DECEMBER 6. – HATÁROZOTT VÉLEMÉNY
Kopognak a lakás ajtaján.
– Ki az és mit akar?
– Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, egy közvélemény-kutatást végzünk, lenne pár percre válaszolni néhány kérdésünkre?
– Mi a kérdés?
– Először is, önnek mi a legfontosabb az életében?
– Most éppen az, hogy villámgyorsan takarodjál innen.
DECEMBER 10. – „MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT”
Hazánkban immár a statisztikák szerint is balkáni állapotok uralkodnak. Az EU legszegényebb 20 régiójának listáján már csak román, magyar és bolgár térségek szerepelnek; a magyar vidék olyan országoknál is szegényebb, mint Dél-Afrika vagy Kolumbia. Bevételeink tekintetében Európa utolsói között kullogunk, a megyék rangsorát vezető Budapest egy főre jutó éves vásárlóereje csak a balti államok szintjét éri el… De azért – mint tudjuk – „Magyarország jobban teljesít!”. És mi lenne akkor, ha nem teljesítene jobban?...
DECEMBER 12. – GYÁSZOS MEGSZAKÍTÁS
Éppen húsz évvel ezelőtt, 1993. december 12-én, vasárnap délután 5 órakor szokás szerint leültem nézni a Walt Disneyt… És egyszer csak váratlanul elsötétült a képernyő, gyászinduló kezdődött. Ez a pillanat örökre egy generáció agyába vésődött. Húsz éve halt meg Antall József, Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnöke. Hozzáteszem, azóta sem tudtuk meg, hogy mi történt Dagobert bácsi fagylaltrakományával. Ezzel még adós nekünk a Magyar Televízió. Ideje volna befejezni a mesét.
DECEMBER 16. – BESZÍVOTT LÉPCSŐHÁZ
Hajnalban olvasom a kiírást a liftajtónkon: „Megkérem azt a kedves lakótársat, aki rendszeresen szív füvet otthon, hogy fejezze be ezt a tevékenységét, különben kénytelen leszek a hatóságokhoz fordulni. A szellőző az összes füstöt a felsőbb szintekre viszi. Köszönettel: egy 11. emeleti lakó”
DECEMBER 18. – LÁTOGATÁS ZSUZSA NÉNINÉL
Tegnap meglátogattam Erdélyi Zsuzsannát. Az idén 92 éves Kossuth-díjas néprajztudóst 2000-ben ismertem meg, amikor az első cikkemet írtam a Népszabadság Budapest mellékletébe az első négyemeletes pesti ház történetéről.
Előző könyve, a „…Századokon át paptalanúl…” két éve jelent meg, és már tervezi a folytatást… Én a „Hegyet hágék, lőtőt lépék” harmadik, 1999-es kiadását vittem neki dedikálni, de kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ő „fércmunkát nem ad ki a kezéből”, és aki könyvet visz neki dedikálni, annak az adott kötetben kijavítja a sajtóhibákat. Így hát leültetett maga mellé, és egy lista alapján elkezdtünk tollal és korrektorral javítani… Másfél óra alatt végeztünk az 1100 oldalas könyvvel, ezután dedikálta a könyvet. Nem mindennapi élmény volt…
DECEMBER 20. – HARMINC ÉVEN FELÜLIEKNEK
„Az X-eket az évtizedek szinonimájaként használók rosszul ismerik a római számokat. Mert bár a római X valóban az arab 10-nek felel meg, és a XX valóban a 20-nak, ez a számozás nem használható a végtelenségig, csak 30-ig (XXX). A 40 ugyanis már XL. Amiben – mint láthatjuk – nincs négy darab (negyedik) X. Sőt, az 50 az már végképp L, amiben pedig már egyetlen X sincsen. Következtetés: legfeljebb a harmadik X-et lépheti át valaki, azon túl az X-ekkel már ne próbálkozzunk.” (Kulcsár István: Ezek is „visszaköszönnek”. In: Édes Anyanyelvünk 2013/5., p. 6.)
