A Hercegprímás utca 21. számú háromemeletes épület Lipótváros egyik legkalandosabb múltú lakóháza. Terveit Simonyi Ágost megbízásából a XIX. század egyik legtöbbet foglalkoztatott pesti építésze, Zitterbarth Mátyás (1803–1867) készítette. A romantikus stílusú épület vastag falai, lépcsőházi díszítései és klasszicista folyosórácsai néma tanúként megélték az 1848-as forradalom eseményeit éppúgy, mint a második világháborút. Több mint 165 éve, 1847-ben került sor átadására.
Kopognak a lakás ajtaján.
– Ki az és mit akar?
– Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, egy közvélemény-kutatást végzünk, lenne pár percre válaszolni néhány kérdésünkre?
– Mi a kérdés?
– Először is, önnek mi a legfontosabb az életében?
– Most éppen az, hogy villámgyorsan takarodjál innen.
Hazánkban immár a statisztikák szerint is balkáni állapotok uralkodnak. Az EU legszegényebb 20 régiójának listáján már csak román, magyar és bolgár térségek szerepelnek; a magyar vidék olyan országoknál is szegényebb, mint Dél-Afrika vagy Kolumbia. Bevételeink tekintetében Európa utolsói között kullogunk, a megyék rangsorát vezető Budapest egy főre jutó éves vásárlóereje csak a balti államok szintjét éri el… De azért – mint tudjuk – „Magyarország jobban teljesít!”. És mi lenne akkor, ha nem teljesítene jobban?...
Éppen húsz évvel ezelőtt, 1993. december 12-én, vasárnap délután 5 órakor szokás szerint leültem nézni a Walt Disneyt… És egyszer csak váratlanul elsötétült a képernyő, gyászinduló kezdődött. Ez a pillanat örökre egy generáció agyába vésődött. Húsz éve halt meg Antall József, Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnöke. Hozzáteszem, azóta sem tudtuk meg, hogy mi történt Dagobert bácsi fagylaltrakományával. Ezzel még adós nekünk a Magyar Televízió. Ideje volna befejezni a mesét.
Hajnalban olvasom a kiírást a liftajtónkon: „Megkérem azt a kedves lakótársat, aki rendszeresen szív füvet otthon, hogy fejezze be ezt a tevékenységét, különben kénytelen leszek a hatóságokhoz fordulni. A szellőző az összes füstöt a felsőbb szintekre viszi. Köszönettel: egy 11. emeleti lakó”
Tegnap meglátogattam Erdélyi Zsuzsannát. Az idén 92 éves Kossuth-díjas néprajztudóst 2000-ben ismertem meg, amikor az első cikkemet írtam a Népszabadság Budapest mellékletébe az első négyemeletes pesti ház történetéről.
Előző könyve, a „…Századokon át paptalanúl…” két éve jelent meg, és már tervezi a folytatást… Én a „Hegyet hágék, lőtőt lépék” harmadik, 1999-es kiadását vittem neki dedikálni, de kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert ő „fércmunkát nem ad ki a kezéből”, és aki könyvet visz neki dedikálni, annak az adott kötetben kijavítja a sajtóhibákat. Így hát leültetett maga mellé, és egy lista alapján elkezdtünk tollal és korrektorral javítani… Másfél óra alatt végeztünk az 1100 oldalas könyvvel, ezután dedikálta a könyvet. Nem mindennapi élmény volt…
„Az X-eket az évtizedek szinonimájaként használók rosszul ismerik a római számokat. Mert bár a római X valóban az arab 10-nek felel meg, és a XX valóban a 20-nak, ez a számozás nem használható a végtelenségig, csak 30-ig (XXX). A 40 ugyanis már XL. Amiben – mint láthatjuk – nincs négy darab (negyedik) X. Sőt, az 50 az már végképp L, amiben pedig már egyetlen X sincsen. Következtetés: legfeljebb a harmadik X-et lépheti át valaki, azon túl az X-ekkel már ne próbálkozzunk.” (Kulcsár István: Ezek is „visszaköszönnek”. In: Édes Anyanyelvünk 2013/5., p. 6.)
Magyarország már az éhezők számát tekintve is „jobban teljesít”!... Még soha nem láttam annyi embert sorban állni a Rákóczi úton, mint ma délben, ételosztás előtt: majdnem a Vas utcáig, az Urániáig kígyóztak a sorok, teljes járdaszélességben… Ezt látva bizony megbecsüli az ember, hogy a szentestét munkával töltötte – és nem nélkülözéssel!
Az MTI fotóján „a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének szegényélelmezési programját megvalósító Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány munkatársai meleg étellel segítenek a rászorulóknak. A háromnapos karácsonyi élelmiszer- és ebédosztáson 4500 adag, mintegy 32 tonna élelmiszert osztanak ki.”
„Bérpótlékot kapnak a szociális, a gyermekvédelmi és gyermekjóléti ágazatban dolgozók januártól. Az ágazati bérpótlék összege személyenként 5-11 százalékos béremelést jelent, amely havi 6-17 ezer forinttal emeli meg a fizetést. Az érintettek a magasabb összeget először jövő márciusban kapják majd meg, de az visszamenőleg, tehát már a januári bérükre is vonatkozik” – hallom a rádióban. Micsoda véletlen, hogy éppen márciusban – a választások előtt egy hónappal –, ráadásul visszamenőleg kapnak majd pótlékot, hogy egyszerre nagyobbnak tűnjön az összeg!... Nem mintha nem tudnának már korábban utalni. Ki van ez találva, kérem szépen.
Immár három éve dolgozom közalkalmazottként, így a mai naptól egy fizetési fokozattal feljebb ugrottam: C1-ről C2-re. Ennek azonban nincs érdemi jelentősége, hiszen ezt az összeget fel kell kerekíteni a garantált bérminimumra, azaz 118 ezer forintra, amely bruttó négyezer forinttal, nettó 2620 Ft-tal több az előző évinél. Tehát – aki nem tudná (!) – az úton-útfélen reklámozott „több mint százezres” minimálbér nem a kézhez kapott összeg, erről szó sincs! A „B” kategória ezentúl 66 480 Ft-ból vegetál, a „C” kategóriások pedig 77 290 Ft-ból próbálnak életben maradni.
A Szabad Föld legfrissebb számában – LXX. évfolyam 2. szám, 2014. január 10. – jelent meg egy érdekes összeállítás, ebből idézem az alábbiakat. „A török hódoltságot valójában nem is a török etnikumnak »köszönhetjük« – lepte meg az egri konferencia hallgatóságát dr. Sudár Balázs történész. A kutatásokból ugyanis kiderült, hogy a nálunk tartózkodó oszmán alattvalók a délszláv népességből kerültek ki: hódítóink javarészt bosnyákok, szerbek és albánok voltak. A korabeli zsoldlisták tanúsága szerint hódítóink több mint kilenctizede a Balkánról érkezett, született törökök csak elvétve vetődtek ide. A lófarkas zászlót kitűző sereg negyede-ötöde keresztényekből állt. Az Oszmán Birodalomnak két magyar származású nagyvezíre is volt a XVI. században. Ha valaki tehetséges volt, rabszolgasorból kiemelkedve is felkapaszkodhatott a ranglétrán. Nem a vérségi származás, hanem az oszmán kultúra volt az összetartó erő. Mindez arra utal: ideje lenne átírni a történelemkönyveket. Nem olyan egyszerű a képlet, miszerint a törökök elfoglalták az országot, és 150 évig az ellenőrzésük alatt tartották.”
Délelőtt az egyik volt kollégámmal találkoztam, és először jártam a Népszabadság új szerkesztőségében. Három emeletről egyetlen szintre csökkent az egész szerki, ráadásul egy plázához kapcsolódó irodaházban, közvetlenül a Blikk felett kapott helyet. Nagyon modern, bár éppen olyan idegen is az egész. Viszont megérte bemenni, mert csak meg kellett kérdeznem, hogy „segíthetek-e valamiben”, és rögtön kaptam egy kis pluszmunkát.
Megbukott a kormány ócsai szociális lakóparkja: a 2,7 milliárdból épült 80 házat átminősítették a katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává, ezzel a lépéssel a kormány beismerte, csúfos kudarcba fulladt az elképzelés – írja tegnapi közleményében Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja.
Mint ismeretes, a kormány eredetileg 500 házat szeretett volna felhúzni az ócsai lakótelepen, végül csak 80 ház készült el, és csak 42-t sikerült benépesíteni bajba jutott devizahitelesekkel. Nem csoda: a mesterségesen létrehozott, 80 házból álló lakópark csaknem 5 kilométerre fekszik Ócsától, a közlekedés Budapestre meglehetősen nehézkes. Ráadásul az ország más részéből ideköltöző devizahitelesnek fel kellene adnia a munkáját a költözés miatt. A lakópark házai egyenként 70 millió forintba kerültek, holott a vidéki kisvárosokban 8-10 millió forintért is lehet házakat, lakásokat vásárolni – olvasható a Népszava mai számában.
Egy érdekes téma a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosból: „A Szegedi Fegyház és Börtönben 2005-ben megvizsgálták, hogy melyek a legkeresettebb könyvek: Mario Puzo A Keresztapa című műve, Ajtmatov Vesztőhely című regénye, valamint John Fowles-tól a Lepkegyűjtő. Mindez nyilván a bűnmítosz iránti érdeklődésre utal. Népszerű még a cigány nyelvkönyv, amit a nem roma származásúak is előszeretettel forgatnak, hogy jobban el tudjanak igazodni a börtönvilágban.”
Az erzsébetvárosi Magyar Királyi Állami Főgimnázium – a mai Madách Imre Gimnázium – Barcsay utca 5. szám alatti épületét több mint 120 évvel ezelőtt, 1892 szeptemberében adták át. Az 1881-től a Klauzál utcában működő iskola új helyszínének keresése már 1886-ban megkezdődött. A bőséges telekkínálat ellenére az építkezés megkezdése körüli huzavona négy évig tartott. Bobula János építőmester a teljes Barcsay utcai frontot kívánta beépíteni. A költségek azonban meghaladták volna a lehetőségeket, így aztán egy klasszicista saroképületet tervezett.
A Barcsay utca 5. számú iskolaépület homlokzatának legszebb, leglátványosabb dísze az a négy allegorikus kép, amely a középrizalitot keretezi. A „Barcsay” két múzsáját és két szibilláját, azaz jósnőjét Stettka Gyula festőművész alakjai után a világhírű velencei Candiani cég készítette a századfordulót megelőző években. Az elegáns itáliai mozaikképek szerencsére ma is eredeti állapotukban láthatóak, hiszen 2000 novemberében igényesen felújították őket.
„Kétféle ember létezik: az egyik csak vidéken tudja elképzelni az életét, a másik pedig – még ha jól érzi is magát városon – nosztalgikus hangulatot érez a vidéki élet egyedi íze iránt. Nekik készül a péntekenként megjelenő Szabad Föld. Magyarország egyik legnagyobb múltú, 70. évfolyamába lépő hetilapja büszkélkedhet egyúttal az egyik legnagyobb és legstabilabb előfizetői táborral is, bizonyítván, hogy olvasóink mindig nagy bizalommal fordultak hozzánk, újságkészítőkhöz és a nálunk publikáló szakemberekhez.” Épp most hosszabbítottam meg az előfizetést újabb negyed évre.
Özönvízszerű esőzések, árvizek, földrengések, tornádók, meteorzáporok. A világban zajló súlyos katasztrófákról, a visszafordíthatatlan globális felmelegedésről és az űrből leselkedő veszélyekről hallva alighanem mindenkiben felmerült már a hátborzongató kérdés: „Mi történne, ha?…” Ha Magyarország is érintett lenne egy százezreket, milliókat veszélyeztető katasztrófában? Tehetnénk-e egyáltalán olyan intézkedéseket, amelyekkel megelőzhető lenne az, amivel évtizedekkel ezelőtt a hidegháború kapcsán riogattak minket – Budapest pusztulása?
A természetfeletti tulajdonságokkal és különleges képességekkel felruházott tükröződő felületek évezredek óta állnak a mágusok, látnokok és boszorkányok szolgálatában. Egyes elképzelések szerint az okkultista szeánszok alkalmával vagy az éjszaka kellős közepén látható alakot öltő szellemek és démonok a lakás különböző pontjain elhelyezett tükrök segítségével közlekednek a párhuzamos dimenziók között, és az emberi vitalitásból merítenek energiát a túlvilági élethez.
A háttérben egy minden képzeletet felülmúló, globális összeesküvés szálai bontakoznak ki. Az utóbbi években egyre többen számolnak be olyan elrablásokról, amelyekben emberek is részt vettek, s akár az idegenekkel szövetségben, akár egyedül hajtották végre az orvosi vizsgálatokat és az implantátumok beültetését. Vajon csupán megalapozatlan találgatásokkal állunk szemben, vagy az eltérítések bizonyos százalékát valójában nem is a földönkívüliek végzik, hanem egyes nagyhatalmak kormányszervezetei?
Bizony volt olyan időszak, amikor a villamosokat „villanyosnak” hívták. Jelzem, logikus: a gépet nem a „villam” hajtotta, hanem a villany. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy egykori házunk (bérház volt) házmesterének (nem gondnokának!) férje „hat-eng. villamszerelő” volt. Néha pajkos emberek a kapu alatti táblán az „a” betűre vesszőt ügyeskedtek, és máris „villámszerelő” lett a derék mester.
ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: VILLAMOSOK.HU
Mondhatnám, hogy „jókor voltam jó helyen”, de nem éppen örömteli eseményt sikerült lencsevégre kapnom ma délelőtt. Rajtam kívül – nem véletlenül – csak az állatkert munkatársa fotózta a Vidámpark tábla levételét. Egy óra sem kellett a leszereléshez...
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
A közvélemény szinte semmit nem tud arról, hogy a Nílus mentén, illetve Szudánban magyarabok néven egy törzs él. A népcsoport magyarságának egyik kapaszkodója egy bizonyos Ibrahim el Magyarhoz fűződik. De a legfontosabb kérdésre a mai napig nem kaptunk választ: emlékek vagy gének kötik őket a magyarsághoz?
Valljuk be: a több milliárd galaxis több milliárd csillagának megszámlálhatatlan bolygóján már a nagy számok törvénye alapján is kell lennie valahol értelmes életnek. Minél nagyobb szórásban vizsgálunk majd meg exobolygókat, annál valószínűbb, hogy rá is akadunk testvéreinkre. És ez mikor is következik el? Egyes szakértők szerint harminc éven belül…
A Vas utca 17. számú ház felújítása újabb színfolttal gazdagította a józsefvárosi Palotanegyed környékét. A SOTE Egészségügyi Főiskolai Kara számára átépített épület jelenlegi funkciója hajdani önmagára emlékeztet, hiszen falai között 1997-ig kórház működött.
A Karib-tenger nyugodt vize Andros szigetének közelében lassan keringeni kezd, és a kialakuló örvények közepén sötétkék lyukak jelennek meg. A víz alatti kürtők először a tölcsér mélyére szippantják, majd „szökőkutak” formájában visszavetik a felszínen úszó tárgyakat. A trópusi szigetek lakói évszázadok óta hisznek abban a legendában, amely szerint e különös jelenség okozója a Lusca nevű mitikus lény.
Hivatalos iratok támasztják alá, hogy Benito Mussolini, az olasz fasizmus atyja rendkívüli módon érdeklődött a megmagyarázatlan jelenségek iránt. Az égbolt és a világűr titkai olyannyira vonzották, hogy a földönkívüliekkel erre kijelölt római kormánybizottság is foglalkozott az 1930-as években. Az RS/33 fedőnevű iroda minden olyan tárgyat és jelenséget követett, amely idegenek tevékenységére utalt.
A pesti városfalon kívül eső vidék, a Nemzeti Múzeum környéke egy 1866-os térkép tanúsága szerint is meglehetősen beépítetlen volt. A város polgárainak kertecskéit és legelőit övező szabad térségen évtizedekig előszeretettel ütöttek tábort a Pesten vendégszereplő artisták és mutatványosok. A terület beépítését csak a XIX. század utolsó harmadában kezdték meg. Ekkor, pontosabban egy 1874 szeptemberében kelt szerződéssel vette meg Ádám Károly és neje, Aigner Matild a mai Bródy Sándor utca 4. szám alatti, akkor még üres telket.
Több mint fél évszázada hiába keresik a SETI-kutatók az idegen civilizációk rádióüzeneteit. Talán nem is rádióznak a földönkívüliek – más módon azonban elárulhatják a létezésüket. Fantasztikus ötletekből nincs hiány, hogyan bukkanhatnánk idegen civilizációkra. Ezeket vette sorra az Origo összeállítása.
A dél-ázsiai térség szeizmológiai szempontból a világ legaktívabb része, hiszen valamennyi, a nyolcasnál erősebb földrengés ebben a régióban pattan ki, a feljegyzett legsúlyosabb földrengések milliók életét oltották már ki. Japánban időről időre következnek be nagyobb rengések, amelyek során épületek százai válnak a földdel egyenlővé, és emberek ezrei vesztik életüket. Az új beton- és üvegépületek magassága gyakran a száz métert is eléri, s ha ezek a kolosszusok egyszer ledőlnek, akkor a pusztulás minden képzeletet felülmúlhat. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy néhány gigantikus földrengés és vulkánkitörés következtében az egész szigetország léte kerül majd veszélybe.
A világhírű francia író, Jules Verne (1828–1905) a Föld szinte minden vidékét természettudományos pontossággal és regényes érdekességekre törekedve írta le. Közép-Európa legnagyobb folyója több könyvében is fontos szerepet tölt be.
ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: DUNAI SZIGETEK BLOG
Egyes parapszichológusok szerint minden emberben születésétől kezdve megtalálható egy poltergeist, amit rendkívüli sokkhatás, traumatikus élmény vagy egy súlyos idegösszeomlás képes előhívni. A kopogó szellem „megidézését” a bennünk rejlő mentális energia teszi lehetővé, amely azonban szabályozható és megfelelő mederbe terelhető.
A Föld legkülönbözőbb pontjai adnak helyet azoknak a szigorúan titkos, elsősorban katonai támaszpontoknak, ahonnan az általunk észlelt UFO-k indulnak. Feltételezhetően kozmikus bázisokról is érkeznek hívatlan látogatók, de azok száma elenyésző lehet az idegenek föld alatt, illetve tengerek mélyén megbújó erőihez képest. E támaszpontokról és a falaik között zajló kísérletekről számos, főként negyedik típusú találkozást átélt szemtanú számolt be részletesen, de létüket tudósok és pilóták is alátámasztják. Több információ is rendelkezésünkre áll olyan emberektől, akik kormányzati megbízásból, és természetesen a legmagasabb szintű titoktartás kötelezettsége mellett részt vettek a bázisok építésében – Amerika, Ázsia, Európa, Afrika és Ausztrália kopár pusztaságain, világtól elzárt hegységeiben éppúgy, mint az Antarktisz végeláthatatlan jégmezőin.
Munkába menet, az utcán beszélgetve vagy lesütött szemmel bolyongva nem is gondolunk arra, hogy rideg, borús, szomorkás reggeleken is számtalan meglepetés, felfedeznivaló vár ránk. Azokra az évtizedeket – netán évszázadokat – megélt homlokzati díszekre, kőszobrokra, atlaszokra, puttókra és címerekre utalok, amelyek közelében naponta elsétálunk, mégsem veszünk tudomást róluk. Pedig az oromzatokon, háztetőkön elhelyezett díszítmények általában nyíltan vallanak az építés idejéről, az első tulajdonos személyéről, családjáról és származásáról.
Az elmúlt években napvilágot látott beszámolók szerint napi több másodperces különbség tapasztalható a hivatalos és mindenhol szentírásként követett pontos idő, illetve a valódi helyzet között. A megdöbbentő jelenségre felfigyelő amerikai kutatók szerint valakik ezzel próbálják leplezni a Föld forgásának természetesnél nagyobb lassulását. Bár a szakértők szerint ez olyan képtelenség, amit a tudományos közösség előtt nem lehetne sokáig titkolni, mégis egyre több jel utal arra, hogy a jelenség nem kitaláció, hanem az egész emberiség jövőjét befolyásoló tény.
A lipótvárosi Alkotmány utca 16. számú ház homlokzatán, a negyedik emelet magasságában elhelyezett emléktábla tanúsága szerint a gyönyörű palota 1890-ben – más források szerint 1889-ben – készült el a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének részére. Az oromzaton, jelképes, öntöttvas földgömbön ma is üldögél egy vidám angyalka, aki a kezében tartott tollal és fáklyával a több mint százéves épület eredeti funkcióját idézi. Persze nem ő az egyetlen ékessége a hajdani nyugdíjintézetnek: a homlokzat többi részlete is figyelmet érdemel, hiszen valóságos kincsestára a különböző szobroknak, oszlopoknak és kőből faragott díszeknek.
Meghökkentő, két részből álló interjút közölt január 5-én Paul Hellyer volt kanadai védelmi miniszterrel az orosz állami Russia Today hírcsatorna – tudósított az atv.hu. Hellyer a SophieCo című beszélgetős műsorban nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a földönkívüliek már évezredek óta a Földön élnek.
Az orvosok többsége úgy tekint a kómában fekvő emberekre, mint érzékelésre, gondolkodásra és kommunikációra képtelen „hús-vér automatákra”, akiket csupán a modern tudomány eszközei tartanak életben. Ennek ellenére számos megdöbbentő, csodával határos gyógyulás bizonyítja, hogy a látszólag öntudatlan betegek bármikor „felébredhetnek”, és akár éveken vagy évtizedeken át tartó kóma után is képesek új életet kezdeni.
A közelmúltban ismét napirendre került az egykori Magyar Királyi Kúria és Királyi Ítélőtábla Kossuth tér 12. szám alatti épületének sorsa. A műemlékké nyilvánított neoreneszánsz palotában az elmúlt évtizedekben sorra váltották egymást a különböző hivatalos szervek, múzeumok és galériák. Falai között 1974 óta működik a több mint 135 éves múltra visszatekintő Néprajzi Múzeum. A Legfelsőbb Bíróság elnöke azonban a közelmúltban visszakérte a Kúria épületét az igazságszolgáltatásnak.
AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA HOMLOKZATI KÉPE, ELŐTTE PARKKAL, 1896-BÓL.
FORRÁS: FSZEK BUDAPEST-GYŰJTEMÉNY
