Pontosan 25 évvel ezelőtt, 2000. március 17-én jelent meg nyomtatásban az első cikkem. A személyes évforduló alkalmából röviden visszatekintek az elmúlt negyed évszázad szakmai szempontból fontosabb mérföldköveire, s felelevenítek 25 számomra emlékezetes újságcikket és blogbejegyzést.
Kezdetektől számon tartom újságírói, szerkesztői, korrektori munkám és blogolásom eredményeit, így nem volt nehéz konstatálni, hogy az elmúlt 25 évben összesen 1828 cikkem jelent meg a legkülönbözőbb témákban és műfajokban, helyi, regionális és országos sajtótermékekben, valamint különböző online felületeken, míg 13 évvel ezelőtt létrehozott saját blogomat, a Prusi Dossziét az utánközléseken felül 267 új bejegyzéssel gazdagítottam. Ezenkívül mintegy 3000 újságoldalt szerkesztettem, és több mint 15 ezer oldalt korrektúráztam.
Házi újságtól az Országházig
Már kilencéves koromban saját „házi” újságot szerkesztettem, amit kezdetben kézzel, majd írógéppel állítottam össze. Nyolcadik osztályosként megnyertem a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjét, és első helyezést értem el a Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyen is. Tulajdonképpen „valódi” újságírói pályafutásom is az utóbbi pályázatra készített dolgozatommal indult, amit Pest-Buda török kori építészeti emlékeiről – fürdőkről, mecsetekről, medreszékről és türbékről – írtam. Ugyanis két évvel később, 16 éves koromban ezzel a tanulmánnyal jelentkeztem a Népszabadság Budapest mellékleténél, ahol Buza Péter szerkesztő lehetőséget biztosított számomra a rendszeres publikálásra. Magyarország akkor legnagyobb példányszámú közéleti napilapjában jelent meg az első, várostörténeti témájú cikkem 2000-ben, itt ismerkedtem meg az újságírás alapjaival, és külső szerzőként kezdetben havi, majd heti rendszerességgel egészen a rovat megszűnéséig, 2004-ig írhattam a népszerű utolsó oldalra. Ebben az időszakban számos más kiadványban is foglalkoztam helytörténeti témákkal, például a 2004-ben kiadott Budapest teljes utcanévlexikona című könyvben 70 fővárosi utcanév történetét foglaltam össze, és a rövid históriák a kötet 2013-as kiadásában is helyet kaptak.
GÜL BABA TÜRBÉJÉNÉL 2012-BEN
Még gimnazistaként jelentkeztem a VIII. kerületi önkormányzat lapjához, a Józsefváros újsághoz is, amelynek kezdetben külső, majd 2005-ig belső munkatársa voltam Hegyi Imre szerkesztő mentorálásával. Ötven év (!) korkülönbség ellenére kiválóan együtt tudtunk dolgozni, több évtizedes szakmai tapasztalatára épülő tanácsaival segítve egyengette az utamat. 2005-ben az újonnan indult Helyi Téma című hetilaphoz igazoltam át, ahol továbbra is elsősorban VIII. kerületi eseményekről tudósítottam, több mint 460 cikkem jelent meg itt 2008-ig. Az önkormányzati sajtó később is meghatározó szerepet játszott az életemben: 2014-től 2020-ig a Kispest újságot, utána egy évig az Óbuda újságot szerkesztettem. A XIX. kerületben összesen 77 lapszámot és 27 városrészi mellékletet, a III. kerületben 31 lapszámot állítottam össze. Ezt a közéleti korszakot egy személyes okokból fontos évfordulón, 2022. március 14-én zártam le véglegesen.
Eleinte önkéntesen végeztem korrektori, olvasószerkesztői munkát különböző újságoknál, majd – a lapszerkesztés mellett – a kispesti önkormányzat kiadványait korrektúráztam. Ezzel párhuzamosan, 2016-tól 2020-ig a Retro Mobil és Az Autó magazin olvasószerkesztői feladatait is elláttam. 2022-től főállásban nyelvi lektorként dolgozom egy digitális tananyagokat készítő cégnél, és egyéni vállalkozásom főtevékenysége is nyelvi lektorálás.
