Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

LÉGHAJÓVAL A HOLDRA

2013. március 20. - Prusi

Amikor 1865-ben Jules Verne Utazás a Holdba című regénye megjelent, még senki sem gondolta volna, hogy a jövőbe látó francia író elképzelései száz év múlva már a mindennapok részét képezik majd. A híressé vált mű és Utazás a Hold körül címmel megjelent folytatása ma is a legismertebb 19. századi tudományos-fantasztikus regények közé tartozik. Kevesen tudják azonban, hogy három évtizeddel e könyv első kiadása előtt az egyik népszerű divatlapban, a Rajzolatokban is napvilágot látott egy hasonló témájú elbeszélés, amelyben két vakmerő magyar férfi holdbéli kalandjaival ismerkedhetünk meg.

20130320_illusztracio_1.jpg

A Rajzolatok 1836. év végi számaiban, öt részletben megjelent történet a legkorábbi sci-fi jellegű írások, ahogy akkoriban nevezték: „agyrémek” egyike. Hősei, Kalandi és Regényi elhatározzák, hogy szerencsét próbálnak, és egy különleges, madárszárnyakkal ellátott, oxigénburokkal körülvett léghajón eljutnak égi kísérőnkre. Csodával határos módon érik el a Holdat, ahol tündéri szépségű, álombéli vidék fogadja őket. Az első benyomások után nem megdöbbentő, hogy itt is jelen van az élet: alighogy megérkeznek, egy hatalmas madár társul a fiatalemberekhez, és egy gyönyörű városhoz vezeti őket. Egyforma magasságú házak, tiszta, tágas udvarok és nagy virágoskertek fogadják a két kalandort, akik e különös világ láttán meg sem lepődnek azon, hogy hasonló emberi lényekkel találkoznak itt, mint a Földön, sőt, ezek a boldog és békés „holdemberek” magyar nyelven szólnak hozzájuk. A kölcsönös bemutatkozást a Hold minden részletre kiterjedő bemutatása követi. Megtudhatjuk, hogy az itteni emberek hasonló körülmények között élnek, mint a földiek. Nekik is szükségük van az oxigénre, gyakran rendeznek nagy lakomákat és mulatságokat, nem hiányzik életükből a szerelem, vannak tudósaik, művészeik. Ám életük nem a folytonos háborúzásról, gyűlölködésről és erőszakról szól, hanem éppen fordítva: boldogságról, gondtalanságról és békességről. Éppen emiatt „a gyarló földiek soha nem lesznek arra méltók, hogy magasabb rendű lényeket kikémleljenek: mindig sötétebb lég lebeg a nemesb teremtményektől lakott vidékek fölött, melyen a földiek látcsői keresztül nem hatolhatnak, s így azon helyek csak sötét pontokként jelennek meg a földiek szeme előtt”.

20130320_illusztracio_2.jpg

Annak ellenére, hogy Verne harminc évvel később megjelent regényének főhősei nem tudnak leszállni a Holdon (nem is találkoznak egyetlen holdlakóval sem), a magyar elbeszélés több részlete is emlékeztet a francia író regényére. Míg utóbbiban maguk a vakmerő kalandorok próbálnak ki először egy lehetetlennek tűnő technikai újítást, amikor egy hatalmas ágyúból lövetik ki magukat a Holdba, addig a magyar utazók az itteni lakosok fantasztikus találmányaival ismerkednek meg. A gyors holdbéli közlekedést és a földek megöntözését például hatalmas erejű mágnesek segítik, „a nagy és serény légi utazások és a külcsillagokkali kereskedés pedig – mint a Nappal, Jupiterrel, Szíriusszal stb. – a villanyosság által eszközöltetnek. Ha más csillagba akarnak utazni, egy hangcső segedelmével átkiáltanak, s amazok hallván a jeladást, azon pont felé igazítják látcsöveiket, ezek pedig bizonyos telegrafi jegyzékkel szólnak velük, s megmondják, minő felhőt készítsenek, pozitív vagy negatív villanyosságút, s ők itt természetesen az ellenkezőjét készítik. Ha ez megvan, ismét egy ordítás váltatik, s a felhők a benne ülőkkel megindulnak egymás felé. Kevés óra múlva félúton összekerülnek, akkor a negatív felhőnek villanyosságát egy arra készen álló üvegbe szívatják, s ezt is hasonnemű pozitív villanyossággal töltik meg, mire a két felleg eggyé olvad, s az utazás a fönt említett érczvessző igazításával folytattatik a látogatandó csillag felé.” Miután megismerkednek a holdlakók mindennapjaival és technikai újításaival – és egy szellemünnepen is részt vesznek –, Kalandi és Regényi kénytelenek búcsút venni égi kísérőnktől, és léghajójukon visszatérnek a Földre. Talán nem meglepő, hogy csodás történetükre semmilyen bizonyítékkal nem tudnak szolgálni, így még barátaikkal sem osztják meg élményeiket…

Eddig a történet, amely az eleve képtelen szituáció és az abszurd helyzetek ellenére bizonyára mulatságos perceket szerzett a korabeli magyar olvasóknak. Számunkra pedig, 180 évvel később szintén érdekes ez a kis elbeszélés, mert megtudhatjuk belőle, hogyan gondolkodott egy 19. század első felében élt szerző egy nálunk fejlettebb idegen civilizációról.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2002. ÁPRILISI SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása