Camille Flammarion (1842–1925) neve biztosan ismerősen cseng a földönkívüli élet és a csillagászat története iránt érdeklődők előtt. A híres francia tudós idegen lényekkel foglalkozó könyvei és a világ jövőjét taglaló írásai napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek – talán éppen azért, mert futurisztikus elképzelései a 21. század elején is tartogatnak meglepetéseket.

Flammarion korának egyik megunhatatlan témája volt annak taglalása, vajon hogyan nézhetnek ki a Hold és a Mars lakói – illetve milyen módon lehetne kapcsolatba lépni velük. A legkülönfélébb, ma már nevetségesnek tűnő ötletek születtek a neves csillagászok, köztük Flammarion fejében is. „Valószínűnek tartom, hogy egy holdutazás meghaladná az emberi izmok erejét, így egy repülő kocsi látszik a legjobb megoldásnak. Ha sikerülne olyat építeni, amely mintegy húsz méter magasra fel tud emelkedni, azzal már nem lehet nehéz húszmérföldnyire távolodni a Földtől” – írja Csillagászati olvasmányok című művében, előrevetítve a mai hordozórakéták fontosságát és működési elvét.

Ugyanebben a könyvében olvashatunk egy képzeletbeli utazásról, amely során Flammarion a manapság fénylényeknek nevezett teremtményekkel találkozik: „Három Nap által megvilágított sokszínű világcsoportozatot láttam. Az egyik Nap színe rubinvörös volt, a másiké smaragdzöld, a harmadiké zafírkék. Ez a fonák színvegyület – különben csak előttünk fonák, az ott lakók előtt természetes – olyan különös világosságot árasztott e bolygókra, hogy önkéntelenül is azt kérdeztem magamtól, nem valamely álom játéka-e ez, s létezhetik-e valósággal ilyenforma teremtettség? Megállapodtam az egyik világhoz, amely e hármas Napú rendszerhez tartozott. Közeledve úgy vettem észre, hogy lakosai világosságból szőtt lények, kik előtt a mi bolygónk lakói minden bizonnyal annyira zordaknak, nehézkesnek és durvának tűnnének fel, hogy jogosan kérdezhetnék ők is önmaguktól: élünk-e mi a valósággal, és érezzük-e, hogy élünk. E csillagok légnemű szervezetű lényekkel vannak benépesítve, s ragyogó fényük mellett messze elmarad a mi legfrissebb rózsáinknak és legtisztább liliomainknak finom anyaga. A beszívott levegővel táplálkoznak, és nincsenek arra kárhoztatva, mint mi, hogy éhségük csillapítására temérdek állatot gyilkoljanak le.”

A távcsöves csillagászat fejlődése Flammarion korára elvezetett annak felfedezéséhez, hogy egyes bolygókon légkör és felhőzet, másokon pedig hósapka található. A francia tudós még 1862-ben is úgy érvelt egyik költőien megfogalmazott írásában, hogy mi szükség lenne minderre, ha a bolygókon élet nem alakult volna ki. S alig néhány évvel később megszületett a „bizonyíték” is: Schiaparelli felfedezte a Mars csatornáit, amelyeket hamarosan mindenki a marslakók mérnöki alkotásainak tekintett. Ez volt az első „Mars-korszak”, amely az amerikai Lowell munkássága nyomán 1905 körül érte el csúcspontját. Ekkorra kialakult az a meggyőződés, hogy a marsbéli értelmes élet felfedezése már meg is történt, legfeljebb a marslakókkal való kapcsolatfelvétel lehetőségén érdemes gondolkodni. Ekkortájt, pontosabban 1891-ben Flammarion javaslatára a Francia Tudományos Akadémia kiírt egy pályázatot, amely szerint százezer frank jutalomban részesül az a szerencsés, aki tíz éven belül felveszi a kapcsolatot egy csillag vagy bolygó lakóival. A legérdekesebb az a körülmény volt, hogy a pályázat kizárta a Marsot, mert olyan égitestnek tartották, amely esetében a feladat túl egyszerű lenne!

Flammarion az 1890-es évek végén újabb fordulatos regényekkel lepte meg olvasóit. A világ vége című, magyarul is megjelent könyvében például külön fejezetet szentel az általa elképzelt 25. század technikai és társadalmi vívmányainak. Vernéhez hasonlóan ő is előre látta a jövőt: például az elektromosság térhódítását, a televíziót, a napenergia használatát és a mesterséges holdakat. Csupán azt sajnálhatjuk, hogy sem ő, sem más tehetségek nem tudták pontosan megjósolni, mikor kerül sor a valódi, hivatalos kapcsolatfelvételre az emberiség és egy idegen civilizáció között.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2004. MÁRCIUSI SZÁMÁBAN