Az ufológia szélsőséges irányzatai meglepő hatást gyakorolnak a régimódi, bevált dogmáknak hangot adó UFO-kutatókra. Az idegen világokat kutatók között egyre többen vallják magukénak a mágia és a sámánizmus tanításaiból ismert nézeteket. Egyes – önmagukat „kiválasztottnak” tartó – csoportok például úgy próbálják megközelíteni a spirituális szférákat, hogy közben hallucinogén füvek és gombák segítik őket a transzállapot elérésében.

A szakértők régóta bizonyítottnak tekintik, hogy a pszichikai jelenségek gyakran kapnak szerepet megrázó UFO-esetekben. A beszámolókban szereplő leggyakoribb élmények közé tartozik a telepatikus kommunikáció, a levitáció, az anyagon történő áthaladás és a misztikus gyógyítás. Természetesen nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy az UFO-kkal nem kapcsolatos pszichikai jelenségek is egy fejlettebb technológiával állnak összefüggésben. A másik kategóriába az idegenek földi tevékenységétől független jelenségek – például a poltergeistek – tartoznak. Ezek kezdődhetnek egy találkozás után hirtelen, de az is előfordult, hogy egy közeli találkozás szemtanúja már régóta tapasztalt szellemi élményeket.

Ha az idegen lények valóban produkálnak pszichikai jelenségeket, akkor ésszerű azt feltételezni, hogy valamilyen eszköz segítségével idézik elő ezeket, amely az emberekben is megtalálható. Érdemes például fontolóra venni egy gyakran említett jelenséget, az emberek és az idegenek közötti telepatikus kommunikációt. Ahhoz, hogy a telepátia megvalósítható legyen, az emberek adó- és befogadó-mechanizmusának kompatibilisnek kell lennie az idegenekével. Ha pedig ez a két mechanizmus – akár csak két számítógép vagy telefon – kompatibilis, akkor ugyanazon elvek alapján jól tudnak együtt dolgozni, és feltehetően azonos a tervezésük, vagyis hasonló a belső felépítésük is.

Egy pszichikai erővel rendelkező lény számára minden bizonnyal az a természetes, hogy ilyen módon érintkezzen az emberekkel. Még az is lehetséges, hogy ezek az interakciók az emberekben rejtett pszichikai képességeket ébresztenek fel, és ez megmagyarázhatja a találkozásokat követő elgondolkodtató eseményeket, effektusokat. Szintén elképzelhető, hogy a „pszichikai nyomokkal” rendelkező emberek különösen alkalmasak az idegen lényekkel való kapcsolatra, és ezzel magyarázható, hogy miért bírnak pszichés emlékekkel.

Egy másik közismert, ám meglehetősen szkeptikus feltevés szerint a földönkívüliek – minden velük kapcsolatos információval együtt – nem mások, mint az emberi agy pszichikai kivetülései. Ez az elmélet különbözik attól az elképzeléstől, amely szerint a más bolygókról érkező élőlények egyszerűen a képzelet szülöttei lennének. Az ún. „pszichikai hipotézis” teóriája alapján e teremtmények az emberi képzeletben születnek meg, de az ember pszichés erőinek köszönhetően valódi, fizikai hatásokat képesek eredményezni.

Hallucinogén szerek hatásai

A különböző elméletek végletesen megosztják az UFO-irodalmat ismerőket. De az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az eltérítések alkalmával spontán tudatállapot-változás történik, vagyis az eltérítettek passzív szemlélődőként csúsznak át egy ismeretlen téridő-régióba. Számtalan elmélet született arra vonatkozóan, milyen kritériumok döntik el az ilyen „vétlen kalandorok” sorsát. Egyesek szerint a találkozások alanyai főként kivételes pszichés érzékenységgel rendelkező emberek, akik az élmények hatására később kibontakoztatják különleges képességeiket. Ők könnyen merülnek transzba, agyuk érzékelő spektruma befogja a láthatatlan energiamezők rezgéseit. Sokan úgy vélik, hogy a megmagyarázhatatlan jelenségek észlelői pszichésen alvajáróként jellemezhető személyek, akik álom és ébrenlét határmezsgyéjén lebegve élik le mindennapjaikat. Tudatállapotuk azáltal változik, hogy illúzióképeiket miként transzformálják át a hétköznapi valóságba, és fordítva.

Az ufológia szélsőséges irányzata mindemellett megteremtette a kutatás új alapjait, ahol az önjelölt szakértők és kiválasztottak sajátságos módon, szándékos kapcsolatfelvételt provokálnak az interdimenzionális lényekkel: hallucinogén szerek bevételével a valóság különböző birodalmait látogatják meg. A földönkívüli civilizációk ufonauta küldötteinek földi megfelelői a pszichonauták: olyan emberek, akik kábítószeres révületben vetik alá magukat az asztrál-eltérítéseknek, hogy hiteles információkat szerezzenek az idegenek kilétét és természetét illetően.

A pszichonauták egyik harcias képviselője Terence McKenna amerikai filozófus és kutató volt, aki 1992-ben kiadott könyveiben – The Archaic Revival (Az ősi visszatérés) és Food of the Gods (Istenek kenyere) – azt a gondolatot követi végig, amely szerint az emberi öntudat és nyelv evolúciójának hiányzó láncszemét a hallucinogén növények pszichoaktív összetevői képezik. Az író hipotézisében az ember fejlődésének útját – a révülések során vele kapcsolatot teremtő – transzdimenzionális lények segítették. McKenna egy DMT nevű, természetes előfordulású drogban bízott, amely 15 perc alatt fejti ki hatását, és segítségével – állítólag – bárki könnyen kontaktusba kerülhet az idegen létformák képviselőivel.

„Tíz másodpercen belül magával ragad a fényes ragyogás, és csodás világ tárul fel a hipertér alakformáló tüneményeivel és szerkezeteivel együtt – írta tapasztalatairól a magát „varázsgombák gurujának” is nevező férfi. – Áttetsző fénylabdák vesznek körül és tűnnek át rajtad. Az egészben a legfantasztikusabb, hogy végig az vagy, aki valaha is voltál, csakhogy az ő dimenziójukban, egy másik létezési térben. Ez nem hallucináció vagy megváltozott tudatállapot. Ez maga a valóság, lakói léteznek, és megpróbálnak veled kommunikálni.”

A gyakorlati UFO-kutatók nagy része meglehetősen ellenséges McKenna reformelméleteivel szemben, akinek hipertérbeli kalandozásait drogos képzelgésekként definiálják. Az ilyen fantazmagóriáknak szerintük nincs helye napjaink kutatásában. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az emberiség – történelme folyamán – többször használta a drogok erejét a valóság rejtett tartományaiba való bepillantáshoz. Beavatottak és sámánok gyakran próbálták megnyerni a szellemlényeket pszichés úton, és napjaink ezoterikus irodalmában is ismertek azok a kegyes vagy éppen rosszindulatú földöntúli intelligenciák, amelyek mágikus bölcseleteivel egyesek élnek, mások pedig visszaélnek. Az ún. pszichedelikus élmények pedig számos ponton összecsengenek az eltérítések alanyainak tapasztalataival.

Utazás az asztrálvilágban

Michael Harner, a sámánizmus világszerte elismert szakértője 1960-ban, a dél-amerikai conibo indiánok tanulmányozása közben határozta el, hogy átesik a sámánbeavatáson. A transzcendens világot az ayahuasca nevű titkos főzet nyitotta meg előtte, amely testen kívüli élményeket, telepatikus és mediális képességeket, lenyűgöző és rémisztő víziókat okoz. Hallucinációi során különleges lények, a szauroidok jelentek meg előtte, amelyek elmagyarázták neki, hogy eredetileg az űr mélységeiből érkeztek, és ellenségeik elől menekülve akadtak a Földre.

Harnert az élmények olyan izgalommal töltötték el, hogy a transzból visszatérve rögvest konzultált a természetfeletti hatalmak legfőbb ismerőjével, az indiánok vak sámánjával, aki az ayahuasca mágikus segítségével már többször eljutott a spirituális síkokra. Az amerikai kutató megdöbbenve vette tudomásul, hogy a gyíkemberek víziójának részletei mindkettőjük látomásaiban teljesen megegyeztek. Külön érdekesség, hogy az ufológia szintén nyilvántart dinoszauruszokra emlékeztető látogatókat.

A transzállapot azonban még a törzsi sámánok számára sem csak hallucinogén füvek útján érhető el. Egyéb módszerek – mint a rituálék, a speciális légzéstechnikák, a kimerülésig folytatott tánc vagy a meditáció – éppúgy praktikái a révületnek, mint a füvek. John Shreeve, a téma szakértője bizonyosra veszi, hogy a transzban átélt élmények nem a megváltozott agyműködés által gerjesztett képzelgések termékei. Szerinte az ember ilyenkor bepillantást nyerhet a tőlünk függetlenül létező dimenziók világába.

Ezek szerint a szellemlények és az ufonauták ugyanazon a létezési síkon találhatók? Esetleg a mi érzékelési valóságunk szempontjából alkotnak egy, anyagi szintünktől megkülönböztetett birodalmat? A legelfogadottabb nézet talán mégis az, hogy a spirituális és a földönkívüli dimenziók különböznek egymástól. Az asztrálutazásokat végzők tudatuk rezgéseivel harmonizáló tartományokba lépnek, néha anyagközeli, máskor magasabb frekvenciájú világok nyílnak meg előttük. S minél mélyebb a transz, annál valószínűbb, hogy az alany nem szubjektív tévelygéseket él meg, hanem valóságos létközöket látogat.

Itt persze újabb kérdések merülhetnek fel, hiszen megtörténhet, hogy a helyenként megegyező képzetek az emberi civilizáció kollektív tudatalattijában megbújó illúziók, a társadalmak szintjén kivetített elvárások visszatükröződései. De vajon mi történik akkor, ha az univerzumok sokasága mind más és más valóságkép fényében él, aszerint, hogy az azt behálózó energiamezők által teremtett kreatúrák milyen illúzióvilágot építenek fel magukban? Ennek a filozófiai gondolatnak a fényében minden illúzió valóságnak tekinthető, hiszen a valóság pusztán illúzió…

Egyesíthetők-e Terence McKenna elvei Michael Harner sámánlátomásaival és más pszichonauták gondolatsémáival? John Shreeve szerint mindenféleképpen. Az ufológus arra ösztönzi az UFO-kutatókat, hogy régi álláspontjukat megváltoztatva kezdeményezzenek kommunikációt az idegen fajokkal, mert pszichés utazásaik alkalmával megkaphatják a feleletet az ufológia megválaszolatlan kérdéseire.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2007. FEBRUÁRI SZÁMÁBAN