Egyiptomban a közelmúltban állt munkába az a DNS-labor, ahol akár az összes ismert fáraómúmia pontos identitását meg lehet határozni. Az eddigi kutatási eredményeket azonban „nemzetbiztonsági okokra” hivatkozva a mai napig nem hozta nyilvánosságra az egyiptomi régészeti hatóság. E szokatlan titkolózás valódi okait ugyan homály fedi, de több neves egyiptológus is azt gyanítja, hogy a vizsgálatsorozat sorra döntheti meg a korábbi elméleteket, így meglehetősen kényesen érinti a konzervatív régészeket…

Az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács sokáig mereven elzárkózott attól, hogy a 21. századi csúcstechnológia segítségével azonosítsa az egymással rokonságban álló uralkodókat. Három évvel ezelőtt azonban váratlanul megtört a jég, és dr. Zahi Hawass, a régészeti főtanács vezetője egyedülálló „genetikai programot” hirdetett a kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött mintegy negyven királyi múmiával kapcsolatban. A „személyazonosságot igazoló” eljárást jelentősen megkönnyíti, hogy 2008-ban ötmillió dolláros beruházásból elkészült az a DNS-labor, amely – a korábban is alkalmazott röntgenvizsgálat mellett – arra is lehetőséget nyújt, hogy akár az összes bebalzsamozott uralkodó földi maradványait azonosítsa. Ez persze sokszor bonyolult feladat, hiszen a legtöbb múmia rendkívül rossz állapota miatt sem egyszerű elvégezni a vizsgálatokat, ráadásul számos olyan rejtélyre is fény derülhet, amelyet nem feltétlenül kell nyilvánosságra hozni, mert teljesen új megvilágításba helyezheti az ókori civilizáció történelmét…

Hatsepszut azonosítása

Az egyiptomi főrégész azt követően döntött a múmiákat érintő DNS-vizsgálatokról, miután 2007-ben kiderült, hogy a korábban I. Thotmesz fáraóként azonosított múmia koporsója nem a híres uralkodó tetemét őrzi. A szkenneres vizsgálat ugyanis megállapította, hogy a Luxorhoz közeli Királyok völgyéből előkerült szarkofág valójában egy fiatal férfi holttestét rejti, akivel egy nyíl által okozott sérülés végzett. A XVIII. dinasztiához tartozó, Kr. e. 1504 és 1492 között uralkodó I. Thotmesz viszont a hatvanas éveiben, természetes halállal hunyt el. Az állítólagos Thotmesz földi maradványain végzett DNS-teszt eredményeit ettől függetlenül „nemzetbiztonsági okokra” hivatkozva zárolta az egyiptomi régészeti tanács, amely természetesen azt sem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan milyen DNS-sel hasonlította össze a rejtélyes férfitól vett mintákat…

Szokatlan titkolózás övezi Thotmesz lányát, a Kr. e. 1479 és 1458 között uralkodó Hatsepszut múmiáját övező DNS-vizsgálatokat is, amelyekre szintén két évvel ezelőtt került sor. Az ókori világ legerősebb női uralkodójaként ismert – gyakran férfi alakjában megjelenített – fáraó saját féltestvéréhez ment feleségül, férje halálát követően pedig mostohafia, III. Thotmesz mellett régensként uralkodott Egyiptom felett. Halála után Thotmesz visszavette a hatalmat, majd megpróbálta eltüntetni a mostohaanyjára emlékeztető ábrázolásokat és feliratokat, így a régészet sokáig úgy gondolta, hogy az eredeti sírhelyről eltávolított múmiája is elveszett. Pedig a Tutanhamon sírját is feltáró brit Howard Carter már 1903-ban megtalálta Hatsepszut bebalzsamozott tetemét egy szerényen díszített, sötét és lepusztult sírkamrában, ahol ráadásul nem is szarkofágban, hanem a kripta földjén hevert. Éppen ezért Carter nem is tulajdonított neki különösebb jelentőséget, és a kairói régészeti múzeumba szállíttatta, ahol több mint száz éven keresztül sértetlenül hevert.

Zahi Hawass elmondása alapján 2006-ban figyelt fel a korábban érintetlen múmiára, és egy évvel később már szenzációként közölte a hírt, amely szerint – a „múmiaidentitást” megállapító program részeként – „száz százalékos bizonyossággal”, háromdimenziós szkennerrel, DNS-vizsgálattal és egy temetkezési edényben talált törött őrlőfog segítségével sikerült azonosítania Hatsepszut maradványait, s arra is fény derült, hogy Egyiptom egyetlen női fáraója közel ötvenévesen, csontrákban hunyt el. A hatalmas hírveréssel bejelentett felfedezés hitelességét azonban erősen megkérdőjelezi, hogy a kairói régészeti tanács azóta sem hozta nyilvánosságra a genetikai elemzés részletes eredményeit, sőt a külföldi archeológusokat is eltiltotta az ellenőrzéstől arra hivatkozva, hogy „továbbra sem fejeződött be a vizsgálat”. Jogosan merül fel a kérdés, hogy amennyiben Hatsepszut azonosítása – mint Hawass állítja – „a Királyok völgyére vonatkozó legjelentősebb felfedezés” Tutanhamon óta, akkor miért volt szükség erre a példátlan és érthetetlen lépésre, s miért vesz igénybe éveket egyetlen személy DNS-vizsgálata? Talán időközben kiderült, hogy híres uralkodónő olyan fáraókkal vagy főnemesekkel is rokonságban állt, akikkel „nem kellett volna”, így a dinasztia eddig ismert családfája vagy az utódlási sorrend sem fedi a „hivatalosan elfogadott” – éppen ezért megmásíthatatlan – történelmi adatokat?

