A természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező harangokat számos középkori legenda és misztikus történet övezi. A méltóságteljesen felcsendülő harangszó nem csupán a túlvilági erőket vonzza, hanem gyakran önállósítja magát, és a „végzet előfutáraként” a közeledő veszélyekre is figyelmeztet. Több napjainkban is megtekinthető katedrális mellett egy-egy évszázadokkal ezelőtt hullámsírba merült város környékén is lehet hallani a fantomharangokat kongató holt lelkeket.

Egy különleges adottságokkal rendelkező „bűnügyi médium” nem csupán a mozivásznon és a filmsorozatokban érhet el sikereket, hanem a valóságban is bizonyíthatja rátermettségét. Napjainkban állítólag „teljesen megbízható” technológia támogatja a rendőrség munkáját a DNS-vizsgálattól a legfejlettebb számítógépes programokig, mégis világszerte számos paranormális nyomozó segít egy-egy rejtélyes gyilkossági ügy felderítésében vagy eltűnt személy megtalálásában. S bár a nyomozás során felkért parafenoméneket, médiumokat és látnokokat rendszerint megkülönböztetett figyelemmel kíséri a közvélemény, a presztízsveszteségtől és a társadalom megosztottságától tartó igazságszolgáltatás általában nem hozza nyilvánosságra a „természetfeletti módszerekkel” elért eredményeket…

A külföldi sztárokhoz hasonlóan Magyarországon is egyre több ismert személyiség vállalja fel, hogy megmagyarázatlan esemény szemtanúja volt, vagy általa földönkívülinek vélt jelenséget észlelt. Ezek a hírességek nem keresték a találkozást az idegenekkel, gyakran sokáig hallgattak különös kalandjaikról, de végül a nyilvánosság elé álltak saját történeteikkel.

JÚNIUS 20. – ELŐSZÖR SZABADON

Az 1990-ben tartott első szabad választások a rendszerváltoztatás folyamatának mérföldkövét jelentették. Az akkor még kétfordulós, március 25-én és április 8-án tartott szavazással befejeződött a politikai-jogi átalakulás folyamata, Magyarország történetében új korszak kezdődött. Egy korszak lezárásaként egyben új kezdetet is jelentett: a független és demokratikus Magyarország kezdetét. Az első szabad választásokról nyílt időszaki kiállítás a Terror Háza Múzeumban.

JÚNIUS 26. – ÚJ HELYESÍRÁSI SZABÁLYZAT

„A magyar helyesírás bonyolult. Vagy ha nem is, a magyar helyesírás szabályozása mindenképpen az. Senkinek sem a napi olvasmánya A magyar helyesírás szabályai 1984-ben megjelent 11. kiadása, ezért az évek óta lebegtetett új verziótól azt vártuk volna, hogy közérthetőbb lesz, és ha nem is teljes nyelvi reformot hoz, de legalább el lehet olvasni. Tévedtünk. Kaptunk a használathoz igazodó, megengedő szabályokat, a kiejtéshez igazodó új szavakat, másfajta kötőjelezést és még bonyolultabb szótagszámlálást. Plusz az iskolásokat szívató betűrendezést. Néhány dolog viszont tényleg logikusabb lett” – írja az Index összefoglalója.

JÚLIUS 8. – KÉNYELMI SZOLGÁLTATÁS

Stadionokra és óriásplakátokra bőven jut pénz, de a kormányhivatal légkondicionálását még nem sikerült megoldani. Egy kancsó langyos víz és néhány olcsó papírtörlő biztosítja a 35 fokban ájuldozó ügyfelek „kényelmét”. Az ügyfélszolgálatra nem lehet előzetesen időpontot foglalni, elektronikusan nem tudtam elintézni az ügyemet, de alig egyórás várakozás után sorra kerültem. Közben – természetesen ülőhely híján álldogálva – volt időm megcsodálni a szocreál stílusú váróterem szépségeit a leszakadt plafonnal, a falból kilógó kábelekkel és a féltéglával alátámasztott asztallal. Csak így tovább, magyar közigazgatás, csak így tovább.