DECEMBER 26. – ÉTELOSZTÁS A BLAHÁN
Magyarország már az éhezők számát tekintve is „jobban teljesít”!... Még soha nem láttam annyi embert sorban állni a Rákóczi úton, mint ma délben, ételosztás előtt: majdnem a Vas utcáig, az Urániáig kígyóztak a sorok, teljes járdaszélességben… Ezt látva bizony megbecsüli az ember, hogy a szentestét munkával töltötte – és nem nélkülözéssel!
Az MTI fotóján „a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének szegényélelmezési programját megvalósító Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány munkatársai meleg étellel segítenek a rászorulóknak. A háromnapos karácsonyi élelmiszer- és ebédosztáson 4500 adag, mintegy 32 tonna élelmiszert osztanak ki.”
DECEMBER 27. – VÁLASZTÁSI BÉRPÓTLÉK
„Bérpótlékot kapnak a szociális, a gyermekvédelmi és gyermekjóléti ágazatban dolgozók januártól. Az ágazati bérpótlék összege személyenként 5-11 százalékos béremelést jelent, amely havi 6-17 ezer forinttal emeli meg a fizetést. Az érintettek a magasabb összeget először jövő márciusban kapják majd meg, de az visszamenőleg, tehát már a januári bérükre is vonatkozik” – hallom a rádióban. Micsoda véletlen, hogy éppen márciusban – a választások előtt egy hónappal –, ráadásul visszamenőleg kapnak majd pótlékot, hogy egyszerre nagyobbnak tűnjön az összeg!... Nem mintha nem tudnának már korábban utalni. Ki van ez találva, kérem szépen.
JANUÁR 10. – EGY FOKOZATTAL FELJEBB
Immár három éve dolgozom közalkalmazottként, így a mai naptól egy fizetési fokozattal feljebb ugrottam: C1-ről C2-re. Ennek azonban nincs érdemi jelentősége, hiszen ezt az összeget fel kell kerekíteni a garantált bérminimumra, azaz 118 ezer forintra, amely bruttó négyezer forinttal, nettó 2620 Ft-tal több az előző évinél. Tehát – aki nem tudná (!) – az úton-útfélen reklámozott „több mint százezres” minimálbér nem a kézhez kapott összeg, erről szó sincs! A „B” kategória ezentúl 66 480 Ft-ból vegetál, a „C” kategóriások pedig 77 290 Ft-ból próbálnak életben maradni.
JANUÁR 12. – DÉLSZLÁV HÓDOLTSÁG MAGYARORSZÁGON
A Szabad Föld legfrissebb számában – LXX. évfolyam 2. szám, 2014. január 10. – jelent meg egy érdekes összeállítás, ebből idézem az alábbiakat. „A török hódoltságot valójában nem is a török etnikumnak »köszönhetjük« – lepte meg az egri konferencia hallgatóságát dr. Sudár Balázs történész. A kutatásokból ugyanis kiderült, hogy a nálunk tartózkodó oszmán alattvalók a délszláv népességből kerültek ki: hódítóink javarészt bosnyákok, szerbek és albánok voltak. A korabeli zsoldlisták tanúsága szerint hódítóink több mint kilenctizede a Balkánról érkezett, született törökök csak elvétve vetődtek ide. A lófarkas zászlót kitűző sereg negyede-ötöde keresztényekből állt. Az Oszmán Birodalomnak két magyar származású nagyvezíre is volt a XVI. században. Ha valaki tehetséges volt, rabszolgasorból kiemelkedve is felkapaszkodhatott a ranglétrán. Nem a vérségi származás, hanem az oszmán kultúra volt az összetartó erő. Mindez arra utal: ideje lenne átírni a történelemkönyveket. Nem olyan egyszerű a képlet, miszerint a törökök elfoglalták az országot, és 150 évig az ellenőrzésük alatt tartották.”
JANUÁR 15. – LÁTOGATÁS A NÉPSZABADSÁGNÁL
Délelőtt az egyik volt kollégámmal találkoztam, és először jártam a Népszabadság új szerkesztőségében. Három emeletről egyetlen szintre csökkent az egész szerki, ráadásul egy plázához kapcsolódó irodaházban, közvetlenül a Blikk felett kapott helyet. Nagyon modern, bár éppen olyan idegen is az egész. Viszont megérte bemenni, mert csak meg kellett kérdeznem, hogy „segíthetek-e valamiben”, és rögtön kaptam egy kis pluszmunkát.