Tutanhamon családfája

Szintén érdekes következtetésre ad okot, hogy az első fizikai károsodás nélküli „kicsomagolást”, azaz háromdimenziós röntgenvizsgálatot 2005-ben Tutanhamon múmiáján végezte el az intézmény, és Hawass akkor azt nyilatkozta, hogy a Kr. e. 1343 és 1325 között élt fáraó esetében nem szükséges DNS-elemzést végezni, mert a gyermekként trónra lépett főméltóság identitását „meggyőzően bizonyítja”, hogy Howard Carter 1922-ben egy lezárt sír mélyén talált érintetlen koporsóból emelte ki a bebalzsamozott testet. Holott Tutanhamon vérségi kapcsolatait a mai napig homály fedi: a legelfogadottabb elmélet szerint az aranyozott halotti maszkjáról elhíresült fiatal fáraó apja Ehnaton, anyja pedig Nofertiti, de valódi rokoni kötődéseire kizárólag DNS-vizsgálat adhat választ. A genetikai analízist éveken át kategorikusan elutasító egyiptomi főrégész 2009 júniusában már azt közölte, hogy ezzel a módszerrel térképezi fel Tutanhamon családfáját, és februárban nyilvánosságra is hozza az eredményeket. Meglepő módon Hawass már fél évvel ezelőtt tudta, hogy pontosan mennyi időre lesz szükség az újabb tudományos „felfedezéshez”. A szakma és a közvélemény érthetően fokozott érdeklődéssel várja a szenzációt ígérő beszámolót, amely minden bizonnyal nem okoz majd csalódást…

Az egyiptomi régészeti tanács korábbi főtitkára, Abdel-Halim Nur al-Din többször is élesen kritizálta utódját, és aggályait hangoztatta azzal kapcsolatban, hogy a szervezet következetesen elhallgatja a rendelkezésére álló eredményeket. „Már az ötvenévesnél idősebb leleteken végzett DNS-vizsgálat pontossága is erősen megkérdőjelezhető, ezért valószerűtlen, hogy a több ezer éves múmiákat érintő genetikai vizsgálat olyan tudományos áttöréshez vezethet, amely alapján kétséget kizáróan megállapítható egy-egy fáraó tényleges származása” – tette hozzá a neves archeológus. S bizony nem kevés alkalommal gyanítható, hogy a régészeti tanács a történelemhamisítástól sem riad vissza céljai érdekében, míg az egyiptológia számára „kényes” felfedezéseket egyszerűen eltitkolja a nyilvánosság elől. Hiszen – mint arra a világ más tájain is megszámlálhatatlan példa akad – a történelemkönyvekben szereplő tényeken még akkor sem lehet változtatni, ha egy-egy új felfedezés teljesen új megvilágításba helyezi az évtizedeken vagy évszázadokon keresztül hangoztatott elméleteket. Ez pedig azért is elkeserítő, mert a gyakran dollármilliárdokat felemésztő 21. századi technológia valójában nem az igazság feltárását és a múlt alaposabb megismerését szolgálja, hanem további hallgatásra és hazugságra ösztönzi a vaskalapos tudomány képviselőit.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2010. JANUÁRI SZÁMÁBAN

Régészeti „túszcsere”

Az egyiptomi régészeti főtanács vezetője valóságos harcot hirdetett az egykor Egyiptom területén előkerült, majd a világ legnagyobb múzeumaiban kiállított több ezer felbecsülhetetlen értékű műkincs visszaszolgáltatása érdekében. Zahi Hawass elsősorban a londoni British Museumban őrzött rosette-i követ, a legendás Nofertiti királyné Berlinben látható, 3400 éves mellszobrát, valamint Hatsepszut fáraó New Yorkban megtekinthető szobrait követeli, míg a francia államot egyenesen arra szólította fel, hogy bontsa fel a párizsi Concorde teret, és szállítsa vissza Luxorba a Napóleon által elrabolt obeliszket. A British Museum korábban Tutanhamon halotti aranymaszkjáért cserébe ajánlotta fel a rosette-i kő Kairóban történő kiállítását, de a sajátos „túszcseréről” végül nem született megállapodás. Egyiptom áprilisban mintegy harminc ország részvételével rendez konferenciát az elrabolt vagy más úton külföldre került számos régészeti lelet visszaszerzéséről.

Virtuális múmiavizsgálat

Elsőként egy 19. századi brit orvos, Sir Thomas Joseph Pettigrew vizsgálta meg tudományos módszerekkel a múmiákat, de a röntgen felfedezéséig, 1895-ig kizárólag a többrétegű pólya felbontása után nyílt lehetőség egy-egy múmia tanulmányozására, amely gyakran helyrehozhatatlan károsodásokat okozott. Napjainkban már számos olyan technológia áll rendelkezésre, amely virtuálisan is tökéletes képet ad a konzervált testekről az önálló tudományággá vált múmiakutatás számára. Az elmúlt évtizedben elterjedt DNS-vizsgálat nem csupán a jellegzetes betegségekről, születési és fejlődési rendellenességekről nyújt információt, hanem egy fáraódinasztia leszármazási vonalát is segíthet megállapítani, számítógépes modellezéssel pedig az elhunyt személy arca is rekonstruálható.