INTERJÚ DR. HILLER ISTVÁNNAL, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKÉVEL A PARLAMENTBEN 2018-BAN.
FOTÓ: ERDŐS LÁSZLÓ
Az elmúlt 25 évben számos tartalmas riportot készítettem. A mai napig élénken emlékszem például a paksi atomerőműben tett látogatásra, a napnyugtától napkeltéig járőröző józsefvárosi rendőrökkel töltött műszakokra, a polgári védelmi metrógyakorlatra, a terepen dolgozó honvédségi tűzszerészekre vagy az árvízi védekezésekre, amelyekben önkéntesként magam is részt vettem.
Sok ismert, érdekes személyiséggel folytattam emlékezetes beszélgetést: interjút adott többek között dr. Almár Iván, dr. Bálint György, Beleznay Endre, Bodrogi Gyula, Csisztu Zsuzsa, Havasi Balázs, Farkas Bertalan nyá. dandártábornok, Farkasházy Tivadar, Klausmann Viktor, Klein Dávid, Nemere István, Pataky Attila, Rátóti Zoltán, Sas József, Stohl András, Szellő István.
Sajtódíjas tájékoztatás
A várostörténet mellett másik kiemelt érdeklődési körömben, az intelligens földönkívüli civilizációk és az ufójelenség kutatásához kapcsolódóan is már egészen fiatalon publikálási lehetőséget kaptam. 2000 áprilisától havonta jelentek meg tanulmányaim a Színes UFO és a Hihetetlen! magazin hasábjain egy évtizeden át, majd 2010-től 2016-ig az Ufómagazin biztosított számomra nyomtatott felületet.
Középiskolásként csak főigazgatói engedéllyel iratkozhattam be az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol nem csupán várostörténeti írásaimhoz gyűjtöttem forrásokat, hanem az ufótémában is hiánypótlónak számító kutatásokat végeztem. Az ezredfordulón megvalósult Mikrofilm Projekt keretében egyrészt olyan 19. századi sajtóhíreket, beszámolókat és tanulmányokat gyűjtöttem, amelyek az égen észlelt megmagyarázatlan és rejtélyes jelenségekkel foglalkoztak, másrészt arra is kerestem a választ, hogyan gondolkodtak akkoriban a földönkívüliekről, az idegen világokról és más égitestek lakhatóságáról. Több tízezer oldalnyi korabeli újság mikrofilmre rögzített másolatát vizsgáltam át, s végül több száz oldalnyi, a fenti témákkal foglalkozó írást találtam, amelyekről összefoglaló tanulmányokat készítettem.
ELISMERŐ OKLEVELEK
Kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalként, a Népszabadságban és a Színes UFO magazinban megjelent cikkeimért 2001-ben Ifjúsági Sajtódíjban részesültem, amelyet a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének két alapító alelnökétől, dr. Balázs Gézától és dr. Szayly Józseftől vehettem át. Érettségi után elvégeztem a Budapesti Kommunikációs Főiskola újságíró szakképzését, ennek zárásaként 2003-ban „Szubkultúrák és réteglapok – A Színes UFO Ismeretterjesztő Képeslap elemzése” címmel írtam szakdolgozatot. A katasztrófavédelem munkájáról a közvélemény folyamatos, pontos és hiteles tájékoztatásáért 2007-ben Katasztrófavédelmi Emlékérmet adományozott részemre dr. Tatár Attila tűzoltó altábornagy, az OKF főigazgatója.
Egyetemi projekt és szakdolgozat
Újságíróként végzett kutatómunkáim során a számomra releváns és hiteles információkat rendszerint könyvtárakban találtam meg. Időközben egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy belülről is megismerhessem azt a világot, ahol a legtöbb információ található. Ezért lettem fiatal felnőttként, 2012-ben az ELTE BTK informatikus könyvtáros szakának hallgatója.
Ekkoriban kezdtem el szabadidőmben, személyes érdeklődéstől hajtva felkutatni és végigfotózni a neonfényes Budapest utolsó hírmondóit. E munkám szolgált alapként az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet „Neon Budapest” című, 2017-ben megvalósult honlap- és adatbázis-projektjének, amelyben hallgatótársaim is aktív szerepet vállaltak. Körképet adtunk a városképet évtizedeken keresztül meghatározó neonreklámok mai állapotáról. Térképen ábrázoltuk a még látható fényjeleket, kategóriákba soroltuk és csoportosíthatóvá tettük őket. Gyűjteményünk kontextusaként háttérinformációkat, a témát korábban és máshol kutató közösségekről szóló összefoglalásokat, forrásokat ajánlottunk az érdeklődőknek. E projekt sikeres megvalósításáért külön köszönettel tartozom dr. Fodor János egyetemi adjunktusnak, aki a 2017-ben készített alapszakos szakdolgozatom témavezetője is volt.
AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ELŐTT 2019-BEN
Egyetemi szakdolgozatomban az ufókérdés tudományos megítélését vizsgáltam egyedülálló – könyvtár-, információ- és kommunikációtudományi – megközelítésből. Az első rész az információ fogalmáról és az internetes információkeresésről, a hitelesség és a megbízhatóság kritériumairól, a világhálón és a közösségi oldalakon terjedő valótlan információkról, az álhírek megosztásának motivációiról és az álhírek terjedése ellen tett nemzetközi lépésekről szól, kiemelve a könyvtárosok és az információs szakemberek hatását a kritikus információfogyasztásra. A második részben az alternatív elméleteken belül az ufológiát vettem górcső alá, és a rejtélyes égi jelenségekkel, intelligens földönkívüli civilizációkkal kapcsolatos információk hitelességének szempontjait vizsgáltam. E témakörben releváns hír- és információforrások megbízhatóságára és megítélésére vonatkozóan anonim kérdőíves kutatást végeztem az ufótémával foglalkozó, magyar nyelvű Facebook-csoportok tagjai között, s külön kérdőívet és fejezetet szenteltem az alternatív elméletekkel foglalkozó művek könyvtári besorolásának. A harmadik részhez a könyvtár- és információtudomány, valamint az űrkutatás és a csillagászat területén elismert szakemberekkel és a témával szakmailag kapcsolatban álló vagy hobbiszinten komolyan foglalkozó, véleményformáló személyiségekkel készítettem interjúkat.
Ingoványos terepen
Újságírói munkámhoz kapcsolódóan másfél évtizeden át aktívan részt vettem a hazai ufós szubkultúra képviselői által szervezett konferenciákon, baráti találkozókon, klubprogramokon. Számos előadást tartottam fővárosi és vidéki ufós rendezvényeken, kongresszusokon, rendszeresen tettem eleget interjúfelkéréseknek és vállaltam médiaszerepléseket.
A MAGYAR TELEVÍZIÓ FAZONOK CÍMŰ PORTRÉMŰSORÁBAN 2000-BEN ÉS
KERESKEDELMI TÉVÉK MŰSORAIBAN A 2000-ES ÉVEK ELEJÉN
Közben egyre inkább tapasztaltam, hogy az ufókutatással foglalkozó szervezetek és személyek többsége egy zsákutcába futott, áltudományos irányvonalat konzervál, amivel a széles közvélemény előtt lejáratta, nevetségessé és hiteltelenné tette ezt az amúgy rendkívül érdekes, gondolkodásra ösztönző, izgalmas kérdéseket feszegető témakört. Mindinkább meggyőződésemmé vált, hogy a földönkívüli létformák keresését és az intelligens idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtést, valamint a tudomány jelenlegi állása szerint megmagyarázatlan jelenségek kutatását teljesen más nézőpontból kell megközelíteni.
Ennek érdekében 2015-ben társammal, Perlaki Zsuzsanna Évával közösen elhatároztuk, hogy elválasztjuk „az ocsút a búzától” – és a kényelmes hazugság helyett a kényelmetlen igazságot választjuk. Ekkor alapítottuk meg az ufójelenségekkel és alternatív tudományelméletekkel foglalkozó Meridián Csoportot és az égisze alá tartozó Magyar Ufókutatási Klub Facebook-csoportot. Célul tűztük ki az ufókérdéssel és alternatív elméletekkel foglalkozó nyomtatott magazinokban és internetes felületeken terjedő álhírek, hamis információk és téveszmék elleni küzdelmet. Kritikusan fogadjuk a személyes beszámolókat, állítólagos fotó- és videóbizonyítékokat, egyúttal új irányt kívánunk mutatni a földönkívüli intelligenciákkal való kapcsolatfelvétel érdekében. Az elmúlt tíz évben bebizonyosodott számunkra, hogy érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért, s határozottan lépdelni ezen az ingoványos terepen, mert csak így lehet fényt deríteni az igazságra.
