A végrendelkezés kétezer éves történetében számtalan különös, mulatságos és meghökkentő testamentum született, amely kizárólag az elhunyt szeszélyes kívánságait és megdöbbentő óhajait tartalmazza. Egy-egy rendhagyó végakarat írója ráadásul nem csupán kellemetlen meglepetésekkel vagy teljesíthetetlen kérésekkel sokkolja a kapzsi örökösöket, hanem egyenesen arra utasítja a rokonságot, hogy gyász helyett örömünnepet tartson a halála után, és keserves zokogás helyett vidám nevetés hangja töltse be a temetőt…

A legtöbb ember azért dönt végrendelet írása mellett, hogy halálát követően is méltóképpen és tisztességesen gondoskodjon családjáról, rokonairól és barátairól. Néhány hóbortos személy azonban ezt az alkalmat is megragadja arra, hogy szabadjára engedje rigolyás képzeletét, és hanyatló élete utolsó örömeként arra gondol, mekkorát ámul majd az atyafiság, amikor felbontja a testamentumot, s megtudja, hogy a halál komolyságához méltó ünnepélyes irat helyett egy humoros olvasmánnyal vagy ízetlen tréfával leckéztetette meg az örökség várományosait.

Humor a halálos ágyon

Egy 1776-ban elhunyt londoni bankár azzal a kikötéssel hagyta unokaöccsére 60 ezer fontos vagyonát, hogy minden üzleti napon, pontosan délután két órakor köteles megjelenni a tőzsdén, és egy órán keresztül ott kell tartózkodnia, de ha akár egyetlen alkalommal is elmulasztja a vizitet, az egész vagyon bizonyos jótékonysági intézményekre száll. A bankár így akarta kifejezni megbecsülését a tőzsde iránt, ahol meggazdagodott. De a boldogtalan öcs végzetes rabszolgasorba süllyedt, hiszen az összes elfoglaltságát és szórakozását a szerencsétlen tőzsdelátogatásokhoz kellett igazítania, s még elutazni is legfeljebb vasárnaponként tudott, amikor a tőzsde zárva volt. Kijátszásról pedig szó sem lehetett, mert a többi várományos intézmény közös költségen magándetektíveket fogadott, és a sorsdöntő órákban egy ellenőrző kém állt lesben a tőzsde bejáratánál.

Napjainkban sem ritka, hogy a szeszélyes milliomos hóbortos óhaja kis híján az őrületbe kergeti a rokonságot. Egy dúsgazdag nevadai kereskedő, Peter Templeton úgy rendelkezett, hogy két testvére kizárólag akkor kaphatja meg egymilliárd forintra rúgó vagyonát, ha 11 másodpercen belül lefutja a százméteres távot. A férfi halálakor 56 és 58 éves nővéreket valósággal sokkolta a végrendelet, hiszen a nyugdíjkorhatár közelében, ráadásul tetemes súlyfelesleggel meglehetősen bajos teljesíteni ezt a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő szintidőt. A bíróság azonban elutasította a fellebbezést, így a két hölgy kénytelen volt elkezdeni az edzéseket, s talán még most is rója a köröket a milliókért.

Ennél barátságosabb megoldást választott az örökség elosztására egy Robert P. Schwartz nevű floridai milliomos, aki végakaratában kötelezővé tette a halála után tartott „születésnapi” partikon való részvételt, de az indokolatlanul hiányzó családtagokat kizárta a hagyatékból. A tíz éven keresztül bulizásra kényszerített rokonság azonban nem panaszkodhatott, mert a gáláns férfi a tiszteletére rendezett „haláli mulatozás” összes költségét magára vállalta. Néhány zsugori milliomos utolsó kívánsága ellenben valóban jogos bosszúsággal töltheti el a törvényes örökösöket, hiszen gyakran előfordul, hogy a hoppon maradt família helyett egy-egy jótékonysági intézmény vagy házi kedvenc kapja a milliárdokat érő palotákat, autókat és ékszereket…

Milliárdos adomány

A Londonban letelepedett szerb iparmágnás, Bane Kostic paranoiájával évtizedeken át megkeserítette családja életét, de 2005-ben bekövetkezett halálakor is igyekezett borsot törni „szerettei” orra alá, ugyanis azzal a feltétellel hagyta a brit konzervatív pártra hárommilliárd forintos vagyonát, hogy az küzdje le a „sátáni szörnyeket”. A milliomos fia később szerencsésen visszaperelte az apja által „beszámíthatatlan állapotban” tett adományt. S bár a négy évvel ezelőtt, 88 évesen meghalt panamai milliárdos, Wilson C. Lucom már jóval nemesebb célra, a közép-amerikai országban sínylődő árvákat támogató alapítvány részére ajánlott fel csillagászati összeget, mindeddig egyetlen dollár sem jutott el a gyermekekhez, mert a felháborodott rokonság bíróságon támadta meg a testamentumot.

Egyre több arisztokrata és milliomos – gyakran saját családja rovására – a négylábú kedvencekre hagyja vagyonát. A „fukarság királynőjeként” ismert ingatlanmogul, Leona Helmsley két évvel ezelőtti halálát követően sem tagadta meg elveit, mivel unokáira egyetlen centet sem hagyott, Trouble nevű kutyája viszont több mint kétmilliárd forintot örökölt. A két testvér azonban megtámadta a végrendeletet, így a bírói verdikt értelmében „csupán” az örökség hatoda illeti az apró máltai terriert. Ezzel szemben a világ leggazdagabb kutyája, a IV. Günther névre hallgató németjuhász 76 milliárd forintos hagyatékkal, az ausztrál Patricia O’Neil Kalu nevű csimpánza 16 milliárd forinttal büszkélkedhet, a brit anyakirálynő pedig egymilliárd forintot testált egy 150 marhából és 200 birkából álló „szőrös társaságra”. Pedig a pénz köztudottan nem boldogít, ellentétben néhány valóban egyedi és különleges utolsó kívánsággal…

Megdöbbentő örökség

A hírhedt nőcsábászként ismert, 1931-ben elhunyt kolumbiai Ramon Escuder udvariasan gyengéd és gavalléros ötlettel lepte meg szépséges ismerőseit. Végrendeletében tizenkét hölgyet nevezett meg örökösként, és – csinos összeg fejében – mindenkit arra kért, hogy hamvaiból tegyen pár csipetnyit egy medálba, amelyet állandóan a nyakában hord, mert számára „nagy megnyugvást jelent az a tudat, hogy holtában is gyönyörű kebleken pihen majd”. Egy vermonti tímár, John Bowman élete végéig hitt családja feltámadásában, ezért 1891-ben bekövetkezett halálakor 50 ezer dollárt hagyott egy vállalkozásra, hogy mindennap gondoskodjon vacsoráról a családi mauzóleumban arra az esetre, ha a família megéhezne a feltámadás után.

Egy portugál arisztokrata, Luis Carlos de Noronha Cabral da Camara egészen eredeti módon választotta ki örököseit. A 42 éves korában, 2001-ben eltávozott milliomos még 1988-ban járt egy lisszaboni közjegyzőnél, ahol találomra kiírta hetven, számára teljesen ismeretlen ember adatait. Cabral beszámíthatóságával nem volt gond, annál inkább mértéktelen italozásával, amely végül korai halálához is vezetett. Barátai szerint a nőtlen férfi szórakozásból, magánya enyhítésére gondolta ki a különös végrendeletet, amellyel egy csapásra gazdaggá tette a szerencsés kiválasztottakat.

