A Burma déli részén található Arany-szikla méltán kapott helyet a világ felfoghatatlan természeti rejtélyei között. A több mint ezer méter magas Kyaiktiyo-hegy csúcsán, a mélység felett egyensúlyozó hatalmas, aranyozott gránittömb a csodával határos módon nem zúdul alá a völgybe, pedig egy-egy határozott érintésre is azonnal megmozdul. Az ide-oda ingó sziklát a legenda szerint Buddha egyetlen hajszála tartja a helyén, amelyre a tetejére épített apró szentély neve is utal.

A délkelet-ázsiai Burma még a 21. században is szinte érintetlen terület maradt. A hajdani brit gyarmatot két évtizeddel ezelőtt hivatalosan Mianmar névre keresztelő katonai rezsim tudatosan tartja távol a nyugati hatásokat, így az „ezer pagoda országában” egészen sajátos és eredeti világ fogadja az európai utazót. Az ősi kultúráját és hagyományait féltékenyen őrző buddhista államot – ahol több mint ötezer pagoda, kolostor és sztúpa található – még nem nyelte el a turizmus, ezért a messzi földről érkezett látogató évtizedekkel, sőt évszázadokkal repülhet vissza az időben, s gyakran teljesen egyedül és zavartalanul fedezheti fel a szent zarándokhelyeket.

Pagoda a szirt tetején

Az egykori fővárostól, a mai Yangontól mintegy 200 kilométerre délre, Mon államban található Arany-szikla – a világhírű Shwedagon pagoda és a Mahamuni pagodában őrzött Buddha-szobor mellett – Mianmar egyik legismertebb zarándokhelye, amely lélegzetelállító látványa miatt a Föld legmisztikusabb nevezetességei között is szerepel. A Kin Pun településhez tartozó, csaknem 1200 méteres magasságban egyensúlyozó szikla egy nyolc méter magas gránittömb, amelyet – a még látványosabb hatás kedvéért – a csúcsán emelt apró szentéllyel, az öt és fél méter magas Kyaiktiyo pagodával együtt több ezer aranyozott levél borít. Napjainkban is rejtély azonban, hogy egyáltalán miért marad meg a szikla a szakadék peremén, hiszen alig érinti az alatta lévő követ, sőt, egy erőteljes mozdulattal meg is lehet billenteni, mégsem zuhan alá a mélységbe.

A legenda szerint az Arany-sziklát Buddha egyetlen hajszála tartja a szirt tetején, amellyel a 11. században, egy földi látogatása alkalmával személyesen ajándékozott meg egy Taik Tha nevű remetét. A buddhista szerzetes egész életében a saját fejdíszében hordta a hajszálat, és utolsó kívánságaként azzal fordult az akkori uralkodóhoz, Tissa királyhoz, hogy egy olyan szikla alatt helyezze biztonságba a szent relikviát, amely az ő koponyájára hasonlít. A burmai uralkodó Thagya Min szellemkirályt kérte meg arra, hogy segítsen hozzájutni a keresett kőhöz, amit két „nat”, azaz buddhista védőszellem emelt ki a tenger mélyéből, majd egy „égi csónakkal” keresett alkalmas helyet az ereklye számára. Ezt követően a bárka kővé változott, s napjainkban is látható az Arany-szikla közelében, míg a Kyaiktiyo – azaz „Pagoda a remete fején” – elnevezés az évezredes hagyományra utal, amely szerint a követ és a kegyhelyet Buddha hajszála óvja az elmozdulástól.

Szerencsés zarándoklat

A 2001-ben felújított zarándokhelyhez – amely csupán a közelmúltban nyílt meg a turizmus számára – több módon juthat fel az arra vetődő utazó. A könnyebb és gyorsabb lehetőséget választó turista felszáll egy teherautóra vagy dzsipre, amely az egysávos szerpentinen a csúcshoz legközelebbi parkolóba viszi, és onnan felsétál a sziklához. A fáradt vagy idős zarándokokat – tízdolláros „zónadíj” fejében – négy termetes burmai férfi egy hordszéken viszi tovább a kaptatón. A feljutás hagyományos módját választó külföldi látogató a helyi zarándokokkal együtt a csaknem tengerszinten fekvő Kin Pun faluból indul, és teljesíti a tizenkét kilométeres, négyórás túrát a pihenőhelyekkel és pagodákkal tűzdelt hegyi ösvényen, de a fáradságért bőséges kárpótlást nyújt a fenséges kilátás és a lenyugvó napfényben csillogó szirt látványa. A „szerencsét hozó” aranylevelekkel borított zarándokhely a buddhista ünnepeken több ezer mécses fényétől ragyog, s a távoli hegyekről is jól láthatóan hirdeti Buddha tanításait és az Arany-szikla legendáját.

PRUSINSZKI ISTVÁN

MEGJELENT A HIHETETLEN! MAGAZIN
2009. DECEMBERI SZÁMÁBAN