Túraútvonal az országos kék jelzésen: Becske – Bányatelep, Páncélos-forrás – Andezitömlés – Szanda-vár – Szőr-part – Szandaváralja – Hucskó-hegy – Zsabica – Terény – Szanda-patak – Halom – Cserhátsurány; összesen 18,7 km

A világon egyetlen határainkon túli terület létezik, ahol a magyar állampolgárok az itthonihoz hasonló kiváltságokat élvezhetnek. Csak éppen alig néhányan tudnak róla. Egy több mint 80 évvel ezelőtt kötött szerződés alapján a Norvégiától északra található Spitzbergákon a mai napig ingyen hajózhatunk, halászhatunk, vadászhatunk, hírközlési állomásokat alapíthatunk, és kereskedelmi tevékenységet folytathatunk. Bizonyos értelemben tehát mégis van tengerpartunk, még ha hideg is arrafelé a víz, bikinis lányok helyett pedig legfeljebb jegesmedvékkel lubickolhatunk együtt. Viszont bárki nyithat lángosos bódét a parton, hogy igazán otthon érezhesse magát…

A XIX. századi Pesten nem csekély megbecsülés jele volt, ha valamiről vagy valakiről utcát neveztek el, sőt e név gyökeret is tudott verni a környék lakóinak képzeletében és emlékezetében. Ekkoriban még gyakran megesett, hogy egy-egy szálloda, vendéglő, kávéház, fogadó vagy éppen csapszék vált utcanévadóvá hangzatos, feltűnő, vendégcsalogató cégére után.

Így történt ez a mai Aranykéz utca esetében is. A pesti Belváros egyik legrövidebb házsorát ugyanis egy vendégfogadóról, egészen pontosan annak cégéréről nevezték el 1800 körül előbb Hande Gassénak, majd Goldene Hand Gassénak. A fogadónak – kis egyemeletes épülete a közeli Régi posta utca 9. számú ház helyén állt – legnagyobb nevezetessége az a kiálló vashorgon himbálózó, szőlőfürtöt tartó aranyozott fémkar volt, amelyet még az első tulajdonosok függesztettek fel közvetlenül az ivóba vezető ajtó fölé, s amely már messziről integetett hívogatóan, ha meg-megló-dította a dunai szél.

A fogadó az 1800-as évek első felében neves magyar színészek kedvelt vacsorázóhelye volt. Az utcáról nyíló söntésben sok víg éjszakát töltöttek el a közeli Rondellában felváltva fellépő magyar és német színtársulatok tagjai. Az Aranykézbe gyakran ellátogatott a pályakezdő Déryné, Katona József, valamint Kisfaludy Károly, akiről azt tartja a fáma, hogy egy ízben fogadásból leharapta egy borosüveg nyakát, majd acélfogaival megőrölte és lenyelte, s még csak rosszul sem lett tőle. Az 1840-es években – bohém költőtársaival együtt – nemegyszer tért be ide Petőfi Sándor, a forradalom kitörése után pedig az Egyenlőségi Klub fiatalsága tartotta itt összejöveteleit.

Ám ahogy teltek-múltak az évek, a fogadó rogyadozó épülete lassacskán harmad-osztályúvá süllyedt, s mivel egyre kevesebb hasznot hozott, 1914-ben elérte végzete: utolsó tulajdonosai lebontása mellett döntöttek. S bár a kis egyemeletes ház régen eltűnt a föld színéről, az erősen megkopott, legendás hírű cégérnek szerencsére nem veszett nyoma: a Kiscelli Múzeum tulajdonába került, és ma is megtekinthető.

A hajdani fogadó emlékét pedig még őrzi a rövid házsor időközben védetté nyilvánított neve, és az a bronztábla is, melyet 1975-ben avattak fel. Az 5. számú ház homlokzatán – a Pesti Színház vészkijárata mellett – szemmagasságban elhelyezett emléktáblán díszes kelyhet tartó gyűrűs kéz juttatja eszünkbe az eredeti cégért, alatta pedig az alábbi mondat olvasható: „Az Aranykéz utca mai nevét 1800 körül nyerte a Régiposta utca 9. szám alatti Aranykézhez címzett fogadóról.” A Belváros mai lakóit sajnos mindössze ennyi emlékezteti az egykori legendás, városszerte népszerű fogadóra.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. MÁJUS 18-I SZÁMÁBAN

Tudományos kutatások támasztják alá, hogy a titokzatos „hatodik érzék” az üzleti élet szereplőinek mindennapjaiban is kiemelkedő jelentőséggel bír. Egyes üzletemberek – köztük világhírű vállalatok alapítói, iparmágnások, cégtulajdonosok és részvényesek – nem is tagadják, hogy különleges képességeik segítségével, intuíció alapján hozzák meg a józan észnek és értelemnek gyakran ellentmondó döntéseiket, amelyeknek köszönhetően évről évre nagyobb sikert és hatalmas nyereséget könyvelhetnek el.

Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal szemtanúk ezrei látták a nagyvárosok egén felbukkanó repülő csészealjakat, amelyek érdeklődését láthatóan a különböző sportlétesítmények és versenyek sem kerülik el. A stadionok felett megjelenő UFO-k időnként nem csupán a szurkolók, hanem a játékosok figyelmét is elterelik, de arra is akadt már példa, hogy az idegenek egy kihalt sportpálya kellős közepén landoltak.

Huszonhárom évvel ezelőtt, 1991. június 19-én hagyta el – Silov altábornagy személyében – az utolsó szovjet katona Magyarország területét, ezzel hazánk visszaszerezte teljes szuverenitását. A szovjet hadsereg kivonásával 1944. március 19-e után először fordult elő, hogy nem állomásozott idegen fegyveres erő a magyar határokon belül – olvasható a Rubicon visszatekintésében.

1991. JÚNIUS 19-ÉN 15:01-KOR UTOLSÓKÉNT VIKTOR SILOV ALTÁBORNAGY LÉPTE ÁT A SZOVJET–MAGYAR HATÁRT ZÁHONYNÁL. FOTÓ: KLEB ATTILA, MTI

Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. június 16-án több százezer ember volt kíváncsi, hogy ravatalozzák fel és temetik újra Budapesten Nagy Imrét és társait. A szertartás, amit Kádár is megélt, a rendszerváltás egyik legemlékezetesebb eseménye volt, a szocialista korszak végének jelképe. De még ennél is jelképszerűbb, hogy a kivégzettek ítéletét Kádár János halálának napján helyezték hatályon kívül „bűncselekmény hiányában”, a Hősök terén pedig egy fiatal politikus, Orbán Viktor karrierje látványosan elstartolt – olvasható az Index összefoglalójában.

A TEMETÉSI MENET A HŐSÖK TERÉRŐL A TEMETŐBE INDUL.
FOTÓ: KLEB ATTILA, MTI

EGY FIATAL ÍRÓNŐ HALÁLA

A Farkasréti temető felső részének 15. parcellája első sorában egész alakos dombormű állít emléket egy – még a kőszobron is jól kivehető – finom arcú, karcsú nőalaknak. A felirat szerint itt nyugszik Keréky Anna Mária írónő (1911. szeptember 1. – 1934. november 15.). A sírt maguktól növő bokrok részben beborították. Kíváncsivá tett, ezért utánanéztem, ki volt ez a fiatal író, akiről semmit nem tudtam.

Az írók és könyveik biztos lelőhelye az Országos Széchényi Könyvtár. Az informatikai lehetőség nagyon megkönnyíti a kutató életét, hiszen – ha van gép – otthon is kényelmesen megnézhetjük a katalógust. Ezt tettem, és két könyvcímet találtam: „Egy férfi, aki nem akar” és „Házasság nem fontos”.

Két regény, két lehetőség az ismeretek bővítésére. De természetesen az internet böngészésével újabb információk megismerésére is nyílt alkalom, és talán összeállt a történet.

A ferences templom és a mai Reáltanoda utca közötti területen egészen 1784-ig a ferences rend egyemeletes kolostora állt. Ebben az évben döntött úgy ugyanis II. József császár, hogy ide költözteti a Pázmány Péter által Nagyszombaton alapított, majd 1777-ben Budára helyezett királyi egyetemet. A rendház déli szárnyában a mérnökiskola, a nyugatiban a könyvtár kapott új otthont, a veteményes kertet pedig a botanikus kert számára sajátították ki. A ferences barátoknak így csupán a keleti szárny maradt meg.