FELESÉGEMMEL, PERLAKI ZSUZSANNA ÉVÁVAL A MERIDIÁN CSOPORT ELSŐ KONFERENCIÁJÁN 2020-BAN
Első saját szervezésű programunk 2015-ben a budapesti Népligetben megrendezett hagyományteremtő ufós piknik volt, ahol fiatal kutatóknak biztosítottunk bemutatkozási lehetőséget. A következő években számos előadást, baráti találkozót, kirándulást szerveztünk, és meghívásra is tartottunk előadásokat országszerte. 2016-ban Erdélyben, a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Gutin hegységben sikeresen rekonstruáltuk az Izsáky László nevéhez köthető 1974-es ufólehívást. A sok szempontból egyedülálló, szerteágazó nyomozás részleteit és eredményeit Perlaki Zsuzsanna Éva „A jel” című dokumentumregényében osztotta meg az olvasókkal. A Meridián-könyvek sorozat első, általam szerkesztett kötetét 2018-ban mutattuk be a FSZEK kispesti könyvtárában. Feleségem második, ismeretterjesztő könyvét – amely szorosan kapcsolódik a regényhez – „Ősi rovásjelek az erdélyi aranylemezeken” címmel két évvel később jelentettük meg. 2020-ban a budapesti KMO Művelődési Központban rendeztük meg a Meridián Csoport első egész napos, tematikus eseményét, az Exkluzív aranylemez-konferenciát, amelyre az ország különböző pontjairól érkeztek előadók és résztvevők.
Négymillió karakter
Évfordulós visszatekintésemet azzal a felülettel zárom, amely számomra kezdetektől a valódi sajtószabadság egyik szimbóluma: a saját blogom. A 2012. március 14-én, a – monogramomra utaló – nemzetközi π-napon indult Prusi Dosszié szerteágazó tematikájú komplex blog, amelynek virtuális hasábjain a legkülönbözőbb engem érdeklő témákkal foglalkozom számos műfajban. Utánközlések formájában elérhetővé tettem az ezredfordulótól kezdve nyomtatásban – a helyi, regionális és országos sajtóban – megjelent érdekesebb írásaimat, míg „klasszikus posztokban” újabb tanulmányokkal, összefoglalókkal, fotóalbumokkal, aktuális véleménycikkekkel színesítem a személyes tartalmat. Jelenleg 12 rovatba rendezem a bejegyzéseket: Balaton, Hazai tájakon, História, Horizont, Idegen Zóna, Kaleidoszkóp, Misztikus Zóna, Nagybátyám írásai, Retrospektív, Sajtóarchívum, Szubjektív, Tiltott Zóna.
Blogomon a mindenkori újságírói, szerkesztői munkáimtól függetlenül publikálhatok, és az illusztrációk egy részét, valamint a grafikai elemeket is magam készítem. Az elmúlt 13 évben megannyi változáson, arculati frissítésen átesett blogon eddig megjelent 657 bejegyzésem több mint egymillió lapletöltésnél tart. A csaknem négymillió karakter összterjedelmű posztok kétharmadát saját készítésű fényképekkel illusztráltam, összesen 3400 fotómat használtam fel.
A 25. évforduló apropóján 25 bejegyzést ajánlok régi és új olvasóim figyelmébe: az eredeti megjelenés időpontja szerint sorrendbe tett cikkekből tizenöt utánközlés, tíz írás eleve a blogon született. A cikkek a címekre kattintva olvashatók.
NÉPSZABADSÁG, 2000. MÁRCIUS 17.
A kiegyezés utáni Pesten a lakosság számának ugrásszerű növekedésével párhuzamosan felgyorsult a többemeletes házak építésének üteme. Az akkori Lipót és Tél utca sarkán készült el 1873-ban eklektikus stílusban a belváros első négyemeletes épülete. A mai Váci utca 79. ebben a minőségében élvez műemléki védettséget az ezredforduló óta. Az épület műemlékké nyilvánításában nagy szerepet játszott az itt élő Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajzkutató, aki sokat segített az első újságcikkem elkészítésében, és haláláig tartottuk a kapcsolatot egymással.