AUGUSZTUS 29. – VÉGET ÉRT EGY KORSZAK

Hatvanhárom év után bezárt a belvárosi Jégbüfé. A Párisi Udvarban található legendás cukrászda a felújítás áldozata lett. Ráadásul nemcsak a cukrászda, hanem a Párisi Udvarban még megtalálható összes üzlet lehúzza a rolót, a palotát tavaly megvásárló Mellow Mood Group ugyanis hamarosan megkezdi az épület felújítását és ötcsillagos apartmanhotellé történő átépítését. Az 1952-ben alapított ikonikus üzlet augusztus 29-én nyitott ki utoljára, és akciókkal várta a vásárlókat, hogy kiárusítsa a megmaradt készletet – írta az Origo.

A Normandia és Bretagne határán található Mont Saint-Michel több mint ezer éve vonzza a messzi földről érkező zarándokokat és utazókat. A La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő sziklás magaslatot Franciaország egyik legkáprázatosabb építészeti remekműve koronázza, amely az égi seregeket vezető Mihály arkangyal tiszteletére épült. A szent legendárium szerint a híres apátsági templomot és gótikus kolostort is magába foglaló ősi vallási központ alapítását egy csodálatos látomás előzte meg, amelynek köszönhetően a magányos szikla a mai napig megőrizte misztikus jelentőségét.

Az égen megjelenő anomáliákat, rejtélyes objektumokat időnként közismert személyiségek is észlelik. Számos világsztár vállalta és vállalja fel, hogy megmagyarázatlan esemény szemtanúja volt, vagy általa földönkívülinek vélt jelenséget látott. Ezek a hírességek nem keresték a találkozást az idegenekkel, gyakran sokáig hallgattak különös kalandjaikról, de végül a nyilvánosság elé álltak saját történeteikkel.

Hatvan évvel ezelőtt ért véget a második világháború. Ennek ellenére a pusztítás megannyi, még mindig hallatlanul veszélyes eszköze hever szétszórva az országban, és ad véget nem érő munkát a tűzszerészeknek.

Túraútvonal: Pilisszentlélek, Hármashíd – Barát-kúti erdészház – Pálos kolostor romjai – Égett-hárs – Felső-Ecset-hegy – Ráró-hegy – Fehér-szikla – István-tető – Enyedi-kereszt – Savó-kúti-tisztás – Vasarc – Basaharci-völgy – Pilismarót, Basaharc

Ötven métert mászik felfelé azért, hogy munkába állhasson. Ki az? Sokaknak találós kérdés, a toronydaru-kezelőknek azonban a megélhetést jelenti az építőanyagok mozgatása a több tonnás szerkezetek irányítófülkéjéből. Tériszony kizárva.

A „hagyományos” érkezés és távozás céljára szolgáló bejáratokhoz – eredeti rendeltetésükből adódóan – már az ősi időkben is megannyi rejtélyes szimbólum, mágikus eljárás és hiedelem fűződött. A világ különböző tájain elterjedt, érdekes azonosságokat mutató jelképeket számos elképzelés köti össze egy-egy szent vagy tiltott területre történő belépéssel, valamint a túlvilággal és a párhuzamos dimenziókkal kapcsolatban, így az ajtó és a kapu misztériuma a mitológiában, a vallásban és az okkultizmusban egyaránt kiemelt jelentőséget kapott.

Már a 19. században megjelent hazai napilapok és folyóiratok is előszeretettel foglalkoztak a földönkívüli élet lehetőségével és az ezzel kapcsolatos tudományos kutatásokkal. A korabeli újságokban számos érdekfeszítő tudósítás, tanulmány jelent meg olyan eseményekről és jelenségekről, amelyek a mai olvasók érdeklődését is okkal kelthetik fel. Ezek között külön figyelmet érdemel egy 1862-ben tett felfedezésről szóló beszámoló, amely valóságos szenzációként robbant az akkori sajtóban, és még a legádázabb szkeptikusokat is gondolkodóba ejtette.

