Az ezredfordulón felújított, reprezentatív igényességgel kialakított vízivárosi Corvin tér déli sarkában ősöreg, földszintes lakóház bújik meg. Dacolva a természet és az ember pusztító „ráhatásaival”, több mint két évszázada őrzi titkát: a kapuja feletti zárókövön látható feliratot és egy gazdagon díszített kovácsoltvas rácsot.

A Corvin tér 13. számmal jelölt parányi épület már fél évszázados volt, amikor kitört az 1848-as forradalom. Nemcsak megélte a XXI. századot, meg is sínylette az elmúlt kétszáz esztendőt, évtizedekig magán viselte a második világháború nyomait. Az ostrom során súlyosan megsérült homlokzatának nagy részét helyreállítása során leverték, és sima vakolással állították helyre. De legérdekesebb része, szemet gyönyörködtető kapuja napjainkban is eredeti formájában látható. Igaz, kevesen veszik csak észre az ódon ékességeket, s aki egy percre esetleg megáll az apró ház előtt, bizony csalódottan indul tovább. Vajon mit jelenthet a „18 PXR 00” felirat, milyen lényeket és tárgyat ábrázolhat a fekete vasrács?

A Corvin téri ház rejtélyére többféle magyarázat született már. A legvalószínűbbnek tűnő hipotézis szerint – Schoen Arnold történész állítja ezt – szerint a kőkeretes kapu feletti díszítés alkotója az 1800 körül átalakított épület egyik tulajdonosa, Kolb Xavéri Ferenc szegkovácsmester volt. Akkortájt még 89-es számmal jelölték a mélyen vallásos Kolb úr palotáját, amelynek köveibe vésett három betű – Pax Christi Regnat – és rácsának ékességei mind Krisztusra utalnak. A betétrács ugyanis Jézus szívét jelképező, két oroszlántól tartott, töviskoszorús, három nyilas szívet foglal magába. Csupán érdekesség, hogy eme különleges és elgondolkodtató bibliai vonatkozásra a helyszínen semmi nem utal.

Derék kovácsmesterünk feladta a leckét az utókornak. Arra ugyanis, hogy miért éppen ezeket a díszeket helyezte el hajlékának bejárata fölött, máig nem sikerült magyarázatot találni. Mindenesetre az biztos, hogy hasonló művészi alkotással ritkán találkozhatunk a budapesti utcákat járva. Nem véletlenül mozgatta meg már a XIX. századi múltkutatók fantáziáját is a díszes boltozat. Petrik Albert például e szavakkal méltatta a házat A régi Pest-Buda építőművészete című könyvében: „Minden szerénysége mellett a klasszicizáló irány egyik legszebb kis épülete. Falsíkjának tagozása, az ablakok közötti lizénák fejezetét képező virágfüzérek, nemes vonalhajlása s a párkányzat szép fogrovata, kellemes összhangba olvadnak össze.”

Ennek az összhangnak a részét képezik a Jézus vasszívét őrző oroszlánok is, amelyek máig emlékeztetnek készítőjükre, Kolb Ferencre. A vízivárosi szegkovács így őrizte meg nevét és munkáját a késő utókornak.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. OKTÓBER 2-I SZÁMÁBAN