SZÍNES UFO, 2000. ÁPRILIS
Jules Verne zseniális ötletei máig foglalkoztatják a tudósokat. A tudományos-fantasztikus regény egyik megteremtőjének tartott világhírű francia író a 19. századi tudományos eredmények ismeretében próbálta megjósolni az elkövetkezendő évtizedek technikáját. A mai sci-fi ősének tekintett Utazás a Holdba című regénye 1865-ben jelent meg – egy évszázaddal azelőtt, hogy az ember a Holdra lépett.
NÉPSZABADSÁG, 2003. MÁRCIUS 29.
Néhány évtizeddel ezelőtt szinte nem volt olyan budapesti ember, aki meg ne állt volna fél percre a Műegyetem Múzeum körúti épülete előtt, és össze ne igazította volna karóráját az árkádok alatt ketyegő, mindig pontosan járó órával. Ezt a vasrácsokkal védett, egyszerű órát mindenki kedvelte, és bizonyos tisztelettel nézett rá, mert az egyetlen hiteles és tökéletesen megbízható szerkezetnek tekintették a fővárosban. A Hoser Viktor órásmester által készített, 1912-ben üzembe helyezett precíziós ingaóra – amit néhány évvel ezelőtt restauráltak – napjainkban is pontosan működik.
ÁLLÁS ÉS KARRIER, 2005. DECEMBER 19.
Hatvan évvel ezelőtt ért véget a második világháború. Ennek ellenére a pusztítás megannyi, még mindig hallatlanul veszélyes eszköze hever szétszórva az országban, és ad véget nem érő munkát a tűzszerészeknek. A földben nyugvó különféle robbanótestek számát még megbecsülni is lehetetlen. Hazánkban évente több ezer kerül elő belőlük, jobbára autópálya- és házépítkezések alkalmával, vagy tavasszal, amikor a földmunkák megkezdésekor naponta akár húszat-harmincat is találnak.
SZÍNES UFO, 2007. JANUÁR
Éppen három évtizede annak, hogy a kecskeméti református könyvtárban rendkívül érdekes kézírásos könyvre bukkant Bognár András író, kutató. A mindössze egyetlen példányban létező (!), vegyes tartalmú könyvet bizonyos F. Z. monogramú ismeretlen szerző írta Sárospatakon, 1811 decemberében, és – „Vizsgálódás arról, hogy laknak-é a Holdban emberek” cím alatt – harminc oldalon keresztül bizonygatja: a szomszéd égitesten földi élet van.
HELYI TÉMA, 2007. SZEPTEMBER 19.
Még a trolibuszon utazók közül is kevesen tudják, miért éppen a 70-es számot viseli az Erzsébet királyné útja és a Kossuth tér közötti járat. Akik pedig ismerik a különös történetet, állítólag még soha nem panaszkodtak a számozás miatt.
HIHETETLEN! MAGAZIN, 2008. ÁPRILIS
Mítoszok és városi legendák sora fűződik azokhoz a titokzatos, ismeretlen föld alatti rendszerekhez, amelyeket egykor a közművekhez, a hadviseléshez és a közlekedéshez kapcsolódóan építettek ki, és napjainkra szinte egész Budapestet behálózzák. Annak ellenére, hogy e rejtelmes világ szerves része a nyüzsgő főváros mindennapi életének, nagyrészt mégis rejtve marad, misztikus félhomályba burkolózik. E különleges helyszínek felfedezésére induljanak velünk rendhagyó sétára!
HIHETETLEN! MAGAZIN, 2008. SZEPTEMBER
Mindannyian tudjuk, hogy egyszer elérkezik az idő, amikor megszűnik ránk nézve a világ, és örökre eltávozunk a földi életből. A halál folyamata általában olyan képekkel társul tudatunkban, amikor egy kórházi ágyon fekvő beteg már-már elviselhetetlen fájdalmak között várja a közeledő véget, vagy egy baleset áldozata vérben úszik a szerencsétlenség helyszínén. Pedig ez még nem a halál, ezek még az élet jelei. De valóban szenvedés-e az élet utolsó felvonása? Tényleg olyan nyomasztó és rettenetes az elmúlás, mint képzeljük – vagy csupán belső félelmeinket kell legyőznünk ahhoz, hogy átértékelhessük a halálról alkotott képünket?
