A falusias Belváros alacsony, többnyire földszintes házait a XIX. század elejére egy-két emeletes épületek váltották fel. Ennek a szép, harmonikus városképnek ma már sajnos csak a nyomaival találkozhatunk: egy-egy apró házacska őrzi mindössze a kétszáz évvel ezelőtti Pest hangulatát. Az egyik ilyen kicsiny épület az 1815-re elkészült Nyáry Pál utca 8. Korábbi vagy vele egyidős, épségben fennmaradt lakóház öt-hatnál több nem akad Pesten.

Aligha akadnak olyanok, akiket ne foglalkoztatna a kérdés: ad-e valamilyen jelzést a közeledő halál? Megtudhatjuk-e, mikor érkeztünk el életünk utolsó perceihez, s ha igen, hogyan bizonyosodhatunk meg ennek valódiságáról? A legtöbb ember természetesen nem szeretné ismerni végórájának pontos időpontját, ennek ellenére gyakran egyenesen a túlvilágról érkező hírnökök figyelmeztetnek az elkerülhetetlen végzetre.

Túraútvonal: Kóspallag – Kis-Hanta-patak – Boglya-kő – Toronyalja-horgásztó – Bibervár – Békás-rét – Szent-Gál-föld – Fehér-forrás-csoport – Törökmezei turistaház, bekötőút

Camille Flammarion (1842–1925) neve biztosan ismerősen cseng a földönkívüli élet és a csillagászat története iránt érdeklődők előtt. A híres francia tudós idegen lényekkel foglalkozó könyvei és a világ jövőjét taglaló írásai napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek – talán éppen azért, mert futurisztikus elképzelései a 21. század elején is tartogatnak meglepetéseket.

A Fő utca 20. számú egyemeletes palota nemcsak Buda legrégebbi épületeinek egyike, de a környék legdíszesebb műemlék lakóháza is. Története Mátyás király koráig vezethető vissza, amikor a Pala utcai oldalon és ezen a telken még apró vályogviskó állt.

Az épületet a török korban több ízben átépítették és felújították, majd Buda ostroma során kis híján a földdel vált egyenlővé. A XVII. század végi tulajdonosok azonban időt és pénzt nem sajnálva tatarozták – a Fő utcai oldalon több szobával ki is bővítették – a házat, melynek következő újjáépítésére 1811-ben került sor. Mai homlokzatát Kapisztory József görög kereskedő építtette át klasszicista stílusban Dankó Andrással, aki az emeletre henger alakú, zárt erkélyt, míg az ablakok fölé copf füzéreket tervezett. A saroképület legfőbb ékességei mégsem az akkortájt gyakran alkalmazott építészeti formák és motívumok, hanem azok a domborművek, amelyek végigvonulnak a Fő utcára néző falon.

Az apró mélyedésekben részben különböző indadíszítések, részben alakos jeleneteket ábrázoló művészi reliefek bújnak meg, amelyek a természethez közel élő emberek mindennapjaiból vett pillanatok mellett mitológiai állatokat, kereskedelmi jeleneteket és megszemélyesített fogalmakat ábrázolnak. Az épület a második világháborúban súlyos belövéseket szenvedett el, ám a tucatnyi műalkotás többsége szerencsésen vészelte át az elmúlt két évszázad viszontagságait, s máig őrzi a rég elfeledett vízivárosi kereskedő emlékét. Napjainkban – szemben a Francia Intézettel – egy francia étterem működik benne.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. ÁPRILIS 1-JEI SZÁMÁBAN

A világ számos vezető személyisége szilárdan hitt a pszichikus képességek erejében. Vajon mennyire befolyásolták a különleges megérzések a nemzetközi politika sorsdöntő eseményeit, s ezen keresztül a világ történelmét?

A sumér és a babilóniai mitológiában számos helyen találunk említést sajátságos, emberszerű állatokról és különböző mutáns élőlényekről. A több száz ókori leírás alapján joggal feltételezhetjük, hogy földönkívüliek által végzett genetikai kísérletek eredményeivel állunk szemben. Olyan mutációs programokkal, amelyek évezredekkel ezelőtt kezdődtek, és bizonyíthatóan napjainkban is tartanak.

A vízivárosi Corvin tér keleti oldalának kicsiny házai udvarukkal a Duna, bejáratukkal és mutatós homlokzatukkal pedig az utca irányába fordulnak. Az évszázadokkal ezelőtt épült, s azóta többször átalakított épületek szinte mindegyike magán viseli a múlt emlékeit, díszítései kapcsolódnak a tér hajdani és mai névadóihoz. Az 5. számú ház archaizáló domborművei például Mátyás királyt jelenítik meg, a néhány lépésnyire található 2. számú ház bejárata fölötti zárókő pedig Corvin János kedvelt madarát, a hollót ábrázolja.

Amikor a svájci származású, ám hazánkban meggazdagodott molnár, Haggenmacher Henrik (1827–1917) megbízta Lotz Antalt egy ötemeletes gőzmalom építésével, rossz álmában sem gondolta, hogy a méregdrágán felhúzott épületkomplexumot három évtizeddel később bontásra ítéli az idő. Az akkori Tüköri gát–Honvéd utca–Balaton utca–Szemere utca által határolt hatalmas telken 1865 őszén kezdtek hozzá a tekintélyes malom felépítéséhez, és két év múlva már teljes pompájában várta az őrlésre váró gabonát a Haggenmacher-féle üzem.

Manapság nehéz elképzelni, hogy a Szent István körút itt idézett fertályán a XIX. század második felében még nem impozáns lakóházak tekintettek le a járókelőkre, hanem egy külvárosi gabonafeldolgozó. Nem is uralhatta sokáig a környéket a molnárlegényből bérlővé avanzsált Haggenmacher dölyfös malma: 1873-ban tomboló tűzvész döntötte romba. A biztosítási kártérítés ugyan elegendőnek bizonyult a teljes újjáépítéshez, de 1899-ben a városrendezés megadta a kegyelemdöfést az alig több mint harminc évet megélt malombirodalomnak: lebontásra ítélték.

Haggenmacher Henrik ezt követően két részre osztotta a telket, és a század első éveiben három szomszédos lakóházat építtetett azokra. Egyikük a Szent István körút 13. számú négyemeletes épület, amelynek homlokzata napjainkban is őrzi a malom emlékét. A tető alatt kiemelkedő oromfal közepén egy aratási jelenetet ábrázoló dombormű látható – a legjobban talán a körút túloldaláról, a Vígszínház bejáratától. A 12 méter hosszú, 3 méter magas reliefet olyan magasra helyezték, hogy csak az igazán figyelmes szemek különböztethetik meg rajta az arató férfiakat és a háttérben őrölő malmokat. Ez a kőbe vésett tájkép emlékeztet már csak a hajdan országszerte híres, kiváló lisztet készítő Haggenmacher-malomra: a híres dinasztia gyors véget ért vállalkozására.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. FEBRUÁR 11-I SZÁMÁBAN

Aki először veszi szemügyre a Corvin tér 4. számú épület homlokzatát, valószínűleg nem is sejti, hogy az ablakok alatt és fölött elhelyezett apró domborművek Mátyás királyt, illetve egy alkimistaműhely berendezését ábrázolják. Magyarázó felirat és útbaigazítás híján csupán régi újságokra és iratokra hagyatkozhatunk, ha szeretnénk megfejteni, mikor kerültek az egyemeletes vízivárosi ház falára, és milyen kapcsolatban állnak egymással az aprólékos munkára valló reliefek.

A természetgyógyászok a 20. század első felében kezdtek komolyan érdeklődni az illatok gyógyító hatása iránt. Az aromaterápia ősi tudománya napjainkra az alternatív kezelések egyre népszerűbb és hatásosabb formájává vált, hiszen az illóolajok nemcsak a fizikai állapot javulását segítik, hanem érzelmeinket és hangulatunkat is kedvezően befolyásolják.

