A természetgyógyászok a 20. század első felében kezdtek komolyan érdeklődni az illatok gyógyító hatása iránt. Az aromaterápia ősi tudománya napjainkra az alternatív kezelések egyre népszerűbb és hatásosabb formájává vált, hiszen az illóolajok nemcsak a fizikai állapot javulását segítik, hanem érzelmeinket és hangulatunkat is kedvezően befolyásolják.

Talán nincs is olyan illat, amely ne keltene bennünk különböző érzéseket és emlékeket, s ne befolyásolná hangulatunkat, kedélyállapotunkat. A különböző illatok gyakran a legváratlanabb pillanatban fészkelik bele magukat az orrunkba, és pillanatok alatt jókedvet, levertséget, erotikus képzeteket, sőt, akár félelmet is okozhatnak. A természetes hatóanyagokkal történő gyógyítás egyik tudományosan is megalapozott területe az évezredes múltra visszatekintő aromaterápia. A növényi kenőcsök, balzsamok és parfümök használata egyidős az emberiséggel, de az illóolajok valódi jelentőségére csak 1926-ban hívta fel a figyelmet René-Maurice Gattefossé (1881–1950) francia vegyész.

Mellékhatások nélkül

Az illóolajakat a lágy- és fás szárú növények virágjaiban, leveleiben, szárában, kérgében és törzsében található sejtek termelik. A természetben ezek az anyagok lassan szabadulnak fel, de melegítés vagy préselés hatására a sejtek felszakadnak, s nagy mennyiségű illatanyagot bocsátanak ki. A tiszta illóolajokat desztilláció segítségével állítják elő, amelynek során különválik a víz és az illóolaj.

Napjainkban már bizonyított tény, hogy az illóolajok számtalan tünet kezelésére és enyhítésére alkalmasak: nemcsak fizikai rendellenességek – gyulladások, fertőzések, bőrbetegségek, valamint emésztőrendszeri, keringési, idegrendszeri és ízületi problémák – gyógyításában hatékonyak, hanem érzelmeinket és hangulatunkat is kedvezően befolyásolják.

Noha több mint négyszázféle illóolaj ismert, ezekből csupán alig negyven kapható kereskedelmi forgalomban. A jól felkészült természetgyógyászok rendszerint húsz-harminc gondosan kiválasztott, sokoldalúan használható olajat tartanak készenlétben, akik pedig otthonukat kívánják felszerelni a legszükségesebb illóolajokkal, tíz különböző fajtával már kezelhetik, illetve megelőzhetik a gyakori betegségeket. Az illékony anyagokat fürdő, masszázs, borogatás, párologtatás és inhalálás útján, valamint cseppek formájában szokták alkalmazni. Az aromaterápia művészete mindemellett a különböző illóolajok kiegyensúlyozott kombinációjából áll: egy keveréknek gyakran kellemesebb az illata, mint az önmagában felhasznált olajnak, és a hatóanyagok összjátékának köszönhetően sokkal kedvezőbb hatást vált ki.

Az illatgyógyászok természetesen nem hisznek abban, hogy az illatok ténylegesen meggyógyíthatnak fertőző betegségeket. Abban viszont bizonyosak, hogy az aromaterápia jelentősen javítja a közérzetet, ezáltal könnyebben beindul a szervezet öngyógyító mechanizmusa. A terapeuták szerint módszerük mentes a mellékhatásoktól, és bármely életkorban alkalmazható, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ugyanaz az illat mindenkire más-más hatással lehet, így a kezelések előtt részletes kivizsgálás szükséges.

Kellemes kezelés

A modern illatgyógyászok véleménye szerint minden egyes virág rendelkezik egyfajta sajátos – jó vagy rossz – hatással. Ezek a tulajdonságok többnyire ősi hiedelmeken alapulnak, amelyek alapján egy-egy növény alakja, színe, illata vagy más jellegzetessége különböző titkos képességekre utal. A tüdőfű, májfű és vesefű például azon emberi szervek névrokonai, amelyekre alakjuk emlékeztet, s ezért azt tartják róluk, hogy hatékonyan alkalmazhatók az illető szerv bajainak enyhítésére, gyógyítására.