HIHETETLEN! MAGAZIN, 2009. NOVEMBER
A közelmúltban kirobbant hazai „őssejtbotrányt” követően ismét az érdeklődés középpontjába kerültek az új orvosi készítményekkel és kezelésekkel kapcsolatban végzett emberkísérletek. A szakmailag, erkölcsileg és etikailag is vitatható kutatások gyakran beláthatatlan következményekkel járnak a kísérleti alanyok számára, akik – csodával határos gyógyulás helyett – az életükkel is fizethetnek egy-egy ígéretes terápiáért. Számos elrettentő példa bizonyítja, hogy a világméretű gyógyszeripar már régen kilépett a törvényes ellenőrzés alól, és a hatalmas nyereség az „orvosi maffia” bankszámláit gazdagítja – legyen szó akár egy új tabletta vagy vakcina kifejlesztéséről, akár a még mindig misztikusan hangzó őssejtkutatásról vagy a klónozás futurisztikus lehetőségéről.
GOLYÓSTOLLTÓL AZ ATOMREAKTORIG
PRUSI DOSSZIÉ, 2013. MÁJUS 12.
Amikor megtudtam, hogy világhírű magyar termékekről, fejlesztésekről kell referenciamunkát készítenem, néhány pillanatig azon gondolkodtam, hogy „hagyományos” eszközzel, a Bíró László által kifejlesztett golyóstollal vessem papírra dolgozatomat – s csak ezt követően gépeljem be a szöveget –, vagy a Neumann János érdemeit dicsérő számítógépet használjam erre a célra.
UFÓMAGAZIN, 2014. NOVEMBER
Tudományos-fantasztikus regényei és paranormális jelenségekkel foglalkozó könyvei által vált ismertté, de nevével számos más műfajban is találkozhatunk. Negyven évvel ezelőtt, 1974-ben jelent meg az első regénye, az Ufómagazinban pedig kezdettől fogva, 1990-től publikál. Több szempontból is rekordernek számít: a legtermékenyebb magyar íróként eddig több mint 630 könyvet írt, és műveinek eladási példányszáma meghaladja a 12 milliót. Bár irodalmi és tudományos körökben gyakran támadják ezt a teljesítményt, alkotókészsége és munkabírása tagadhatatlanul lenyűgöző és kivételes. Nemere Istvánnal 70. születésnapja alkalmából beszélgettünk.
UFÓMAGAZIN, 2015. JÚNIUS
Az elmúlt évtizedekben sokan fordultak a hazai ufókutató szervezetekhez azzal az észrevétellel, hogy azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatos bejelentésükkel a hivatalos szervek nem foglalkoznak. Egyes ufóesetek hátterének objektív felderítése és kivizsgálása során a kutatók is gyakran próbálnak információkat szerezni belügyi forrásokból, de ezekre a megkeresésekre szinte kivétel nélkül kategorikus elutasítás és tagadás a válasz. Ez a különös hozzáállás azonban nem mindig volt jellemző a rendőrségre.
UFÓMAGAZIN, 2016. ÁPRILIS
Mai napig nem született megnyugtató magyarázat arra a különös eseménysorozatra, amely 1992. január 3-án zajlott le a Várpalota közelében található Fajdas-hegyen. Vajon „egyszerű” gömbvillám, felrobbanó meteor vagy egy idegen civilizáció állt a tűzoltóságot, a rendőrséget és a honvédséget is mozgósító, titokzatos tűzeset hátterében?
„KIS SZÍNES” A ’87-ES MESETÉLRŐL
PRUSI DOSSZIÉ, 2017. JANUÁR 11.