A Birminghamtől 100 kilométerre északra elhelyezkedő Peak District Nemzeti Park évtizedek óta vonzza az Anglia középső vidékeit meglátogató turistákat. A régi korok emlékei iránt érdeklődőket különös érzés keríti hatalmába, amikor először jutnak el Derbyshire környékére, az Arbor Low-i kövekhez. Pontosan ötven mészkőtömb áll egymás mellett, szabályos kört alkotva. Mintha Stonehenge-ben járnánk: szikladarabok, emberi csontok, pattintott eszközök és sírmaradványok, amerre csak a szem ellát.

A Fidesz megvédte a rezsicsökkentést, a családoknak egyetlen fillért sem kell visszafizetniük a megspórolt pénzből – nyilatkozta Németh Szilárd, a kormánypárt rezsicsökkentésért felelős politikusa a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság keddi döntését követő sajtótájékoztatón. Igen örvendetes és megnyugtató, hogy „egyetlen fillért sem kell visszafizetnem” – de vajon mekkora összegnek is lehet örülni kitörő lelkesedéssel? Kíváncsiságból elővettem a napokban érkezett számlákat.

A FŐTÁV részére fizetendő távhő-szolgáltatási alapdíj márciusban 5253 Ft volt, ebből 525 Ft „árengedményt” kaptam. Az „épületrész fűtési célú hődíjáért” 16 334 Ft-ot, míg az „épületrész melegvíz-készítési célú hődíjáért” 3171 Ft-ot kellett ténylegesen fizetnem, így a számla végösszege – lakásfenntartási támogatás nélkül – 24 233 Ft-ot tett ki, míg a 10%-os csökkentés előtt 26 925 Ft lett volna, azaz a megspórolt összeg 2692 Ft.

A FŐGÁZ részére fizetendő gázátalány a korábbi 1849 Ft-ról 1695 Ft-ra csökkent, „biztonsági készletezési díjat” pedig már nem kell fizetni – ez a tétel korábban havi 34 Ft-ot jelentett –, így havi 188 Ft spórolás az eredmény.

Az ELMŰ-számlán már szerepel – igaz, még nem a Fidesz által elvárt narancssárga keretben –, hogy: „A rezsidíj csökkentésére vonatkozó kormányhatározat eredményeképpen az Ön megtakarítása ebben az elszámolási időszakban: 520 Ft. Ezen összeg az Ön számlájából már előzetesen levonásra került.” Ezzel a „villamosenergia-termékdíjakat”, rendszerhasználati díjakat és „pénzeszköz jellegű tételeket” tartalmazó villanyszámlán szereplő összeg „látványosan”, ötezer forint alá csökkent.

Így tehát márciusban mindösszesen 3400 Ft-ot spórolhattam. Bár ezen „spórolás” ellenére a pénztárcámban egy fillérrel több nem maradt hónap végén... Ettől még nem állítom, hogy a rezsicsökkentési akcióterv nem jelent segítséget. Viszont állítom: havi tíz százalék nem lesz elég ahhoz, hogy a Fidesz megvásárolja a szavazatomat.

„A Sörház utca Pest szabad királyi város első és legrégibb serfőzőházáról kapta nevét. A mai Újvárosháza helyén állott serfőzőházban a város 1698-tól 1825-ig tartotta fenn serfőzői jogát.” Egy évszázados utcanév, egy erősen megkopott mozaikberakásos emléktábla és a fenti néhány soros magyarázó szöveg: csupán ennyi emlékeztet Pest egyik első és legrégibb intézményére, a pontosan 117 évig fennálló serfőzdére.

A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe. A negyvennapos böjtöt lezáró, Krisztus feltámadására emlékező húsvét évezredes jelképének számító tojásnak már az őskorban is mágikus erőt tulajdonítottak, a vallás elterjedésével párhuzamosan kialakult húsvéti szokások pedig több európai országban is látványosan megőrizték az egykori tavaszünnepek misztikus jellegét.

