A dél-ázsiai térség szeizmológiai szempontból a világ legaktívabb része, hiszen valamennyi, a nyolcasnál erősebb földrengés ebben a régióban pattan ki, a feljegyzett legsúlyosabb földrengések milliók életét oltották már ki. Japánban időről időre következnek be nagyobb rengések, amelyek során épületek százai válnak a földdel egyenlővé, és emberek ezrei vesztik életüket. Az új beton- és üvegépületek magassága gyakran a száz métert is eléri, s ha ezek a kolosszusok egyszer ledőlnek, akkor a pusztulás minden képzeletet felülmúlhat. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy néhány gigantikus földrengés és vulkánkitörés következtében az egész szigetország léte kerül majd veszélybe.

A romok alatt átélt szörnyű napok hátborzongató rekordját egy török ápolónő tartja, akit kilenc nap után mentettek ki 1992-ben kényszerű fogságából. Az emlékezetes 1995-ös japán földrengést követően is találtak még öt nap elteltével élőket az életmentő kutyák segítségével. A halott- és sebesültszámlálás fájdalmas rekordokat döntött itt is, hiszen több mint 6400 áldozatával a kobei katasztrófa megelőzte az 1948-as kanszait, amikor a rengések 3700 ember életét oltották ki néhány perc alatt.

Japán egy olyan szigetláncolatot alkot – négy nagy szigetet és több mint ezer kisebbet –, amely 3000 kilométeren keresztül fut hegyeken keresztül. Ezeknek a hegyeknek a többsége vulkanikus eredetű, ezért a szigetek bővelkednek meleg vizű forrásokban és látványos tájakban, ugyanakkor fennáll a földrengés és a szökőár veszélye is. Az ország a földrengésveszélyes országok sorában az elsők között szerepel. A bolygónkon évente észlelhető 50 ezer rengés közül ezer a felkelő nap országának szigetei alatt robban ki, és közülük 50 károkat is okozhat. A legidősebbek emlékezetében elevenen él még az 1923-as Kanto-földrengés, amikor a földmozgások a krumplit is kivetették a földből. A rengések által okozott, szélsebesen terjedő tűzvész pusztítása volt a legnagyobb: a 465 ezer leégett házban 140 ezren lelték halálukat, 140 ezren pedig megsérültek. A tűzvész és a fojtogató füst még a kitelepítési központokat is tömegsírrá változtatta: az egyik laktanya környékén a lángok 28 ezer menekülővel végeztek.

A sűrűn lakott országokban régóta tudják, hogy a pusztító rengések ritmikusan ismétlődnek, de kitörésük pontos időpontját rendkívül nehéz megállapítani. A nagy lakossági katasztrófagyakorlatok ezért rendszeresek és szervezettek. A Kanto-földrengés egyik évfordulóján a világ talán legnagyobb gyakorlatát bonyolították le Japánban: több mint 12 millió embert mozgattak meg a várható károk elhárítására, a lakosság mentése céljából. Ezért megrendítő, hogy a tíz évvel ezelőtti kobei katasztrófa mégis szőnyegbombázásként pusztíthatott Japánban. A földrengésbiztosnak hitt épületek kártyavárként omlottak össze, és a legnagyobb veszélyt ezután az eltört gáz- és vízvezetékek okozták. Egymás után lobbantak lángra a meggyulladt gáztól a nagy épületek, az oltásra és az emberek ellátására pedig nem volt elég víz, így a tengerből kellett hozni. A rengés ezúttal elkerülte a 12 millió lakosú Tokiót, ahol az utóbbi évek becsvágyó építkezései szintén veszélyes helyzetet teremtettek. Feloldották ugyanis a tilalmat, amely szerint nem szabad 31 méternél magasabb házakat emelni. Az új beton- és üvegépületek magassága gyakran már a 100 métert is eléri, és ha ezek a kolosszusok egyszer ledőlnek, akkor a pusztulás minden képzeletet felülmúlhat.

Összeomlik a világgazdaság

A kérdés nem az, hogy bekövetkezik-e egy gigantikus földrengés, hanem az, hogy mikor. Egy nemrégiben megjelent könyv, a Japán pusztulása című sci-fi szerzőinek látomása szerint a technikai újítások ellenére könnyen előfordulhat, hogy néhány gigantikus földrengés és vulkánkitörés következtében az egész szigetország léte veszélybe kerül. „Az amerikai és orosz repülők ugyan az utolsó pillanatban még ki tudnának menteni több tízmillió japánt, de a felkelő nap büszke országa a világ tévénézőinek szeme láttára válik majd semmivé a Csendes-óceán hullámaiban” – olvasható a regényben.