A VASÁRNAPI UJSÁG 1875-ÖS RAJZA BUDAPEST ÚJ NEVEZETESSÉGÉRŐL

Közel száz évvel a Titanic katasztrófája után megdöbbentő elmélettel rukkolt elő két angol kutató. Robin Gardiner és Andrew Newton szerint a világ egyik legnagyobb hajójának pusztulását nem baleset, hanem biztosítási csalás okozta. Ráadásul nem is a Titanic, hanem a hajótársaság másik óceánjárója, az Olympic süllyedt el!

MOZI AZ ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZBAN

A Puskin mozival szemben volt az Úttörő Áruház. (Hivatalosan Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház.) Egy elhanyagolt része (földszinti üres kirakat) most is megvan, egyébként megszűnt. Valamikor Nagykovácsi Áruháznak hívták, tulajdonosa Nagykovácsy Milenkó volt, síremléke a Farkasréti temetőben található.

Az áruház – szerintem – nem sokban különbözött a többi áruháztól, de a legfelső emeleten minden kisiskolás (vagy még kisebb) gyermek örömére mozi is működött. Az előadások nem folytatólagosak voltak, ki kellett várni a mintegy félórás film(ek) végét. A jegyet a rendszeres látogatások miatt már ismerősként üdvözölt pénztáros néni adta igen olcsón, viszont a jegy nem helyre szólt, emiatt a kezdésnél ügyesnek kellett lenni.

Amikor végre megszólalt a film végét jelző csengő, az addig illedelmesen várakozó ifjú nézősereg egymást taszigálva az ajtó előtti zöld függönyhöz nyomult. Az előadást megtekintő benti csapat az oldalsó ajtókon tódult ki, harsány „filmelemző” véleményük pattanásig feszítette a bevonulásra összegyűlt tömeget, ami kisebb lökdösődésben, helyezkedésben, taszigálásban nyilvánult meg. És akkor végre megjelent a kék köpenyt viselő, mindig szótlan és egykedvű mozigépész bácsi, akinek hihetetlen hatalma és félelmetes tekintélye volt. Erőteljes rántással elhúzta a függöny két szárnyát, felmérte a megjelenésére teljes némaságba visszakozott tömeg nagyságát, és jelt adott a bevonulásra. Az illedelmes viselkedés két-három lépés után megváltozott, és a bevonulók az első sorokért már csatát vívtak: de aztán mindenki megtalálta helyét, egy kis durcásság és nyelvöltés után.

A bevonulás után kezdődött a második felvonás: a jegyeket a mozigépész bácsi soronként és székenként szigorúan begyűjtötte, közben egy-egy néma pillantással a hangoskodást sikerrel csillapította. Mert hát akkor már a várható örömök alig tudták türtőztetni a nézőket.

Még egy utolsó csavar az idegzeten: a gépész bácsi elvonult a gépházba, de mi, tájékozottak már tudtuk, mi fog következni. A terem elsötétült, a mennyezet alatti rejtett fénycsövek vörös fénnyel árasztották el a nézőteret. És akkor elkezdődött a vetítés. (A vörös fény persze eltűnt.)

Én annyi szép, színes szovjet rajzfilmet azóta sem láttam. Medvék, mókusok, kakasok és vidám úttörők (pardon, szovjet film volt: pionírok) kergetődztek, üldözték a rosszcsont bajkeverőket, és – természetesen – a nép ellenségeit, a bojárokat, a földesurat, a gazdag mostohát.

Mi pedig néztük a kavalkádot, az üldözéseket, és ahogy a gonosz elnyeri méltó büntetését. Mint a Tom és Jerryben – de hol volt az még akkor!

Naponta átlagosan tizenötször veszünk akkora lélegzetet, hogy garatunk mintegy hat másodpercig a négyszeresére tágul, és még nyelvünk is kitér a beáramló levegő útjából. Vajon mitől érzünk ellenállhatatlan vágyat e furcsa grimaszra, a nehezen elnyomható és szinte megszakíthatatlan ásításra, s miért számít „ragadósnak” e mindennapos tevékenység? Az ásítás tudományos magyarázata érdekes meglepetéseket tartogat…

Megdöbbentő teóriával ejtette ámulatba a világot nemrégiben egy amerikai UFO-kutató. Brad Steiger úgy véli, öt kutya vagy macska közül egy biztosan földönkívüli, méghozzá azoknak az idegeneknek az utódai közé tartozik, akik a történelem előtti időkben tették látogatásukat a Földön.

