tájékoztassanak, amint fejlesztéseik igazolást nyernek” – folytatja a levél. „Alapelvünk, hogy függőben lévő alkalmazásokról nem tárgyalunk, csak akkor vitatjuk meg azokat, amikor már jóváhagyásra kerültek. Nem fogadtuk el a jelentkezésüket, azonban nem zárkóztunk el a lehetőségtől, hogy a későbbiekben visszatérjünk a dologra” – nyilatkozott Gregg Maryniak, az alapítvány vezérigazgatója a space.com internetes folyóirat kérdésére.

A GCT vezetőit nem lepte meg a döntés, és az, hogy visszakapták az 1000 dolláros nevezési díjat. „Mivel a GCT a gravitáció befolyásolásával működő meghajtórendszer kifejlesztésén dolgozik, amely a jelenleg elfogadott és életképes technikákhoz képest 180 fokos fordulatot jelent, valószínűnek tartottuk, hogy elutasítják nevezésünket. Minden más résztvevő a rakétatechnológia változatait fejleszti, melyek között több rendkívül szellemes konstrukció is akad” – nyilatkozta a cég ügyvezetője, hozzátéve, hogy a rakétaelv már több mint fél évszázada létezik, emellett pedig kipróbált és bizonyított eljárás – ellentétben a gravitáció befolyásolásával.

20130805_illusztracio_4.jpg

Az űrrepülők építése természetesen egy vállalkozás számára sem olcsó mulatság. Szerencsére azonban egyre többen gondolják úgy, hogy kifizetődő ezekbe a fejlesztésekbe fektetni, így világszerte folyamatosan több pénz jut a kutatásokra. Mindez előrejelzi, hogy néhány év múlva valóban hatalmas beruházásnak számít majd az űrturizmus. Ezt egyébként közelmúltbéli felmérések is alátámasztják, melyek az esetlegesen kialakuló piac mértékét hetvenmilliárd dollárra becsülik. Ez a szám jelentős mértékben nőhet, ha elkészül az első antigravitációs elven működő „földi UFO”. Az űrutazás ugyanis attól a pillanattól kezdve nem csupán néhány kiválasztott kiváltsága, hanem mindenki számára elérhető kikapcsolódás lesz. S könnyen lehet, hogy a budai kutatóközpontnak köszönhetően a világ űrturizmusának jövőjét egy magyar–amerikai vállalat alakítja majd innen, Magyarországról.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2004. AUGUSZTUSI SZÁMÁBAN

 

Hogyan repülnek az UFO-k?

20130805_keretes_1.jpg

Az UFO-észlelések gyakoribbá válása, az ötvenes évek óta folyik a vita szakértői és amatőr körökben egyaránt: milyen energiával képesek repülésre és hihetetlen manőverezésre az égen látott azonosítatlan szerkezetek? A hatalmas sebesség elérése és tartása az eddigi fizikai elveinktől merőben eltérő ismeretekre támaszkodó meghajtás és energia alapján képzelhető csak el. A leginkább elterjedt vélemény szerint az UFO-k maguk gerjesztik és használják is a mágneses mezőket. Vannak arra utaló jelek is, hogy a csészealjak „lopják” a működésükhöz szükséges energiát. Amerikai és európai nagyvárosokban előforduló nagyobb áramkimaradások alkalmával láttak UFO-kat, amint a nagyfeszültségű vezetékek közelében tevékenykedtek – de hogy mit csináltak, azt nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy a hajtóművet az úgynevezett szabad energia hajtja (vagyis csak a beindításához szükséges mesterséges energia), de az idegenek váltogathatják is az eltérő meghajtásokat.

 

Csillagtechnológiák a Földön

20130805_keretes_2.jpg

Számos jel utal arra, hogy az UFO-k meghajtó energiáját a szuperhatalmak már régóta tanulmányozzák. Dokumentumok, fotók, filmfelvételek ezrei bizonyítják, hogy a németek – Hitler vezetésével – már a második világháborúban egy csészealj alakú repülő járműben ötvözték a kor legfejlettebb technikai újdonságait és fegyvereit. Az UFO-hajtóművek a Szovjetunió és az Egyesült Államok tudósait is foglalkoztatták: az USA repülő- és rakétagyártó óriáscégeinek aerodinamikai kutatásai és az orosz mérnökök által alkotott, légpárnán lebegő „csészealj” egyaránt figyelmet érdemlő, napjainkban is folyó kísérletek.

süti beállítások módosítása