A halhatatlanság elérése ősidők óta foglalkoztatja az emberek képzeletét. A sci-fi írók számtalan műben játszadoztak el az öregedési folyamat visszafordításának, illetve teljes megszüntetésének a gondolatával, miközben a „vaskalapos” tudósok vállukat vonogatva mosolyogtak a fantasztikusabbnál fantasztikusabb elképzeléseken. Az idők azonban gyorsan változnak: az elmúlt években az orvostudományé lett a főszerep, s egyre több szakember vélekedik úgy, hogy lényegét tekintve csak egyetlen igazi megbetegedés létezik: az öregedés.
Születésünk pillanatától kezdve az elkerülhetetlen végzet ellen küzdünk. Nem véletlen, hogy történelmünk során sohasem volt hiány a halhatatlanságot fejtegető elméletekben. S bár kevesebben voltak azok, akik a gyakorlatban is tettek valamit az emberi élet meghosszabbítása érdekében, napjainkban már világszerte több ezer tudós dolgozik azon, hogy valóra válhasson az emberiség ősi vágya – az örök élet.
Fiatalító csodaszerek
Jelenlegi orvosi tudásunk alapján bátran kijelenthetjük, hogy számos súlyos betegség – mint a rák, a szív- és keringési problémák vagy az Alzheimer-kór – kizárólag annak köszönhető, hogy egyedtől és életkörülményektől függően egy adott életkorban, életszakaszban öregedni kezdünk. De vajon létezik-e erre a visszafordíthatatlannak tűnő folyamatra valamiféle gyógyír? Nos, mostanában egyre inkább úgy tűnik, hogy igen. Mind több és több okot vagyunk képesek leleplezni és feltárni, megnevezni, és egyben kiküszöbölni az öregedést előidéző tényezők listájáról. A természetgyógyászatból és a hivatalos orvostudományból egyaránt ismert, hogy egyes anyagok és vegyületek rendelkeznek fiatalító hatással. Napjainkban az orvostudomány és a kozmetika is széles körben használja ezeket, így harcolván az öregség, a fizikai és a szellemi leépülés ellen.
Vlagyimir Behterev, a világhírű neurológus és pszichiáter kollégájával, Ilja Mecsnyikovval együtt már évtizedekkel ezelőtt makacsul kísérletezett egy olyan szérummal, amely megfiatalítja az egész szervezetet. A különleges anyag egyfajta „életvíz” lehetett, noha a kutatók ezt nyíltan nem merték – tudósok lévén nem is merhették – kijelenteni.
Az örök fiatalság titkát kutató szakemberek lelkesedése később más orosz tudósokat is magával ragadott, akik egy kőolaj alapanyagú növekedésgyorsító szert dolgoztak ki. A preparátum beszedése után javult a munkaképesség, megállt a hajszálak őszülése és felgyorsult a sejtek közötti anyagcsere. De a nagy várakozás ellenére a szer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így nem lett belőle széles körben elterjedt gyógyszer.
Nagyobb sikerrel kecsegtetett egy veszélyesebb terület, a beavatkozás az élő szervezet hormonháztartásába. Idősebb embereknek pajzsmirigyből kivont készítményeket adtak be, s az eredmények meglepőnek bizonyultak: a szervezet szó szerint fiatalodni kezdett. A „leendő halhatatlanok” számára olyan klinikákat építettek, ahol több tízezer dolláros kezelés során hormonokat kapnak, kielemzik DNS-üket és öregedésgátló műtéteken is átesnek. Ám ezek a kezelések csak az élet meghosszabbítását ígérik – a valódi halhatatlanságot nem.
Hétszáz éves átlagéletkor
Vlagyimir Szkulacsev orosz akadémikus szerint a megoldást egészen máshol kell keresnünk. A neves tudós – akinek közelmúltban tett felfedezése hatalmas nemzetközi feltűnést keltett – úgy véli, nem azért öregszünk, mert elhasználódik a szervezetünk. Szerinte testünk be van programozva önmaga elpusztítására. „Kutatásaink alapján az emberi szervezetben egy sajátságos óra működik, amely számolja az éveket – jelentette ki Szkulacsev. – Ezek az időmérő sejtek az agy mélyén rejtőznek, a hipotalamuszban, s adnak parancsot az öregedésre. Ennek az utasításnak engedelmeskedve a hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a máj a véráramon keresztül túladagolja a hormonokat. A támadást a sejtek energiaközpontjai igyekeznek visszaverni, és oxigént bocsátanak ki. De a sejteknek ezek a buborékok mérget jelentenek, amely megöli a DNS-molekulát. Vagyis: a sejt megöli önmagát, és az ember öregedni kezd.”
