Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

HÁBORGÓ MÉLYSÉG

2014. február 08. - Prusi

A Karib-tenger nyugodt vize Andros szigetének közelében lassan keringeni kezd, és a kialakuló örvények közepén sötétkék lyukak jelennek meg. A víz alatti kürtők először a tölcsér mélyére szippantják, majd „szökőkutak” formájában visszavetik a felszínen úszó tárgyakat. A trópusi szigetek lakói évszázadok óta hisznek abban a legendában, amely szerint e különös jelenség okozója a Lusca nevű mitikus lény.

20140208_illusztracio_1.jpg

A Bahamákhoz tartozó Andros szigetének rejtett öblöcskéi, lapos korallszirtjei és türkizkék lagúnái a mai napig számos meglepetést tartogatnak az egzotikus és veszélyes helyeket kedvelő búvárok számára. A mintegy 160 kilométer hosszú és 65 kilométer széles szigetet három oldalról sekély tenger veszi körül, de a keleti part közelében az „Óceán nyelvének” nevezett tengeri csatorna halad el. Ennek az 1800 méter mély csatornának a falait üledékes korallmészkő alkotja, amit apró kamrákba, hatalmas szakadékokba és boltíves termekbe vezető alagutak és folyosók lyuggatnak át. A vízzel elárasztott barlangok és átjárók kusza szövevényéből álló „útvesztő” lejáratai a szinte függőlegesen lefelé haladó kék lyukak, amelyek színe éles kontrasztot alkot az őket körülvevő sekélyebb víz árnyalatával.

A dagály tetőzésekor az Andros partjait övező korallzátonyon belül is emelkedni kezd a víz szintje, a kék lyukaknál pedig kezdetét veszi az a jelenség, amelyről félelmetes hírüket kapták. A víz lassan áramlani kezd a kürtők körül, és az így kialakuló örvények a növényektől a halászcsónakokig kíméletlenül tölcsérük mélyére szippantják a víz színén lebegő tárgyakat. Amikor a tenger apadni kezd, a folyamat iránya is megváltozik: a lyukak gomba formájú „szökőkutak” módjára köpik ki a vizet. A helybéliek a Lusca nevű természetfeletti lény ármánykodását sejtik e különös jelenség hátterében. A hiedelem szerint a félig cápa, félig polip Lusca a kék lyukakban tanyázik: ha éhes, hosszú karjaival húzza be táplálékát lakóhelyére, és ha jóllakott, a maradékot egyszerűen kitaszítja barlangjából.

20140208_illusztracio_2.jpg

A kutatók elképzelése szerint a kék lyukak az egymást követő jégkorszakok idején keletkeztek, amikor a sarki jégsapkák és a gleccserek nagy mennyiségű vizet kötöttek meg, ezért a tenger szintje folyamatosan csökkent. A víz alatti barlangok kiürültek, mennyezetük pedig beomlott, így nyitott aknák alakultak ki, amelyek a tengerszint emelkedésekor ismét vízzel teltek meg: belőlük lettek a kék lyukak. A dagály tetőzésekor a víz a kék lyukakba áramlik, apálykor viszont onnan kifelé, így jönnek létre a jellegzetes örvények és a kupolaként bugyogó „tengeri források”.

A látszólag barátságtalan környezethez meglepően sok élőlény alkalmazkodott. A homokos fenéken dajkacápák pihennek mozdulatlanul, a sziklarepedésekben languszták rejtőzködnek, a felszín közelében égszínkék és levendulaszínű szivacsok ringatóznak, s egy bizonyos mélységben a tenger szinte forr a rengeteg apró ráktól és féregtől. A víz alatti kürtők alján és oldalain korábban ismeretlen, különleges fajok megkövesedett maradványaira bukkantak, sőt, emberi csontokat és koponyákat is felfedeztek a búvárok egyik kedvelt merülési pontján, a Menedék nevű kék lyuk mélyén. Az 1991-ben talált maradványokat a lucayo törzsnek tulajdonítják, amely Kolumbusz idején az egész karibi szigetvilágot benépesítette. A feltételezések szerint az őslakosok temetkezési helyül használták a sziget belsejében található kürtőt.

A kék lyukak felderítése napjainkban sem veszélytelen vállalkozás. Még a legkorszerűbb biztonsági berendezéseket használó búvárok sem merészkednek egyedül a mélységbe. Az áramlat ereje miatt ráadásul kizárólag abban a 20 perces időszakban merülhetnek, amíg a víz nyugodt. Az időzítés kiszámításánál a hiba könnyen végzetes lehet, és a Lusca áldozatainak listája minden bizonnyal újabb névvel gyarapodna.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. MÁRCIUSI SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása