Mítoszok és városi legendák sora fűződik azokhoz a titokzatos, ismeretlen föld alatti rendszerekhez, amelyeket egykor a közművekhez, a hadviseléshez és a közlekedéshez kapcsolódóan építettek ki, és napjainkra szinte egész Budapestet behálózzák. Annak ellenére, hogy e rejtelmes világ szerves része a nyüzsgő főváros mindennapi életének, nagyrészt mégis rejtve marad, misztikus félhomályba burkolózik. E különleges helyszínek felfedezésére induljanak velünk rendhagyó sétára!

Budapest föld alatti csodáinak többségét sem a város lakói, sem az évente ide látogató több millió turista nem ismeri. Pedig a budai Vár mélyén húzódó szövevényes barlangok, az évtizedeken keresztül titkos sziklakórház és atombunker, a hatalmas kőbányai pincerendszerek, a metró óvóhelyei és a felszín alá rejtett tekintélyes víztárolók kivétel nélkül egyedülálló élményt nyújtanak.

Sziklakórház a Várban

A világörökség részét képező budai Várhegy hangulatos, ódon utcáit felkereső turisták nem is sejtik, hogy egy hatalmas kiterjedésű, természetes üregrendszer felett járnak. E rejtelmes föld alatti világ köré már a középkorban legendák szövődtek titokzatos alagutakról és a hozzájuk kapcsolódó hadmozdulatokról. A legismertebb változat szerint a járatok a XV. században, Mátyás király uralkodása idején még a Budától negyven kilométerre található Visegrádra is elvezettek.

A különálló barlangüregeket csak az 1930-as évek elején kezdték összekötni, majd az elsőként rendbe hozott szakaszt megnyitották a nagyközönség előtt. A főváros azonban 1943-ban a teljes barlangrendszert lefoglalta, hogy a több mint négy kilométer hosszú labirintusban a kormányzati negyedet kiszolgáló óvóhelyrendszert építsenek ki. A légoltalmi átalakítás során egy szigorúan titkos kórházat is alapítottak, amelynek létezéséről még a környék lakói sem tudhattak. Az 1944-ben megnyílt föld alatti létesítményt saját áramellátó és szellőztető rendszerrel látták el, így a külvilágtól elzárva is működhetett.

Budapest ostroma idején az eredetileg 200 férőhelyes Sziklakórházban több mint 600 sebesült zsúfolódott össze, a Vár alatti pincerendszerekben pedig ezrek kerestek menedéket. A hidegháborús készülődésnek köszönhetően a kórházat felújították, és egy atomtámadás következményeinek túlélésére is alkalmassá tették. Falai között utoljára 1956-ban láttak el betegeket, de nyomasztó hangulatú termeinek eredeti felszerelése és gépészeti berendezése – csodával határos módon – máig érintetlen maradt. A műszaki kuriózumnak számító létesítmény 2008-ban megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt, akik immár testközelből találkozhatnak a korszak hátborzongató emlékeivel.

Hadiüzem a kőbányában

Kőbánya utcáin sétálgatva is számos helyen bukkanhatunk föld alá vezető utakra és rejtélyes szellőzőnyílásokra. A titokzatos járatok évszázadokkal ezelőtt még a városrész nevét adó bányákhoz tartoztak, ahonnan az 1838-as nagy árvíz által romba döntött Pest újjáépítésének anyagát is fejtették. A mészkő kitermelése után visszamaradt folyosókon a 19. század végén raktárakat alakítottak ki, és a sörgyártáshoz szükséges érlelő tartályokat helyezték el, de a mai technológiának köszönhetően már nem kell a mélyben dolgozniuk a sör előállítóinak.

A föld alatti labirintus nagyságát jól érzékelteti, hogy egyes szakaszain teherautóval is lehet közlekedni, és több helyen mesterségesen kialakított pillérek tartják az irdatlan kőtömeget. A barátságtalan, nyirkos üregekben a háború alatt hadiüzemet rendeztek be és repülőgépeket szereltek össze, bár az erre utaló dokumentumokat később megsemmisítették. A napjainkban többnyire kihasználatlan, látogatók elől elzárt pincerendszer járatainak hosszúsága meghaladja a 32 kilométert, alapterülete pedig közel 200 ezer négyzetméter.

Gigantikus óvóhely

A budapesti metrót naponta több mint egymillió utas veszi igénybe, ám kevesen tudják, hogy föld alatti útjuk során a főváros legnagyobb óvóhelyén járnak. Az 1972-ben elkészült kettes és a teljes hosszában 1990-ben átadott hármas metrót úgy építették ki, hogy katasztrófahelyzetben vagy háború idején akár 200 ezer embert is biztonságosan elrejtsenek. Az ötvenes években legendák terjedtek el a metróhálózathoz kapcsolódó hatalmas élelmiszer-raktárakról, kórházakról és készenléti bázisokról, de ilyen titkos létesítmények nem épültek. Ellenben a két metróvonalat több óvóhelyszektorra osztották, amelyek két-három állomás területét, valamint az alagútszakaszokat foglalják magukba.

Az óvóhellyé alakítás feltétele, hogy a síneket áramtalanítsák, és hermetikusan lezárják az állomásokon elrejtett több tonnás acélkapukat. Az alagutakkal azonos szinten kialakított géptermekben dízelüzemű áramfejlesztők állnak készenlétben, hogy szükség esetén ezekről üzemeltessék a mozgólépcsőket, a világítási és szellőzőhálózatokat, valamint a vízellátó rendszereket. Természetesen megfordul az ember fejében, hogy „élesben” egyszer se kerüljön sor mindennek a gyakorlati alkalmazására. De azt se felejtsük el: soha nem lehet tudni…

Varázslatos oszloperdő

Jóval barátságosabb látványosságban lehet részük azoknak, akik ellátogatnak a Gellért-hegy északnyugati oldalában rejtőző, egyenként 40 ezer köbméter víz befogadására alkalmas medencékhez. Az 1974 és 1980 között épült víztároló Budapest legnagyobb ilyen célú létesítménye. Méreteire jellemző, hogy kezdetben egy 170 ezer köbméteres gödröt mélyítettek a hegyoldalba, és ebben helyezték el a két medencét, valamint a működésüket biztosító berendezéseket. A végeláthatatlan víztükör fölé magasodó tízméteres oszlopok valóságos erdőt alkotnak a betonkolosszus belsejében, amelynek monumentális boltívei hol innen, hol onnan verik vissza a látogatók hangját.

Ezzel szemben kevéssé ismert annak az 1100 méter hosszú alagútnak a létezése, amely a Gellért, a Rudas és a Rác fürdőt köti össze. A Duna vonalával párhuzamos Gellért-tárót 1968 és 1978 között építették, hogy összegyűjtsék, és a fürdőkbe vezessék a hegy lábánál fakadó források vizét. A sejtelmes alagút közepén sínpár vezet a végtelennek tűnő sötétségbe, amelyen a javításokhoz szükséges eszközöket szállító csille közlekedhet. A hatvanas évek végén hangzatos tervek készültek a táró és a felette található gyógyhatású barlang hasznosítására, de ennek lehetőségét végül elvetették. Így a budai rakpart alatt húzódó alagút továbbra is őrzi sötét titkait…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. ÁPRILISI SZÁMÁBAN

Atombunker a Belvárosban

A hidegháború éveiben egy nagyszabású óvóhelyet terveztek a Kossuth tér közelében, amely háromezer kiváltságos embert védett volna egy atomtámadás esetén, és ide költöztették volna a Parlament irodáit is. Az építkezésen – amely a metró építésével párhuzamosan, 1949-től 1953-ig folyt – állítólag több száz rab dolgozott. Az F4-es objektumnak elkeresztelt, 16 emelet mélyen található titkos létesítmény mai árfolyamon számolva nyolcmilliárd forintból épült fel, a kor legmodernebb szovjet technikájával. Az atombunker létezése napjainkban már nem titok: műszaki állapotát folyamatosan ellenőrzik, a nyilvánosság számára azonban nem látogatható. Egyes üzletemberek mindenesetre kiváló lehetőséget látnak a 4000 négyzetméteres, kétszintes óvóhelyben. Az elképzelések között korábban szerepelt gombatermelő üzem és szórakozóhely is, de eddig még nem sikerült vevőt találni az egyedülálló – igaz, meglehetősen lepusztult állapotú – komplexumra.

Csatorna a Nagykörút alatt

 

Victor Hugo szerint a Párizs alatti csatornák „sötét titkokat” rejtenek, ám erről – érthető módon – csak nagyon kevesen szeretnének a saját szemükkel is meggyőződni. A négy kilométer hosszú Nagykörút alatti főgyűjtőcsatorna hasonlóan ismeretlen a budapestiek előtt, pedig immár több mint száz éve szállítja a főváros szennyvizét a tisztítótelepekre. A 4,8 méter magas és 4,5 méter széles csatorna méreteit jól érzékelteti egy 1907-ben megjelent leírás, amely szerint „nagy, megterhelt szénás szekerek is kényelmesen közlekedhetnének benne”. Míg építésekor a padkák szintjét csak nagyobb esőzésekkor borította szennyvíz, ma már állandóan víz alatt állnak, de gumicsizmában járhatók. Rendszeres felülvizsgálatát és tisztítását búvárok végzik, akik a henger alakú hirdetőoszlopokba rejtett, csigalépcsős lejáratokon keresztül jutnak a Nagykörút alá…