Talán még a Petőfi Sándor utcában lakók és az errefelé naponta megforduló pestiek közül is kevesen tudják, hol található a Hermes-udvar. Pedig előkelő helyen épült fel 1905-ben a ma 5. számmal jelölt ötemeletes épület: a híres-neves Károlyi–Trattner-ház közvetlen szomszédságában, néhány lépésnyire a Párisi-udvarban működő takarékpénztártól és üzlethelyiségektől.

Terveit két neves budapesti építész, Kármán Géza és Ullmann Gyula készítette a Hermes Magyar Általános Váltóüzlet Rt. megbízásából. Az első emeleti ablakok fölött, füzéres keretezésben azóta is ott díszeleg – az utca túloldaláról látható – „Hermes-udvar” felirat. S ha akad néhány szabad percünk arra, hogy szemünkkel figyelmesebben elidőzzünk a homlokzaton, a bejárat feletti párkányról arra is választ kaphatunk, pontosan milyen funkciót töltött is be az ókori görög isten nevét viselő udvar. „Safe deposits” – olvashatjuk az első emeleti ablakok alatt beugró falsíkon, ez pedig már egyértelműen utal az épület eredeti rendeltetésére: hajdanán páncélszekrénybe zárt letéteket őriztek itt.

Az udvar névadóját, a Hermes részvénytársaságot 1893-ban magyar és német tőke bevonásával alapították. Már a századelőn kapcsolatba került a főváros hiteltranzakcióit végző Magyar Általános Hitelbankkal, s ez a magyarázata annak, hogy – bár a bank tulajdonát képezte a Petőfi Sándor utcai épület – 1908-ban a Hermes cég irodái költöztek át ide a Dorottya utcából.

A századelőn itt folyó élénk és mozgalmas, de mindemellett szigorú pontosságot és megbízhatóságot követelő banki élet emlékére ma már csak a homlokzat egyes elemei emlékeztetnek. A „Safe deposits” felirattal egy vonalban, a bejárat két oldalán például négy-négy puttó, vagyis meztelen angyalka táncát ábrázolta a korabeli szobrászművész, míg pontosan felettük egy-egy szárnyakkal díszített kőfej mered barátságtalanul a szemközti ház falára. Bár ezekkel a díszítésekkel meglehetősen robusztus hatást keltenek a rizalit oszlopai, ez bizonyára nem rettentette vissza a Hermes cég század eleji ügyfeleit, hogy itt helyezzék el vagyonukat.

A második világháborúig irigylésre méltó forgalmat lebonyolító részvénytársaság megszűnése után a Hermes-udvar irodáit lakásokká alakították át. Az egykori banképület immár több mint fél évszázada csupán egyike a Belváros számtalan bérházának: jellegtelen homlokzatán mindössze az istenek hírnökére utaló, harcias szoborfejek és a táncoló puttók idézik a XX. század első felének hangulatát.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. ÁPRILIS 27-I SZÁMÁBAN