A Szabadság híd pesti hídfőjének vidékén a XIX. század második feléig a környékbeli mesteremberek, kereskedők apró viskói sorakoztak. A város eme fertályán, a mai Fővám tér 4. szám alatt indította el vállalkozását 1881-ben korának egyik ismert nyomdásza, Süssz Dávid.

Egyemeletes üzemépületének eredeti homlokzata a régi felvételeken szinte rejtőzik a tucatnyi cégtábla alatt: a földszinten hatalmas betűk hívták fel a figyelmet a falak között található papírraktárra, papírzacskógyárra, nyomdai műintézetre, könyvkötészetre és az elsősorban cégfeliratokat gyártó szalagnyomdára, míg a ház jobb oldalán külön bejárattal és saját kirakattal „Magyar királyi dohány- és szivaráruda” működött. Nem meglepő, hogy hamar szűkösnek bizonyult a mindössze kétszintes ház, amelynek helyére éppen száz évvel ezelőtt, 1913-ban jóval nagyobbat, négyemeleteset húztak fel.

A napjainkban is álló szecessziós stílusú nyomdapalota oromzatára egy évvel később félkör alakú színes mozaikot készítettek, amely Hermészt, a görög istenek hírvivőjét, az ékesszólás, a kereskedelem és a tolvajok istenét ábrázolja, amint egy nyomdász és egy könyvkötő lába elé önti a pénzt bőségszarujából. Süssz Dávid ezúttal is kikötötte, hogy a homlokzati díszítés fölé jól láthatóan véssék fel az akkor már három évtizedes múltra visszatekintő vállalkozására utaló „Szalagnyomda” feliratot.

A Fővám téri palotát 1934-ben fia, a szintén nyomdász István örökölte, aki a második világháborút követően Sallaira változtatta nevét, és röviddel cégének államosítása előtt Ausztriába emigrált. Noha a Fővám téri nyomda története ekkor visszavonhatatlanul véget ért, a mozaikon pompázó Hermész rendületlenül őrzi a régi vállalkozás emlékét.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2004. MÁRCIUS 9-I SZÁMÁBAN

Amikor 1865-ben Jules Verne Utazás a Holdba című regénye megjelent, még senki sem gondolta volna, hogy a jövőbe látó francia író elképzelései száz év múlva már a mindennapok részét képezik majd. A híressé vált mű és Utazás a Hold körül címmel megjelent folytatása ma is a legismertebb 19. századi tudományos-fantasztikus regények közé tartozik. Kevesen tudják azonban, hogy három évtizeddel e könyv első kiadása előtt az egyik népszerű divatlapban, a Rajzolatokban is napvilágot látott egy hasonló témájú elbeszélés, amelyben két vakmerő magyar férfi holdbéli kalandjaival ismerkedhetünk meg.

Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a 2013-ban még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.

A kiegyezés utáni Pesten a lakosság számának ugrásszerű növekedésével párhuzamosan felgyorsult a többemeletes házak építésének üteme. Az akkori Lipót és Tél utca sarkán készült el 140 évvel ezelőtt, 1873-ban eklektikus stílusban a belváros első négyemeletes épülete. A mai Váci utca 79. ebben a minőségében élvez műemléki védettséget az ezredforduló óta.

Ön jól tudja, hogy az „észszerű” a helytelen, az „ésszerű” a helyes forma? Tudja, miért hibás a „BÚÉK” forma, és hogyan kellene helyesen írni? Tisztában van vele, hogy Mariannal megy az Odeon moziba, vagy Mariann-nal az Odeon Moziba? Ráadásul büszke is erre? Már nem sokáig! Az alábbiakban a Nyelv és Tudomány kétrészes összefoglalóját idézem teljes terjedelmében, változtatás nélkül.

ILLUSZTRÁCIÓ: PRUSINSZKI ISTVÁN

Az ezredfordulón felújított, reprezentatív igényességgel kialakított vízivárosi Corvin tér déli sarkában ősöreg, földszintes lakóház bújik meg. Dacolva a természet és az ember pusztító „ráhatásaival”, több mint két évszázada őrzi titkát: a kapuja feletti zárókövön látható feliratot és egy gazdagon díszített kovácsoltvas rácsot.

Napjaink egyik legpusztítóbb megmagyarázhatatlan jelensége a spontán égés, az emberi test előzmények nélküli meggyulladása, amikor valaki hirtelen lángra kap, aztán percek alatt teljesen elég. Léteznek azonban más, nem ennyire végzetes, mégis meglehetősen bizarr jelenségek. A néphagyomány, az egyházi levéltárak, sőt, orvostudományi társaságok kiadványai szerint is éltek olyan emberek, akik foszforeszkáló fényeket, illetve ismeretlen eredetű sugárzásokat bocsátottak ki magukból – s ennek köszönhetően szó szerint világítottak a sötétben!

Az éjszakai égbolton felvillanó „hullócsillagok”, a szétrobbanó meteorok és az időnként feltűnő tűzgömbök tanúsítják, hogy Földünk igen gyakran ütközik össze „kozmikus kavicsokkal”. Bolygónk nagy meteorkráterei bizonyítják, hogy az ilyen ütközések alkalmasint katasztrofális méreteket ölthetnek. De vajon milyen módon és mennyivel előbb tudjuk észlelni ma a felénk közeledő óriásmeteorokat? Kiépítettek-e már olyan nemzetközi űrfigyelő rendszert, amely időben azonosítja a Föld számára veszélyes testeket? S ha már csak órák maradtak az elkerülhetetlen becsapódásig, eltitkolnák-e az érintett terület lakossága elől a közelgő katasztrófa hírét? A téma kapcsán felmerülő aktuális kérdésekre Zombori Ottó, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója válaszolt.

Idestova két évszázad telt el azóta, hogy lerakták a vízivárosi Batthyány utca 25. számú egyemeletes ház első kövét. Akkoriban még Bécsi kapu utcának hívták a Fő utcát és a Vérmező utcát összekötő házsor ezen fertályát, amely a XIX. század első felében kezdett lassan beépülni. A 25. számú épület első tulajdonosa minden bizonnyal jómódú budai szőlősgazda volt, aki az 1810-es évek közepén présházat is emelt a virágokkal beültetett, csendes udvar közepére, parányi palotájának utcai homlokzatát pedig hat kör alakú domborművel ékesítette.

DECEMBER 3. – JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉRE

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1937. december 3-án a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb tehetségű és legtragikusabb sorsú költője véget vetett életének. December 3-án délután a ferencvárosi József Attila-emlékhely udvarán emlékeztek meg tisztelői a költő halálának 75. évfordulójáról, és helyezték el gyertyáikat, mécseseiket, koszorúikat a Gát utcai emlékhely bejáratánál kialakított emelvényen.

DECEMBER 5. – „SZÍVESKEDJEN SÜRGŐSEN FELHÍVNI!”

Bár a hagyományos távirat szép lassan feledésbe merül – nem is értem, hogy miért… –, de a „régi” szép időkben még én is kaptam vagy küldtem egyet-egyet. Egyébként a Magyar Postánál napjainkban is lehet táviratot feladni – bár ez a szolgáltatás mára egyértelműen a dísz- és gyásztáviratokra korlátozódott –, már potom 1580 Ft-tól…

DECEMBER 27. – TITOKZATOS SÍRKŐ A VÁROSLIGETBEN

Ez olvasható a sírkő hátulján: „Egy 1809-ben elhunyt, magát megnevezni nem akaró pesti ügyvéd sírja, ki végrendeletében Pest városának hagyományt juttatott azzal a kéréssel, hogy a Városligetben temessék el, és sírkövére csupán egy szót véssenek: FUIT (volt).” A történetet eddig is ismertem ‒ részletesen itt olvasható ‒, de a helyszínt nem volt egyszerű megtalálni.