Kétszáz éve a mai Szervita tér dunai oldalán csupán néhány földszintes vályogház árválkodott. A szervita rend már álló kolostorának ablakaiból így zavartalan kilátás nyílt nemcsak az e helyen télen-nyáron átkelésre várakozó szürkemarha-csordákra, hanem a távolabbi budai hegyekre is. 1810-ben azonban nagy építkezések kezdődtek itt: hatalmas, emeletes palotákkal építették be a teret és a környező kis utcákat.

A NEVEZETES FÖLDGÖMBÖS ÉPÜLET FÉNYKORÁBAN

Összesített túraútvonal: Sukoró, faluközpont – Sorompó-völgy – Likas-kő – Nagy-legelő – Angelika-forrás – Csöpögő-völgy – Gyapjaszsák – Nagy-legelő – Kövecses-hegy – Géczi-hegy – Dögállási-legelő – Csincsa-dűlő – VVSI-sporttelep, kajak-kenu- és evezőspálya

MÁRCIUS 2. – NEMERE ISTVÁNNAL AZ UFÓKONGRESSZUSON

Az Ufómagazin és az Ufószövetség március 1-jén Kozmikus kaland címmel rendezte meg hagyományos tavaszi ufó- és energetikai kongresszusát az Újpesti Kulturális Központban. Nemere Istvánnal – aki Kalandok a Naprendszerben címmel tartott előadást – a művelődési ház bejáratánál sikerült egy közös fotót készíteni.

MÁRCIUS 15. – HÁROMMILLIÁRD HELYETT

Még három számot kellett volna eltalálni, de erre az egyszerű feladatra képtelen voltam... Így 3 054 187 380 Ft helyett be kell érnem 1335 Ft-tal. Persze a kicsit is becsülöm... És igazat kell adnom az egyik ismerősömnek: „Mit is kezdtél volna hárommilliárd forinttal? Ezt legalább el tudod költeni...”

MÁRCIUS 16. – JÓZSEF ATTILA SZOBRÁNÁL

MÁRCIUS 18. – TALÁN MEG LEHET ÉRTENI

Megértem azokat, akik az Orbán-rezsim alatt jobban jártak – ezáltal úgy érzik, hogy Magyarország jobban teljesít –, a Fiatal Demokraták Szövetségére szavaznak majd. Én egyáltalán nem jártam jobban, és ezt bérpapírokkal, közüzemi számlákkal, bevételi és kiadási nyilvántartásokkal is igazolni tudom. Pedig milyen jó lenne most azt mondani, hogy „sokkal jobban élek, mint négy éve”! Milyen egyértelmű, egyszerű és nagyszerű lenne a szavazólapon a Fidesz rubrikájába tenni az ikszet! Ezt sajnos nem tehetem. De az ellenzéki oldalról sem győzött meg igazán egyetlen párt vagy pártszövetség sem. Szavazni mégis el kell menni, de a voksomat – most először – nem valami mellett, hanem valami ellen fogom letenni. Nem éppen magasztos érzés, de lelkiismeretesen nem szavazhatok a folytatásra. Talán meg lehet érteni.

MÁRCIUS 21. – SEGÉDHÁZFELÜGYELŐ A BELVÁROSBAN

Mai belvárosi sétámon napjainkban már alighanem ritkaságszámba menő kiírást pillantottam meg az egyik Irányi utcai lakóház kapucsengőjén…

ÁPRILIS 6. – VASÁRNAPI ELSŐ SZAVAZÓKÉNT

Budapest 09. számú egyéni választókerületében, a XIX. kerület 2. számú szavazókörben – szokás szerint – én voltam az első szavazó. Miután a láthatóan izguló bizottság előtt, rutinos választópolgárként ellenőriztem az üres urnákat, aláírtam négy jegyzőkönyvet és az ellenőrző lapot, 06:09-kor leszavaztam, és negyed hétre már haza is értem. Itt tehát biztosan rendben indult a választás...

ÁPRILIS 8. – MENNYI A PONTOS IDŐ?