Az Egyesült Államokban az elmúlt huszonöt évben kivégzett közel hétszáz elítélt bírósági tárgyalása idején még nem állt rendelkezésre a DNS-vizsgálat, amely napjainkban egyre látványosan javítja a törvénykezés munkáját. A legmodernebb eljárás bevezetése óta átlagosan „mindössze” kétszázból egy halálraítéltről derült ki a kivégzést követően, hogy valójában ártatlan volt az őt érintő ügyben, a szerencsésebb rabokat pedig akár az utolsó pillanatban is kiszabadíthatja a börtönből a fejlett technológia. De az igazságszolgáltatás azért továbbra is fenntartja a tévedés jogát…

VALAHOL LAKNI KELLETT

A háború után általános volt a lakáshiány, Budapesten is. A lakáshelyzet okozta bonyodalmak a kabarék és vidám színdarabok állandó témája volt, sokat ismerünk a régi televíziós műsorokból. De nem volt mindenhol mosoly – igaz, tragédia sem, egyszerűen csak lakni kellett valahol, kinek mi jutott: elviselni idegenek jelenlétét, a szuszogásukat a közös hálóteremben, sőt a horkolásukat is, de a megszokás és az edzettség sokat enyhített a helyzeten.

A városban sokáig láthattuk a leomlott (lebontott) házakat, a foghíjtelkeket, amiket nem ingatlanspekuláció okozott, hanem ágyútűz, eltévedt akna, vagy a légitámadás, a szőnyegbombázás iszonyatos pusztítása.

Akinek megmaradt a lakása, és kellően kicsi volt (szaknyelven: nem haladta meg a jogos lakásigény mértékét), az nyugodtan hallgathatta a kárvallottak elbeszéléseit, aztán felsóhajthatott: „De jó, hogy nekünk nincs társbérlőnk!”

A társbérlet: kényszerhelyzet. Akinek nagy a lakása és kicsi a családja, vagy éppen egyedül lakott a háromszobás „régi” lakásban, az elkészülhetett arra, hogy egyszer csak beállít egy ismeretlen „csapat”, akit kibombáztak (házából/lakásából kiköltöztettek, vidékről eljöttek valamelyik fővárosi építkezéshez stb.), és a kiutaló határozatot lobogtatva beköltöztek a néni/bácsi lakásába. Aki ezt a „bevonulást” megúszta infarktus (régen szívszélhűdésnek hívták) nélkül, az aztán tanúbizonyságát adhatta a tolerancia, a türelmesség és a megbocsátás jóemberi tulajdonságának. Mert akkor a konyhába két asztal került, ahol az egyiken a néni/bácsi, a másikon az új család készítette az ebédet, az egyetlen gázrezsón helyet kellett hagyni a betolakodók edényeinek, a fürdőszoba zárját meg kellett olajozni, hogy működjön, és nehogy a mosakodáskor törjön be a társbérlő szeleburdi gyermeke és így tovább.

A dörzsöltebbek igyekeztek a helyzet urai lenni, ezért a kiigényelhető helyiségbe – gyors intézkedéssel – rokont vagy megbízható ismerőst költöztettek, és az idegenekkel való kényszerű együttélést így valamelyest tolerálhatóbbá tették.

EGY ALBÉRLŐNEK GYAKRAN CSAK ILYEN KILÁTÁS JUTOTT. FORRÁS: FORTEPAN

Az együttlakás másik válfaja az albérlet volt. Ezt is – részben – a kényszer szülte, ugyanis a néni/bácsi nyugdíjának megvonása miatti siralmas gazdasági helyzetet próbálta némiképp enyhíteni. Így az ablaktalan, ezért sötét és levegőtlen, egykor gardróbként szolgáló lyuk albérletként használható lett, és a házinéni nem halt éhen, sőt a horgolásból származó bevételeit napi egy-két csésze pótkávé árával ki tudta egészíteni.

Nem volt ismeretlen az üzlethelyiség lakás céljára való igénybe vétele sem. Aki házias volt, a kirakat közepébe tett egy-két cserepes virággal „dobta fel” az eredeti rendeltetésétől megfosztott kereskedelmi toldalékot, mások megelégedtek a puszta üres látvánnyal is. A Magyar utca Kálvin tér felőli végén lévő legutolsó ház két üzlethelyisége is lakásként szolgált – nem irigyeltük őket, pláne hogy az úttest éppen megfelelt a lábtenisz űzésének, a vele járó zajjal együtt, nem beszélve az eltévedt labda ide-oda pattogásának veszélyeitől, ami a kirakatot is bérlő lakót néha heves véleménynyilvánításra kényszerítette.

