Aki először veszi szemügyre a Corvin tér 4. számú épület homlokzatát, valószínűleg nem is sejti, hogy az ablakok alatt és fölött elhelyezett apró domborművek Mátyás királyt, illetve egy alkimistaműhely berendezését ábrázolják. Magyarázó felirat és útbaigazítás híján csupán régi újságokra és iratokra hagyatkozhatunk, ha szeretnénk megfejteni, mikor kerültek az egyemeletes vízivárosi ház falára, és milyen kapcsolatban állnak egymással az aprólékos munkára valló reliefek.
Pedig még nyolcvan év sem telt el azóta, hogy Doroghy István, az akkori tulajdonos megbízta Nemes György (1885–1958) szobrászt a műalkotások elkészítésével. 1925-öt írtak, amikor a jeles mester domborműveit elhelyezték az akkor mintegy kétszáz éves ház utcai homlokzatán. Mátyás királyt – a gazdát, a tudóst, a hadvezért – és az alkimisták eszközeit megjelenítő archaizáló domborművek tehát a modern kor szülöttei. Továbbra is megfejtésre vár viszont, hogy milyen kapcsolat fűzte a gyermekjátékokat gyártó kémikust, Doroghy urat a középkor egyik legnépszerűbb királyához és az aranykészítés mesterségével foglalkozó titkos tudományhoz.
Az alkímiát a középkor kémiájának is nevezik. Az alkimisták olyan laboratóriumi módszereket kerestek, amelyek a természetben végbemenő folyamatokat utánozzák. Így szerették volna lehetővé tenni az aranykészítést, az élet meghosszabbítását, a halhatatlanság elérését, és fáradságos munkájukkal sikerült megalapozniuk napjaink kémiáját. Az alkimisták rengeteget tettek a gyógyszerek előállításáért is: a nemesfémek létrehozása mellett másik fő céljuk az örök fiatalságot biztosító és minden betegséget meggyógyító életelixír feltalálása volt.
Bár Magyarországon már a XIII. században sokan foglalkoztak alkímiával, arról nincs adat, hogy Mátyás király udvarában aranyat próbáltak volna készíteni. Egy XVII. századból származó francia kézirat szerint Mátyásnak egy ízben „sikerült előállítania húsz rész ezüstből egy rész aranyat”, de ennek hitelessége kétségbe vonható. Az igazságos király világhírű könyvtárából hiányoztak ugyanis a témába vágó tanulmányok. Sőt, amikor egy találékony alkimista, bizonyos Marsilius Ficinus hosszú életet biztosító „aranyvizének” receptjét elvitte Mátyásnak, a király testőrei segítségével olyan gyorsan penderítette ki várából a jutalomra éhes olaszt, hogy meg sem állt Itália határáig.
Valószínű tehát, hogy a királyt és a titkos műhelyt ábrázoló reliefek egymástól függetlenül kerültek fel a Corvin téri ház falára. Talán a vízivárosi terecske hajdani neve ihlette a korabeli tulajdonost, amikor megbízást adott a domborművek elkészítésére. A Sürgöny című lap egyik 1861-es száma adott hírt arról, hogy „Budán legközelebb az utczák és terek nevei új pléhtáblákon ragasztattak fel. Ez alkalommal némely térnek visszaadták hajdani nevét; így történt, hogy a Halászvárosban lévő, és eddig Kapuczinus tér alatt ismert lejtős piacz most ismét, mint hajdan, Mátyás király tere nevet visel”.
Elképzelhető, hogy Doroghy István érdeklődött elődeinek mesterségbeli fortélyai iránt is, ezért helyeztette el egyik szobájának ablaka alatt a jobbról-balról torzonborz figurák által támasztott reliefet. Hiszen – mint a nagybetűs felirat hirdeti – „a kutatás haladást jelent, a tudás hatalmat”: ezt támasztja alá a sokoldalú Mátyás király három különböző ábrázolása is. Érdekesség, hogy a Corvin téri ház 1870 és 1900 közötti tulajdonosa, Wilke Gottlieb ón- és rézöntőként szintén évtizedeken keresztül dolgozott és kísérletezett a fémekkel és a tűzzel a földszinten berendezett – azóta többször átalakított – kis helyiségben.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. MÁRCIUS 1-JEI SZÁMÁBAN