Amennyiben az elmélet igaz, magától adódik a következtetés: elég, ha ifjúkorban az ember bevesz egy olyan tablettát, amely képes megkötni a veszélyes oxigént. Ebben az esetben a DNS-molekula védve lesz – s az ember több száz éves kort ér el! Szkulacsev szerint a szer olyan betegségek és halált okozó tényezők megelőzésére adhat lehetőséget, mint az infarktus, a cukorbaj, a rák és az AIDS. A bonyolult szerves molekulákat mesterségesen már előállították, de emberen még nem próbálták ki őket. „Fő törekvésünk az, hogy választási lehetőséget adjunk az embereknek élet és halál között” – fogalmazta meg a nemes célt az akadémikus.
Az orosz tudós kutatásai természetesen az amerikai kutatók figyelmét is felkeltették, akik – külföldi „vetélytársaik” sikerein felbuzdulva – további szenzációs eredményeket értek el a hosszú élet titkának kutatásában. Lévén, hogy az Egyesült Államokban már több tucat genetikai megbetegedés gyógyításában értek el kitűnő eredményeket – teljes gyógyulást is! –, immár semmi nem áll útjában annak az orvosi törekvésnek, hogy az öregedést genetikai betegségnek tekintsék, és ennek megfelelően gyógyítsák.
A tudósok szerint amennyiben a hipotalamuszba nátriumot vagy kalciumot vezetnek, akkor szabályozhatóvá válik a szervezet hőmérséklete. Majmokon végzett kísérletek során például 6 fokos változást értek el, így az állatok nem fáztak, nem voltak álmosak vagy fáradtak, ráadásul a beavatkozás semmilyen mellékhatással nem járt. Kisebb hőmérsékleten ugyanis kevésbé „kopik” a szervezet, kevésbé használódnak el alkotóelemei.
Ha az ember testhőmérsékletét akár csak 2 Celsius-fokkal sikerülne csökkenteni, akkor az átlagéletkor a 200 esztendőt is meghaladhatná. Ha pedig úgy tudnánk beállítani testhőmérsékletünket, hogy az tartósan 33 fok maradjon, valósággá válna a 700 éves átlagéletkor is! A kutatók úgy vélik, a szervezet hőközpontjának szabályozásával a 33 Celsius-fokos hőmérséklet olyan lenne, mint manapság a normális 36,5 fok körüli. A testhőmérsékletet szabályozó szert az amerikai tudósok ugyanúgy tabletta formájában hoznák forgalomba, mint az oroszok saját „csodaszerüket”. Hogy aztán valóban biztosítható lesz-e valaha a testi halhatatlanság, azt e pillanatban valószínűleg senki nem tudja megmondani. Ám az, hogy az út, amelyre ráléptünk, a testi halhatatlanság felé vezet – bizony aligha kétséges.
Hibernálás és klónozás
Az „örök élet” ráadásul nemcsak különböző orvosi beavatkozások és csodaszerek segítségével válhat valósággá, hanem olyan technológiáknak köszönhetően is, amelyekről évtizedekkel ezelőtt még csak álmodni sem mertünk volna.
A halhatatlanság egyik sajátos formáját jelentheti a hibernáció, vagyis az emberi test lefagyasztása, majd újra „életre keltése”. Bár első hallásra talán meglepőnek tűnik, de egyáltalán nem kell már sokat várni ahhoz, hogy – az eddig csak tudományos-fantasztikus történetekből ismert – hosszú álom mindennapjaink részét képezze. Az első átütő sikerről nemrégiben amerikai kutatók számoltak be, akiknek sikerült hibernálni és újraéleszteni egy páviánt. A tudósok egy mesterségesen előállított vérpótló anyagot használtak fel, amelyet a majom teljesen eltávolított vérének helyébe pumpáltak be. Az állat szívműködése teljesen leállt, nem lélegzett, mégis kis idő elteltével újra tudták éleszteni úgy, hogy fokozatosan növelték a testhőmérsékletet és visszavezették a vért.
