VILLANYOSOK

Bizony volt olyan időszak, amikor a villamosokat „villanyosnak” hívták. Jelzem, logikus: a gépet nem a „villam” hajtotta, hanem a villany. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy egykori házunk (bérház volt) házmesterének (nem gondnokának!) férje „hat-eng. villamszerelő” volt. Néha pajkos emberek a kapu alatti táblán az „a” betűre vesszőt ügyeskedtek, és máris „villám”szerelő lett a derék mester.

Manapság a villamos egy modern elektromos üzem. Mindenki ismeri.

Régebben más volt a helyzet. Először is voltak kalauzok. Minden „csatolmányban” (amiket a motorkocsi vontatott) vagy a motorkocsiban kalauz teljesített szolgálatot. Ha két kocsit húzott a „motor”, akkor négy kalauz vigyázott a rendre. Ez úgy jött ki, hogy a középső kocsiban egy „füttyös” is volt, akire az indítás felelősségteljes feladata hárult. Ez valóban nagy feladat volt, mert az 50-es években a villamosok zsúfoltsága mindennapos volt (autó szinte nem is járt a városban), nyitott peronokon át lehetett fel- (be)szállni, ajtók nem záródtak, mert felhúzható, összecsukódó „ajtók” vigyáztak a kieső utasokra – tessék ennek hatékonyságáról elgondolkozni, mikor a kocsikon lógott (!) a sok utas.

A kalauz – azon felül, hogy kellő szigorral kezelte a jegyeket – népnevelő is volt. Az ifjakat felszólította helyük átadására, ha netán gyermekes szülő szállt fel a villamosra. Meggátolt mindenfajta rendbontó magatartást: általában elég volt egy szigorú pillantás, és a renitens egyén angyallá változott. Még hogy fagylalt! Cigaretta! Handabanda! Ha netán az utas nem hagyott fel a „közösségellenes” magatartással, jött az ultima ráció: a kalauz „lecsengette” a járatot, vagyis meghúzta többször, erőteljesen a tetőről két-három helyen lecsüngő bőrszíjat, amely a kocsin kívül elhelyezett nagy csengőkre hatott, mire a villamos megállt. Jött a többi kalauz, a vezető, és mindjárt béke lett. Hát igen, akkoriban drillben élt a nép…

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: VILLAMOSOK.HU

 * * *

VEZESSÜNK VILLAMOST!

Amikor az ember végre nagy lett (6 éves: az 50-es években!), és vehetett gyermekjegyet a villamoson, nos, akkor egy egészen új világ tárult ki előtte.

A gyermekjegy 35 fillérbe került, de a kalauz már 34 fillérért is adott egyet. A négy fillér két lyukas kétfilléresből állt össze, ami bizonyítja, hogy a kétfilléres nemcsak a svájci sapka farkincájára húzás céljára volt alkalmas, hanem valuta is volt.

A gyermekjegyre való jogosultság előbb-utóbb az önálló utazáshoz is megnyitotta az utat. Ilyenkor az érdekelt szemfüles tolakodással a vezető úr jobb vagy bal oldalához furakodott, és kezdetét vette az önképzés. A különböző típusú villamosok vezetésének megtanulása ebből következően gyerekjáték lett. (Közbevetve: sajnos manapság ez nem megy. A modern „csingák” zárt, elsötétített ablakú vezetőfülkéje megakadályozza az ifjúság tudásszomjának kielégítését.)

Villamost úgy kell vezetni (pl. a 49-est), hogy a szolgálati pihenőből előbújó vezető úr magával hoz három segédeszközt: egy nagy tekerőt és egy kis iránybekapcsolót, valamint a légfék fogantyúját. A vezető úr beáll a nyitott vezetőállásba, és először a kis kapcsolóval beállítja az irányt (előre vagy hátra), majd a nagy tekerőt ráhúzza a kapcsolószekrény kiálló végére, és a légfék lyukába illeszti a légfék fogantyúját. Ennyi. Amikor megszólal a „füttyös” vagy a berregő vagy a bőrszíjjal működtetett csengő, egy mozdulattal kiengedjük a légfék levegőjét (amely eddig rögzítette a szerelvényt), és óvatosan, egy-kettő-három..., a nagy tekerővel a fokozatokat nyugodtan adagoljuk a kar ütközésig húzásával. Pofonegyszerű, már megyünk is. A légfékkel fékezni kell: kis levegő, kifújás, aztán megint egy adaggal, egészen a megállásig, ott pedig az elgurulás meggátlása céljából adunk még egy fújást, hogy induláskor legyen mit kiengedni. Ki nem tudja?

Amelyik villamoson nincs légfék (mert olyan is van, pl. a 44-es), ott villanyfék működik, vagyis a nagy tekerőt a „0” állásba visszahozzuk, innentől kezdve a tekerő fékkarként működik. Elcsavarjuk ellenkező irányba, ütközésig, és megállunk, persze óvatosan, finoman, nehogy a nép elessen, mint a zsák.

Ilyen jól tudtam én villamost vezetni hatéves korom óta.