Nevetés a temetésen

Néhány rigolyás személy nem csupán a végrendeletét torzítja humoros olvasmánnyá, hanem utolsó útját is a „fordított világhoz” igazítja. A padovai egyetem professzora, Lodovico Cortusio 1418-ban kelt testamentuma alapján „a színes lepellel és virágokkal borított koporsót tizenkét eladó leány vigye, a menetben ötven zenész muzsikáljon, s az a rokon kapja az összes vagyont, aki a végtisztességen a legjobbat kacag”. Egy 1791-ben örökre elszenderült angol vénkisasszony – aki egész életében kitartóan utálta a férfiakat – szintén elrendelte, hogy a gyászkíséret vidáman viselkedjen, és sírja körül hat fiatal lány járjon táncot. A helyi szokás azonban megkövetelte, hogy a szemfedél négy sarkát férfi tartsa, így az öreg hölgy vonakodva engedményt tett, s meghagyta, hogy egyetlen férfi sem lehet 40 évesnél fiatalabb, és esküvel kell igazolnia, hogy soha nem volt még nővel pásztorórája. Az egész környéken nem akadt férfi, aki az esküt le merte volna tenni. A végrendelet végrehajtója kényszerűségből négy férjes asszonyt kért fel a kegyeletes szereplésre, de óvatosságból eskü letételéhez nem ragaszkodott.

Egy-egy testamentum írója az elhantolás módját illetően engedi szabadjára fantáziáját. Az 1637-ben elhunyt Benjamin Johnson angol költő például állva temettette el magát a londoni Westminster-apátságban, mert holtában sem akart túl nagy helyet foglalni, de következetes eszmetársítás vezette Peter Labelliere nyugalmazott brit őrnagyot is, aki 1800-ban úgy intézkedett, hogy fejjel lefelé legyen elhantolva, s ha majd „visszaáll a világ rendje”, akkor az ő teste is egyenesen álló helyzetbe billen át. Lehet, hogy végül neki lesz igaza?...

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. DECEMBERI SZÁMÁBAN

Mulattató áltemetés

Megrendezte a saját temetését egy 73 éves romániai férfi, hogy meggyőződjön arról, minden a terv szerint alakul majd a valódi szertartáson. Az Olt megyei Vadastra városában élő Martin Voinicu nem csupán rokonait, barátait és ismerőseit invitálta meg a „főpróbára”, de a helyi tiszteletes is elfogadta a meghívást, és szabályosan elbúcsúztatta a „halottat”, aki saját kézzel ásta meg sírját. A nyitott koporsóban fekvő idős ember végigmulatta a ceremóniát, amely a család szerint is sokkal inkább emlékeztetett egy lakodalomra. Egy boszniai álhalott hasonló ötlete már nem aratott ekkora sikert. A 45 éves Amir Vehabovics azért szervezte meg saját temetését, mert kíváncsi volt arra, hogy a meghívott negyvenöt rokon és barát közül kire számíthat igazából. A megfelelő időpontban elrejtőzött a sírkertben, és érdeklődéssel várta a tömeget, de egyedül az édesanyja ment el.

Meghalni tilos!

Megtiltotta az elhalálozást egy francia falu, Sarpourenx polgármestere a település lakói részére, a temető ugyanis megtelt, így nem lehet végső nyugalomra helyezni az elhunytakat. „Talán sokakat megmosolyogtat a rendelet, de a probléma nagyon komoly” – nyilatkozta Gérard Lalanne. A 260 lelket számláló község elöljárója a múlt évben szánta rá magát a drasztikus lépésre, mert a bíróság nem engedélyezte a túlzsúfolt sírkert bővítését magántulajdonban lévő földterülettel. A polgármester szigorú büntetést helyezett kilátásba a határozat ellen vétő „renitensekkel” szemben, de a halálnál is rosszabb szankció természetéről nem szól a híradás. Egy hasonlóan abszurd – és máig hatályos – törvény egyébként már a 18. században megtiltotta a brit Parlamentben történő elhalálozást, s aki mégis jobblétre szenderül az ódon épület falai között, bűncselekményt követ el, így ráadásul még börtönbe is kerül.