Látványos fotókkal illusztrált összeállításomban – amely több mint 200 ezer megtekintéssel blogom legolvasottabb posztja lett –, négy évvel ezelőtt tekintettem vissza először az emlékezetes 1987-es nagy havazásra. Ezen összeállítás folytatásaként készítettem most szubjektív sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtártól már korábban másolatban megrendelt, éppen 30 évvel ezelőtti napilapokból Perlaki Zsuzsanna Éva segítségével. Képaláírásoknak nem feltétlenül a legfontosabb híreket, sokkal inkább „kis színes” jellegű, érdekes, emberközeli és az akkori viszonyokra más szempontból is jellemző idézeteket választottunk a korabeli újságoldalakról.
A NEONFÉNYES BUDAPEST HÍRMONDÓI
PRUSI DOSSZIÉ, 2017. MÁJUS 11.
„Oly csodás, ha jön az est / Ha kigyúl ezernyi fény / Szinte égi tünemény / Ez a színes látomás…” – énekelte fél évszázaddal ezelőtt a népszerű táncdalénekes, Németh Lehel. Budapesten még napjainkban is több száz működő vagy örökre kialudt fényreklám található, amelyek múltat idéző neonfénnyel és betűtípussal idézik meg a ’60-as, ’70-es, ’80-as éveket.
PRUSI DOSSZIÉ, 2018. FEBRUÁR 19.
Magyarországon egyedülálló módon egyetlen korszak, a hetvenes, nyolcvanas évek világát idézi fel a Szentendre belvárosában 2015-ben megnyílt Retro Design Center múzeum. Az ezer négyzetméteres külső és belső terekkel rendelkező kiállítás a három-négy évtizeddel ezelőtt vágyott vagy éppen utált járműveket, berendezési tárgyakat, elektronikai termékeket és játékokat mutatja be, amelyek mély nyomokat hagytak a mostani 30-as, 40-es, 50-es generációban.
PARADIGMAVÁLTÁS A SETI-KUTATÁSBAN
PRUSI DOSSZIÉ, 2018. JÚLIUS 7.
Dr. Almár Iván csillagász–űrkutató nevét mindenki ismeri hazánkban, aki egy kicsit is érdeklődik az égbolt tudománya iránt. Neve összeforrott a magyarországi űrkutatás történetével, közérthető és élvezetes ismeretterjesztő cikkeinek, előadásainak köszönhetően sokan kerültek közelebb a világűr titkaihoz. A nemzetközi hírű tudóssal – egyetemi szakdolgozatom témájához kapcsolódóan – az űrkutatási és csillagászati információforrások hitelességéről, valamint a SETI-kutatás jövőjéről, ufóészlelésekről és a Mars-utazás lehetőségeiről beszélgettünk.
PRUSI DOSSZIÉ, 2018. DECEMBER 12.
Egy generáció traumatikus élménye a félbeszakított Kacsamesék, amelynek pillanatnyi körülményei bennem is „vakuemlékként” rögzültek. Huszonöt évvel ezelőtt, 1993. december 12-én, a Walt Disney bemutatja című műsort megszakítva jelentette be Boross Péter belügyminiszter, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Antall József miniszterelnök.
KÖRMENDI FIGYELŐ 19., 2019. DECEMBER
Újságírói munkámhoz kapcsolódóan több mint másfél évtizedig aktívan részt vettem a hazai ufós szubkultúra bizonyos szegmenseiben, és szomorúan tapasztaltam, hogy a rendszerváltás óta „szervezett” magyar ufókutatás az elmúlt negyed évszázad alatt tapodtat nem mozdult előre: az „ufókutatással” foglalkozó szervezetek és klubok többsége egy zsákutcába futott, áltudományos irányvonalat konzervál, s ezzel a széles közvélemény előtt lejáratta, nevetségessé és hiteltelenné tette ezt az amúgy rendkívül érdekes, gondolkodásra ösztönző, izgalmas kérdéseket feszegető témát. Véleményem szerint a földönkívüli létformák keresését és az intelligens idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtést teljesen más nézőpontból kell megközelíteni.