Tudományos kutatások igazolják, hogy a legelterjedtebb illóolajok – mint a levendula, a zsálya, a borsmenta, a rozmaring, a kakukkfű és a jázmin – fertőtlenítő hatásuk mellett az egész szervezetet egyensúlyba hozzák. A krizantém illatáról úgy vélik, hogy titokzatosságot, túlvilági hangulatot kelt, és serkentően hat a lelki képességekre. A búzavirág illata elősegíti a józanságot, így hasznos a másnaposság leküzdésében. A geránium illata erős, de ártalmatlan antidepresszáns, és – egyes vélemények szerint – kiváló helyettesítője néhány, a hagyományos pszichiátriai gyógymódban használt gyógyszernek. Az ilang-ilangot és sarkantyúvirágot pedig afrodiziákumnak tartják, amely segíti a nemi vágy növelését. A hiedelem szerint a vörös rózsa „költői ihletet” sugall, míg a verbéna illata művészi kreativitást ébreszt.

Az aromaterápiás kezeléseknél a gyümölcsök – különösen a citrusfélék – jótékony hatását éppúgy alkalmazzák, mint a virágokét, és időnként a fűszerek jóval áthatóbb illatát is felhasználják. Az illatgyógyászok ugyanakkor desztillált olajat is vásárolhatnak – amelyből hatalmas választék áll rendelkezésre –, majd az olajat maguk keverik ki a beteg igényeinek megfelelően.

Napjainkban egyre kevesebben tagadják a pszichológiai tényezők jelentőségét a betegségek kialakulásában, illetve legyőzésében. Az illatok bűvös erejét felhasználó szakemberek éppen ezért hangsúlyozzák, hogy „beteget gyógyítanak, és nem betegséget”, és egyre több bizonyítékkal támasztják alá, hogy ha az emberek – tudatosan vagy tudat alatt – hisznek egy-egy eljárás vagy gyógymód kedvező hatásában, akkor jóval hamarabb helyreállíthatják testük és lelkük természetes egyensúlyát.

Vajon az élet és a tudat megmagyarázhatatlan jelenségei iránt érdeklődők kipróbálják-e az aromaterápiát? Semmi okot nem látunk arra, hogy ne tegyék. Nincs akadálya, hogy az emberek magukon kísérletezzenek a kellemes, megnyugtató illatok hatásaival, s végül azok mellett döntsenek, amelyek a számukra legkedvezőbb hatást fejtik ki.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. MÁJUSI SZÁMÁBAN

Ősi tudás birtokában

 

Az illóolajok hatását már az ókori civilizációk is kiválóan ismerték: az egyiptomi, a mezopotámiai, az indiai és a kínai, illetve a görög és a római kultúrákban egyaránt használták és kedvelték őket. A legősibb írásos emlékek tanúsága szerint a növényi olajokat elsősorban testápolás és illatosítás, valamint gyógyászati célokra alkalmazták, de – mint arra a Bibliában is számos utalás található – igazán kiemelkedő jelentőséget a szakrális szertartások, templomok, oltárok és papok szentelésénél, illetve uralkodók felkenése alkalmával kaptak. A Nagy Piramist építtető Kheopsz fáraó idejében papiruszokra jegyezték föl az illatos növények, különleges olajok, parfümök és templomi füstölők használatát, és említést tettek a gyógyító kenőcsök és balzsamolajak használatáról is. A II. században élt görög orvos, Galénosz híres gyógyszerkönyve mintegy félezer különböző, növényi eredetű készítményt sorol fel. Az ókori civilizációk hanyatlásával az illóolajok alkalmazása háttérbe szorult, de a középkori kereskedőknek és a gyarmatosításnak köszönhetően később egész Európában egyre szélesebb körben alkalmazták őket. Az olcsón előállítható, mesterséges illatok napjainkban ugyan látszólag kiváltották a növényi anyagokat, de gyógyításra alkalmatlanok, így a természetes szerek újra bekerültek a köztudatba.

„Szagemberek” illatkompozíciói

Miközben a világszerte ismert parfümöket értékesítő cégek csak az új és előkelő illatok puszta eladására korlátozzák tevékenységüket, a kozmetikai konszernek külön szakembereket foglalkoztatnak az illatkompozíciók kísérletezésére és előállítására. A parfümkészítők palettáján akár háromezer szintetikus vagy természetes eredetű illat is megtalálható, és rendelkeznek azzal a kivételes adottsággal, hogy a különböző illatokat egységes műalkotássá ötvözzék. A világ egyik legnagyobb illatközpontjában például több mint negyven „illatmester” dolgozik: ők találják ki, milyen illatot árasszanak a különböző parfümök, dezodorok, samponok, hajfestékek, mosó- és tisztítószerek, amelyek később akár az egész világot meghódíthatják.