A Cukor utcai iskola melletti lakóépület üzlethelyiségében idős asszony horgolt (kötött) jól láthatóan, sőt, néhány ősrégi használati tárgyat is kitett a kirakatba, feltehetően eladás céljából. (Gyerekként e kereskedelmi tranzakció részletei nem érdekeltek.)

Az ágybérlet sem volt ismeretlen abban a korban. Akinek csak egy szobája volt, az albérletbe nem adhatott ki semmit, viszont ő kiköltözhetett a konyhába, a szobában pedig négy-öt ágy elfért – olcsóbb, mint egy albérlet (a bérlők oldaláról nézve), esetleg az ágyak számának növelésével a bevételt optimalizálni lehetett, és a néni/bácsi kiülhetett a ház elé nézni a lovas kocsikat, utcaseprőket, biciklis rendőröket és koldusokat, vagy csak egész egyszerűen a járókelőket.

Kényelmes volt az élet akkoriban – persze nem mindenkinek.

A világ leghíresebb gyémántjai közé tartozó Koh-i-Noor egy ősi hindu legenda szerint a drágakövektől „elvárható” gazdagság és hatalom helyett szerencsétlenséget és erőszakos halált hoz férfi tulajdonosaira. Az Indiából származó, majd Nagy-Britanniába került gyémánthoz fűződő átkot számos végzetes történelmi esemény igazolta, és a 19. században uralkodó Viktória királynő is komolyan vette, ezért végrendeletében kikötötte, hogy a különleges ékszert kizárólag királyi hitves örökölheti. A 106 karátos Koh-i-Noor később a brit korona fő ékessége lett, de az évezredes átkot még napjainkban sem sikerült hatástalanítani…

Három évtizeddel ezelőtt, 1984. július 12-én nyílt meg Zebegényben az első magyar hajózási magánmúzeum, Farkas Vince hajóskapitány gyűjteményével, a távolról hazahozott emlékekkel és saját készítésű tárgyaival. Célja annak bemutatása, milyen helyeken jártak a magyarok a világ tengerein hajózva, és milyen kultúrákkal ismerkedhettek meg.

A mai Múzeum körút és Kossuth Lajos utca kereszteződésében a 19. század elején két régi épület állt. A Magyar utca felé eső részt az a lakóház foglalta el, amelynek második emeletén lakott Petőfi Sándor 1844 októberétől 1845 januárjáig (itt írta meg a János vitézt is), a Kiskörút felőli egyemeletes, saroktornyos épületben pedig a Zrínyi fogadó, a korabeli Pest legnépszerűbb és leghírhedtebb helye működött. E két ház helyén 1913 márciusában nyílt meg a hatemeletes Astoria Szálló, melynek névadója az akkori idők egyik legsikeresebb üzletembere, a német származású Jakob Astor volt.

AZ ASTORIA SZÁLLÓ AZ 1920-AS ÉVEKBEN. FORRÁS: MKVM

Egyiptomban a közelmúltban állt munkába az a DNS-labor, ahol akár az összes ismert fáraómúmia pontos identitását meg lehet határozni. Az eddigi kutatási eredményeket azonban „nemzetbiztonsági okokra” hivatkozva a mai napig nem hozta nyilvánosságra az egyiptomi régészeti hatóság. E szokatlan titkolózás valódi okait ugyan homály fedi, de több neves egyiptológus is azt gyanítja, hogy a vizsgálatsorozat sorra döntheti meg a korábbi elméleteket, így meglehetősen kényesen érinti a konzervatív régészeket…

A mai Kálvin tér, az egykori Széna piac két évszázaddal ezelőtt még Pest külterületéhez tartozott, s az Alföld felől érkező országutak találkozási pontja lévén, környéke tele volt híres, sőt hírhedt kocsmákkal, szállókkal és vendéglőkkel. Közülük a legnevezetesebb a Két Oroszlán volt, melyet főként a környékbeli nemesség vett igénybe.