DECEMBER 30. – SZÉKELY KÁPOSZTÁJA

„Talán nem éppen diétás menü, ámde hogyan is fejeződhetne be az év székelykáposzta nélkül? Mindenki azt hinné, e kolosszális étel a Székelyföldről származik. De nem, és ha helyesen akarjuk írni a nevét, így tegyük: Székely-káposzta. Szülőatyja Székely József (1825‒1895) író, újságíró, levéltáros. Petőfi barátja, akit a költő tréfásan Sekszpír Jóskának nevezett. Maga is részt vett a szabadságharcban, emiatt később általános tiszteletnek örvendett. Ebédelni a híres Arany Sas fogadóba járt (a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán). Más források szerint nem itt, hanem a közeli Komló-kertben (ma Városház utca) történt a történelmi tett. Lényeg az, hogy kipattant fejéből az ötlet: mi lenne, ha a sertéspörkölt együtt főne a savanyú káposztával? Először összekeverték neki, aztán másnapra már direkte így készítették. Elindult hát diadalútjára a székelygulyás vagy székelykáposzta néven ismert, mára hungarikumnak számító étel.” Forrás: Szabad Föld, 2012. december 21., p. 21.

JANUÁR 12. – KÉKFOGÚ HARALD ÉS A BLUETOOTH

Vajon mi a közös egy középkori királyban és egy modern adatátviteli szabványban? Harald Blåtand, azaz I. Harald dán király ‒ aki 958-tól, majd 976‒986 között volt Dánia és Norvégia uralkodója ‒ az anekdota szerint nagyon szerette az áfonyát, amely kékre színezte a fogait, ezért kapta a Kékfogú ‒ angolul Bluetooth ‒ jelzőt. Róla nevezték el a Bluetooth vezeték nélküli adatátviteli szabványt. Harald azzal a tettével vonult be a történelembe, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhez hasonlóan az Ericsson által 1994-ben szabadalmaztatott Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekössön olyan különböző eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. Így az sem véletlen, hogy a Bluetooth logója a H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt és a Berkanant idézi ‒ olvasom a technológia nevének eredetéről.

JANUÁR 17. – „VEGYEN KRÉTÁT A TANÁR!”

A TV2 ma reggeli műsorában arra a riporteri felvetésre, hogy az államosítás ellenére azért működnek látszólag normálisan az iskolák, mert „még mindig viszi előre a tantestületet a lendület, és még mindig maradt egy kis tartalékuk krétából és más eszközökből”, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár így reagált: „Arra még nem volt szükség, hogy a pedagógus saját maga vegyen krétát. De mondok valamit. Hogyha adott esetben szükséges, ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz, mint ahogy a pedagógusok nagyon régóta saját maguk készítenek szemléltető eszközöket, óvodától a középiskoláig.”

JANUÁR 18. – KÖNYVTÁRTAN ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM

A tegnapi szóbeli vizsgán ezt húztam gyűjteményszervezésből: „Az állományapasztás lehetséges okai: kényszerű és tervszerű. Ez utóbbi szempontjai. Az állományapasztás adminisztrációja.” A kényszerű állományapasztás „jelszavát” a polgári védelemtől kölcsönöztem: „természeti és civilizációs katasztrófa esetén”. Miután lelkesen vázoltam a könyvtárak megsemmisülésének összes lehetséges forgatókönyvét, nyert ügyem volt, ötösre tudtam a legszürreálisabb tételt. S ez ebben a formában biztosan nem sikerülhetett volna a korábban külön tanult katasztrófavédelmi ismeretek híján. Pedig a két szakma látszólag igen messze áll egymástól…

JANUÁR 25. – FEKETELISTA

Minden eddiginél több, 336 700 adóvégrehajtást folytat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az adósok listája pedig 124 ezer névvel bővült az elmúlt évben. A NAV adatbázisában 1 millió 670 ezer olyan cég, illetve magánszemély szerepel, akik összesen 1962 milliárd forint adó befizetésével tartoznak ‒ olvasom a Napi Gazdaságban a feketelista.hu összesítését. Felmerül bennem a kérdés: nem lehetséges, hogy ‒ esetleg, talán, nagyon kicsit ‒ ezért a magyar adózási rendszer is hibás?