Öt-hatéves lehettem, amikor egyszer édesapám mondta, hogy hívjam fel ezt a számot, és udvariasan kérdezzem meg, mennyi az idő. Én szépen bemutatkoztam, megkérdeztem, a néni elmondta, megköszöntem. Utána apukám kinevetett és „felvilágosított”… Érdekes, hogy a szolgáltatás a mai napig működik – az imént ellenőriztem –, de hogy milyen rejtélyes célból, nem tudom. Talán nem bunkóság, hogy ezúttal nem mutatkoztam be, és az információt sem köszöntem meg. Úgyis azonnal elévült.

ÁPRILIS 12. – KÜLÖNÖS MARKETING

Vajon hol érdemes sertés-egészségügyi szoftvereket reklámozni? – tette fel a kérdést nemrégiben az Urbanista. Jelentem, nemcsak Újpesten, hanem nálunk, Kispesten is – természetesen hasonló kivitelben. Csak azt sajnálom, hogy a szomszéd társasház falára került, és nem a miénkre. Lehet, hogy ott sokkal több disznóság történik?

MÁJUS 2. – ÜZEMZÁRÁS A FERENC KÖRÚTON

MÁJUS 6. – KÉTHARMADOS VÉLEMÉNY

Elgondolkodtató, bár új adatokkal nem igazán szolgáló felmérés látott nyilvánosságot az érettségi megkezdésével egy időben. A 20 és 35 év közötti fiatalok 48 százaléka végleg elköltözne Magyarországról, ha erre lehetősége lenne – derült ki a Bridge Budapest felméréséből. A megkérdezettek fele szerint Magyarországon nem érték, ha valaki sikeres, kétharmaduk szerint minden a szerencsén és a kapcsolatokon múlik, nem pedig a teljesítményen és a tudáson. A fiatalok közül egyre többen tartják fontosnak a külföldi tanulást vagy munkát, a megkérdezettek negyven százaléka dolgozna külföldön – írja a Népszava.

MÁJUS 14. – KÉMFOTÓ A TROLIBUSZGARÁZSBÓL

Ma délelőtt a kőbányai trolibuszgarázs mellett sétáltam el, és amikor megpillantottam a kellős közepén árválkodó, leselejtezett „ZIU-9-es típusú szovjet trolibuszt”, könnybe lábadt szemmel jutott eszembe, hogy ezen a rozsdásodó ócskavason néhány évvel ezelőtt még utaztunk… Később utánanéztem, a Budapesti Közlekedési Központ 2013. január 1-jén vonta ki a „rendszeres budapesti utasforgalomból a ma már korszerűtlen, de a budapesti városképet sokáig befolyásoló járműtípust”. A Wikipedia szerint a BKV összesen 172 ilyen trolibuszt vásárolt 1975–1982 között, 2011-ben a legidősebb forgalomban lévő kocsi élettartama elérte a 33 évet. Jellemző a budapesti közlekedésre…

Egyre különlegesebb eszközök bevetésével próbálják jobb belátásra bírni az ellenséges katonákat és az erőszakos tüntetések résztvevőit a világ hadseregei. Az újonnan kifejlesztett akusztikus fegyverek hatékonysága valóban minden képzeletet felülmúl. Az infra- és ultrahangok által kiváltott elviselhetetlen vibrációt az áldozatok többsége kisebb földrengéshez hasonlította, és annak örültek a legjobban, hogy egyáltalán életben maradtak.

EGY OSZTRÁK MOTORVERSENYZŐ EMLÉKTÁBLÁJA

A Budakeszi út páros oldalán, a 48. számú épület előtti kis emelkedőn emléktábla áll a következő felirattal: „A világháború elpusztította azt a márványtáblát, amely emlékeztetett az 1928. V. 17-én az V. magyar motorkerékpáros TT-n szerencsétlenül járt osztrák Rupert Karner halálára. Az újjászületett magyar motorsport ezzel a táblával állít emléket az egykori sportbarátnak.”

Ki volt Rupert Karner motorversenyző, akinek emlékére eredetileg 1930-ban állítottak márványtáblát?