Amikor elérkezik a tragédia órája – amely megnyilvánulhat egyetlen hatalmas rengésben vagy több száz kisebb földmozgásban is –, több mint kétezer éves civilizáció merül majd a tenger fenekére, mindössze néhány óra leforgása alatt. A leírhatatlan, minden eddiginél nagyobb pusztulásban – amely a környező szigetvilágok nagy részét is letarolná – több mint 140 millióan vesztenék életüket, miközben a 380 ezer négyzetkilométeres szigetet teljesen elnyelné az óceán. S ezzel együtt tűnnének el a föld színéről a világ második legnagyobb hatalmának vívmányai és kulturális bölcsői is: a világhírű közlekedési, híradástechnikai, optikai, elektrotechnikai és számítógépipar mellett az autógyárak, a híres buddhista szentélyek, a több száz éves épületek és a harcművészetek. Minden, ami Japánt világhírűvé tette, szinte szempillantás alatt válik majd lidérces rémálommá.

A szigetország pusztulása soha nem látott összefogást eredményezne: a nagyhatalmak mellett a kisebb országok is – legyenek akár a Föld másik oldalán –dollármilliárdokat nem kímélve segítenének a következmények felszámolásán. Ezt tapasztalhattuk a decemberben Délkelet-Ázsiában tomboló szökőár után is. Ám az egész bolygóra kiható tragédia következtében már nemcsak az óceáni partokon törne ki pánik. Az egész világon lidérces rettegés uralkodna el: olyan félelem, amelyhez hasonlót eddig talán csak a Holnapután című katasztrófafilm készítői próbáltak megjeleníteni.

A hatás a világgazdaság összes térségében rendkívüli lesz. A japán ipar megszűnését elsősorban az Egyesült Államok sínylené meg, de a sokkhatás a csendes-óceáni térségben válna erősebbé – állítja egy nemrég megjelent amerikai tanulmány szerzője. Az USA termelői persze gyorsan helyettesíteni tudnák a kieső importtermékeket, Ázsiában azonban az ipari ágazatok drámaian elkezdenének zsugorodni, csődhullám indul el, amelynek következtében tízmilliók maradnak munka nélkül. Ha pedig bezárul az amerikai piac, Európa ázsiai vásárlásai is visszaesnek: a jelenlegi világgazdasági növekedés befullad, s ennek hatása bizony Magyarországot is komolyan érinti majd.

Irtózatos feszültség a mélyben

Noha az Egyesült Államok tisztában van az Amerika és Japán közötti kereskedelmi kapcsolatokban rejlő veszélyekkel, mégsem tesz semmit annak érdekében, hogy csökkentse egy közelgő katasztrófa negatív hatásait. Pedig Japán azáltal tudott a gyors gazdasági növekedés útjára lépni, hogy megnyílt előtte az amerikai piac. Ha bármilyen okból megszakadnának a gazdasági kapcsolatok, annak felbecsülhetetlen következményei lesznek az összes térségben – állítják világgazdasági elemzők.

Hogy ez minél később történjen meg, Japánban a több tízmilliárd dolláros károkat okozó földrengések után az eddigieknél is több gondot fordítanak a megelőzésre, valamint a földrengés természetének tanulmányozására. Utake Maszakuza japán geofizikus éppen a kobei katasztrófa előtt mutatta ki, hogy összefüggés van a legpusztítóbb rengések és a magas légnyomás között. Az utóbbi 1500 év tizenhárom legerősebb földrengése Japán délnyugati partjainál ősszel és télen következett be, amikor nagyon magas a tengerszintre átszámított légnyomás.

Ismeretes, hogy Japán egy része alatt az egymásra csúszó földtáblák irtózatos feszültséget okoznak a mélyben. Augusztus és február között a légnyomás viszont 10 millibarral nagyobb az átlagosnál, és így a földfelszín minden négyzetméterére pótlólagosan 100 kilogrammal több levegő nehezedik. A Föld belsejében végbemenő egymásnak feszülés energiájához viszonyítva ugyan ez nem jelentős, de a földrengés közvetlen kirobbanásához hozzájárulhat, különösen akkor, ha a földkéregben felgyülemlett energiák már a tűréshatár korlátait feszegetik.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2005. ÁPRILISI SZÁMÁBAN

Évtizedeken belül elpusztulhat Tokió

Egy pusztító földrengés veszélyét a japán tudósok sem tagadják. Egyes szeizmológusok szerint a japán főváros, Tokió ötven év múlva a föld színével lesz egyenlő. A kormány által megbízott kutatócsoport szerint 90 százalékos az esélye egy ilyen katasztrófának. A világ egyik legsűrűbben lakott, 12,5 milliós nagyvárosában 1923-ban mérték a legnagyobb rengést. A Richter-skála szerinti 8,3-as erősségű földmozgás miatt akkor 140 ezren haltak meg. A 12 tagú Földrengéskutató Tanács részletesen is felvázolja az eseményeket. Eszerint a következő egy évtizedben 30, harminc éven belül már 70, míg évszázadra előretekintve 90 százalékos valószínűséggel lehet a Richter-skála szerinti hetesnél erősebb földmozgás a térségben. A tanulmány szerint ha a katasztrófa 2030 előtt következik be, több mint 800 ezer épületet rongál majd meg és legkevesebb 13 ezer ember meghal. A tanács ugyanakkor mindössze 0,8 százalékos esélyt lát arra, hogy a következő három évtizedben az 1923-as katasztrófához hasonló méretű rengés következhet be.