JANUÁR 30. – SZÍNTISZTA CINIZMUS

Többszörösen alázza meg a kormány az úgynevezett „szociális, üdülési pályázatával” a közmunkásokat. A Belügyminisztérium 50 millió forintot szán a pályázatra, ám az utazás költségeit nem fizetik a nyerteseknek, így azt a 49 ezer forintjukból kell kigazdálkodniuk a családoknak. Ugyanakkor sokan még addig sem juthatnak el, hogy elutasítsák őket, hiszen a jelentkezés feltétele egy nyomtató, egy szkenner és internetkapcsolat. A pályázható szállodák között egy jachtklub is szerepel. Az ingyenes üdülésre azért sem lesz könnyű jelentkezni, mert a munkanélküli közmunkásoknak kevesebb mint három hete marad majd arra, hogy munkát is találjanak, és jelentkezzenek a pályázatra ‒ írja a Népszava. Az „üdültetési terv” életszerűtlenségére és visszásságaira a Blikk számítása is rámutat.

FEBRUÁR 6. – HELYESÍRÁSI ALAPVIZSGA

Nem az volt a kérdés, hogy ötös lesz-e a helyesírásom – szabadkreditért felvett tárgy vizsgája –, hanem az, hogy hány hibával. Mint ma kiderült, három hibát vétettem – de még így is az enyém lett a legjobb dolgozat. Ezzel „leköröztem” az ELTE–BTK összes magyar szakosát, akiknek ebben a félévben kötelező tárgy volt… Az eredmény emlékeztet az 1998-as országos első helyezésemre, és a mai tizen-, huszonéves, félig analfabéta fiatalokat látva nem is meglepő.

FEBRUÁR 8. – VERNE JÓSLATAI

Éppen 185 évvel ezelőtt, 1828. február 8-án született Jules Verne (1828‒1905) francia író, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja, a sci-fi megteremtője. Ismert földrajzi helyekre és kitalált tájakra egyaránt elkalauzoló regényeiben a valóság és képzelet határán egyensúlyozott. Számos művében írt le olyan szerkezeteket, amelyekkel szinte megálmodta a jövőt. Munkáiban összesen száznyolc fantasztikus tervet és találmányt említett, amelyek közül hetven már megvalósult ‒ például az űrhajó, a helikopter, a tengeralattjáró, az atombomba, a hangosfilm, a televízió, a légkondicionálás, a televízió vagy a mobiltelefon ‒, ugyanakkor a tudományos-technikai fejlődés átkait is megjósolta.

Kiemelkedő művei között szerepel a Nemo kapitány, A rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Sándor Mátyás, a Sztrogoff Mihály, az Utazás a Föld középpontja felé, az Utazás a Holdba, a Hódító Robur, A dunai hajós, a Nyolcszáz mérföld az Amazonason, A tizenöt éves kapitány és a Kétévi vakáció, amelyekből számtalan sikeres filmfeldolgozás is készült. Verne évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei 148 nyelven jelentek meg.

A XX. század elejének szokása szerint magyarosították a nevét, ezért a mai napig gyakran emlegetik „Verne Gyula” néven. Több regényének témája is kapcsolódik hazánkhoz. Az Unikornis Kiadó 1997 és 2005 között 80 kötetes sorozatban jelentette meg összes művét.

FEBRUÁR 12. – EGYETEMFOGLALÁS HELYETT

Újraéledtek a decemberi hallgatói tiltakozások, miután kiderült, a Fidesz alkotmányba foglalná a röghöz kötés lehetőségét. Tegnap délután és este Budapesten és az ország hat városában volt demonstráció. A fővárosban „blokádot” hirdettek: a tüntetők elfoglalták az ELTE három előadóját, és több teremben fórumot tartottak, néhányan az éjszakát is a Múzeum körúti kampuszon töltötték. Az oktatási államtitkárság „pár forrófejű agitátor” akciójaként jellemezte az eseményeket.