A végrendelkezés kétezer éves történetében számtalan különös, mulatságos és meghökkentő testamentum született, amely kizárólag az elhunyt szeszélyes kívánságait és megdöbbentő óhajait tartalmazza. Egy-egy rendhagyó végakarat írója ráadásul nem csupán kellemetlen meglepetésekkel vagy teljesíthetetlen kérésekkel sokkolja a kapzsi örökösöket, hanem egyenesen arra utasítja a rokonságot, hogy gyász helyett örömünnepet tartson a halála után, és keserves zokogás helyett vidám nevetés hangja töltse be a temetőt…

Az elmúlt évtizedekben sokan fordultak a hazai ufókutató szervezetekhez azzal az észrevétellel, hogy azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatos bejelentésükkel a hivatalos szervek nem foglalkoznak. Egyes ufóesetek hátterének objektív felderítése és kivizsgálása során a kutatók is gyakran próbálnak információkat szerezni belügyi forrásokból, de ezekre a megkeresésekre szinte kivétel nélkül kategorikus elutasítás és tagadás a válasz. Ez a különös hozzáállás azonban nem mindig volt jellemző a rendőrségre.

Kevés olyan távközlési berendezés található a világon, amelyről a hidegháború évtizedeiben annyi szó esett volna, mint a Moszkvát és Washingtont összekötő speciális távíró-, majd telefonvonalról. A „vörös telefonként” elhíresült forródrót eredetileg azért jött létre, hogy minimálisra csökkentse egy nukleáris katasztrófához vezető tévedés valószínűségét. S bár e célból szerencsére soha nem volt szükség a különleges kapcsolatra, a később műholdakkal felváltott rendszer számos ellentét elsimításában segített a két szuperhatalom között, és a világ fajsúlyosabb konfliktusai láttán biztosra vehető, hogy a forródrótra a jövőben is szükség lesz…

A Batthyány téren, a vásárcsarnok vörös téglás épületének szomszédságában egy kicsi, megszürkült épület húzódik meg, jó néhány lépcsőfokkal az utca mai szintje alatt. Kevesen gondolnák, hogy ez a szerény palota – amely ma fővárosunk egyetlen számottevő rokokó műemléke – úgy két és fél évszázaddal ezelőtt még Buda egyik legismertebb fogadója volt.

AZ EGYKORI FEHÉR KERESZT FOGADÓ ÉPÜLETE A 19. SZÁZAD VÉGÉN.
FORRÁS: MKVM

Túraútvonal: Csillebérc, KFKI – Sorrento-sziklák – Szállás-hegy – Felsőszállás – Mária-völgy – Budaörs, Csíki csárda

LÉGÓTANFOLYAM

A címbeli „légó” szó nem elírás, nem a közismert legó játékot akarja jelenteni, hanem a légoltalmi tevékenység rövidítése. Abban nem vagyok biztos, hogy a mai közönség nagy része tudja-e, mi volt a légó, sőt, e tevékenység utódját – a polgári védelmet – sem biztos, hogy ismeri. Manapság már „katasztrófavédelem” védi az állampolgárt és vagyonát (meg egyebeket). Nem szeretnék kukacoskodni, mások is szösszentek ezen, de nyilván helyesebb/pontosabb elnevezése ennek az új szervezetnek a „katasztrófa elleni védelem” lett volna, de ez bonyolult, viszont a „katasztrófa-elhárítás” talán elfogadhatóbb – mindegy.