JANUÁR 18. – KUDARCBA FULLADT ELKÉPZELÉS
Megbukott a kormány ócsai szociális lakóparkja: a 2,7 milliárdból épült 80 házat átminősítették a katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává, ezzel a lépéssel a kormány beismerte, csúfos kudarcba fulladt az elképzelés – írja tegnapi közleményében Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja.
Mint ismeretes, a kormány eredetileg 500 házat szeretett volna felhúzni az ócsai lakótelepen, végül csak 80 ház készült el, és csak 42-t sikerült benépesíteni bajba jutott devizahitelesekkel. Nem csoda: a mesterségesen létrehozott, 80 házból álló lakópark csaknem 5 kilométerre fekszik Ócsától, a közlekedés Budapestre meglehetősen nehézkes. Ráadásul az ország más részéből ideköltöző devizahitelesnek fel kellene adnia a munkáját a költözés miatt. A lakópark házai egyenként 70 millió forintba kerültek, holott a vidéki kisvárosokban 8-10 millió forintért is lehet házakat, lakásokat vásárolni – olvasható a Népszava mai számában.
FEBRUÁR 3. – HASZNOS INFORMÁCIÓ
FEBRUÁR 8. – KERESZTAPA A BÖRTÖNKÖNYVTÁRBAN
Egy érdekes téma a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosból: „A Szegedi Fegyház és Börtönben 2005-ben megvizsgálták, hogy melyek a legkeresettebb könyvek: Mario Puzo A Keresztapa című műve, Ajtmatov Vesztőhely című regénye, valamint John Fowles-tól a Lepkegyűjtő. Mindez nyilván a bűnmítosz iránti érdeklődésre utal. Népszerű még a cigány nyelvkönyv, amit a nem roma származásúak is előszeretettel forgatnak, hogy jobban el tudjanak igazodni a börtönvilágban.”
FEBRUÁR 10. – A BARCSAY UTCA MÚZSÁI
Az erzsébetvárosi Magyar Királyi Állami Főgimnázium – a mai Madách Imre Gimnázium – Barcsay utca 5. szám alatti épületét több mint 120 évvel ezelőtt, 1892 szeptemberében adták át. Az 1881-től a Klauzál utcában működő iskola új helyszínének keresése már 1886-ban megkezdődött. A bőséges telekkínálat ellenére az építkezés megkezdése körüli huzavona négy évig tartott. Bobula János építőmester a teljes Barcsay utcai frontot kívánta beépíteni. A költségek azonban meghaladták volna a lehetőségeket, így aztán egy klasszicista saroképületet tervezett.
A Barcsay utca 5. számú iskolaépület homlokzatának legszebb, leglátványosabb dísze az a négy allegorikus kép, amely a középrizalitot keretezi. A „Barcsay” két múzsáját és két szibilláját, azaz jósnőjét Stettka Gyula festőművész alakjai után a világhírű velencei Candiani cég készítette a századfordulót megelőző években. Az elegáns itáliai mozaikképek szerencsére ma is eredeti állapotukban láthatóak, hiszen 2000 novemberében igényesen felújították őket.
FEBRUÁR 22. – NOSZTALGIA A VIDÉKI ÉLET IRÁNT
„Kétféle ember létezik: az egyik csak vidéken tudja elképzelni az életét, a másik pedig – még ha jól érzi is magát városon – nosztalgikus hangulatot érez a vidéki élet egyedi íze iránt. Nekik készül a péntekenként megjelenő Szabad Föld. Magyarország egyik legnagyobb múltú, 70. évfolyamába lépő hetilapja büszkélkedhet egyúttal az egyik legnagyobb és legstabilabb előfizetői táborral is, bizonyítván, hogy olvasóink mindig nagy bizalommal fordultak hozzánk, újságkészítőkhöz és a nálunk publikáló szakemberekhez.” Épp most hosszabbítottam meg az előfizetést újabb negyed évre.