Mivel a kormány a hallgatói és az oktatói szervezetek lényegében egyetlen követelését sem teljesítette – a „lefokozásra ítélt” Hoffmann Rózsa neve pedig összeforrt a népszerűtlen intézkedésekkel a röghöz kötéstől a keretszámok lenullázásán át a felsőoktatási forráselvonásokig –, teljes mértékben érthető a diákok megdöbbenése és felháborodása. A hallgatói ösztöndíjszerződésnek akkor volna értelme, ha a kormány minden frissen végzett diplomásnak munkahelyet és tisztességes megélhetést biztosító fizetést garantálna. Ez esetben valószínűleg senki nem tiltakozna, és nem fontolgatnák fiatalok ezrei, hogy elhagyják ezt a nyomorúságos országot.

De a „forrófejű agitátorok” az egyetemi blokáddal biztosan nem érik el a céljukat – csak ezt ők még nem tudják. Ráadásul a tiltakozás „bázisául” szolgáló ELTE nem tehet semmiről, sőt, az egyetem az idei pénzosztás legnagyobb vesztese, a tavalyi 19,4 milliárd helyett 2013-ban már csak 14,5 milliárd forintból gazdálkodhat.

Mindenkinek szíve joga véleményt nyilvánítani, de ezt a megfelelő fórumokon és helyszíneken kellene tenni. Egyetemfoglalás helyett jövőre a szavazófülkékben lenne a leghelyesebb.

FEBRUÁR 20. – MÉDIATÖRTÉNETI KURIÓZUM

Egyedi mementót örökítettem meg ma: az adását 120 évvel ezelőtt, 1893-ban megkezdő – és a második világháború után már nem üzemelő (!) – Telefonhírmondó hírmondónak maradt utolsó emlékét a VI. kerületi Jókai utca és Dessewffy utca sarkán álló lakóház falán.

FEBRUÁR 27. – KRISZTUS A KOSZORÚ UTCÁBAN

Szinte csodával határos módon maradt fenn az utókorra a józsefvárosi Koszorú utca és a Tavaszmező utca sarkán álló 18. századi fakereszt, amelyet hajdan azzal a céllal állítottak, hogy elhárítsa a bajokat, betegségeket és a mezőgazdasági károkat. A kereszt egyúttal a kialakuló házsornak is nevet adott: Kreutze Gasseként, vagyis Kereszt utcaként vált ismertté, s csak 1850-ben „magyarosították” Koszorú utcára. A bádoglemezre festett, gerendákra erősített Krisztus-alakot félkör alakú fémszalag védi az időjárás viszontagságaitól, míg a talapzaton elhelyezett friss virágok a környéken élők gondoskodását dicsérik.

FEBRUÁR 28. – REJTÉLYES ROSSZULLÉTEK

„A BKK közleménye szerint a hármas metró ma 16.30-tól és 17.15-ig a Nagyvárad tér és a Deák Ferenc tér között – egy utas váratlan rosszulléte miatt – nem közlekedik majd.” Akár így is kezdődhetne egy valódi közlemény, nem lepődnék meg.

Az észak-déli metróvonal infrastruktúrája és műszaki állapota olyan szinten kritikus állapotú, hogy szinte a csodával határos módon nem történt eddig halálos áldozatokkal is járó tragédia. Az elmúlt hónapokban – a teljesség igénye nélkül – síntörés, sorozatos váltómeghibásodás, a biztosítóberendezés üzemzavara, leszakadó burkolat vagy éppen vízvezetéktörés miatt kellett időszakos sebességkorlátozásokat elrendelni, de egyre több az „utasrosszullét” is, amikor teljesen leállítják a közlekedést rövid időre az érintett szakaszon.

Érdekes módon minél jobban rohad szét a metró, annál több a rejtélyes rosszullét. Természetesen nincs semmilyen összefüggés.