Kevés olyan távközlési berendezés található a világon, amelyről a hidegháború évtizedeiben annyi szó esett volna, mint a Moszkvát és Washingtont összekötő speciális távíró-, majd telefonvonalról. A „vörös telefonként” elhíresült forródrót eredetileg azért jött létre, hogy minimálisra csökkentse egy nukleáris katasztrófához vezető tévedés valószínűségét. S bár e célból szerencsére soha nem volt szükség a különleges kapcsolatra, a később műholdakkal felváltott rendszer számos ellentét elsimításában segített a két szuperhatalom között, és a világ fajsúlyosabb konfliktusai láttán biztosra vehető, hogy a forródrótra a jövőben is szükség lesz…

A Szovjetunió és az USA legfelsőbb vezetőit összekötő közvetlen kommunikációs csatorna gondolata már a koreai háború idején megfogalmazódott, de az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat csupán az egy évtizeddel később, 1962 októberében kirobbant kubai rakétaválság gyorsította fel, amely – a hidegháború „legforróbb” pontjaként – hajszál híján újabb világégést eredményezett.

Kezdetleges kapcsolat

Az atomháborúval fenyegető konfrontáció megoldásában ugyan jelentős szerepet játszott Nyikita Hruscsov és John F. Kennedy korábban kialakult személyes levélváltása, de már kezdetben nyilvánvaló volt, hogy sem ezzel a módszerrel, sem a diplomáciai protokollal nem lehet hatékonyan enyhíteni a két szuperhatalom között feszülő ellentéteket. A válság legkritikusabb óráiban az amerikai hírszerzés számára tizenkét órát vett igénybe a szovjet pártfőtitkár által küldött üzenet dekódolása és a megfelelő válasz továbbítása, amely csaknem végzetes következményekkel járt: az emberiség korábban és azóta sem állt közelebb egy nukleáris világháború kitöréséhez. Mindebből a szovjet és az amerikai vezetés egyaránt levonta a tanulságot, és egy olyan speciális kapcsolat kialakításáról döntött, amely a diplomácia titkosságát ötvözi a nyilvános kommunikáció gyorsaságával. Két hónappal a megállapodást követően, 1963. augusztus 30-án már működésbe is lépett a Moszkvát és Washingtont összekötő forródrót, amely rövidesen a kétpólusú világrend fontos szimbóluma lett.

Noha jelképesen „vörös telefonként” vált ismertté, a forródrót ekkor még csupán kezdetleges telexkapcsolatot – azaz kétirányú kommunikációt megvalósító távírógépeket – jelentett a Kreml és Fehér Ház között, de az üzenet így is perceken belül célba ért. A rendszerből szándékosan maradt ki a telefon, hogy el lehessen kerülni a félrehallásokból, tolmácsolási hibákból és a megfontolatlan döntésekből származó bonyodalmakat. A rejtjelezett információkat egy titkos kábelhálózat továbbította, és mindkét oldalon egy-egy operátor és tolmács állt állandó készenlétben. Az első összeköttetést tesztelő amerikai üzenet az angol ábécé összes betűjét tartalmazó, azóta klasszikussá vált mondat volt: „A fürge barna róka átugorja a lusta kutyát”.

Szélessávú diplomácia

Az új kommunikációs rendszer első éles „bevetésére” 1967-ben, az Izrael és arab szomszédjai közötti hatnapos háborúban került sor, amikor Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke azért vette fel a kapcsolatot Lyndon B. Johnson amerikai elnökkel, hogy megakadályozza az ellenséges feleket támogató amerikai és szovjet flotta összecsapását. A „vörös telefon” később is segített enyhíteni a két világhatalom bevonását igénylő válsághelyzeteket: Richard Nixon 1971-ben az India és Pakisztán közötti háború, míg 1973-ban az újabb arab–izraeli konfliktus idején elsősorban diplomáciai nyomásgyakorlásra használta a rendszert. Jimmy Carter szintén a forródróton keresztül szólította fel Brezsnyevet az afganisztáni csapatkivonásra, majd 1980-ban a lengyel kérdés kapcsán küldött üzenetében egy esetleges szovjet beavatkozás „súlyos következményeire” hívta fel a pártfőtitkár figyelmét. A Barents-tengeren 1984-ben lezajlott téves rakétakilövés viszont már a forródrót eredeti céljául kitűzött gyorsaságot bizonyította azzal, hogy a Szovjetunió haladéktalanul az USA megnyugtatására sietett.

Az 1970-es években folyamatosan korszerűsített rendszerben már valódi telefon váltotta fel a távíró berendezéseket, és később egy-egy telefax is került a forródrót végére. Ezzel párhuzamosan két-két távközlési műhold vette át az elavult hálózat szerepét, napjainkban pedig a legmodernebb szélessávú kommunikációs technológia áll az amerikai és az orosz felső vezetés rendelkezésére. A rendszer teljes kapacitását legutóbb az iraki és az afganisztáni háború előtt használta ki George W. Bush és Vlagyimir Putyin, de állítólag már Barack Obama és Dmitrij Medvegyev is folytatott eszmecserét a „vörös telefonon” keresztül. E tárgyalások témájáról azonban még nem szivárgott ki semmilyen információ…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2010. JANUÁRI SZÁMÁBAN