Gerhard Heldmaier, az International Hibernation Society elnöke a közelmúltban újabb jelentős áttörésről számolt be, hangsúlyozva, hogy az emberek ugyanúgy képesek a hibernációra, mint a téli álmot alvó állatok. A professzor két olyan gént fedezett fel, amelyek szerinte kiváltják a hibernációt. Ezek irányítják, illetve „kapcsolják be” azokat az enzimeket, melyek átállítják a szervezetet a zsír égetésére. A korlátlan lehetőségek hazájaként ismert Amerikában máris több tízezren fagyasztatták le magukat annak reményében, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor „felébredhetnek” a jelenleg öröknek tűnő álomból.
A legkecsegtetőbb eredményekkel jelenleg egy magánvállalkozás, a Prométheusz-terv büszkélkedhet: a projekt munkatársai által alkalmazott technológia ugyan csak egyórás hibernációt tesz lehetővé, de a tervek szerint ezt az időtartamot akár évekre, később évtizedekre vagy akár évszázadokra tudják majd növelni. A bizakodó tudósok szerint már nincs messze az idő, amikor egy légmentesen lezárt, mínusz kétszáz fokra hűtött tartályból kiolvasztva kelnek majd életre az emberek. A hibernáció által nemcsak egyfajta időutazás válik lehetővé, hanem a születés élményének újbóli átélése is: rácsodálkozás egy teljesen új, megváltozott világra.
Az örök élet ígéretével kecsegtet egy másik, hasonlóan modern tudományág is. A Human Genom Program (HGP) tudósai az ezredfordulón jelentették be, hogy meghatározták az emberi génkészlet kémiai szerkezetét, leírták az emberi DNS teljes bázissorrendjét – s ezáltal lefektették az emberi klónozás alapjait. A jelenlegi technológiával immár nemcsak arra vagyunk képesek, hogy állatokról készítsünk másolatot, hanem arra is, hogy embereket „reprodukáljunk”.
A kiszivárgott hírek szerint már 2001-ben megszülettek az első „klónbébik”, ám az erkölcsi, etikai, illetve jogi akadályok és aggályok egyelőre nem teszik lehetővé a klónozás széles körben való elterjesztését. Ráadásul bármilyen tökéletesre is sikerül egy másolat, azt elkészülte után „tartalommal” kell megtölteni! S a tudomány jelenleg még nem képes magyarázatot adni arra, hogyan dokumentálható és tárolható személyiségünk kialakulása és változása, életünk élményei, szép pillanatai, fájdalmai vagy éppen csalódásai. Hiába készül tehát valakiről tökéletes – külsőre mindenben megegyező – másolat, amíg a belső tulajdonságok nem örökíthetők át, a valódi halhatatlanság nem valósul meg.
Virtuális valóság
Egyes kutatók a lélek „klónozására” egy elképesztő távlatokat sejtető szép új világban, a virtuális valóságban látják a megoldást. Bár napjainkban még meglehetősen kezdetleges berendezéseket alkalmaznak a virtuális valóság élményének átéléséhez, már körvonalazódnak a továbblépés legfőbb irányai: világszerte több ezer genetikus keresi a választ arra, hogyan valósíthatnánk meg agyunk memóriájának „elmentését”. E folyamat leginkább ahhoz a művelethez hasonlítana, amelynek során számítógépünkről CD-re írjuk ki az adatokat – s a fejlődés egy későbbi szakaszában mindössze néhány másodpercet venne igénybe! Ezáltal memóriánk teljes tartalma örökíthetővé – sőt, akár mások számára is átadhatóvá – válna, miközben a testi halhatatlanságról sem kellene lemondanunk. A hibernálásban és a klónozásban rejlő fantasztikus lehetőségek kihasználásával akkor „születhetnénk újjá”, amikor csak akarunk, s olyan testben, amilyet éppen választunk magunknak!