KÖRMENDI FIGYELŐ 20., 2019. DECEMBER
Több mint húsz évvel ezelőtt, 1999-ben mutatták be a filmtörténelem egyik legismertebb, forradalmi hatású moziját, a Mátrix-trilógia első részét. Az amerikai–ausztrál koprodukcióban készített, négy Oscar-díjat elnyert sci-fi alapötleteként szolgáló hipotézis, a szimulált valóság elmélete alapján elképzelhető, hogy a minket körülvevő valóság csupán illúzió, és mindannyian egy számítógépes technikával létrehozott világban élünk. A számos filozófiai és vallási utalást tartalmazó film által megfestett disztopikus jövőben az érzékelt világot, a Mátrixot mesterséges intelligenciával rendelkező gépek alkották meg, és az embereket azzal a céllal tenyésztik, hogy saját energiájuk forrásaként hasznosítsák őket. De vajon a „valóságban” felismernénk-e, ha egy ilyen szimuláció részesei lennénk?
„NEM KOPOGTATTAK BE KIS ZÖLD EMBERKÉK A SZOJUZ ABLAKÁN”
PRUSI DOSSZIÉ, 2020. JÚNIUS 4.
Negyven évvel ezelőtt, 1980. május 26-án indult el történelmi küldetésére a Szojuz–36 fedélzetén Farkas Bertalan. Az első és eddig egyetlen magyar űrhajós csaknem nyolc napot töltött a kozmoszban, és június 3-án tért vissza a Szojuz–35 űrhajóval. Évfordulós összeállításomban arra is visszatekintek, hogyan számoltak be az 1980. június 4-én megjelent napilapok a sikeres küldetésről, és felidézem azt az interjút, amelyet Farkas Bertalannal készítettem az információk hitelességéről szóló egyetemi szakdolgozatomhoz.
KÖRMENDI FIGYELŐ 21., 2020. DECEMBER
Képzeljük el, hogy az éjszaka közepén felébredünk legszebb álmunkból, ám képtelenek vagyunk megmozdulni és megszólalni, tagjaink nem engedelmeskednek akaratunknak, csak a szemünket tudjuk ide-oda forgatni. Miközben alig kapunk levegőt, rémületünk egyre csak fokozódik, amikor megelevenedik a sötét szoba, ágyunk körül különféle teremtmények bukkannak fel, és feltett szándékuk, hogy az életünkre törjenek. Aztán egy hirtelen varázsütésre izmaink megmozdulnak, újra kapunk rendesen levegőt, a rémséges jelenések pedig eltűnnek. Szívünk azonban még a torkunkban dobog, és csak lassan tudunk újra elaludni, ha sikerül egyáltalán. Nos, ez a horrortörténetbe illő jelenet – bármilyen különös is – a valóságban egyáltalán nem ritka, minden harmadik ember legalább egyszer átélte már az alvásparalízisnek nevezett élményt.
PRUSI DOSSZIÉ, 2021. ÁPRILIS 29.
A mai napon lehetett utoljára táviratot feladni Magyarországon. Senki nem vitatja, hogy a Magyar Postának ezen szolgáltatása felett régen eljárt az idő: már az én generációmnak sem jelent semmit a távirat, néhány kivételtől eltekintve. Én nem vártam az utolsó napig, hiszen a Posta előzetesen nem tudta garantálni, hogy az enyém lesz az utolsóként feladott távirat, „legfeljebb” az utolsók egyike. De nekem ez is elég volt – így is történt.
MAGYAR ORVOS MENTETTE A TITANIC TÚLÉLŐIT
PRUSI DOSSZIÉ, 2023. ÁPRILIS 28.
A 20. század elején még a legismertebb magyar orvosok között emlegették dr. Lengyel Árpádot, aki nem egy felfedezéssel, hanem megfeszített, szinte emberfeletti munkájával vívta ki a világ tiszteletét. Az elsőként a helyszínre érkező Carpathia hajóorvosaként a Titanic 705 utasának életét mentette meg, miután korának legnagyobb óceánjáró utasszállító gőzhajója 1912. április 14-én jéghegynek ütközött, és a hullámsírba veszett.
PRUSI DOSSZIÉ, 2024. ÁPRILIS 11.
Már csupán alig néhány klasszikus hírlapárusító pavilonban lehet újságot vásárolni Budapesten. Az elmúlt két évtizedben, a nyomtatott sajtó iránti kereslet folyamatos csökkenése miatt, sorra bezártak vagy más funkciót kaptak az egykori városképet meghatározó újságosbódék, így 2024-ben már a hírlapárusok utolsó mohikánjai szolgálják ki a régi vágású olvasókat.
