Egyes parapszichológusok szerint minden emberben születésétől kezdve megtalálható egy poltergeist, amit rendkívüli sokkhatás, traumatikus élmény vagy egy súlyos idegösszeomlás képes előhívni. A kopogó szellem „megidézését” a bennünk rejlő mentális energia teszi lehetővé, amely azonban szabályozható és megfelelő mederbe terelhető.

A rejtélyes zajokat okozó, láthatatlan kísértetekről szóló beszámolók már évszázadokkal ezelőtt heves vitákat keltettek a megmagyarázhatatlan jelenségek kutatói között. A poltergeistek tevékenysége – akár idegtépő hangokban és tárgyak vagy bútorok mozgatásában, akár gyújtogatásban vagy testi fájdalom keltésében nyilvánul meg – rendszerint egy meghatározott személy környezetében összpontosul. A rettenetes felfordulás általában néhány hétig tart, időnként azonban hónapokig, sőt évekig is elhúzódhat. A széles körben elterjedt meghatározás szerint a kopogó szellemek olyan rosszindulatú, gyűlöletet sugárzó túlvilági lények, akik örömüket lelik az ártatlan emberek zaklatásában. Ezzel szemben egyre több parapszichológus vallja azt a nézetet, amely szerint a poltergeistekkel kapcsolatos jelenségeket nem feltétlenül elvetemült szellemek okozzák, hanem az egyes személyekben rejlő mentális energia váltja ki.

A szakemberek nagy része meggyőződéssel állítja, hogy a pszichikai és szellemi energiából, valamint biológiai és vegyi anyagokból felépülő poltergeisteket „megidéző” emberek – ellentétben a „mentalistákkal”, akik képességeiket tetszés szerint mutatják be – nem tudják, mekkora pszichokinetikus erővel rendelkeznek. Ez persze azt is jelenti, hogy akik szabályozni tudják gondolati energiájukat, nem váltanak ki maguk körül hátborzongató, félelmetes eseményeket.

Bizonyos feltételezések szerint a poltergeist-jelenségeknél fellépő pszichokinetikus energia az emberi agy központjában elhelyezkedő tobozmirigyből indul ki. Számos kutatás támasztja alá, hogy a tobozmirigy termeli – egyebek mellett – a testhőmérsékletet, a hangulatot és a szexualitást befolyásoló hormonokat, illetve meghatározott szerepet játszik a magasabb rendű agyfunkciók kialakításában. Noha több szakértő úgy tartja, hogy a tobozmirigy egyúttal a médiumképességek központja is, a „természetfeletti” adottságok, valamint az agy különböző területei közötti összefüggést a mai napig nem sikerült bizonyítani. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a poltergeistek működésének középpontjában többnyire serdülő, 15-20 év közötti fiatalok állnak, így a jelenség kétséget kizáróan összefüggésbe hozható a hormonális változásokkal.

Amikor a parapszichológusok megvizsgálják a poltergeistek „garázdálkodásáról” szóló eseteket, a legtöbb esetben azt állapítják meg, hogy a tevékenységért felelős személy rendkívül boldogtalan vagy haragos az életét nehezítő problémák miatt. Ezeknek az embereknek az álmai, elfelejtett emlékei és öntudatlanul sodródó érzelmei rejtve maradnak a külvilág előtt. S mivel „hagyományos” módon nem tudják kifejezésre juttatni rendkívül erős indulataikat, ezért paranormális csatornákon keresztül bocsátják ki őket.

– A poltergeisteket kiváltó öntudatlan pszichokinézis ahhoz hasonlítható, mint amikor egy eldugult gőzszelep szétrobban az illesztésnél – véli dr. Vladiszlav Bukrejev orosz fizikus, aki munkatársaival együtt évek óta tudományos alapossággal vizsgálja a „kopogó szellemekkel” kapcsolatos megdöbbentő tudósításokat. – A bennünk lappangó poltergeistet a reménytelenség és a depresszió kelti életre, tehát jobban tesszük, ha mindig mosolygunk és élvezzük az életet – tanácsolja.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. MÁRCIUSI SZÁMÁBAN