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2006. DECEMBERI SZÁMÁBAN
A bölcsek köve és az életelixír
A középkor alkimistái úgy vélték, létezik egy anyag, amely a titkos bölcsesség révén előállítható, és amely lehetővé teszi bármilyen anyag bármilyen anyaggá történő alakítását, sőt, az élet meghosszabbítását vagy a betegségek legyőzését. Ma már nehéz pontosan meghatározni, hogy ezt az anyagot nevezték-e a „bölcsek kövének”, vagy az anyag előállításához, felismeréséhez szükséges tudást. Egy dolog azonban bizonyos: az alkimisták nemcsak napjaink kémiáját alapozták meg, hanem a gyógyszerészet területén is kiemelkedtek, hiszen a nemesfémek előállítása mellett másik fő céljuk az életelixír előállítása volt. A legendás életelixír a „prima materia” nevű ősanyagból és a négy őselemből – földből, levegőből, tűzből és vízből – létrehozott, olyan elképzelt anyag, amely a természetből fakadóan biztosítja az örök fiatalságot.
Visszatérés az élők világába
Bár a legtöbb vallás reményt nyújt a halhatatlanságra, a csodákról szóló történeteken kívül nincs bizonyíték az örök létezésre. Ám azok az emberek, akik a klinikai halál közelébe kerültek, az ismert élettől fölöttébb eltérő állapotot tapasztaltak: mintha bepillantást nyertek volna az eljövendő életbe. Végzetes betegségek esetén vitathatatlanul gyakoriak a víziók, amelyek az ember halhatatlanság utáni mélységes vágyakozását tükrözik. Mégis figyelemreméltó, milyen hasonló élményekről számolnak be azok, akik közel jutottak a halálhoz. A legáltalánosabb érzet az elszakadás a fizikai testtől, és egy hosszú alagúton átvezető utazás, melyet gyakran meglehetősen kellemetlen zaj kísér. A mélyen átérzett öröm és békesség légkörében halott barátok vagy rokonok alakjai tűnnek fel, szívélyesen üdvözlik az „érkezőt”, s rendszerint egy „fényes lény” kíséri őket. Az érintettek előtt gyakran egész életük lepereg, majd választaniuk kell: vagy véglegesen belépnek a holtak birodalmába, vagy visszatérnek az élők közé. A két világ között „lebegő” emberek tudják, hogy a halál állapota áldott és boldog, mégis visszatérnek az életbe. Ezek a közös elemek az alapjai az életről és a halálról vallott bizonyos nézeteknek: így például a rejtélyes alakot a keresztények rendszerint Jézussal, a buddhisták Buddhával, a zsidók pedig egy angyallal azonosítják. Ám akik átélték a halálküszöb-élményt, nehezen győzhetők meg azzal, hogy mindössze vallásos látomásokról fantáziáltak…
Száz éven felüliek klubja
Nincs még egy olyan tárgykör, ahol annyi hiúsággal, valótlansággal, megtévesztéssel és szándékos elferdítéssel találkoznánk, mint a hosszú emberi életkort illetően, hiszen nincsen olyan tudományos módszer, amellyel az emberi test valamely részének korát ellenőrizni lehetne. A nyilvántartott száz év fölöttiek adatai alapján – a halálozási statisztikák szerint – napjainkban 2,1 milliárd ember közül várhatóan csak egyetlenegy éri meg a 115 éves kort! A legmagasabb életkor, amit ember valaha is hitelt érdemlően bizonyítva megélt, a Guinness Rekordok Könyve szerint 120 év és 237 nap: a japán Sigecsijo Izumi 1865-ben született, és 1986-ban hunyt el a Tokiótól 1320 kilométerre fekvő Tokunosima szigetén. A világ legidősebb embere jelenleg az amerikai Tennessee államban élő, 116 éves Elizabeth Bolden, a legöregebb férfi pedig a Puerto Rico-i Emiliano Mercado Del Toro, aki nemrég ünnepelte 115. születésnapját. Az elmúlt három évtized alatt egyébként világszerte meghétszereződött a nagyon idősek száma. Az ókori Rómában és Görögországban az átlagélettartam alig haladta meg a húsz évet. Az 1900-as évek elején már negyvenhét évet, 1960-ban pedig hetven évet jegyeztek a statisztikák, míg napjainkban egy újszülött várható élettartama hetvenhat év.