Szóval: légótanfolyam. Harminc-negyven évvel ezelőtt munkahelyeinken rendszeresen összetrombitáltak minket egy kis továbbképzésre, ami sajnos munkaidő után kezdődött, az üzemi étkezdében vagy a díszteremben, és hallgathattuk a kerületi polgári védelmi szervezet ünnepi egyenruhába öltözött, általában már nyugdíjas őrnagyát vagy alezredesét, hogy mit kell tennünk, ha hazánkat különböző borzalmas támadás éri. Gáztámadás, vegyi anyagok pusztítása, légi támadás és testi sérülések elleni védekezés részletes és komoly ismertetése töltötte ki az előadás időtartamát. Természetesen a légópince fogalma, feladata, felszerelése is szóba került, többször is hallhattunk erről, nem egyszer harsány nevetéssel összekötve, amikor egy-egy „érdeklődő” hallgató kíváncsi volt, hogy légitámadás esetén a „vizsla kutyát vagy a cirmos macskát is le lehet-e vinni a pincébe, és mi lesz, ha összeverekednek?” Már nem emlékszem a szakszerű válaszra, de az én kérdésemre (akkor még érdeklődő típus voltam) nem kaptam elfogadható választ: „Tessék mondani, a tízemeletes lakótelepi házak lakói hova vonuljanak, hiszen nincs pincéjük?” Az ales nem jött zavarba: „Erről majd az illetékes hatóságok időben tájékoztatják a lakosságot” – mondta. A hallgatóság hangulata nyilván összefüggött a békebeli helyzettel, kit érdekel ilyenkor a gázálarc, a légoltalmi sisak, az elsötétítés és más hasonló háborús fogalmak gyakorlati alkalmazása? Pedig a felkészülés/felkészítés az utolsó háborúban – a visszaemlékezések szerint – eredményes volt, sok ember élete múlott ezen a nagy pusztítás közepette.

LÉGIVESZÉLYRE FIGYELMEZTETŐ PLAKÁT ÉS LÉGOLTALMI TANFOLYAM RÉSZTVEVŐI 1941-BEN BUDAPESTEN. FORRÁS: FORTEPAN

Persze én már túl voltam a „Légópince használata háború esetén” című foglalkozáson, mert az 1956-os forradalom idején volt alkalmam gyakorolni a tennivalókat. Mivel a Múzeum körúti lakásunk körül már 23-án délutántól zajlottak az események, nem volt meglepő, hogy 24-én reggel szüleimmel együtt levonultunk a pincébe terepszemle céljából, és rá egy napra – a többi lakóval együtt – be is rendezkedtünk a pincelakásra. Szüleink korosztálya kivétel nélkül átélte az utolsó világháborút, a nagyszülők pedig már az elsőt is – szóval volt praxis. Ekkor kaptam én az első légókiképzést a legfelkészültebbektől. Erre igencsak szükség volt, mert a félelmetes géppuskaropogás, a mennydörgő ágyúrobaj, robbanás olyan közel volt hozzánk, mintha udvarunkon harcoltak volna a résztvevők. Ekkor tudtam meg, hogy a légnyomás okozta testi károsodás ellen ki kell tátani a számat, nehogy a dobhártyám beszakadjon, az ablakokat ki kell nyitni, nehogy a léghullám betörje, az esetleges boltív alatt való álldogálás a legbiztonságosabb födémomláskor, az ajtó elé ne álljunk, mert a puskagolyó vagy a repeszdarab átmegy rajta könnyedén, a felső emeleti lakásokból feltétlen költözzünk le, mert egy eltévedt akna végzetes lehet. (Az utolsó emeleten lakó Bandi bácsi, nyugállományú huszárezredes persze csak legyintett a tanácsokra, az egész forradalom alatt fenn maradt, és ott olvasta kedvenc Herczeg Ferenc-köteteit – igaz, udvari lakásban lakott.)

Mi viszont kilőtt utcai ablakaink miatt – akkor már az éjszakák is hűvösebbek voltak – lent aludtunk a szép, tiszta légópincében, ahogy elő volt írva. Igaz, szüleink a tennivalókat régen tanulták, de mindent megjegyeztek, ahogy kellett.

A Burma déli részén található Arany-szikla méltán kapott helyet a világ felfoghatatlan természeti rejtélyei között. A több mint ezer méter magas Kyaiktiyo-hegy csúcsán, a mélység felett egyensúlyozó hatalmas, aranyozott gránittömb a csodával határos módon nem zúdul alá a völgybe, pedig egy-egy határozott érintésre is azonnal megmozdul. Az ide-oda ingó sziklát a legenda szerint Buddha egyetlen hajszála tartja a helyén, amelyre a tetejére épített apró szentély neve is utal.