Az 1920-as évek legjobb osztrák motorosa egész Európában ismert volt. 1926-ban a belga nagydíjon szerzett második helyezése az Európa Bajnokság második helyét jelentette. Emellett számos egyéb jelentős verseny győztese Ausztriában és máshol Európában: hegyi versenyek, pályaversenyek, osztrák bajnokságok, pályacsúcsok tömege (ahol elindult, ott majdnem biztos lehetett az új pályarekord). Mivel Bécsben testvérével együtt az angol Sunbeam motorok importőre volt, ezekkel indult, de emellett a hazai Puch gyár versenyzője is volt. Az Angliából elterjedt TT (Tourist Trophy) versenyeket Magyarországon is rendeztek, a svábhegyi pálya egyik szakasza a Budakeszi úton haladt. Abban az időben a motorversenyek sokkal veszélyesebbek voltak, mint manapság: járda, fatörzsek, villanyoszlopok, gyengébb minőségű utak.

Rupert Karner balesete 1928 májusában történt. Egy MAG motorral szerelt DSH-t (osztrák gyártmány) vezetett, amikor a motor első villája eltört, és Karner a járdakőnek ütközve koponyaalapi töréssel került kórházba, ahol rövid szenvedés után elhunyt.

A magyar sportbarátok emléktáblával őrizték tovább legendás alakját, teste a bécsi Baumgarten temetőben nyugszik.

Az idegenek keresésére specializálódott amerikai intézet szerint a következő két évtizeden belül megtalálhatjuk a földönkívüli életformákat. A tudományokért és technológiáért felelős amerikai kongresszusi bizottság ülésén Seth Shostak, a SETI munkatársa úgy fogalmazott: „Még semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy létezik élet a Földön kívül, de úgy gondolom, ez a helyzet rövidesen meg fog változni.”

Talán még a Petőfi Sándor utcában lakók és az errefelé naponta megforduló pestiek közül is kevesen tudják, hol található a Hermes-udvar. Pedig előkelő helyen épült fel 1905-ben a ma 5. számmal jelölt ötemeletes épület: a híres-neves Károlyi–Trattner-ház közvetlen szomszédságában, néhány lépésnyire a Párisi-udvarban működő takarékpénztártól és üzlethelyiségektől.

Egyes amazonasi indián törzsek varázslói időtlen idők óta ismerik a „lélek indájának” titkát. A Dél-Amerikában őshonos növényből készült ital elfogyasztása után nemcsak a transzcendens világgal tudnak kapcsolatot létesíteni, hanem rendkívüli gyógyító képességre is szert tesznek. A különleges „orvosság” a 20. század végén Európába is eljutott, ahol a kísérleti alanyok olyan mértékben váltak médiumokká, hogy a készítményt átkeresztelték telepatinnak.

Az UFO-kutatás külön szakszóval – USO, azaz Unidentified Submarine Object – jelöli az olyan azonosítatlan víz alatti objektumokat, amelyek óceánok, tengerek és tavak mélyén vagy felszínén hajtanak végre hajmeresztő manővereket. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor szavahihető tengerészek, kereskedelmi, utasszállító és hadihajók tisztjei, személyzete és utasai látnak UFO-kat a tengerek felett. A szemtanúkra mindez döbbenetes hatást gyakorol, hiszen úgy vélik, a fenyegető ismeretlennel találkoztak. De vajon miért vonzzák ennyire az idegeneket a hatalmas kiterjedésű földi vízfelületek? Milyen titkokat rejtegetnek a több ezer méter mély óceánok, amelyek legnagyobb része még napjainkban is teljesen ismeretlen az emberiség előtt?

Akadnak olyan utazók, akik nem luxushotelekben pihenik ki a hétköznapok fáradalmait, hanem működő vulkánok krátereinek közelében töltik szabadságukat. A kellően elszánt és vastag pénztárcával rendelkező turisták számos vulkántúrát kínáló cég nem éppen veszélytelen szolgáltatása közül választhatnak, így testközelből figyelhetik meg az elemi erők tombolását.

Idén ünnepli fennállásának 110. évfordulóját Budapest egyik legnagyobb múltú étterme, a Mátyás Pince, amelyet Baldauf Mátyás és felesége nyitott meg 1904-ben a Március 15. tér 7. szám alatti épület földszintjén és alagsorában.

Egy új tanulmány szerint a földlakóknak fejleszteniük kell kozmikus tudatukat, mielőtt kapcsolatba lépnek egy földönkívüli civilizációval. Gabriel De la Torre, a spanyolországi Cadiz Egyetem klinikai neuropszichológusa, az emberi tényezők specialistája szerint ennek az eseménynek nem csupán társadalmi hatása lesz, hanem az öntudatra és a biológiára is hatást gyakorol majd.