Február első hétvégéjén átköltözött a Ringier nyolcadik kerületi központjába a Népszabadság szerkesztősége, amely több mint húsz éven át működött a Bécsi út 122‒124. szám alatti irodaházban.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen itt jelent meg az első cikkem nyomtatásban 2000. március 17-én, itt ismerkedtem meg az újságírás alapjaival, és a Budapest melléklet megszüntetéséig, 2004. október 5-éig rendszeresen írhattam a népszerű várostörténeti „utolsó oldalra”. Időközben ugyan elvégeztem a Budapesti Kommunikációs Főiskola egyéves újságíró szakképzését – és párhuzamosan hetilapoknál, magazinoknál is „külsőztem” –, de a legtöbbet Buza Péter rovatánál tanultam, szakmai gyakorlatomat is a Népszabadság igazolta. Persze nemcsak szakmai téren tanultam ott sokat kiváló kollégáktól, hanem az élet számos más területén is hasznos tapasztalatokat szereztem, érdekes és értékes embereket ismertem meg, sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot.

Külső munkatársként is gyakran bejártam az akkor még fekete-fehér napilap szerkesztőségébe, ahová kezdetben floppyn vittem az elkészült anyagokat, a honoráriumot pedig a házi pénztárban, készpénzben lehetett felvenni. Mindez már rég a múlté...

S bár több mint egy évtized telt el azóta, a régi anyagaimat – témájukból adódóan – nem nehéz „felfrissíteni”. A Budapest mellékletben megjelent írásaimat, épülettörténeti összefoglalókat – aktualizálva, újonnan készült fotókkal illusztrálva – immár itt, a virtuális hasábokon kezdtem el újraközölni, és az „alapanyag” szerencsére hosszú időre elég.

Néhány fotó kedvéért ma délután „elzarándokoltam” a Bécsi úti székházhoz: a hétfői lapszám már nem itt, hanem az új központban készül. A Hétvége mellékletben – Az üres szék, Vissza a városba, A Blaha, Bécsi szelet és Ami a szócsövön kifér címmel – N. Kósa Judit, Dési András, Friss Róbert, Pető Péter és Révész Sándor szubjektív visszaemlékezései olvashatók a régi szerkesztőségről.

Az utolsó nyomtatott cikkem megjelenésével egyidejűleg, két évvel ezelőtt végleg lezártam azt az „újságírói korszakot”, amelynek kezdetben – szakmai és anyagi téren egyaránt – fontos részét képezte a Népszabadság. De a mai napig szívesen emlékszem vissza az akkori szerkesztőségre, és nosztalgiával veszem kézbe a már erősen sárguló, eredetileg fekete-fehér lapszámokat, amelyek utolsó oldalán – egy-egy rövidebb-hosszabb írás végén – az én nevem is szerepel. 

A NÉPSZABADSÁG SZERKESZTŐSÉGE 2013. FEBRUÁR 1-JÉN ELKÉSZÍTETTE AZ ÚJSÁG UTOLSÓ SZÁMÁT ÓBUDÁN, ÉS VASÁRNAP MÁR A PESTI NAGYKÖRÚT KÖZELÉBEN ÜLT ÖSSZE LAPINDÍTÓ ÉRTEKEZLETRE. KÉPGALÉRIA BÚCSÚ A BÉCSI ÚTTÓL CÍMMEL