Az éjszakai égbolton felvillanó „hullócsillagok”, a szétrobbanó meteorok és az időnként feltűnő tűzgömbök tanúsítják, hogy Földünk igen gyakran ütközik össze „kozmikus kavicsokkal”. Bolygónk nagy meteorkráterei bizonyítják, hogy az ilyen ütközések alkalmasint katasztrofális méreteket ölthetnek. De vajon milyen módon és mennyivel előbb tudjuk észlelni ma a felénk közeledő óriásmeteorokat? Kiépítettek-e már olyan nemzetközi űrfigyelő rendszert, amely időben azonosítja a Föld számára veszélyes testeket? S ha már csak órák maradtak az elkerülhetetlen becsapódásig, eltitkolnák-e az érintett terület lakossága elől a közelgő katasztrófa hírét? A téma kapcsán felmerülő aktuális kérdésekre Zombori Ottó, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója válaszolt.

– Az elmúlt években mennyit tökéletesedett az a technika, melynek segítségével időben észlelni tudjuk a Földet fenyegető óriástesteket, meteorokat?

– A katalogizált kisbolygók, űrsziklák elég méretesek, gondolok itt a több száz kilométeres átmérőtől a pár deciméteres darabokig, amelyeknek legnagyobb része bármilyen zavaró hatás következtében veszélyeztetheti a Földet. Egy ilyen eset – bár elég kicsi a valószínűsége – bármikor bekövetkezhet, és ha egyszer megtörtént, akkor óriási lesz a pusztítás. Arról, hogy mennyit fejlődött az utóbbi években ezeknek a testeknek az előrejelzése, semmi vigasztalót nem tudok mondani. Hiszen azokat a meteorokat, amelyeknek a pályáját ismerjük – például a csillagászati évkönyvek által is előre jelzett Perseidákat vagy a Leonidákat –, szemmel tudják tartani a csillagászok, vagyis kiszámítható, pontosan mikor térnek vissza a Föld közelébe. Nagy biztonsággal meg lehet mondani, hogy egy adott éjszakán több tíz, több száz vagy esetleg ezer meteorfelvillanást is lehet majd látni, de ezek nem veszélyesek a Földre. Az óriástestek esetében viszont már rengeteg ismeretre, megfigyelésre és nagyon bonyolult pályaszámítási feladatokra van szükség, amelyek még a modern technika korában, a legnagyobb teljesítményű számítógépeknek is napokat, heteket vesznek igénybe. Az óriásmeteoroknak ritka a periódusa, több ezer vagy tízezer évenként érkeznek – de ha egyszer ütköznek a Földdel, könnyedén kipusztíthatnak akár egy egész civilizációt is. A természetes eredetű, meteorikus objektumok együtt születtek a Naprendszerrel, együtt élnek velünk. Ezt az együttélést meg kell szoknunk, és együtt kell élnünk azzal a problémával is, hogy ma még nem tudjuk őket előre jelezni.

Amikor 1993-ban észlelték, hogy hatalmas űrsziklák közelednek a Föld felé, hosszú napok, hetek teltek el, amíg a csillagászok rájöttek azok eredetére. Kiderült, hogy ez egy valamikori üstökösmag, amely egy évvel azelőtt, a Jupiter túloldalán járva túl közel merészkedett a bolygóhoz, és ott az árapályt keltő erők hatására szétdarabolódott. Akkor még a szakemberek is szájtátva figyelték egy olyan közelmúltbeli katasztrófa eredményét, amely ráadásul tovább fenyegetett minket. A Jupiter szerencsére nemcsak szétdarabolta az egykori üstökösmagot, hanem vissza is térítette, így elmúlt a Föld számára a közvetlen veszély, sőt, előtte egy évvel meg tudták mondani, hogy pontosan hol fog becsapódni a Jupiterbe. Ám az akkori számítások azt mutatták, hogy ha az akkori huszonkét objektum közül az egyik megtalálta volna a Földet, végzetes katasztrófát okozhatott volna. Akkor egy kis világvége zajlott le a Jupiteren, de a Jupiter ezt – lévén, tömege 318-szor nagyobb, mint a Földé – simán kibírta. Nagyon sokat tanultunk ebből, hiszen semmi akadálya nem lenne, hogy egy ilyen eset bekövetkezzen a Földön. Sajnos nincs technikánk, amivel előre meg tudnánk jósolni az ilyen óriásmeteorok érkezését. Egyedül az a kis esély kínálkozik, hogy pályamódosítással eltérítsük eredeti pályájáról, de ehhez még az űrtechnikának nagyon sokat kell fejlődnie.

– Létezik olyan nemzetközi űrfigyelő rendszer, amely időben azonosítja a Föld számára veszélyes testeket, és amely ezen észlelések adatait „pillanatok alatt” a megfelelő szakhelyekre továbbítja?

– Véleményem szerint kell lennie nemzetközi rendszernek, de az mindenképpen katonai és titkos. Az amerikaiak rakétaelhárító rendszere például hosszú távon szolgálhat ilyen célokat is. Megfelelő idő elteltével a katonai titkosításból valamennyit biztosan át fognak engedni a publikumnak is. Az eleinte főleg katonapolitikai célokat szolgáló kutatások előbb-utóbb áttevődnek majd a csillagászatba is. Az informatikusok sem kizárólag azon törik a fejüket, hogy minél jobb szoftvereket gyártsanak. Titokban remélem, hogy vannak olyan csoportok a hadseregben és a nagy számítástechnikai cégeknél is, amelyek foglalkoznak a földi élet védelmével is. Én szeretném, ha békés megoldás születne, miközben érzem, hogy nagyon nehéz a feladat. Azért el kell mondanom, vannak olyan optimista becslések, amelyek szerint 30-40 éves kemény kutatás után már leszünk olyan fejlettségi szinten, hogy megnyugtató választ tudjunk adni a ma még nyitott kérdésekre. Az ember bízik a tudomány gyors fejlődésében, így abban, harminc év múlva ez már nem lesz olyan nyomasztó gond, mint ahogy most lebeg a fejünk fölött.

– Adott vészhelyzetben meddig és mennyire titkolnák el az érintett terület lakossága elől egy elháríthatatlan katasztrófa hírét, van-e ezzel kapcsolatban a csillagászoknak titoktartási kötelezettsége?

– Titoktartási kötelezettségünk nincs, hiszen ez ütközne az alapvető emberi szabadságjogokkal. Amíg az ügy nem válik politikai kérdéssé, addig ugyanolyan humanitárius együttérzést kell, hogy keltsen, mint a Vöröskereszt esetében. A veszélyt nem eltitkolni kell, hanem közölni azokkal, akikre tartozik. Felesleges riadalmat kelteni haszontalan dolog: tudni kell a dolog nagyságrendjét, de semmiképpen sem kell eltúlozni. Annak a valószínűsége, hogy lakatlan területre zuhan egy aszteroida, szerencsére elég nagy. A becsapódás előtt órákkal lehet már tudni, hová fog becsapódni az adott meteor, így megfelelő katasztrófaelhárítással – amelynek működnie kell minden országban – annyi idő mindenképp lesz, hogy az emberek menedéket keressenek. Adott esetben, jól szervezett technikával még egy nagyon zsúfolt város lakosságát is időben ki lehet menteni. Úgy vélem, ezzel a problémakörrel mindenképpen magasabb szinten kellene foglalkozni. Előbb-utóbb elvárok egy komoly politikai döntést, amikor már nem lesznek egyéb konferenciatémák. Ha vezető politikus lennék bármelyik országban, minden erre irányuló kutatást támogatnék. Hiszen ha hosszú távon ezzel az egész emberiség jövőjét mentik meg, akkor nincsen felső határa az erre fordítható pénzösszegnek.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2001. DECEMBERI SZÁMÁBAN

Veszélyes égi vándorok

Becslések szerint egy 1 km-nél nagyobb űrobjektummal 100 ezer évenként találkozik a Föld, a kisebbekkel jóval gyakrabban. Sok ezer aszteroida mozog a Föld pályáját is keresztező útvonalon, közülük legalább 2000 aszteroida mérete nagyobb 1 km-nél; a kisebbek számát egyelőre még felbecsülni sem tudjuk. A Naprendszerben hétszáz hosszú keringésű üstökös mozog be és ki, míg további 1500 nehezen észlelhető üstökös jelenik meg időnként. A most figyelemmel kísért aszteroidák közül bármelyik végzetes lehet a földi élet számára. Az egyik legnagyobb a Mathilde, amely 66 kilométer hosszú és 46 kilométer széles.